Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - Burkolt bolsevizmus Bulgáriában

Vasárnap, 1922 december10). veszedeleml — üvölti. Cikkének gondolatmenete következő: — A háboru után Németország megint kinyujtotta karját Kelet felé, hogy orosz és török cinkosaival vasabroncsba zárja a volt, győzteseket. A moszkvai megegyezéseket konkrétizálták a rapallói szerződésben. Oroszország csak a jelt várja Berlinből, hogy megkezdje a háborut. A genovai konferencia küszöbén katonai konvenció jött létre Orosz-. Német-, Törökország és Bulgária közt. Az első szerződést Ukrajna és Musztafa Kemal közt 1922 február havában irták alá. Ukrajna részéről Frunza tábornok. Ez az offenziv és defenziv szerződés, melyet március 22-ikén ratifikáltak, elsősorban Románia ellen irányul. Az angorai lapok részletesen ismertették és Jusszuf Nadi bej. a nemzetgyülés külügyi bizottságának elnöke, egy cikkben, ezt irja róla: „A török-ukrán szerződés távóltart minden Románia részéről várható veszélyt. Románia már nem fenyegetheti Törökországot. Amikor Take JoJnescu kijelentette, hogy Románia szükség esetén csapatokat küld a törökök ellen, az orosz delegátusok rögtön megszakitották a tárgyalásokat, igy világosan kimutatva, hogy nem egyezhetnek meg Romániával attól a perctől kezdve, ahogy ez hajlandó küz deni Törökország ellen- Most már az poroszok nem elégednének meg ennyivel. Most szükség esetén az Ukrán vörös hadsereg szuronyai törők szövetségben Románia ellen fordulnának, Mert a török-ukrán szerződés közös keleti frontot teremtett Törökország délnyugati részétől Lengyelország északi csúcsáig. " — Az ujabb események megerösitették a török államférfi nyilatkozatátMikor, október elején Lloyd George Szerbiától és Romániáitól azt kérte, hogy küldjenek csapatokat keletre, Romániában is, megkezdődött holmi koronázási manőverek ürügye alatt a burkolt mozgósitás. De Csicserin Varsó közvetitésével rögtön ellenünk fordult, hogy meg ne mozduljunk. Olyan komoly volt akkor a helyzet, hogy Lengyelország kötelezve érezte, magát annak nyilvános kijelentésére, hogy casus belli-nek tekinti, ha az oroszok megtámadnák Romániát. Az oláh hirlapirodalom nem nagyon ismeri a diszkréciót még külpolitikai kérdésekben sem s igy aránylag elég hamar megtudtuk, hogy a koronázási hadgyakorlatok nevetséges ürügye alatt tényleg hadikészülődések folytak, mint ahogy egyes bukaresti lapok már akkor jelentették, hogy Constanrába és Galatzra állandó csapatszállitások folynak. Az idézett cikkből azonban teljesen uj dolgot is tudunk meg. nevezetesen D. S. Serbescu, a szerző, később azt irja, hogy a tráciai, szerbiai és romániai mohamedánoknak egy küldöttsége járt nem rég Mustafa Kemálnál, aki előttük többek közt a kővetkező kijelentést tette: „A muzulmán világnak az a hivatása. boy ujra előretörve a régi fényt elérje. Mihelyt az Ég segélyével kitüzzük összes ellenségeinket az ottomán haza szent földjéről, kinyujthatjuk kezünket összes többi testvérünk felé is akik három kontinensen élnek elnyomva. Nincs messze az a nap, amikor a nagy háborubeli szövetségeseinkkel egyetemben megkezdjük az uj háborut és ez a nap fogja az olyan nagyság és dicsőség kezdetét jelenteni, amilyen Nagy Szolimán szultán alatt volt". — A török bolseviki szövetség kezében van ma a katonai és diplomáciai kezdeményezés. A nyugati hatalmak szétesével. szemben nekik egy akaratuk és egy céljuk van. Abban a percben, melyet alkalmasnak találnak, a gyáva Európára ujra ráeresztik az uj háboru rémét és ez borzalmasabb lesz. mint amit eddig végigéltünk, mert ez a Kelet revánsháboruja lesz a Nyugattal szemben. Románia