Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 51. szám - Az uj lengyel államfő - Külügyminiszterváltozás

Ára 10 korona Budapest, 1922 III. évfolyam, 51. szám Vasárnap, december 17. Politikai, Közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd-u, 31. Tel. J. 62—29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körut 5. Tel. József 43. Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Főbb cikkeink: Külügyminíszterváltozás. — Az uj lengyel államfő. — Albrech* Ferenc dr.: A kisebbségi védelem jogi természetéről. — Leffler Béla: Levél Finnországból. — Bj: A horvát jogpárt konfliktusa. — A forrongó Bulgária, — A görög probléma gazdasági oldala, — A román földreform román megvilágí­tásban. — Szociális mozgalmak. Külügyminiszterváltozás Bánffy Miklós gróf távozása befejezett dolog — Külpolitikánk­nak több figyelemmel kellene lennie a keletí eseményekbe A magyar külügyminiszteri szék hosszu idő óta gazdátlan és Magyar­ország az elmult hetekben külügymi­niszter nélkül játszotta az érdektelent. Most végre döntő változás küszöbén vagyunk, aminek első megnyilvánu­lásaképp jelenthetjük, hogy Bánffy Miklós gróf külügyminiszter távozása befelezett dolog, A távozó külügyminiszter eddigi működéséről kissé szerteágazóak a vélemények. Mi a magunk részéről a hűvös passzivitás szavával jellemezhet­nők legtalálóbban tevékenységét. Passzív volt s ezt nagy érdeméül tudjuk be, amikor félretéve a gyak­ran kockázatos egyéni kezdeménye­zést, engedelmes kifejezője és végre­hajtója volt annak ét akaratnak, Amely bölcs mérsékletével és, cél­tudatos politikájával ma is legfőbb irányitója a disz-téri palotának. Saj­nos azonban passzive viselkedett ak­kor is, amikor az elmult év váratlan és gyakran tragikus jelentőségű fordula­tai alkalmával az ország egyeteme hiába várta tőle. hogy szószólója és ki­fejezője legyen a magyar nemzet fáj­dalmas megpróbáltatásaiban is fennen lobogó büszkeségének és hajlithatatlan önérzetének. A politikai élet nagy arénája, a parlament, a nemzet érzésvilágának hü tükre, amely gyüjtőlencséhez hason vagy abban a naiv hitben ringatnók magunkat, hogy csapatai maholnap Szófia utcáin fognak testvéri jobbot nyujtani a felszabaduló magyarságnak, Angorába, sőt Tokióba is küldenénk De miképp a hires erdélyi poli­tika a maga hasznára tudta forditani annak idején a pogány törökkel, sőt tatárral való, kizáróan politikai termé­szetü érdekkapcsolatot, ebben a kér­désben, szükség esetén, a magyar dip­lomáciának is a pápaság példáját kel­lene követnie, mely a katolicizmus egyetemes és örök céljai érdekében nem átallotta Génuában tárgyalásba bocsátkozni a szovjet képviselőivel. Annak a történelmi jelentőségü ebéd­nek, amelyen a génuai érsek mosoly­lyal az ajkán, poharát Csicserin poha­rához érintette, szimbolikus értelmet lehet tulajdonítani s ennek a'szim­bolumnak jegyében kell minékünk is őrszemet, aki figyelné az ázsia, népek kihasználnunk az érvényesülés lehető­tengerének szótárasat, mert a rejtel mes Keleten bármikor támadhat oly vihar, melynek szélső hullámverése Magyarország határait fogja nyaldosni. Ugy érezzük, a magyar kormányt itt bizonyos mértékben feszélyezi, hogy diplomáciai vonatkozásba keveredhe­tik egy velünk homlokegyenest ellen­tétes világnézetet valló nemzettel. En­nek a lehetősége éppen nincs kizárva ségrit. Magyarország Szovjet-Oroszor­szaggal soha semmiféle belsőbb termé­szetü vonatkozásba nem juthat és nem is szabad jutnia, de azért nem kell oly messze néznünk a Kelet felé, hogy megtaláljuk azt az érdekszférát amelyre vonatkozóan, Magyarország nemzeti céljainak könnyebb megvalósí­tása érdekében bizonyos közös operá­ciós bázis lehetősége fennforog. A választás részletei — Narutovicz pályafutása Pilsudski. a lengyel állam feje. 1919 februárja óta viselte ezt a. méltóságot, illetőleg terhet. Már 1918 novemberé­ben kezébe vette ugyan Lengyelország sorsának intézését a németek által ala­kított háromtagu kormányzótanács kezéiből, mint diktátor. de mint törvé­nyes államfö. a jogi szentesítést csak három