Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 51. szám - A kissebségi védelem jogi természetéről - A forrongó Bulgária

z mmm mMmimm* Vasárnap, 1022 december 17. Irta: Albrecht Ferenc dr< Á' ibékwsrerzödések életbe'éptetésével uj területhez jutott a nemzetközi jog. Ez a terű et a nemzeti kisebbségek nemzellkŐzi jogviszonyainak rendezésével nyilt meg, amely kérdés lételes jog alapot nyert a kisebbségek védelmére kötött nemzetközi egyezményekben. A kisebbségek ügye tehát a nemzetközi jognak egyik adatelemévé vált. Sok bénne a tisztán polifkai. vonatkozás, mi azonban itt a kérdést csak jogi szempontból óhajtjuk nézni s annak nemzetközi jogi vonásaira reámutatni. E kérdéseknek a jog szempontjából is elsőrendű érdekünk és a magyar kisebbségi jog irodalma a báró Wlassics Gyula úttörő munkásságát leszámítva, kinek ezen téren is elévülhetetlen érdemei vannak s kinök teljesen igaza van atban, hogiy a kisebbség, jogvédőlem alaki és anyagi jogát a tudományban ugy ki kell építeni, hogy a kisebbségi jog szilárd alapokon legyen beilleszthető a jogrendszerbe. (L. Wlassics Gyula báró: A kisebbségi védelem, és jogtudomány. Magyar Jogi Sziesmle III. évf. IV. sz.) Átértve ennek a k'árd snek fontosságát és reámutatva arra, hogy az a munka, amit ezen a téren végzünk, nagyobbrészt úttörő, az alább akban néhány szempontot akarunk a kisebbségi jogok jogi természetét illető-' leg feljegyezni. Amint mondottuk: a kisebbségek védelmére a békeszerződések folyamán került sor. Uj államhatárok és uj államok keletkeztek a világháború befejeztével s ez államalkotási folyamat rendén keletkező jogviszonyok egyike: a ksebbségi jog. Az államok, melyek most keletkeztek, -nagyobbodtak vagy kisebbedtek, tehát területi felségjoguknak Iciiveges változásain mentek kerc&fiüí; való tággal l«uIapot nyerteik a nemzetközi jog szabáyainak betartásával létrejött bél. ?szc rződésekben. A jogalkotó faktorok a szerződő szuverén államok voltaik. A jogalkotó akarat egymással szemben ama nemzetközi kötelezettségekben jelentkezett, melyeket a békeszerződések a szerződő feleik egymásközti viszonyának rendezésére megállapítottak. A szerződő fe^ek jogállása a szerződésekben már politikai vonatkozású és a háború folytán keletkezelt erőviszonyok eredménye. Á szerződések többoldalú kötelezettségeket szabályoztak vagy ujakat létesítettek. Uj kötelezettségek keletkezése sz'ntén az erőviszonyok eredménye és a jog, különösen éppen a nemzetközi jog, a mindenkori hatalmi viszonyok vetülete. A felbomlott nemzetközi viszonyok rendezése kap• csán felmerült uj kötelezettségek egyike: a nemzeti kisebbségi jog. A kisebbségi jog tehát a nem-ctkőzi jog szempontjából ugyanazon jogalapon nguOszik, mint az államoknak területi nagnobbodása. AH ez a kisebbségi jogok nemzetközi érvényessége szempontjából, de kérdéses, hogy e jogosítványok, melyeket a kisebbségi jogok ugy, a kisebbség-ökre, mint a kisebbséghez tartozó egy erre megállapítottak nem-e képeznek járulékos jogot ama jog mellé, melyre hivatkozva, egyes államok eddig más államok szuverénitása alá tartozó területet szereztek meg? Önálló, ettől független jogviszony-e a kisebbségi jog, avagy csak járulékos kötelem az állami szuvérénitás területi elváltozásai folytán arra területre, melyen a nemzetközi jogvédelemben részesített kisebbségek élnek? Erre a kérdésre, melyhez a politikai törekvéseknek annyi célja szűrődik, egyéni véleményem szerint a következőkben lehet megfelelni: A kisebbségi jogok és az egyes államok területi elváltozásait szabályozó egyéb nemzetkőzi megállapodások között nyilvánvaló az összefüggés. Hiszen ugvanaton időszakban, ugyanazon okból — nemzetközi erőviszonyok uj szaMlyoxásáképen — és ugyanazon jogalkotó akaratból állottak eíő. Ha a l jogalkotó akaratot a jogalkotó faktoállapitható az is, hogy e faktorok még az angol-amerikai nemzetközi jog felfogásának megfelelők, mert a nagyhatalmak jogalkotó képességén alapszik. (Lawrence: The Principles of International Lavv. Third ed'iion revired Boston 1G05. 