földrajzi és etnikai helyzeténél fogva első áldozata lesz. ennek a támadásnak, mely, nek jelei napról-napra jobban jelentkeznek. Pár napja Jorga figyelmeztette a kormányt, hogy bolsevik csapatok helyezkedtek el a Dnjeszternél, hogy az első jelre becsapjanak Besszarábiába Jelentette ezt a királynak is Mardarescu tábornok, a hadügyminiszter azzal vigasztalta, hogy ne féljen, mert egy oláh hadosztály hét orosz hadosztályt megver. Az ilyen optimizmust már hallottuk 1916-ban, sajnos, nem vezetett akkor sem győzelemre. Jobban szeretnők, ha kevesebb bizakodás volna a szavakban és több elővigyázat. A kormány lapjai hallgatnak erről a kérdésről, az ellenzéki lapok pedig mind a fenti hangon tárgyalják. Az Aurorá-nak Lausanneban levő tudósitója Rakovszkit interjuvolta meg. az ukrajnai szovjet elnökét és lausannei képviselőjét. A nyilatkozatnak különös érdekessége, hogy Rakovszki minden békülékeny hangja mellett kijelentette, hogy Oroszország népszavazást követel a wilssoni pontok értelmében Besszarábiában. Aki figyelemmel kiséri a besszarábiai eseményeket, azt a kizsákmányolást, elnyomást, terrort, jogfosztást, ami Besszarábiában az oláh uralom óta még nagyobb mértékben folyik, mint Erdélyben, tisztában lehet vele, hogy ez itt mit jelent. A paraszt, párt pár napja mondta ki, hogy résztvesz a törvénytelen parlament ülésein s ezt, az óriási engedményt a kormánynak csak azért kénytelen megtenni, mert egész Besszarábia követeli, hogy képviselői, akik már kivétel nélkül kiléptek a kormánypártból, nyilvánosságra hozzák az itt történteket. Rakovszki elég ideig volt a bukaresti parlament tagja, hogy ismerje ma is a romániai viszonyokat. Ha ő azt hangoztatja, hogy nem akar semmi fegyveres lépést; tenni Besszarábia érdekében, hanem népszavazást követel, tudja, hogy. ennek keretében az oláh nyelvü lakosság óriási: része is Oroszországra szavaz mert onnan várja megmentését. Rakovszki, beszélgetése során még elmondta, hogy az orosz "delegáció három külön mandátumniki rendelkezik, még pedig külön Oroszország, Ukrajna és Georgia részére. A lausannei konferencián a többi nagyhatalommalegyenlő joggal akar résztvenni és az amerikai delegátus nyilatkozatát magáévá teszi, mint ahogy november 27-én ezt jegyzékben is közölte a konferencia elnökével: hogy minden kérdés tárgyalásában részt akar venni. Keleten Oroszország efektiv részvétele nélkül semmiféle tartós rendezést elintézni nem lehet. Oroszország ragaszkodik Törökország teljes szuverénitá-, sához, mert ez összefügg Oroszország életbevágó érdekeivel. Oroszország is kivánja a tengerszorosok szabadságát és semmi olyan rendezést el nem fogad, amely szabadság ürügye alatt akármelyik hatalomnak is ki akarja szolgáltatni a tengerszorosok feletti felügyeletet. Oroszország minden területi kérdésben és Fekete-tengeri ügyekben is teljesen megegyezett Törökországgal, lemondott az ázsiai hóditó politikáról és egyáltalában nem fél az ugynevezett pánizlám veszedelemtől. A mossuli petróleum-vidékre nézve az a véleménye, hogy mindenki ur a maga házában. Oroszország lemondott a kapitulációkról és a török háborus adósságokról. A nyugati hatalmak közül Olaszországgal javult leginkább a viszonya, különösen Musolini bátor fellépése következtében, midőn az követelte Oroszország bevonását a lausannei konferenciába és a szovjetek de jure elismerését. Ezeknek az adatoknak a kiegészitéséül még csak a bukaresti Adeverul december elseji konstantinápolyi jelentéséi emlitjük meg. A tudósitó angol forrásból ugy értesült, hogy Bulgária legközelebb belép az orosz-némettörök szövetségbe és e tervével