hónap mulva kapta meg — február 19-én — az első lengyel nem­zetgyülés egyhangu határozatából. lóan egységes sugárkévében vetíti a vi-Most már az uj parlament összeü ése lág minden tája felé a magyar közvé­lemény megnyilatkozását. Ezt a színké­pet kellett volna Bánffynak nem egy­szer egy-egy fénysugárral teljesebbé tennie. Nem jogi vagy politikai termé­szetü elmefuttatással, de a sziv szavá­val, mely eltalálja azokat a hurokat, amelyek rezgése még az erősebb ellen felet is elismerésre és a megbecsüléseit alapuló önmérsékésre készteti. Ez alkalommal — bárki legyen is Bánffy Miklós gróf utóda — szeretnők szóvá tenni azt is, mennyire szükséges.. nek vélnök, ha a magyar külpolitika az eddiginél több figyelmet szentelne a keleti eseményeknek. Magyarországot földrajzi helyzete a Balkán előőrsévé s egyben a Nyugat szélső védővárává tette meg. Magyarországot predeszti­nálta a sors arra, hogy a Balkán álla­mok között előbb-utóbb vezérszerep­hez jusson s mégis azt látjuk, hogy figyelmünk javarészét a Nyugat félé koncentráljuk. A Nyugat minden fon­tosabb helyén, szellemi gócpontjában ott látjuk exponensünket. Már az oro­szokkal kacérkodó Prágában, az elle­nünk uszitó propaganda fő székhelyén, hónapok óta betöltetlen a követi állás, délfelé pedig a szófiai ügyvivőség jelzi bevallott érdekszféránk legszélsőbb ha­tárát. A Keleten, a jövő kihatásukban oly jelentőségteljes események játszódnak le és vannak készülőben, hogy mi igen szükségesnek vélnők külügyi hálóza­tunknak legalább is Konstantinápolyig ! kor. bár a parlamenti többségre bizto­san számíthatott, mert a többségben levő baloldali pártok felajánlották neki, hogy ujra megválasztják, mégis kitért a jelölés elöl és okait a minisz­terelnökségen tartott pártközi értekez­leten nagy beszédben fejtette ki. rá­mutatván, hogy az új alkotmány egyes pontjai olyanok, hogy az ö egyénisége azoknak alávetni magát nem tudja. Erre az értekezletre a nemzeti kisebb­ségéket kivéve, minden parlamenti pár­tot meghívtak, de a három pártból egyesült jobboldal, mely már a válasz­tások előtt és alatt is a legkíméletle­nebb személyi harcot folytatta Pilsuds­kival szemben francia utasításra és cseh pénzen, nem jelent meg az értekezle­ten és kimondta, hogy semmiféle tár­gyalásba nem bocsátkozik, mert olyan érv el nem hangozhatik és olyan eset be nem következhetik. hogy a nem­zeti demokraták, a keresztény néppárt és a keresztény szocialisták szövetsége Pilsudskira rászavazzon. A lengyel államfőt az alkotmány sze­rint a szenátus és képviselőház együt­tes- ülésben választja abszolut szava­zsattöbbséggel. ötven- képviselő, illető­leg szenátor ajánlhat írásban elnök­jelölt és a közös ülésen elnöklő kép­viselőházi elnök elrendeli összes ják. mig csak két jelölt marad és ezek közül választják aztán meg az utolsó szavazással az elnököt. Ha a két jelölt egyenlő számu szavazatot kap, sors­huzás utján döntenek. December 9-én volt a szavazás napja. Az első szavazáson legtöbb sza­vazaíot a jobboldal jelöltje. Zamoiski Móric gróf. a párisi követ kapta: 222 szavazatot. A jobboldal, a keresztény nemzeti egyesülési tábora 169 mandá­tummal rendelkezik a képviselőház­ban és ötveneggyel a szenátusban (a háromtagu cencrumot. hozzászámítva), tehát két idegen szavazat, is esett a jobboldal jelöltjére. 105 szavazatot ka­pott Woicziekowski, a Witos-féle pa­rasztpárt jelöltje. 103-at Baudoin de Courtenay. varsói egyetemi tanár, — Jászi Oszkár lengyel kiadásban — akire a nemzeti kisebbségek képviselői szavaztak, negyedik helyen Narutowiez Gábor, az új külügyminiszter kapott 62 szavazatot, őt a radikális parasztpárt jelölte. Utolsó helyre a szociáldemok­raták jelöltje. Daszynski Ignác került 49 szavazattal. A második turnusnál már Narutowicz előnyomult, mert a kisebbségek és szociáldemokraták is nagyrészben rá szavaztak, a harmadik turnusnál kiesett, a nemzetiségi felölt, a negyedikjeiéi már az egész baloldal Narutowicz mögé állott és igy az utolsó szavazáson, teljes hét és tel órán át tartó küedelem után. Narutowiez kül­ügyminisztert 289 