Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - Az olasz szocialista párt tragédiája - A délszláv diplomácia

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1922 december 10. mozdítás előtt. Az egyik a prágai követ, akiről a belgrádi Novoszti megírta, hogy panamái miatt kell elmennie, míg a zágrábi Szlobodna Tribuna szerint ellenkezőleg azért kell távoznia, mert nem járt Pasics fiának, Rádénak kezére különféle prágai közgazdasági tevékenységében s végül a szerajevói muzulmán Pravda szerint azért bukott meg, mert a csehországi szerb pravoszláv missziót nem támogatta elég odaadással térítési propagandájában. Alighanem mind a három ok igaz lesz. Voszják, a szlovén földmivespárt vezére volt s a vidovdani kormány megszavazása fejében kötötte ki magának a prágai követséget. Távozása vagy megmaradása attól függ, ki lesz az uj miniszterelnök és bent lesz-e az uj kormánykoalícióban a kis szlovén födmivespárt, mely eddig tagjaira nézve oly lukrativ módon tudta kamatoztatni a centralizmus támogatását. A másik távozóban lévő követ Antonyevics, a quirináli meghatalmazott miniszter. A Politiká-nak három vádpontja van ellene: 1. hogy a magyar királyság idején közölte az olasz kormánnyal azokat a rendszabályokat, melyekhez Belgrád egy magyar betörés esetén nyúlni akar, holott e közlésre nem volt kormánya részéről felhatalmazva; 2. hogy az olasz fascizmus uralomrajutása előtt állandóan olyan jelentéseket küldött Belgrádba, mintha az egész fascista-mozgalom komolytalan volna; 3. hogy ugyanakkor, mikor köztudomású volt, hogy Zanella Zágrábban tartózkodik, Zanella Rómába érkezesét jelentette s valami álZanellával tárgyalásokat is kezdett. A délszláv állam nyugatból és keletből, sőt Európából és Ázsiából akar egy nemzeti egységet csinálni. E lehetetlen vállalkozás a gyakorlatban a balkanizmus elterpeszkedését jelenti a nyugati és iszlám kultúra felett, nemcsak a belpolitikában, hanem a délszláv dipolmáciában is. Amig a délszláv diplomáciát kizárólag Belgrád irányítja, elképzelhetetlen az, hogy az S. H. S. királyság külföldi képviseletei nyugateutrópai nivón álljanak. bj. Abban a sajátságos helyzetben vagyunk, hogy belső gazdasási törvényhozásunkban is tekintettel kell lennünk arra, hogy milyen megitélésben részesül a külföld részéről. Ezt a szempontot közgazdaságunk és hitelszervezetünk külföldi vonatkozásai folytán a háború előtt sem mellőzhettük teljesen, de természetesen helyes háttérbe szorult a belső gazdaság és szociális szükségletek megfontolása mellett. Ma azonban a szerencsétlen trianoni békeszerződés után, ez a szempont szinte döntő fontosságú mindaddig, amig a békeszerződésből kifolyó kötelezettségeink és terheink végleges tisztázást nem nyernek. És különösen vonatkozik ez oly gazdasági törvényalkotásra, amely egyenesen a békeszerződés intézkedései folytán válik szükségessé. A békeszerződés értelmében a háború előtti tartozásaink akár idegen valutára, akár magyar koronára szóltak eredetileg, az illető volt ellenséges állam pénznemében fizetendők, ha az illető volt ellenséges állam clearing utján kívánja elszámolni ezeket a tartozásokat, vagyis voltaképen a magyar államtól igényli a békeszerződés alapján a tartozások fizetését. Azt a kérdést, hogy az állam a magánosok tartozásait, amelyeket a clearing utján neki kell megfizetni, miképen hajtja be a magánadósoktól, a békeszerződés a magyar törvényhozásra bízva és ezt a kérdést szabályozza Kállay Tibor pénzügyminiszternek legközelebb