Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - Franciaország és Németország - Oroszország és a keleti bonyodalom

Vasárnap, 1922 december 10. 3 tisztikarát ujra megválasszák. Követe- a Miclescu képviselőt jelölte és ez 92 lésének azonban annyi eredménye volt, szavazatot kapott a hivatalos jelölt 113 hogy az elnökválasztánáll a kor- szavazatával szemben. Erdély részéről mány egyik jeloltjével, a besszarábiai alelnöknek Piso hunyadmegyei görög Inculet-cel szemben a Párt fiatalsága I keleti lelkészt választották meg. Franciaország és Németország A francia köztársaság a francia királyság imperialista politikájának nyomdokában — Loucheur az előtérben — A Rajnavidék megszállása és az amerikai adósság — A Magyar Külpolitika munkatársától — München, dec. 2. Akármilyen kérdés vetődik fel a nemzetközi politikában, bárhol is mozduljanak meg erők, amelyek a győző államok hatalmi egyensulyát veszélyeztetik, előtérbe nyomul a német probléma, amely ma kétségkívül a világpolitika tengelye. Csak a minap volt alkalmam egy előkelő, a írancia köztársaságnál kreditált semleges diplomatával a világpolitikáról beszélgetni s a beszélgetés végső konkluziója az volt, hogy a diplomata kijelentette, hogy Franciaországot semmi sem érdekli, csak Németország, mindent, ami a világon történik, ezen a szemüvegen keresztül néz. Az Elisei palotában épp ugy, mint a parlamentben vagy a napilapok szerkesztőségéiben, csak egy gondolat foglalkoztatja az embereket: hogyan lehetne teljesen megsemmisíteni Németországot?... A franciák egyetlen alkalmai sem omlasztanak el, hogy a Németország elleni gyűlöletet ne szitsák vagy a politikai heyzetet ez ország hátrányára kihasználják. Gérauában az oroszokkai kötött, szerződés szolgált a franciáiknak ürügyül, hogy a németekkel való megegyezést meghiusitsák. Görögországot, Konstantin királynak Vilmos német császárhoz való rokonsága következtében kergette Franciaország a megsemmisülésbe, a sevresi békeszerződés revizió. ába pedig akkor egyezett bele Franciaország, amikor látta, hogy Sévres révén térdre kényszerítheti Angliát, ahol egyre jobban dereng s ahol egyre jobban szaporodik azoknak a száma, akik Európa talpraállitását Németország talpraállitásától remélik. A francia- diplomáciának Németország megsemmisítésén kívül egy másik pozitív célja is van: a Rajna balpartjának végleges elszakítása, azaz az évszázados francia imperialisztikus álom megvalósítása. A franciáik majdnem olyan eszközökkel dolgoznak ezen álmuk megvalósításán, mint az oláhok, akik a magyar történelem meghazudtolásával támasztottak igényt Erdélyre, „Gallia — mondják a franciák — Caesar szerint — a Rajnától a Pyreneusokig és az Alpoktól az Oceánig ter. jedt. " Az, amit a német tudósok irnak Németországról, ellenkezik az igazsággal, mert a második tanu, Tacitus szerint „Germániát a Rajna választja el Galliától. " Trierben a negyedik században gall nyelven beszéltek az emberek. Midőn Nagy Károly Franciaországa a verduni szerződés értelmében felosztatott, a rajnai országok és Elzász Lotha. ringia Lothar birtokába került. Ezek azok a területek, amely a Kapetingerek politkája s később a forradalmaik háborui lassanként visszaszerezték. „Ha a mi királyaink csak a Saar folyóig nyomulhattak előre, ugy ennek kizárólagosan az akkori helyzet az oka. Franciaország 1797-ben ennek dacára befejező nagy müvét, amennyiben a Gapmpaformiai békében tulajdonába kerítette a Rajna balpartját. " „A francia