Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - Franciaország és Németország - Oroszország és a keleti bonyodalom

Vasárnap, 1922 december 10. 3 tisztikarát ujra megválasszák. Követe- a Miclescu képviselőt jelölte és ez 92 lésének azonban annyi eredménye volt, szavazatot kapott a hivatalos jelölt 113 hogy az elnökválasztánáll a kor- szavazatával szemben. Erdély részéről mány egyik jeloltjével, a besszarábiai alelnöknek Piso hunyadmegyei görög Inculet-cel szemben a Párt fiatalsága I keleti lelkészt választották meg. Franciaország és Németország A francia köztársaság a francia királyság imperialista politiká­jának nyomdokában — Loucheur az előtérben — A Rajnavidék megszállása és az amerikai adósság — A Magyar Külpolitika munkatársától — München, dec. 2. Akármilyen kérdés vetődik fel a nemzetközi politikában, bárhol is moz­duljanak meg erők, amelyek a győző államok hatalmi egyensulyát veszé­lyeztetik, előtérbe nyomul a német probléma, amely ma kétségkívül a vi­lágpolitika tengelye. Csak a minap volt alkalmam egy előkelő, a írancia köz­társaságnál kreditált semleges diplo­matával a világpolitikáról beszélgetni s a beszélgetés végső konkluziója az volt, hogy a diplomata kijelentette, hogy Franciaországot semmi sem ér­dekli, csak Németország, mindent, ami a világon történik, ezen a szemüvegen keresztül néz. Az Elisei palotában épp ugy, mint a parlamentben vagy a napi­lapok szerkesztőségéiben, csak egy gon­dolat foglalkoztatja az embereket: hogyan lehetne teljesen megsemmisí­teni Németországot?... A franciák egyetlen alkalmai sem omlasztanak el, hogy a Németország elleni gyűlöletet ne szitsák vagy a po­litikai heyzetet ez ország hátrányára kihasználják. Gérauában az oroszok­kai kötött, szerződés szolgált a fran­ciáiknak ürügyül, hogy a németekkel való megegyezést meghiusitsák. Görög­országot, Konstantin királynak Vilmos német császárhoz való rokonsága kö­vetkeztében kergette Franciaország a megsemmisülésbe, a sevresi békeszer­ződés revizió. ába pedig akkor egyezett bele Franciaország, amikor látta, hogy Sévres révén térdre kényszerítheti Angliát, ahol egyre jobban dereng s ahol egyre jobban szaporodik azoknak a száma, akik Európa talpraállitását Németország talpraállitásától remélik. A francia- diplomáciának Németor­szág megsemmisítésén kívül egy másik pozitív célja is van: a Rajna balpart­jának végleges elszakítása, azaz az év­százados francia imperialisztikus álom megvalósítása. A franciáik majdnem olyan eszközökkel dolgoznak ezen ál­muk megvalósításán, mint az oláhok, akik a magyar történelem meghazud­tolásával támasztottak igényt Erdélyre, „Gallia — mondják a franciák — Caesar szerint — a Rajnától a Pyre­neusokig és az Alpoktól az Oceánig ter. jedt. " Az, amit a német tudósok irnak Németországról, ellenkezik az igazság­gal, mert a második tanu, Tacitus sze­rint „Germániát a Rajna választja el Galliától. " Trierben a negyedik század­ban gall nyelven beszéltek az emberek. Midőn Nagy Károly Franciaországa a verduni szerződés értelmében feloszta­tott, a rajnai országok és Elzász Lotha. ringia Lothar birtokába került. Ezek azok a területek, amely a Kapetingerek politkája s később a forradalmaik há­borui lassanként visszaszerezték. „Ha a mi királyaink csak a Saar folyóig nyomulhattak előre, ugy ennek kizá­rólagosan az akkori helyzet az oka. Franciaország 1797-ben ennek dacára befejező nagy müvét, amennyiben a Gapmpaformiai békében tulajdonába kerítette a Rajna balpartját. " „A francia királyok sohasem enged­ték elévülni a Rajna balpartjára tá­masztott igényüket. Ama Gapet Hugó unokája, aki a németek