előterjeszlendö törvényjavaslata, "a trianoni békeszerződés egyes gazdasági intézkedéseivel kapcsolalos belső elszámolásról. " Ha ezt a törvényjavaslatot abból a szempontból nézzük, hogy a külföld milyen megítélésben fogja részesíteni, akkor bizonyára nem kell aggódnunk a miatt, hogy a törvényjavaslat nyomán túlzottan kedvezően fogják megítélni az államkincstár helyzetét. Szöges ellentétben a német belső elszámolási törvénnyel, amely azon az elvi állásponton van, hogy a békeszerződésből folyó terhek a közösség terhei és ennek folytán ezeket a terheket a közösség tartozik viselni de ellentétben a múlt évi osztrák törvénnyel is, amely a magángazdaságokat ebben a. vonatkozásban messzemenően támogatja, hogy a reájuk hárult terheket elviselni képesek legyenek, a magyar pénzügyminiszter álláspontja szerint a tartozásokat teljességükben a magángazdaságoknak kell megfizetniök, tekintet nélkül arra, hogy valutánk romlása és a békeszerződésben reánk oktrojált valorizáció folytán például egy háború előtti 1000 koronáról szóló tartozás fejében, ma körülbelül 400. 000 koronát kell az adósnak fizetnie és tekintet nélkül arra is, hogy ezeket a tarozásaikat eddig a háború alatt és a háború befejezése óta a kormány intézkedése folytán nem rendezhette. De a pénzügyminiszter még tovább megy és a másik oldalon az állam javára foglalja le azt a valutanyereséget is, ami azzal áll elő, hogy az eredetileg koronára szóló követeléseiket is háború előtti árfolyamon átszámítva idegen valutában kell fizetni. A magángazdaságok érdekét teljesen figyelmen kívül hagyó ezen merev álláspontnak bizonyára egyik fontos indító oka lehetett, hogy a külföld előtt ezzel is nyilvánvalóvá tegye a magyar állam kétségbeesett pénzügyi helyzetét, amely a pénzügyminisztert arra késztette, hogy a magángazdaságokat ebben a vonatkozásban minden állami támogatás nélkül teljesen, magukra hagyja, más részről pedig a jogosan őket megillető többleteket az állam részére lefoglalja. Nagyon kétséges azonban, hogy a magángazdaságok el fogják-e tudni viselni azokat a terheket, amelyeket a törvényjavaslat reájuk hárit. Ha a törvényjavaslat megokolása szerint a háború előtti tartozásokat és követeléseket clearing utján lebonyolító Angliával, Franciaországgal, Belgiummal s Görögországgal szemben fennálló 169 milliárd korona összegű tartozásokból le is vonjuk az állami és törvényhatósági tartozásokat, még mindig száz milliárdon felül marad az az összeg, melyet a magángazdaságoknak e tartozások fejében öt év alatt tiz egyenlő félévi részletben fizetniük kell. Ha készséggel elismerjük az állam súlyos helyzetét, épp olyan kevéssé tekinthetjük a magángazdaságok helyzetét olyannak, amely ezt a rettenetes terhet elviselni képesek lesznek. De még egy szempont szól amellett, hogy az állam szűkkeblűségének ezzel a mértékével, amely a törvényjavaslatban kifejezésre jut, a pénzügyminiszter talán túlzásba ment. Ha a magyar kormány oly kedvezőnek ítéli a magángazdaságok helyzetét, hogy ezt a súlyos terhet a magángazdaságok nagyobb megrázkódtatás nélkül képesek lesznek elviselni, vajjon mit fognak hozzá szólni azok a külföldi érdekeltek, akikkel a magyar adósok most tárgyalnak, hogy gazdasági helyzetünk által megindokolt kedvező egyezségeket hozzanak létre. Vajjon nem azt fogják-e mondani a külföldi érdekeltek, hogy ha a magyar kormány ilyen kedvező szinben látja a magángazdaságok helyzetét, mi okuk lehet nekik arra, hogy egyezségek utján a tartozások kamatját s tőkekövetelésük