Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 51. szám - A politikai helyzet Lengyelországban - Az interparlamentáris magyar csoportülésről

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 december 17. kővetkező volt: 349. 907 ha kis- és 188, 403 ha. A kisajátítások következtében a kisbirtokok területe 90, 000 hektárral növekedett. Ami Erdélyt illeti — jegyzi meg a cikk — a kisbirtokok megközelítően l. 200. 000 hektárral gyarapodnak. A részleíeket a referátum óvatosan elhallgatja. A cikk vége a terméseredményekről közöl áttekintést és megállapítja, hogy a regatban a háboru előtti statisztikai adatok szerint a nagybirtok hektáron, ként átlag egy hektoliterrel több gabonát termelt, mint a kicsi. Az okát abban látja, hogy a kisgazdák nem rendelkeznek kellő szakértelemmel s a szövetkezeti mozgalom igen erőtlen. A másik nagy hiba: az elintézetlen tagosítás, de bevallja, hogy az csak a a regatra nézve áll fönn. Arról, hogy a-telekkönyv a regatban ismeretlen fogalom,. mélyen hallgat. A kimutatásban közölt adatokat fenntartással kell fogadnunk. Aki az oláh reformot a valóságban akarja megismerni. Sebess énes könyvéhez folyamodik. A külföld tájékozatlan közvéleménye számára ajánlatos volna ennek a könyvnek legalább a rövid kivonatát nyugateurópai nyelven közzétenni. Akkor bizonyára az Informations Sodales is jobban megválogatná — információit. Hogy fest a román földreform a valóságban T Mi pótlólag a bukaresti sajtóból csak néhány legújabb hírt válogatunk ki annak illusztrálására, hogy ment ez a földkisajátítás: A nov. 13-iki minisztertanács fölhatalmazza a földmívelésügyi miniszteri, hagy a kisajátított, de kisemberektől nem igények erdélyi földeket, az épületekkel együtt nyilvános árverésen e adhassa, a nov. 20-iki pedig arra, hogy saját belátása szerint bérbeadja a telepítésekre kisajátított erdélyi birtokokat. ha nincs elég. telepes. December l-én Filipescu, a konzervatív demokrata-párt elnöke, nyilvános e őadást tartolt arról, hogy kétmillió hektár helyett csak 300. 000 hektár buzaföldet vetettek be az idén. mert. a tulajdonjog teljesen illuzorikus, a kormány revízió címén visszaszedi a kisemberektől a nekik kiosztott és már megművelt földeket is, ha új tulajdonosok ellenzéki pártok tagjai. így az ország egész jövő évi kenyérellátása veszélyben forog. Az Erdélyi Gazdasági Egyesület pedig a beérkezett, kitöltött kérdőivekből megállapította, hogy az erdélyi magyar magánbirtokok nyolcvan százalékai osztotta fel a kormány. az egyházi és isko. ai alapítványi birtokoknak pedig 95 százalékát, holott a hasonló természetű oláh alapítványi birtokokhoz nem is nyúlt. A volt Maros-szék közbirtokossági erdőbirtokál például úgy sajátitják ki hogy az eddigi tulajdonos 127 székely község lakói nem részesülnek benne, hanem a távoli Mezőség oláh falvai kapják, de csak azok, melyekben a magyarság arányszáma nem éri el a 20 százalékot. íme. ilyen szociális ez a reform! A kisparasztság segítése címén a magyar nagy-, közép-, sőt kisbirtokot is elveszik olyan megváltási áron. mely a mai bérletárakat sem éri el és átjátszék királyságbeli oláh politikusok kezére. A földreformmal kapcsolatiban a Keleti Újságnak ismét két közleménye van, A kolozsvári agrárbizottság a Horsa-völgyében sajátította ki ezuttal az ottani birtokokat. Báró Bánffy Feenc 3600 holdas birtokából 3300 hol. dat sajátított ki. Felszeghv Ferenc mindössze 230 holdas birtokából csak harmincat hagyott meg. Gyarmathy Sándorné örököseitől 120 holdat vett el a 180 holdból. Tehát egyetlen község területén 