Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - Az olasz szocialista párt tragédiája - A délszláv diplomácia

Vasárnap, 1922 december 10. KÜLPOLITIKA 5 Ha Törökországnak visszaadták keleti Tráciát. logikusan Bulgáriának is vissza kellene adni nyugati Trác át. Ez nemcsak igazságos megoldás, hanem ezt követeli a Balkán és egész Európa békéje. A bolgár kormánynak azonban az a meggyőződése, hogy ennek a kívánságnak teljesítését, a neu lly-i szerződés rettenetes megsértésének tékintenék és ezért a bolgárok olyan lojálisak akarván maradn, mint eddg, csak azt kérik, hogyha nyugati Tráciát nem akarják autonóm tartománnyá tenni, legalább állitsáik vissza azt az állapotot, melyben a neuilly-i béke alá rásakor volt. Maradjon meg a nagyhatalmak rendelkezése alatt, kor, mányozzák ugy, hogy valódi semleges zóna legyen, de haszná hassák a bolgár vasutak, hogy kikötőhöz jussanak és használhassák a többi balkáni és nem balkáni érdekelt államok is, melyeknek kivitele és lehozatala szempontjából ezek a kikötők számbajönnek. Sztambulinszki memorandumát azzal fejezi be, hogy bizalommal várja Bulgáría ilyen szerény és törvényes kéré- Turati párLia a G'usticiában kinyisének kedvezőleg való fogadását és re- latkoztatja, hogy egyik Internacionáléméli, hogy alkalmat adnak e megoldással Bulgáriának arra, hogy a mult számos veszélyes eseményét felejtve békében és egyetértésben éljen szomszédaival és az összes többi népekkel, s meglegyen a lehetősége békés fejlődésének és a civilizác ó utján való haladásának. Török vagy görög területen keresztül semmisem garantálja Bulgária kijárását a tengerhez, tehát nem küszöböli ki a későbbi esetleges háboru lehetőségét. E'z a memorandum híhetetlen rossz hatást keltett Bulgáriában. A nép egyenesen árulásnak tek nti, hogy a kormány most, amikor a mudániai precedensre hivatkozva teljesen joggal követelhetné vissza jogos birtokát, Nyugat-Tráciát. határozott fellépés helyett maga mond le róla és ő áll neki védeni a fojtogató neuilly-i szerződést. Könnyen meglehet, hogy mire hazakerül, mostani foglyaival találkozik a határon és mehet ö Sumlába. Az olasz szocialista párt tragédiája Az összetorlodó világesemények folyamán a közvélemény alig fordított figyelmet arra a tragédiára, melynek következtében az olasz szocialista-párt Itália életében egyelőre megszünt tényező lenni. Nem a fascismus ásta meg ezt a sirt a szicialista-párt számára, hanem a moszkvai intrika, mely Olaszországban most már elérte célját: a párt kettészakadt, hogy azután a szétvált részekben a további szakadási folyamat folytatódjék. A fascismus uralomrajutása nem jelentett volna ilyen sulyos megpróbáltatást az olasz szocializmus számára, ha a mérsékelt irány követői diadalmaskodnak a szocialista pártkongreszszuson, minthogy azonban a szélsőségek felé törekvő csoport több gyuanyagot tudott elhelyezni, e tobzások reakciójának természetesen annál nagyobbat kellett robbannia. Az október elején tartott olasz szocialista pártkongresszuson a maximalista és a kommunista társaság hivei, Serrátival és Lazzarival az élükön, végre eldöntésre vitték azt a vitát, mely a párt életében oly hosszu időn át táplálta a belső vajudást. Serrati felszólalásában igazolni kivánta az 1919. évben tanusított magatartását, amikor a pártegységnek leglelkesebb harcosaként küzdött, amely ténykedéséért Moszkva átokkal is sujtotta őt. Kifejtette, hogy az 1919. évben Olaszországban mindenki hitt az elkövetkező