egy részét elengedjék. Pedig a magángazdaságok helyzete semmiképpen sem okolja meg azt az optimizmust, mely a pénzügyminiszter javaslatában kifejezésre jut. És ha ezt a javaslatot nem is ily optimizmus, hanem súlyos kényszerűség diktálta, mégis félő, hogy a külföldön téves megítélésben fog részesülni. Már ezért is egészen eltekintve az igazságos és jogosság elvétől, attól tartunk, hogy a törvényjavaslat igen súlyos helyzetet teremt a magángazdaságokra nézve külföldi tartozásaik tekintetében. Talán ezek a meggondolások az utolsó pillanatban arra fogják indítani a pénzügyminisztert, hogy eltérjen a törvényjavaslatban elfoglalt merev álláspontjától, vagy talán a nemzetgyülésen akad szószólója ennek az álláspontnak, amely az állam súlyos pénzügyi helyzetének teljes méltánylásával nem fogja teljesen figyelmen, kívül hagyni a magángazdaságok kétségbeesett helyzetét sem. Portugália pénzügyi helyzete Portugáliában a köztársasági és monarchista irányzat harca még mindig nem szűnt meg. A törvényhatósági választásokon, melyek most folytak le. Lissabon fővárosban tizenhatezer szavazat esett a köztársaságiakra és ötezerötszáz a monarchista jelöltekre és jellemző, hogy a köztársasági sajtó ezt az eredményt óriási diadalnak tartja. Véres tüntetések és verekedések a két tábor közt ugyan mind kevésbé vannak, mert az egész lakosság egyformán kezd az állam pénzügyi helyzete miatt aggódni. Nyíltan vádolják Angliát, hogy Portugália egykori nagyságából megmaradt gyarmatait kezére akarja keríteni s e célból gazdasági háborút folytat a kis ország ellen. Angol pénzügyi körök nyomják a scudo árfolyamát, mert különben meg nem lehetne magyarázni, hogy valutája egyre esik, holott az állampénztár aranykészlete nő és a beérkező pénz jóval nagyobb, mint az országból kimenő. Don José Barbosa, volt pénzügyminiszter, jelenleg a Legfőbb Állami Számszék elnöke, a napokban nyilvános előadást tartott Portugália pénzügyi helyzetéről és az alábbi táblázattal mutatta ki, hogy az ország pénzkészlete az utóbbi évben közel ötmillió angol font értékkel nőtt. Bevételek: angol font Kivitelből 15, 000. 000 Devizák Brazíliából 4, 000. 000 Devizák egyéb államokból 500. 000 Portugáliába letelepedett különböző emigránsok készlete 180. 000 Idegen turisták költöttek. 500. 000 Portugáliában elhelyezett idegen tőke 100. 000 Egyéb bevételekből 4, 000. 000 Összesen 24, 280. 000 Külföldre került: Import értéke 16, 000. 000 Külföldi adósságok kamatai 1, 080. 000 Háborús adósságok kamatai 937. 500 Függő tartozások kamatai 325. 000 Magántartozások kamatai 250. 000 Portugáliában időző külföldiek kiküldtek 300. 000 Összesen 19, 392. 500 Megerősíteni látszik, legalább a portugál közvélemény előtt. Angliának a portugál gyarmatokra való vágyát Leotte de Rego tengernagynak a Diario de Noticiasban megjelent intervjuja. A tábornagy azt állította, hogy a délafrikai unió kormánya Lorenzo Marquit el akarja foglalni és minden előkészületet megtett e terv érdekében. Az Anglia elleni növekvő ellenszenvet ez a nyilatkozat még általánosabbá tette. — A Magyar Általános Takarékpénztár Rt. igazgatósága elhatározta, hogy a december 13-ára egybehívandó rendkívüli közgyűlésnek javasolni fogja az alaptőkének 100 millióról 200 millió koronára való fölemelését. Ezúttal 50 millió koronát fognak a részvényeseknek felajánlani, és pedig olyképp, hogy két régi részvényre egy uj részvény fog esni. A még hátralékos részvényeket későbbi alkalmas időpontban fogják kibocsátani. — A Kőbányai Polgári Serfőző és Szent István Tápszerművek R. -T. tegnapi rendkívüli közgyűlése a társaság alaptőkéjének 33, 000. 