magyarázható, hogy Sztambulinszki hirtelen visszavonta belgrádi igéretét, azt, hogy Bulgária a kis ententehoz csatlakozik. Ugy látszik a közel keleti bonyodalmak igazában még csak ezután kezdődnek. mohamedán bolgárság nem kaiptható, hogy török hitrokonaival szembekerüljön vagy ilyen szembekerülést eltürjön. Ez is nagy akadálya a Balikánblokknak, melyről különben a franciacseh propaganda a legnagyobb humbugokat hireszteli. Az egész világ sajtóját bejárta az a hir, hogy Benes nagyon rossz szemel mel nézi a Balkán-blokk megalakulását, mert ezzel Csehország sulya csökken s az a szerep, melyet eddig Benes töltött be. hogy a francia pánszláv politika közvetitője legyen, Nincsicsre, szállna át. Emiatt Csehország szorosabb szövetséget keres Lengyelországgal, hogy az északi á'llamok eddigi sulyát; a kisententeon belül megtartsa. A valóság az, hogy éppen a cseh diplomácia fáradozik francia nyomásra a Balkán blokk megalakitása körül, csak azt nem lehet tudni még, hogy milyen ellenértékek fejében. Ellenben a fenti hiresztelésekkel egyengetheti a franciák hőn óhajtott vágyának, az irreális cseh-lengyel szövetségnek utját. A belpolitikai szerepből kiszoritott bolgár középosztály nagyon élénken érdeklődik a külpolitikai kérdések iránt és a külföldön mindenütt elszórt bolgár, menekültek révén általában elég jól is van értesülve, különösen a Bulgáriát érintő kérdésekről. Sztambulinszki Lausanneban beadott memoranduma különben a következő öt kérdéssel foglalkozik: 1. Bulgária kijárata az Égei ten-j gerhez. í 2. A két Tráciából kimenekült lakosság sorsa. 3. A két Tráciában maradt kisebbségek sorsa. 4. Bulgária területi integritása az uj helyzettel szemben és feloszlatott hadseregének ügye. 5. A tengerszorosok kérdése. A mudániai megegyezés előtt a bolgár kormány azt az inditványt tette, hogy a két Tráciából a Nemzetek Szövetségének, esetleg a nagyhatalmaiknak ellenőrzése mellett alakitsam nak egy autonóm államot, s ennek területére essék az a terület, amelyek Bulgária a neuillyi és Törökország a sévresi szerződésben Európában elveszitett. Ez a terület az 1912. évi londoni és az 1913. évi bukaresti béke; szerint Bulgáriához tartozott. Később azonban Bulgária keleti Tráciát külön szerződésben visszadta Törökországnak, de nyugati Trácia a Maricától keletre kihasitott korridorral az 1913. és 1915. évi szerződés szerint bolgár, terület maradt A bolgár kormányi most is az autonóm Trácia hive, mert ezzel az összes ottani kevert népele-, meknek biztositani lehet a szabadság gát: törököknek, bolgároknak, görögöknek, zsidóknak, örményeknek macedón-oláhoknak. Ezek közül önmagában egyik sem képvisel akikora számot, hogy a maga népi jellegét adná az uj államnak, azonkivül ez a megoldás sértetlenül hagyná a sévresi és neuilly békétA bolgár javaslattal szemben azonban Mudániában a nagyhatalmak mégis hozzájárultak a sévresi béke reviziójához, amikor Törökországnak itélték Kelez-Tráciát Bulgária semmiféle animozitással nem viseltetik a, török néppel szemben, sőt ellenkezőleg örvend sikereinek. A bolgár nép. azonban, habár sulyosan nehezedik rá a neuilly-i béke, más utat választott, a leglojálisabb magatartás utját; abban a feltétlen hitben, hogy ennek kielégitő hatása lesz egész Európára, amely helyeselni fogja ezt a magatartást és az adott pillanatban kellőleg értékelni is tudja. Ez a pillanat most elérkezett és a bolgár kormány reméli, hogy a nagyhatalmak megtesznek: minden lehető lépést, hogy egyfelől a népek nehogy azt lássák, hogy teljestlen megoldással kisérleteznek a népek törvényes vágyaival szemben, másfelől nem akarják azt előidézni, hogy; a