forradalom lehetőségében. Ennek a forradalomnak sikerét pedig csak akkor látta biztosítottnak, ha az olasz szocial sta-párt egységes erővel lép a küzdelembe. Az idők. változásával most már az a véleménye, hogy a kormánnyal való együttműködést kivánó jobbpárti szocialistákat a maximalisták egysorban nem haladhatnak és azt a tanácsot adja a kollaboracionistáknak, hogy a pártból kilépvén, csatlakozzanak a második Internacionálélhoz. Serrati beszédét a jobboldal éles közbekiáltásokkal zavarta meg és szenvedélyes tumultus keletkezett, melyet csak nagynehezen sikerült lecsillapítani. Lazzari még Serratinál is szélsőségesebben beszélt és hiába igyekeztek egyes centrumpárti tagok az ellentéteket elsimitani, a kenyértörést nem sikerült megakadályozniok és a kollaboracionistákat a pártból a megtartott szavazás után kizárták. A szavazásban a meghívottak 61. 225 szavazatot képviselek. Serrati maximalistái és Lazzari kommunistái 25. 329, illetve 6777 szavazatával szemben a centrumpártiak és reformistá'k összegen 29. 319 szavazata mellett ez utóbbiak 2987 szava alólmaradtak Tehát mindössze 2987 szavazat döntötte el a vitát és pecsételte meg az olasz szocialista-párt szakadását! Serrati győzelme azonban Pyrrhuséhoz hasonlít, azok a dobok amelyek a győzelmi marsot dobolták, egyuttal a gyászinduló komor bevezetéséül is szolgáltak. Egyenes kihívás volt ez a szavazás a fascismussal szemben, amely meg is jelent és Serrati és Lazzari vetése legázoltan hever a földön. Aki a kongresszusról kizárt jobbszárny vezérének, Turatinak bucsubeszédét hallotta, sohasem fogja elfeledni azt a hatást, melyet a jelenlévők sorában kiváltott. Az olasz szocialisták legrégibb; vezére, akinek nevéhez a pártnak igazi megalapítása füződik, számüzöttként távozott azoknak köréből, akiknek élén annyi sikeres harcot vívott meg. Nemesen hangzó, meggondolt szavakkal bucsuzott a vezér. Az a meggondoltság, amely őt a kitüzött uton való megmaradásra ösztönözte, még a szenvedélyek tulfütöttsége közepette sem hagyták el. A maximalisták közűl is igen sokan lecsüggesztett fejjel hallgatták. Turatit követte a kivonulásban az olasz szocialista-mozgalom csaknem minden nagy nevének viselője: Treves, Prampolini, Modigliani és D'Aragona. Hátuk mögött ezidőszerint húszonötezer ember áll. A jobb, és a balszárny közötti ellentét nemcsupán a kollaboracionismusból ered, hanem csirája abban a különbségben rejlik, mely a szocialista végcél, elérését más és más módszerrel kívánja megvalósítani. Turatiék utja a szociális reformokon keresztül, fokozatos fejlődésen át vezet az eszményhez, Serratiék pedig csak a forradalomtól várnak elhatározó döntést. Turatiék uj pártja közvetlenül a kizárás után megalakult és a Partito Soialista Unitario nevet vette fel. Serratiék Milanóban beszélték meg a további teen6dőket. Serrati, Macchi és Lazarri ajánlatára elhatározták, hogy csatlakoznak a moszkvai kommunista Internacionáléhoz és hogy a novemberi moszkvai kongresszusra megbízottakat küldenek ki. A maximalista-kommunista csoportban azonban nincsen teljes egység. A maximalisták tulzói és a kommunisták a Moszkvához való csatlakozást minden feltétel nélkül kívánják keresztülvinni, mig a maximalisták igen tekintélyes része garanciákat kiván és az olasz párt részére biznyos tekintetben autonóm jogokat óhajt biztosítani. Ebben a nézetkülönbségben rejlik a további szakadások magva. Az olasz; szakszervezeti szövetség vezetősége az események hatása alatt