3647 holdat sajátítottak ki. amivel szemben a helyi bizottság 400 igényjogosultat igazolt akik közül azonban csak 60 van. akiknek nincs birtokuk. A kisajátítandó területek árát ugy állapitották meg, hogy a legelő holdjáért 60—100 leit. a szántóért 200— 600 leit, a rétekért 800—1000 leit állapított meg, ugy, hogy a vételárat az uj tulajdonos egyetlen mázsa buza vagy egy malac árából ki tudja fizetni. Az egész helyzetre jellemző, hogy maguk a borsai parasztok is fellebbeztek a bizottság határozata ellen, még pedig Bánffy Ferenc érdekében, mert amint bejelentették... a báró urnak mégis csak keveset hagytak''. Rövidesen kisajátitás alá kerül a szovátai Havas is, amely 127 nyárádmenti község tulajdona. A birtok területe 15. 000 hold. amiből 13, 000 hold erdő, 2000 hold legelő. A birtok jövedelme a legtisztább kulturális célt szolgálja: iskolákat tartottak fent belőle és szegény tanulókat segélyezitek. A kisajátitási terv szerint az egész területet a mezőségi falvak kapnák, de ezek közül is csak olyanok, amelyekben csupán 26% a magyar lakosság. nan a dombrovoi szénmedencéig és Bielilzig vont vonaltól nyugatra eső terület 193 képviselőt választott és ezek között 104 a nemzeti demokrata, tehát Pilsudszki-ellenes Ezzel, szemben a keleti részek 179 képviselője közül csak 35 tartozik a jobboldali táborhoz, vagyis a műveltebb törzsökös lengyel lakosság közt győzött a cseh pénzen folytatott francia propaganda. Igaz, és Konfanty vezérletével, aki a felsősziléziai felkelő-harcokban nemzeti hős hírt szerzett magának. Pi'sudszkit és az igazi lengyel politikát tehát a nemzetiségi vidékek mentették meg. A lengyel parlament másik háza, a szenátus, 111 tagból áll. Ebből a jobboldali szövetség 51 mandátumot szer zett meg, a Witos-féle parasztpárt tizenhetet, a radikális parasztpárt nyolcat, a szociáldemokrata párt hetet, a nemzeti munkáspárt kettőt és a nemzeti kisebbségi blokk huszonhatot. A szenátusban tehát még sokkal jobb az eredmény a nemzetiségek javára, mert majdnem egynegyedet kitesznek, míg a képviselőházban csak egyötödöt. A parlament megalakulása után a szenátus és a képviselőház elnökének megválasztásánál megegyezés jött létre a tét szembenálló tábor közt. A szenátus elnökévé Trampczgnskit, a volt elnököt választották meg ujra, akihez a jobboldal rugaszkodott, viszont a képviselőház elnökévé a baloldal jelöltjét, a Witos-párti Rutait. Lengyelországnak a kis-antanthoz való viszonya sehogysem tisztázódik. Egyfelől szoros szövetséget tart fenn katonailag is a kis-antant egyik tagján val, Romániával, másrészt a talán csak ürügyül használt Javorina-kérdés hihetetlenül elmérgesitette a csehekkel való viszonyt. Különben is olyan ősi ellentétek forognak fent a két nép közt, hogy elképzelhetetlen egy komoly cseh-lengyel szövetség. Lengyelország az orosz és német közé ékelve nagyen nehezen folytathat önálló és határozott külpolitikát, igy külpolitikája jórészt francia parancstól függ. A korlátlan francia gyámkodással szemben a lengyel közvélemény időnkint felágaskodik és egy ilyen önérzetre ébredő pillanatnak köszönhető, hegy megbuktatta csehbarát külügyminiszterét, Skirmuntot, prágai exponensével, Piltz Jeromossal együtt. E siker után azonban rögtön következtek a parlamenti választások és ezeknek eredményétől várta mindenki a külpolitikai döntést.. A választások eredménye azonban csalódást hozott mindazokra, akik a helyzet tisztulását az uj parlament összeállításától várták. Az eredményolyan, hogy a helyzet még bonyolultabb, a pártok olyan számarányban kerültek