241. és k. lap.) Még bonyolultabbá teszi az esetet, hogy néha ugyanazon szerződésekbe is fogattattak, melyei a terület, kcrclé e' : rendezték, — tehát a megállapodásnak ugyanazion formája szerint is keletkeztek. — Mind e megtévesztő külsőségek mellett is két külömböz'ö jogviszonyról van szó*, melyek egytnást nem kijáró érvényűek, — sőt érvényességük egyenlő erejű — és amelyek egymástól független, de egymással közös összefüggésben álló jogviszonyt teremií'tt^k meg. Sőt Wolzendorf ezt a jogviszonyt, mely lényegében a nemzetisé*! problémát foglalja magában, kettős nézőpontból tartja vizsgálandónak és pedig az állam belső .élete szempontjából, mint az álamok egymásközti élete. szempontjából. Ugyanaz a jogalkotó akarat, mely uj államhatárokat parancsolt, megállapította azt is, hogy az ál'amhataimak a halalmuk alatt éő és faijra, nyelvre, vallásra az áíTam többségét alkotó fajtól külömböző nemzeti egyéniségek e nemzeti egyéniségüktől folyó jogaik zavartalan birtokában maradhassanak a jövőben is. Ebben az a szándék is kifejezésre jutott, hogy mivel az eurtpaj békét megzavaró momentumok egyike a múltban a nemzeti eszme dinam kus ereje volt: ez a súrlódási felület a minimumra redukáltassák és a most keletkezett békeállapot állandósága ez által is biztosítást nyerjen. A szerződések tartósságának egyik b'ztositékául szolgálnak tehát o nemzetközileg megállapított ' jogok, mélyek végrehajtása ebből a szempontból is felette kívánatos. Területi jogból váló függetlenségének csattanó bizonyítéka azon államokkal kötött k'sebbségi egyezmények, illetve a békeszerződésekbe foglalt s kisebbségekel védő megállapodások, melyek területeket nem nyertek, hanem vesztettek. A kisebbségek védelmére számos egyezmény létesült, egyes államokkal külön-külön, másokkal a békeszerző(diásekbe foglalva. Nagyjából azonos, jogfelfogáson nyugszik valamennyi és különbségeket csupán az egyes kisebbségek speciális körülményei szültek, ennélfogva egész külön jogrendszer alakult ki a kisebbségek védelmére. A kisebbségi szerződésekben, illetve a nemzeti kisebbségi védelem gondolatánaife felvetődósében a nemzetközi jogviszonvok szabályozására váró uj jogterület keletkezett, tehát elérkeztünk a nemzetközi jognak egy uj fejlődési korszakához, a nemzetközi faktoroknak közős akarata folytán. Kérdés és a tudományos szempontból vitatható is, hogy a kisebbségi iog nem-e egy uj jog, névjog, melv az államjog és a nemzetközi jeg közt foglal helyet. Ez ma még tudományos probléma inkább és Tiedje és tudós társainak ezen tördkvése natfyon helyes és reméljük eredményes is lesz, dc nekünk ma ennek a kérdésnek nemzetközi jogi vonatkozásaival- kell foglalkoznunk és mhitán éj a tudományos problémán túl eminens nemzeti probléma is, nekünk a nemzetközi jog szempontiából kell e kérdésen munkálnunk, mert a népjog kifejlesztése egy hosszabb fejlődés eredmény* lehet és nekünk ezt a kérdést ma kell tisztáznunk. Mondottuk, hogy a kisebbségi iog nemzetközi jogviszony és a létesítő jogakarat a nemzetközi jogszabályozása alá eddig oda nem tartóié jo^iszonycikaií vont. E megállaporiások épp olyan érvényesek, mint maguk a