népek ujra vérbe boruljanak. Reméli, hogy nagy kérdések rendezésé-, nél nem elégszenek meg félrendszabályokkal, melyek a Balkánon csak uj háborura vezethetnének. Burkolt bolsevizmus Bulgáriában A francia politika a régi bolgár politikusok ellen — Szavov tábornokban látják a jövő emberét — Sztambulinszky konfliktusa a mohamedánokkal — A lausanne-i bolgár memorandum Szófia, dec. 2. Bulgáriában a kormány kezdi Szófiát már nem tartani. eléggé biztosságos helynek s ezért a huszonhat elfogott volt minisztert elszállittatta Sumlába, természetesen azzal a megokolással, hogy Szófiában a nép elkeseredése miatt nem kezeskedhetik életükről. A szofiai nép ugyan a jelenlegi kormány ellen van elkeseredve és nagy rokonszenvet érez a foglyokkal szemben, éppen ezért tartani lehet tőle, hogy a sumlai fogság csak előkészitője annak, amit a görög forradalmárok nyiltan meg tudtak csinálni: a politikusok legyilkolásának. A francia politikának nagyon kedvező alkalom, hogy azokat a régi politikusokat, akik a háboru kitörésének előzményeiről s az ententenak első időben tett felelőtlen igérgetéseiről tulságos sokat tudnak, saját népükkel eltétesse lábalól. A szófiai és általában bulgáriai közvéleményt a miniszterek fogságánál jobban érdekli a lausannei tanácskozás, illetőleg az a memorndum, melyet Sztambulinszki ott Bulgária nevében beadott. A belpolitikai ügyekkel most csak a katonaság foglalkozik behatóbban. Az aktiv tisztek egy titkos szövetsége felhivást intézett az egész tartalékos tisztikarhoz, melyben kifejti, hogy a törvényes rendet Bulgáriában csak katonai diktaturával lehet helyreállitani. A felhivás azzal végződik, hogy a hadsereg, mely Bulgária megnagyobbitásáért és dicsőségéért oly odaadóan küzdött, köteles most arra. hogy a szerencsétlen országot a jelenlegi önkényuralomtól megszabaditsa. E kiáltvány miatt a kormánv több tábornokot elfogatott és őket is a volt miniszterekhez záratta. A közhangulat mindenesetre szivesebben látná még a katonai diktaturát is, mint a jelenlegi állapotokat, azt a burkolt bolsevizmust, mely csak a véres áldozatok kevesebb számában különbözik az orosztól, de különben teljesen az orosz példa bolgárra fortva. A bezárt politikusok helyett a katonáknak kell átvenni Bulgária megmentésének szerepét és Szavov tábornokra tekint mindenki, mint szabaditóra. A bolgár parasztdiktatura félreszoritott minden szakképzett embert. a maga félbenmaradt teremtményeivel tömte meg a közhivatalokat és azóta minden hivatalos eljárás a törvény ismerete vagy ahhoz való alkalmazkodás nélkül, de teljes korrupcióval folyik. Bulgáriának most sorsdöntő órája érkezett. Lausanneban éppen azokról a területekről folyik tanácskozás, melyeket azok a politikusok szereztek meg, kik e háborus érdemeikért most börtönben élnek. Fontos gazdasási és diplomáciai kérdéseket tárgyalnak, amihez olyan szakértők kellenek, amilyeneket a bolgár parasztpárt a maga soraiból mm állithat ki. A hazafias bolgár középosztály érzi ezt a felelősséget és ezért sorakozik a katonai párt mögé, mielőtt. Sztambulánszkiéknek az ügyekhez nemértése és a hatalomhoz való makacs ragaszkodása fel nem áldoz minden jogos bolgár igényt és érdeket. A kormány helyzetét az is neheziti, hogy a parasztpárt számbeli többségre csak a mohamedán vallásu bolgárság támogatásával jutott. A népesség egyötödét teszi ki ez a legelmaradottabb, legkevésbé kulturált és legszegényebb népelem, mely eddig zárt sorban állott Sztambulinszkiék mögött. amig a parasztpárt hivatalosan törökbarát politikát csinált, de nem hajlandó követni a Balkán-blokk felé, Arra a 4 MAGYAR KÜLPOLITIKA