be, hogy az igazi lengyel válság! még csak most kezdődik ugy a kül-, mint a belpolitikában. A képviselőházi választások eredményét a Magyar Külpolitika november 26-iki száma már közölte. Ha egy pillantást vetünk erre a táblázatra, látjuk, hogy a 444 tagból álló képviselőházból a középen álló pártok majdnem eltűntek. A Skulski-íéle keresztény nemzeti néppárt, melynek eddig magában 45 mandátuma volt. és a demokratikus egyesülés együttvéve csak hat mandátumot tudott megmenteni a centrumnak. A Witos-féle parasztpárt, a mult parlament legnagyobb pártja, huszonegy kerületet vesztett el és most harmadik helyre került. Elvesztett kerületeit jórészben a radikális parasztpárt hódította meg, melynek most már 49 képviselője, ül a parlamentben, holott a mult cikluson csak huszonnégy. A nemzeti munkáspárt is 26 mandátumából elveszített tizet. A szociáldemokraták nyertek néhányat, de a legnagyobb nyereséget a kisebbségi blokk mutatja. Ennek 82 képviselője van, beleszámítva a 15 cionistát és egy zsidó néppárat; ezzel döntő tényező lesz az uj parlamentben. Pedig csakis a kerületi választásokon állithatott jelölteket, mert különböző furfangos intézkedések miatt országos listával nem léphetett fel. A zsidó pártok gyözelmüket sokban a rutének passz-vitásának köszönhetik, mert Kelet-Galiciában a választóknak mindössze 51 százaléka szavazott le, az autonomisla rutének nem akarván elismerni a lengyel parlamentet, igy aztán ezen a területen tizenháromnál több a megválasztott zsidó képviselők száma, mint amenynyire a zsidó szavazók arányszáma szerint számítani leheléit volna. De hogy ez az egyetlen ok nem lett volna elég a nemzetiségekre nézve ilyen kedvező eredményhez, mutatja az. hogy a németek is hét helyett tizenkét helyet kaptak, a fehéroroszok tizet, a nagyoroszok egyet. A többi az ukránokra esik. Érdekes kimutatást közöl a Rzecz~ pospolita, midőn összeálltja az ország keleti és nyugati felének választási eredményeit. A Vilejkától Bresztig, onNovember 27-én tartotta záróülését a régi alkotmányozó nemzetgyülés, utána pedig a régi nemzetgyülés és az uj országgyűlés képviselői és szenátorai, a kormány és a külföldi diplomáciai képviselők estélyre gyültek össze a lelépő nemzetgyülési elnöknél. Másnap volt a képviselőház és a szenátus ün, nepélyes megnyitása. A Szent János székesegyházban tartott istentisztelet után előbb a képviselők gyűltek össze, s a Házat Pilsudszki állámfő nyitotta meg. A baloldal nagy ovációval fogadta az államfő beszédét, a jobboldal siri csendben. Azután Brownsford képviselő foglalta el az elnöki széket, mint korelnök. A szenátus megnyitása hasonló programm szerint folyt le. Az államfő beszéde után a nyolcvan éves aggastyán, Limanowski Boleszláv szociál demokrata szenátor foglalta el az eb uőki széket /és tartott olyan megnyitó beszédet, melyet az egész Ház lelkes tapssal fogdott. s mély mintául állítható minden állam szocalista parlahogy szélső nacionalista jelszavak alatt Elmondta, hogy küzdelmes mult és sok szenvedés után most a szenátus elnöki székébe került, s ez azért történhetett, mert Lengyel országnak teljesült a vágya, elérte nemzeti és politikai függetlenségét, van demokatikus köztársasaga és alkotmánya és senki sem veszi el az állampolgároktól elveik nyilt hirdeté sének jogát. A testvériség és szeretet szelleme hatja át a törvényhozás mindkét házát, munkálkodjék mindegyik teljes odaadással a köztársaság és az egész nemzet javára, érezzen irántuk szeretetet, szeresse a hazát, mint a legfőbb, legszebb jót. A. szenátus ugy dolgozzék a