békeszerződések és erősebb jogcímen egy kéTdéi sem nyert szabályozást & a kisebbségi védetem tntéstnénue éppen az erőcebb joga abszolút érvényesülésének gátjaképpen _ létesült. A kisebbségi szerződéseket két. zal. hogy minden., a kisebbségek fölött ál'amihatalomhoz jutott szerződő állam elismerte, begy a kisebbségek védelmére szerződésbe foglalt jogok állami alaptörvénynek fognak tekintémi. Másodszor azzal, hogy a szerződések a Nemzetek Sövetsógének védelme alá helyeztettek. Ennélfogva természetes és jogos nvnden kisebbségnek az a törekvése, hogy a vállak megállapításnak megfelelően a kisebbségek védelmére kötött szerződések az állani a'aptörvényei közé iktattassanak, annál is inkább, mert erre a szerződés megkötésekor az ábam amúgy is kötelezettséget vállalt. Jogos kívánsága továbbá minden kisebbségnek az is, hogy a Nemzetek Szövetsége a maga garanciális jogát, mely létezésének egyik erőssége, minél hatályosabban gyakorolja. A Tittoni-féle jelen, feás igen helyesen állap'tolla meg, hogy a Nemzetek Szövetségének garanciális joga nemcsak jog, hanem kötelesség is. Wlassics Gyu'a báró. már idézett tanulmányában, valamint a kisebbségi védelem alaki és anyagi jogáról írolt füzetében nagyon helyesen mutat reá arra, hogy a most megalkotott kisebbségi szerződések a kisebbségi jogok minimumát foglalják magukban. amely minimum természetesen nem meríli ki a kisebbségi jos kiépítéséhez szükséges jogosítványokat. É jogrendszernek minél sürgősebb kiépítése elsőrendű érdeke a nemzetközi iog tudományának. A nemzetkőzi jog, jogbölcs őszét és a politika tudományainak segélyével meghatározandó azonban a kisebbségi jogok maximuma is és e tudományos alapon | tisztázott maximum meni jen ál *» gya| korlati politika célkitűzései közé. Min'mum a most megalkotott letess jog azéit is. amire Wlassics Qyula mutatott, reá. hogy csaik anyagi jogot létesített, de alaki jogot nem. A kij sebbsági kérdés alaki jogának. mi* oíőUbi megalkotása, a- ma föladataj közé tartozik. Igen jelentős lépést tett e tekintetben a Nemzetek Szövetségének legutóbbi ülésszaka, mikor a kisebbségek panasz-jogát elismerte, de kívánnos volna a tételes alaki jognak is sürgős megalkotása. A Nemzetek Szövetségének alkotmány levele nem zária ki a védelme alá helyezelt nemzetközi jogviszonyok megváltoztatásának lehetőségét. A kisebbségi jogok maximumának megállapítása az állami felségjogok érintetlenül hagyása éa az állami főhatalomban való arányos részesedés elvének alapul vételénél történhetik meg. Az állami szuverénhás szigorú megőrzése mellett, ennek korlátain belül alkotandók ! üeg ama kisebbségi jogosítványok, melyek gyakorlá'sa a kisebbségek örJkormányzati jogkörébe volna utalandó. A kisebbségi jogok e maximuma kizárja a kisebbségekkelbíró államrak centralizáló szellemben való berendezését* és határozottan a decen'ralizáció felé niiilat. mivel e jogok érvényesítése csakis önkormányzati uton képzelhető el. Ez önkormányzati jogkörök megadása máj állam föderatív alakulásnak határába esik. A kisebbségi jogok maximumának elméleti megállapításánál élénk figyelemre farthat számot Erdély teríéneti alkotmányának a szászok TieWr zeti jogosítványait megállapjtó intézkedése. Ott is az ál ami főhaíalomban való részesedést tételes törvény biztosította a szászoknak, az állam a végre, hajtás szempont iából területileg tagozódott. aZ etnográfiai szempontok figyelembevételével. Az autonóm területen belül a nemzeti élet minden megnyiívánu'ása szabad volt. Nagyjából ma sem képzelhető a kisebbségi jegok természetéből Jblyó nemzeti autonómia rendszere