elhatározta, hogy a most már Serraiék felfogását képviselő párttal kötött szövetségét megszüntnek tekinti, hoz sem csatlakozva egyelőre önálló uton fog haladni. Olaszország szocialista-mozgalmára éppen a legroszszabb időben zajlott le ez a csapás. A munkásság tulnyomó része megtisztulván a szélsőségektől, Turaliek reform sta politilkájánák a híve. Hogy a munkásságnak ebben az irányban való megnyilatkozása nem következhetett be, ennek oka az, hogy a munkásság a fascismus uralomrajutásának első pillanataiban még nem találta meg önönmagát. A provokált fascismus berendezkedésének kezdetén nem tett különbséget reformista és maximalista irány között. Az Avanti és a Giustcia egyaránt nem jelenik meg, ámbár Serratiék Avantija sokkal sulyosabban érzi a következményieket, nyomdája összerombolva, palotája ellenségeinek hatalmában... Turatiék Giustaziájának megjelenését az akadályozza, hogy a lap saját nyomdával nem bírván, kénytelen idegen vállalkozó szolgáltatását igénybe venni, ez pedig félvén a népharagnak ellene irányulásától, nyolcszázezer lira biztositékot követel az esetleg őt érhető károkért. Serrati pártja kiáltványt bocsájtott ki az olasz munkássághoz, melyben megállapítja, hogy a fascista forradalom befejezett tény. A kiáltvány avval vádolja a fascista kormányzatot, hogy a munkásvédelmi, törvényhozás ellensége és a kapitalizmus malmára hajtja a vizet, a fogyasztók millóit a spekuláció szabad zsákmányának dobja oda. Szemére hányja a kormánynak, hogy a munkanélküliség megszüntetésének egyetlen eszközét a kivándorlásban A szerb diplomáciát francia pórázon vezetik — Vezető állásba csak szerb juthat — Szerb lapok Intimitásai a délszláv diplomáciai karról Az a sajtóhadjárat, melyet a belgrádi külügyminisztérium két félhivatalosa, a Tribuna és a Politika a délszláv királyság quirináli követe ellen folytat, ismét felhívta a figyelmet a délszláv diplomáciára. A világháboru előtti Szerbiának nem volt önálló külpolitikája: teljesen orosz járszalagon járt. Éppen ezért nem is fektetett nagyobb sulyt diplomatái kiképzésére. Vezető diplomáciai állásokra többnyire exminisztereket nevezett ki, alantasabb állásokra néhány befolyásos belgrádi család ifju sarjait. Ha valaki türhetően beszélt franciául, valamelyes iskolázottsága volt és nem rakta a kést a szájába: kvalifikálva volt diplomáciai szolgálatra. Oroszország bukásával a délszláv diplomácia francia: vezetés alá került. Az uj dészláv királyság megalakulásával elérkezett volna az ideje annak, hogy a délszláv diplomácia önállósítsa magát. Tagadhatatlan, hogy több külügyminiszter jóindulatu lépeseket is tett ez irányban, de eddig vajmi csekély eredménnyel. Szabályozták a diplomata-képzést: a francia nyelv tudásán és jogvégzettségen kivül a jelöltektől egy külön vizsga letételét kívánják, melynek főtárgyai az ujkori történelem és a nemzetközi jog. Ez év nyarán már volt is ilyen diplomatavizsga. 28-an jelentkeztek rá. közülük 19-et bocsátottak vizsgára, de 9-en visszaléptek, 2-en megbuktak, ugy hogy csak 8-an állották meg a helyüket. Ez persze nem volt elég az üresedésben álló negyven állás betöltéséire, aminek az volt a következménye, hogy kvalifikáció nélküli, protekciós belgrádi ifjakat is kineveztek. Különben is sokat levon a vizsga komolyságából az, hogy a vizsgáztatók is részben kvalifikáció nélküliek voltak. Az uj idők tehát egyelőre alig változtattak valamit a délszláv diplomácia összetételén. A külügymisztérium