képviselőházzal, mint bátya az öccsei, a képviselőház pedig, melyben a fő munka folyik, he ellen, felét lássa a szenátusban, hanem nyilt és őszinte segítőtársát. „Mi 'szenátorok, korunknál fogva több élettapasztalattal " renndelkezve mérsékeltebbek vagyunk, igyekezzünk tehát, hogy mikor a küzdelem túlságosan kiélesedik, enyhítsük élességét, igyekezzünk a szembenálló feleket kibékíteni és. kölcsőnös engedékenységre- birni!. Szerdán, l3-án tartotta az Interparlamentáris Magyar Csoport ezévi utolsó ülését az országház delegációs termében, nagyszámu képviselő jelenlétében, Berzeviczy Albert elnöklete alatt. Az ülésen megjelent Miklós Ödön, a magyar csoport alelnöke is, akit betegsége akadályozott a nyáron abban, hogy a bécsi konferencián megjelenhessen és az azzal kapcsolatos szervezésekben részt vegyen. Az ülés elsősorban is a bécsi kortforenciáról való beszámolásnak szenteltetett. Eseményekben oly változatos és eredményes volt reánk nézve e konferencia, hogy megérdemelte, hogy egy egész ülés szenteltessék neki. A fáradtságos és hosszú időt kívánó szervezés eredményének és a magyar delegáció sikeres működésének hatása alatt pedig Platthy György megindult hangon mondott köszönetet a vezetőségnek és kérte a Mindenhatót, hogy nagy embereinket, kik oly kiválóan képviselik nemzetünket, tartsa meg számunkra még sokáig. Intim, egyetértő miliő volt a szerdai ülés, ahol a jelenlevök látták, hogy van egy más politikai működési tér is, mely nélkülözhetetlenül szükséges hazánknak, a külpolitikai, amely működésünk eredményeire legalább oly fontos lehet, mint a belső politikai ténykedésünk. Az első beszámolót Bersevtczy Albert elnök maga tartotta megemlítve, hogy a Magyar Külpolitika részletesen ismertette a magyar részvétel technikai lebonyolítását. Rámutatott általában arra, hogy a interparlamentáris mozgalmak iránt fokozódik az érdeklődén oly államokban is, melyek kezdetben — a hábou után — visszavonultak. Kiemelte azt a nagy harmóniát az egyes nemzetek küldöttségei között, amelyek remélni engedik, hogy: a: háboruokozta ellentétek a társadalmi érintkezésekben hova tovább eltűnnek majd. Vázolta a magyar delegációnak sulyát, tevékeny közreműködését,. kiemelte annak fontosságát, hogy Appanyi gróf az öttagu elnökség tagja lett, hogy Lukács György Hegyeshalmy Lajos, Baross János, Giesswein Sándor és maga is a kisebbségi, gazdasági és lefegyverzési vitákban résztvettek. Kiemeli, hogy a magyar csoport két javaslatot terjesz tett be, amelyek a megfelelő bizottságok elé utaltattak, de már kinyomatva kerültek a plénum elé. Rámutat elnök arra, hogy a magyar csoport fontos jövő munka előtt áll. Konstatálja, mi. szerint a kis-entente államai távoltartották magukat a konferenciáktól, a miért ugyan Lord Newton a közvéleménynek kifejezést is adott. Póka-Piuny Béla dr. beszámolójában ismertelte. hogy a magyar csoport, nagyszámu tagbelépések folytán, épp oly fokán áll a szervezettségnek, mint az északi semleges államok. Jelenti, hogy a tagdíjfizetések rendben történ-; tek. a konferencia részvételi díjai, szabályosan befizettettek, a szervezés költ ségei megfelelő fedezetet találtak. — Közli, hogy 47 képviselő vett részt a bécsi konferencián, akik elszállásolás és utazása e legnagyobb rendben folyt le. Közli, hogy a magyar csoport bizottsági értekezleteken, egynek kivételével, résztvett, fölszólalt. Tudatja, hogy a kisebbségi interparlamentáris bizottság már meg is alakult, amelyen Lukács György lesz a magyar delegátus és azonkívül a szomszédos országok magyarajku képviselői körül egy