királyok sohasem engedték elévülni a Rajna balpartjára támasztott igényüket. Ama Gapet Hugó unokája, aki a németek feletti győzelmének köszönhette trónját, mondotta: „Csak azt szeretnem tudni, hogy az Isten nékem, avagy utódaimnak engedi meg, hogy Franciaország ismét oly vagy legyen, mint Nagy Károly idején volt. " VII. Károly, XI. Lajos, IV, Hen. rik, XIII.. XIV. és XV. Lajos is ugyan ezt a célt tüzte ki magának. A versaillesi szerződés nem elégítette ki teljesen Franciaországot. Az 1918évi győzelem váratlaun hullott Franciaország ölébe és bármily gondosan dolgozták ki a Németországot megsemmisítő béketervezetet, még sem gondoltaik arra, hogy elérkezhet a pillanat, amely az évszázados álom megvalósítását lehetővé teszi, A versaillesi békét a Németországtól való rettegés diktálta, ebben a szerződésben éppen ezért csak 3 Rajna balpartjának megszállása szerepel. Ha a franciák 1919ben a Rajna bekebelezését erőszakolták volna, akkor a hadianyaggal gazdagon felszerelt Németország a forrada. om ellenére tovább harcolt volna, ami a szövetségesek győzelmét kétségessé tette, vagy legalább is megdrágitotta volna. A Rajna balpartjának megszállása a versaillesi szerződés betartásától tététett függővé. Ez a szerződés épp olyan lehetetlen és teljesíthetetlen pontokat tartalmaz, mint a trianoni békeszerződés. A franciák előre megfontolták a bekövetkezendő eseményeket, a Saarvidékre és a Rajnamellékre vonatkozó bókehatározunányok a birtokbatartást involválják, mert amit a német államférfiak 1919-ben talán maguik sem hittek, azt a franciák biztosan tudták, hogy az ércterületeitől, gyarmataitól és kereskedelmi flottájától megfosztott Németország képtelen lesz eleget tenni a békeszerződésnek, ugy hogy a feltételes megszállásnak végeredményben annexió lesz a vége. A rajnamenti első megszállási zóna kiürítésének határideje veszedelmes gyorsasággal közeleg. Az elmult három esztendő alatt nem sikerült az ottani lakosságot, megpuhítani. A Dorten és Smeets-féle kísérletek a birodalomhoz hüséges rajnai németek magatartásán hiusult meg s a londoni konferencián Németországra kivetett ugynevezett jóvátételi összeg esedékes részletei nem folytak be a jóvátételi bizottság pénztárába. Ellenkezőleg, már az első részletek fizetése megrendítette Németország gazdasági életét. Az első milliárd aranymárkát is csak óriási erőmegfeszitéssel és egy külföldi bank támoga. tásának igénybe vételével sikerült lefizetni. Franciaország egy biancováltó birtokában van, amelynek elfogadója fizetésképtelen. A békeszerződés a francia győzelem tanusítványa, amelynek praktikus értéke napról-napra csökken, mert a Je boche payera toute" hm reménynek bizonyult. A francia nép rettenetesen érzi a háború következményeit, a hadisarc nem folyik be, az egyedüli eszköz tehát, amivel a nép in. dulatát csillapítani lehet, az az ábránd tehát, hogy az évszázados álom, a Rajnamellék különválasztása és francia fenhatóság alá helyezése valóra váljék. Ennek az ábrándnak az apostola a mostani miniszterelnök, Polncaré, aki mögött a nemzeti blokk áll. Poíncaréban nemcsak az ultrasovinizmus tartja ébren ezt a mohóságot, hanem a bűnösség tudata. A németek német alapossággal kutaják a világháboru okozóit s az eddigi kutatásoknak kétségbevonhatatlanul az az eredménye, hogy Poincaré a főbűnösök egyike. Poincarét az életösztön, az önvédelem haltfa tehát, amidőn Németországot a porban tartani igyekszik. Téves volna azonban hinni, bogysak