feletti győzel­mének köszönhette trónját, mondotta: „Csak azt szeretnem tudni, hogy az Isten nékem, avagy utódaimnak engedi meg, hogy Franciaország ismét oly vagy legyen, mint Nagy Károly idején volt. " VII. Károly, XI. Lajos, IV, Hen. rik, XIII.. XIV. és XV. Lajos is ugyan ezt a célt tüzte ki magának. A versaillesi szerződés nem elégítette ki teljesen Franciaországot. Az 1918­évi győzelem váratlaun hullott Fran­ciaország ölébe és bármily gondosan dolgozták ki a Németországot meg­semmisítő béketervezetet, még sem gondoltaik arra, hogy elérkezhet a pil­lanat, amely az évszázados álom meg­valósítását lehetővé teszi, A versaillesi békét a Németországtól való rettegés diktálta, ebben a szerződésben éppen ezért csak 3 Rajna balpartjának meg­szállása szerepel. Ha a franciák 1919­ben a Rajna bekebelezését erőszakol­ták volna, akkor a hadianyaggal gaz­dagon felszerelt Németország a forra­da. om ellenére tovább harcolt volna, ami a szövetségesek győzelmét kétsé­gessé tette, vagy legalább is megdrági­totta volna. A Rajna balpartjának meg­szállása a versaillesi szerződés betartá­sától tététett függővé. Ez a szerződés épp olyan lehetetlen és teljesíthetetlen pontokat tartalmaz, mint a trianoni békeszerződés. A franciák előre meg­fontolták a bekövetkezendő eseménye­ket, a Saarvidékre és a Rajnamellékre vonatkozó bókehatározunányok a bir­tokbatartást involválják, mert amit a német államférfiak 1919-ben talán ma­guik sem hittek, azt a franciák biztosan tudták, hogy az ércterületeitől, gyarma­taitól és kereskedelmi flottájától meg­fosztott Németország képtelen lesz ele­get tenni a békeszerződésnek, ugy hogy a feltételes megszállásnak végered­ményben annexió lesz a vége. A rajnamenti első megszállási zóna kiürítésének határideje veszedelmes gyorsasággal közeleg. Az elmult három esztendő alatt nem sikerült az ottani lakosságot, megpuhítani. A Dorten és Smeets-féle kísérletek a birodalomhoz hüséges rajnai németek magatartásán hiusult meg s a londoni konferencián Németországra kivetett ugynevezett jó­vátételi összeg esedékes részletei nem folytak be a jóvátételi bizottság pénz­tárába. Ellenkezőleg, már az első rész­letek fizetése megrendítette Németor­szág gazdasági életét. Az első milliárd aranymárkát is csak óriási erőmegfe­szitéssel és egy külföldi bank támoga. tásának igénybe vételével sikerült le­fizetni. Franciaország egy biancováltó birtokában van, amelynek elfogadója fizetésképtelen. A békeszerződés a fran­cia győzelem tanusítványa, amelynek praktikus értéke napról-napra csökken, mert a Je boche payera toute" hm re­ménynek bizonyult. A francia nép ret­tenetesen érzi a háború következmé­nyeit, a hadisarc nem folyik be, az egyedüli eszköz tehát, amivel a nép in. dulatát csillapítani lehet, az az ábránd tehát, hogy az évszázados álom, a Rajnamellék különválasztása és francia fenhatóság alá helyezése valóra váljék. Ennek az ábrándnak az apostola a mostani miniszterelnök, Polncaré, aki mögött a nemzeti blokk áll. Poíncaré­ban nemcsak az ultrasovinizmus tartja ébren ezt a mohóságot, hanem a bű­nösség tudata. A németek német ala­possággal kutaják a világháboru oko­zóit s az eddigi kutatásoknak kétségbe­vonhatatlanul az az eredménye, hogy Poincaré a főbűnösök egyike. Poin­carét az életösztön, az önvédelem halt­fa tehát, amidőn Németországot a por­ban tartani igyekszik. Téves volna azonban hinni, bogy­­sak Poincaré az, aki ennek a politi­kának híve, Franciaországban min­denki meg van róla győződve, hogy Poincaré nem tarthatja magát soká. A sok aspiráns közül, akik a kormány­elnöki Székbe ülni szeretnének első helyet