mintegy kétszáz fogalmazókari tisztviselője közül százhatvanan valók Szerbiából és csak negyevenen az uj tartományokból. E negyven közül tizenkettő a szlovén, tiz a horvát, a többi szerb. Vezető állásban csak két horvát és egy szlovén van: TreszicsPavicsics washingtoni követ, Grizogono délamerikai főkonzul — mindketten dalmaták — és Voszják prágai követ. Az egyes követségek összeállitásában a régi keleti indolencia ma is érvényben van, amit bizonyit az a kép is, amelyet az alábbi adatokból a szerb diplomáciáról kapunk. Részünkről hangsulyozni óhajtjuk, hogy az adatoknak részletezésében szorosan és hüen a szerb lapok közléséhez tartottuk magunkat. Szerb lapok állapitották meg tehát, hogy Ivánovics Milutin berni követ teljesen léha ember, aki feléje sem néz hivatalának, de Pasicsnak unokaöccse: Nikolics Miomir párisi sajtóattasét a francia hatóságok csalás miatt letartóztatták; viszont Popovics Sztaniszlav párisi követségi titkárra egy házassági ígérettel elcsábitott nő lövöldözött a nyilt utcán; Pelivánovics bécsi sajtóattasséval modortalansága miatt az osztrák ujságírók nem voltak hajlandók szóba állni s tudatlansága miatt képtelen volt a bécsi követ számára sajtójelentéseket készíteni, ugy, hogy ezeket egy, Petrovics nevű kétes exisztencia, aki mint osztrák kém, Belgrádban jogtérvényesen el van itélve, csinálta meg albérletben; Dimitrijevics Milán ról, az uj kairói főkonzulról kiderült, hogy pályáját mint osztrák kém kezdte meg, majd plágium utján doktorátust szerzett, azután az amerikai délszlávok pénzeinek elsikkasztása miatt elcsapták a külügyi szolgálatból, ahová mostan egy fontos pozicióba visszavették. A berlini követségnek hat titkára van, a wiesbadeni jóvátételi bizottságnak harminc délszláv alkalmazottja, viszont a varsói követség három emberből (a követ, egy titkár s egy altiszt) áll. akik összesen két szállodai szobában laknak és hivataloskodnak. A gráci főkonzul délszláv alkalmazottak hiánya miatt nyugal mazott osztrák honos hivatalnokokat fglalkoztat. Jelenleg két délszláv követ áll ellátja és hogy naconalista-imperialista céljainak megfelelően minden igyekezete a flotta és a hadsereg kiadásainak szaporitásában merül ki. Felhivja a kiáltvány a munkásságot, hogy a fascista uralommal szemben fennálló tiltakozó álláspontjának fentartása mellelit várja be nyugalommal a fejleményeket, mert a szocializmus uj hajnalpirja nemsokára ismét megjelenik. Ez a hajnalpír tényleg meg fog jelenni, azonban Serrati annak aligha fog őrülni. Egész eddigi politikája a kéttszinüség jegyében folyt le és mostani szinvalása főként lesz jó, hogy az olasz munkásság legalább tudni fogja a jövőben, ki az igazi vezére: Serrali-e, Turati-e? Ausztrália szakszervezeti mozgalma Ausztrália szakszervezeteihez az 1921. év végén 703. 009 munkás tartozott, kik közül férfi volt: 622. 493, nő: 80. 516. taglétszám az 1920. évi óta 18. 459-cel (2. 7 százalék) emelkedett A szakszervezeti szövetségihez 382 szervezet tartozott, melyek közül legalább tízezer taggal birt tizenöt. mig ötvenháromnak volt egyenkint ötvennél kevesebb tagja. Legerősebb szervezetei voltak Neu-Süd-Wales-nek, 285. 638 taggal. Cueenslandnak, 103. 786 taggal, Délausztráliának 55701 taggal, Nyugatauszlráliának. 45. 334 taggal és Tasmániónak 15. 842 taggal. Az 1913. év óta Ausztráliáiban 3791. munkavita folyt le, ami 18, 294. 577 elveszett munkanapot és 11, 005, 026 font sterling bérveszteséget jelent. A délszláv diplomácia