nélkül a kisebbségek helyzetének eredményes és a kisebbségi védelem jogeszméjének megfelelő megoldása. Az állami főhatalom kérdése az, melv a legtöbb nehézséget támasztja a kérdésnek még elméleti megoldása elé is. Az ál'ami főhatalom azonban szuverén jogainak egyikéről sem mondana le. h^nem a jogegvenlősés elvének megfelelően az állam összes pogíárainak egyenlő jogát biztosítaná és az államfőhatalom nem egv fai egyoldalú birtolcában volna, amely egyoldalú birtoklás már Önmagában beleütközik a jogegyenlőség és a demokrácia elveibe. A kisebbségi jogok gondolata » jog-i eszme abszolút érvényesülése iránti tö. rekvésből ered. A jogeszme megerősödése a jogok egyenlőségének minél zavartalanabb érvényesülésében áll. Nem az állam- fogalmának egyoldalú absztrakciójában, melv fogalomnak a*,; egyéni ; alapjogokkal való összeütkcV zése nyilvánvaló és fejlődés célja termézetszerüleg az állami beavatkozás korlátainak és az egyén termősze? tes jogainak megá'Iapítása, meghatározása és egymástól való szétválasztása. A kisebbségi eszme az egyéni', jogalanyiságnak a jogegyenlőség el-, vében gyökeredző gondolatából indul*-, ki és az egyéni Önál'óság határait, óhajtja ŰZ állammal szemben megállapítani. Nemzetközileg biztosítva, a nemzetközi tételes jog erejével el'átva. a kisebbségi kérdés nemcsak a politikának, hanem a jogtudománynak is fontos kérdésévé vált. E kérdésnek1 úgv a jogtudomány, mint a politika szempontjából való tisztázása és érvényesü'ése az emberisé** boldog fejlődésének érdeke. <>ooo<x><xx>oooo<x>oooo^ KUs&tenáii megs&áildísa — M fpav»nzszÉ&sát*d!a: ^antSÉdtíttkoátSsa <7C |}>Ö%Í£S»1 &<Át>üo$t @in$®méisa. Az utóbbi napokban belgrádi és bukaresti sajtóügynökségek és lapok megint teljes felfordulást jelentettek Bulgáriából. Ezeknek a híreknek értékét a nyugati sajtó már cléiggé ismeri s így csak egyet-mást vett át 3:előlü!k, azt is fenntartással. Most helyreállván a nyugalom. — ha ugyan nyugalom az a terror, mellyel a Sztambulinszkí-kormány és a parasztpárt elnyomva tartja Bulgáriát, — tárgyilagos adatokat lehet kapni a rövidéletű bulgáriai forradalomról. Azt azonban, hogy az egész mozgalom a polgári pártok és a macedóniai menekültek végső kétségbeesésében elkövetett utobé lépése volt-e. vagy egy általános bulgáriai s esetleg könnyen a SzomszM államokba átcsapó polgárháborúnak nem egészen sikerült bevezetése: még nem lehet megítélni. A Rodope hegység hozzáférhetetlen szakadékaiban minden állami beavat' i kozástól független felkelőé!etet fcly| tatnak jó ideje már Protogero-o lékor* \ nck csapatai. Jórészt a, Szerb-Mace) dóniából kiüldözött bulgárok, de van elől menekült volt tisztek és diákok is. A menekültek kik'áltották a maguk független rodopei köztársaságát, a bolgár kormány nem tud, vagy nem mer velük szemben fellépni. Szerbia pedig csak fenyegetőzik, de bolgár területről lévén szó, határsértést még néni követett el. Valószínűleg meg is gondolja nagyon, hogy valami elhamarkodott lépéssel forradalomba' kergesse egész Macedóniát. A felkelők vezérei Protogerovon kivül Mihailov, Barlou vajda (Dimitrov miniszter gyilkosa) és Álexandrov Tódor, aki még a török uralom alatt nemzeti hősi hírnevet szerzett magának, mint komitáesivezér. December 4-én, reggel hat órakor a felkelők Küsztendil várost körülzárták, megszállták az állomást, elvágták a szófiai telefon. és távíróvonalat, aztán egy zászlóalj a városba bevonulva, elfoglalta a középületeket és. letartóztatott néhány macedón menekültet, akik a kormány zsoldiátan állnak. A város helyőrsége és rendőrsége semmiféle ellenállást nem tanú-, 1