foglal el Loucheur volt ujjáépí­tési miniszter, aki 1920 őszén Wesba. denben Rathenauvat az ismert szerző­­­­­ ­­­­­­­­Loucheur néhány hét előtt rendkí­vül figyelemreméltó beszédet mondott választói előtt, amely beszéd a jö­vendő francia miniszterelnök politikai hitvallásának, programmjának tekin­tendő. Louoheurnek ez a beszéde már azért is ügyemet érdemel, mert tel­jesen visszatükrözteti a francia men­talitást s mert ez a beszéd teljesen kezöleg. sok márkát adott, el a kül­­­­dnek, ami nem sok pénzébe került. Németország pénzügyi csődje Lou­cheur szerint lehetséges, anélkül. hogy termelőképessége ezáltal nagyon szen­vedjen. Néhány bank összeroppan, iparvállalatok fognak a levegőbe re­pülni, azonban a német gyárak to­vábbra is dolgozni fognak. Németor­fedi azt. amit a cikkem elején említett, szág reorganilizálódni fog. A jóvátételi diplomata Franciaországról, illetve an­nak politikájáról mondott. Mielőtt erre rátérnék, néhány sor­ban ismertetni óhajtom Loucheur egyéniségét. Loucheur mint egyszerű tüzérhad­nagy vonult be a háborúba, de már 1914 november havában a municiós minisztériumban találják államtitkári minőségben. Loucheur ma Franciaor­szág leggazdagabb embere. Midőn 1919-ben képviselővé választották s a kamarában rengeteg millióját szemére vetették, amelyeknek eredete fe öl fel­világosítást kértek, szemrebbenés nél­kül csak annyit mondott: — Ha tisztességtelen lettem volna, akkor nem millióim, hanem milliárd­jaim lennének. Loucheur. imént említeti beszédében abból indult ki. hogy a német jóvá­tételi fizetések és Franciaország biz­tonsága egymástól elválaszthatalán. fizetéseknél sokkal fontosabb tehát a Rajnavidék megszállásánakmeghosz­szabbítása. Igen érdekes az. amit Loueheur úr Amerikának izent beszédében. — Amerika 3 milliárd és 600 millió aranydollárt követel tőlünk. Azonban kérdem, aranyat adott-e nékünk Ame­rika? Amerikának a háború előtt 1 milliárd 500 millió dollár aranykészlete volt és most 3 milliárd 600 millió aranydollárt követel tőlünk. Ameriká­nak csak azt fizethetjük vissza, amit tőle kaptunk: árút. Acélt és anyagot. Minden egyéb dolog ki van zárva. Amíg egyrészt a francia évszázados vágy teljesítését tűzte tehát ki célul, addig a másik o da'on az amerikai adósságok törlését szeretné elérni. Loucheur beszédében az a fontos te­hát, hogy nem a jóvátételi fizetések a fontosak, hanem a Rajna, a franci3. Igaz. hogy a győzők 1919-ben arany- kereskedelmi mérleg a német fizetések fizetésekre spekulállak, ame yeket Né- nélkül is egyensúlyba hozható. ha az metország képtelen teljesíteni, éppen egykori szövetséges. Amerika követe­ezért az anyagi szolgáltatások azok, amelyek lehetővé teszik, hogy az adós léseit a kellő mértékre reduká ják. Loucheur azt üzeni az Egyesült-Álla­eleget tehessen köte'eze'tségeinék. Az moknak, hagy a háború előtt csak 1 anyagi szolgáltatások azonban új di- milliárd 50O millió dollár aranya volt. lemma elé állítják Franciaországot: tehát nincsen joga a kétszerest köve­vagy termel Németország annyi érté- te ni, mert Franciaország annyit nem ket. hogy fizethessen, vagy pedig ösz- is fizehet Németország ellenben fizes­szeomlik s akkor nem kap semmit sen 132 milliárd aranymárkát. Ez az Franciaország. Loucheur nem látja amerikai üzenet, mindennél jobban oly sötétnek Németország helyzetét, megmagyarázza a jóvátételi kövelelé­mint mások. Németország nem vette sek voltaképpeni célját nagyon igénybe a külföld hitelét, ellen- Figyelő Oroszország és a Keleti bonyodalom Románia hirtelen beszüntette orosz ellenes támadó politikáját — A német veszedelem rágalma — mozgósítás