szavazattal a jobb­oldali Zamoj ki 227. szavazatával szem-, ben, 62 szótöbbséggel a lengyel köztár­saság elnökévé választották. Az uj elnök, Narutowiez Gábor, az elektrotechnika tanára volt a zürichi müegyetemen. Már egyetemi hallgató korában elszakadt hazájából és Zürich­ben tanulmányait elvégezve. Francia­szabályosan Jelöli elnökjelöltekre a országban. Spanyolországban és Svájc­szavazást Ha senki sem kapott abszo- ban mérnőkősködött. mig a zürichi lut többséget, uj szavazás következik s ha ez sem hozza meg az eredményt, a legkevesebb számu szavazatót kapott való sürgős kiépítését. Anélkül, hogy jelölt kiesik a küzdelemből, a szavazá­Kemal basa szerepét tulbecsülnők, sokat ilyenformán mindaddig folytat, müegyetem katedrájára meghivták. A háboru alatt, sőt ezután is egy évig folytatta előadásait és csak 1919 vé­gén tért haza harminc évi távollét Után s mint exponált radikális, rögtön a baloldali liberálisokhoz csatlako­zott, de elfogadta a nemzeti demok­rata Grabski koalíciós kormányában a közmunkaügyi tárcát. Azóta minden kabinetnek tagja maradj végigszol­gálta a Witos parasztpárti-szocialista koalíciós kormányát, a jobboldali Ponikowskiét, legujabban pedig a Nowak-kormányban a közmunkaügyi tárca helyett a külügyit fogadta el, hogy mint Pilsudski rendíthetetlen híve. a Skirmunt-féle cseh orientáló­dásnak véget vessen. Elnökké válasz­tása elölt pár nappal még nyilatkozott a sajtó képviselőinek, hogy cseh-len­gyel szövetségiről szó sem lehet, olyan ellentétek vannak a két nép közt. Pályája a tudósé, a munka emberéé, nem lengi körül annyi romantika, mint a lelépő elnökét. Pilsudski. egy régi lengyel nemesi család tagja, a félbe­maradt orvos és forradalmi szocialista ujságíró végigszenvedte a szibériai deportálást, azután a háboru kitörése­kor szocialista létére lengyel szabad­csapatot alakított, betört, Orosz-Len­gyelország területére, merészségével jelentős katonai sikereket ért el és őr­nagyi rangot szerzett az osztrák-ma gyar hadseregben, melynek alakulatai közé vették he később szabad csapatát. Máramarosszigeten a lengyel légió pe­rének hadbírósági tárgyalásán már mint ezredes szerepelt. Az orosz forra­dalom után tovább akart küzdeni a szabad Lengyelországért, de ez nem vágott bele a németek tervébe, csapa­tát leszerelték, őt pedig Magdeburgban várfogságba zárták. A berlini forrada­lom utáni napon szabadult ki innen és sietett Varsóba, ahol akkor a lengyel önkéntesek már lefegyverezték a meg­szálló hadsereget. Kezébe vette a sza­bad csapatok szervezését, francia tá­mogatással jelentékeny hadsereget állí­tott fel. mellyel 1920-ban offenzívát inditott az orosz szovjet ellen, de olyan szerencsétlenül, hogy az oroszok a támadást visszaverve, már Varsót veszélyeztették. A későbbi cseh szö­vetséges ekkor kimutatta már igazi politikáját. mert megakadályozta, hogy a lengyel kormány által meg­vásárolt osztrák hadiszert területén átvihessék. Varsó alatt mégis megfor­dult a kocka, az utánpótlás nélküli vörös csapatok felbomlottak és Pil­sudskinak sikerült megtisztítani tőlük Lengyelország területét. Azóta Len­gyelország határait véglegesen meg­állapították, a szovjettel helyreállt a béke. a most folyó moszkvai leszere­lési konferencia felmenti Lengyel­országot is az óriási katonai kiadások egy részétől, — ha ugyan sikerül a megegyezés és Narutowiez elnök, a mérnök, a közgazdasági szakember, békésebb államfői működés elé te­kinthet. Pilsudski megmaradt fővezér­nek. Egyelőre azonban csak a külpoliti­kában van béke. a belpolitika annál viharosabb. A Haller tábornoktól be­folyásolt jobboldal tudni sem akar az uj elnökről, mert a nemzetségek sza­vazataival kapta meg a többséget mert eredetileg az agrárkommunisták jelöltje volt Megválasztása után rög­ón olyan tüntetéseket rendeztek ellene, hogy személyes épsége is veszélyben forgott, a belügyminiszter le is mon­dott emiatt, a varsói rendőrfőnököt az ügyészség elfogfa. a munkások mel­lette rendezik az ellenlüntetéseket: ez, államfői müködésének első két napja.

Next

/
Thumbnails
Contents