000 K-ról 82, 500. 000 koronára való fölemelését határozta el. E célból 27. 500 darab uj részvény kerül kibocsátásra és a részvények névértéke egyidejűleg 1000 koronára fölemeltetik. Az összes 55. 000 darab részvényt megillető elővételi jog, 2: 1 arányban, a már forgalomban levő uj cégszövegü részvények alapján, december 7-étől bezáróan 14-éig, darabonkint nettó 15. 000 K lefizetése ellenében a Magyar Általános Hitelbanknál és a társaság pénztáránál gyakorolható. — A Phöbus Villamos Vállalatok R. -T. uj részvényeire az elővételi jog 1500 koronás árfolyamon, 2: 1 arányában december 4—11. között a Belvárosi Takarékpénztárnál gyakorolható. — A Magyar Leszámitolő és Pénzváltóbank e hónap 5-én tartott rendkívüli közgyűlésén az alaptőkének 200 millió koronáról 350 millió koronára való fölemelését határozta el. A kibocsátásra kerülő uj részvényekből 250. 000 darab részvény a régi részvényeseknek ajánltatik föl oly módon, hogy minden 2 régi részvény alapján 1 uj, 1923 január hónap 1-től osztalékjogosult részvény vehető át 1000 koronás tel-quel árfolyamon. A fönmaradó 125. 000 darab részvény többévi zárolás mellett elhelyeztetett. Az elővételi jog e hónap 6-ától 16-áig bezáróan gya-. korolható. — Magyar Országos Központi Takarékpénztár. E hónap 5-én tartott rendkívüli közgyűlés az igazgatóságnak az alaptőke fölemelésére vonatkozó öszszes javaslatait elfogadta. A részvényesek az uj részvényekre 6: 1 arányban 2200 korona kibocsátási áron elővételi joggal bírnak. A befizetés e hónap 6-20-ig az intézet pénztáránál (IV., Bécsi-utca 4. ) teljesithető. — A Belváros Takarékpénztár R. -T. tegnapi rendkívüli közgyűlése az alaptőkének 100 millió koronára való fölemelését határozta el. A 80. 000 uj részvényből a részvényeseknek 48. 000 darabot 5: 2 arányban 1000 korona árfolyamon 1923. évi szelvényekkel ajánl föl. A fönmaradó 32. 000 darab elhelyezésére az igazgatóság nyert fölhatalmazást. Az elővételi jog december hó 11-től 16-ig gyakorolható. — A Mezőgazdasági Ipar R. -T. igazgatósága az e hó 18-iki rendkívüli közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy a részvénytőke 300 millió K-ra emeltessék és hogy az uj részvények, melyek közül 4 drb 1922. évi január hó 1-től, 5 drb pedig 1923. évi január hó 1-től részesedik az üzleti eredményben, teles egészükben 1: 9 arányban, 200 K-ás névértékben ajánltassanak föl a régi részvényeseknek. Az igazgatóság továbbá javasolni fogja, hogy 5 darab 200 K-ás részvény 1 drb 1000 K névértékű részvénnyé egyesittessék. A részvénytőke így 300 millió K-t fog kitenni, mely 300. 000 drb egyenként 1000 K névértékű részvényre fog oszlani. Tervbevétetett a kötésegységnek 25 darabról 10 darabra leendő leszálltásának kérelmezése is. — Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár igazgatósága a dec. 13-ára összehivott rendkivüli közgyűlése az alaptkének 54 millió koronára való fölemelését fogja javasolni. — A "Mercur" váltóüzleti részvénytársaság e hónap 6-án tartott rendkivüli közgyülésén az alaptőkének 50 millió koronáról 100 millió koronára való fölemelését határozta el. Az uj részvényekre az elővételi jog 2: 1 arányban 450 korona átvételi árfolyamon f. hó 7-től f. hó 17-ig gyakorolható. Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1922. Nyomatott a Budapesti Hirlap nyomdájában (Rökk Szilárd-u. 4. ). Felelős nyomdavezető: Nedeczky László.