koronázás ürügye alatt — Oroszország népszavazást követel Besszprábiában — Kelet revans­háborút indit a Nyugat ellen? A Iausannei konferencia híreit mo­hón lesik a sajtóból a világ minden részén. Egy másik, aligha kevésbbé fontos konferencia is folyik azonban ugyanakkor Moszkvában: a keleti álla­mok leszerelési konferenciája, de erről még semmi pozitív értesülésünk sincs. A szovjeteknek az a szövetsége, me­lyet megszokásból Oroszországnak ne­vezünk, sürgette ezt a konferenciát és résztvesznek rajta a szovjeteken kivül a Balti tenger mel etti államok, Len­gyelország és állitólag Törökország ki­küldöttei is. Románia ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor küldi el kép­viselőit, ha a szovjet előzetesen vég legesen lemond Besszarábiára való minden igényéről és elismeri ennek a tartománynak Romániához való csato­lását Mikor a varsói előértiekezleten Ro­mánia ezt a választ adta, még egészen mások voltak a külpolitikai viszonyok. Oroszország kereste a kü földi elismer­tetést és a törökök még nem voltak Európában, a kis entente pedig szá­mithatott Görögország segítségére is; ez az állam azonban azóta megvadult forradalmár csőcselék tobzódásának színhelye, ahol az állami hatalom min­den összetartó ereje megszűnt. Ma már Oroszországot Mussolini ajánlatára jo­gilag is elismerték, mint nagyhatalom tárgyal Lausanneban és vajmi kevés szüksége van arra. hogy Romániának kedvét keresse. Érzik ezt már Romániában is és nagyon jellemző a sajtónak mostani hangja, hogy megszelídült és mennyire csüggedtebb a pár hónappal ezelőtti fennhéjázással és az Oroszországnak a magasból való lenézésével szemben. A Patria november 29-iki száma kifejti, hogy az orosz forradalom mindjobban állandóbb jelleget vett fel és már kon. struktiv utra tért. Mindinkább csak formális kérdés lett, hogy, elismerje a világ de jure a mostani orosz rezsimet. Az; összes ellenforradalmi kisérletek meghiusultak, a szélső Keleten a ja­pánok már Vladivosztokot is kiürítet­ték. Ukrajna ujból is Oroszország legrális részének valja magát, a kau­kázusbeli kis nemzeti államok csak papíron léteznek, illetőleg egy-egy ki küldött képviseli őket Párizsban. oda­haza azonban maguk az álamok szo ros szövetségben élnek az oroszokkal, akiktől függnek. Az orosz kolosszus — ugymond to­vább a Pátria — kezd - magához térni és Romániának rendezni kell vek ügyét. Komoly, kölcsönös megegyezés­re van szükség és ebből nehezen lesz valami, ha Románia még olyan ban' gon ragaszkodik Besszarábiához, mint 1920-ban. amikor az oroszok bármily áron keresték, hogy akármilyen kül­földi állam velük szóbaálljon. Romá­nia ma csak arra hivatkozhatik. hogy nagy szövetségesei teljes mértékben tá­mogatják és hogy ő következetesen nem avatkozott be az orosz belügyek­be. Ezeket vegye tekintetbe az orosz kormány. Románia azonban konci­liáns, mérsékelt fellépést tanusítson és mindenesetre tarlózkodjék az arrogan. ciától. Sine qua non-nak nem ragasz­kodhatik a moszkva értekezleten való megjelenése feltételenül Besszarábia be­kebelezésének elismeréséhez és óvakod, jék eggyel több konfliktusra okot adni Oroszországnak, mert a mérték már igy is megtelt. Görögország legyen élő példa elötte. Mert Oroszországgal szemben az aggressziv politika Bessz­arábia elvesztését eredményezheti. Mig az erdélyiek lapja ilyen félre nem ismerhető békés, célzattal ajánlja az oláh kormánynak a szerénységet, a bukaresti Revista Vremei Párisra sanditva melegíti fel az összes rágal­makat, hogy a francia segítséget bizto­sithassa.. A német veszedelem A német MAGYAR KÜLPOLITIKA

Next

/
Thumbnails
Contents