Poincaré az, aki ennek a politikának híve, Franciaországban mindenki meg van róla győződve, hogy Poincaré nem tarthatja magát soká. A sok aspiráns közül, akik a kormányelnöki Székbe ülni szeretnének első helyet foglal el Loucheur volt ujjáépítési miniszter, aki 1920 őszén Wesba. denben Rathenauvat az ismert szerző Loucheur néhány hét előtt rendkívül figyelemreméltó beszédet mondott választói előtt, amely beszéd a jövendő francia miniszterelnök politikai hitvallásának, programmjának tekintendő. Louoheurnek ez a beszéde már azért is ügyemet érdemel, mert teljesen visszatükrözteti a francia mentalitást s mert ez a beszéd teljesen kezöleg. sok márkát adott, el a küldnek, ami nem sok pénzébe került. Németország pénzügyi csődje Loucheur szerint lehetséges, anélkül. hogy termelőképessége ezáltal nagyon szenvedjen. Néhány bank összeroppan, iparvállalatok fognak a levegőbe repülni, azonban a német gyárak továbbra is dolgozni fognak. Németorfedi azt. amit a cikkem elején említett, szág reorganilizálódni fog. A jóvátételi diplomata Franciaországról, illetve annak politikájáról mondott. Mielőtt erre rátérnék, néhány sorban ismertetni óhajtom Loucheur egyéniségét. Loucheur mint egyszerű tüzérhadnagy vonult be a háborúba, de már 1914 november havában a municiós minisztériumban találják államtitkári minőségben. Loucheur ma Franciaország leggazdagabb embere. Midőn 1919-ben képviselővé választották s a kamarában rengeteg millióját szemére vetették, amelyeknek eredete fe öl felvilágosítást kértek, szemrebbenés nélkül csak annyit mondott: — Ha tisztességtelen lettem volna, akkor nem millióim, hanem milliárdjaim lennének. Loucheur. imént említeti beszédében abból indult ki. hogy a német jóvátételi fizetések és Franciaország biztonsága egymástól elválaszthatalán. fizetéseknél sokkal fontosabb tehát a Rajnavidék megszállásánakmeghoszszabbítása. Igen érdekes az. amit Loueheur úr Amerikának izent beszédében. — Amerika 3 milliárd és 600 millió aranydollárt követel tőlünk. Azonban kérdem, aranyat adott-e nékünk Amerika? Amerikának a háború előtt 1 milliárd 500 millió dollár aranykészlete volt és most 3 milliárd 600 millió aranydollárt követel tőlünk. Amerikának csak azt fizethetjük vissza, amit tőle kaptunk: árút. Acélt és anyagot. Minden egyéb dolog ki van zárva. Amíg egyrészt a francia évszázados vágy teljesítését tűzte tehát ki célul, addig a másik o da'on az amerikai adósságok törlését szeretné elérni. Loucheur beszédében az a fontos tehát, hogy nem a jóvátételi fizetések a fontosak, hanem a Rajna, a franci3. Igaz. hogy a győzők 1919-ben arany- kereskedelmi mérleg a német fizetések fizetésekre spekulállak, ame yeket Né- nélkül is egyensúlyba hozható. ha az metország képtelen teljesíteni, éppen egykori szövetséges. Amerika követeezért az anyagi szolgáltatások azok, amelyek lehetővé teszik, hogy az adós léseit a kellő mértékre reduká ják. Loucheur azt üzeni az Egyesült-Állaeleget tehessen köte'eze'tségeinék. Az moknak, hagy a háború előtt csak 1 anyagi szolgáltatások azonban új di- milliárd 50O millió dollár aranya volt. lemma elé állítják Franciaországot: tehát nincsen joga a kétszerest kövevagy termel Németország annyi érté- te ni, mert Franciaország annyit nem ket. hogy fizethessen, vagy pedig ösz- is fizehet Németország ellenben fizesszeomlik s akkor nem kap semmit sen 132 milliárd aranymárkát. Ez az Franciaország. Loucheur nem látja amerikai üzenet, mindennél jobban oly sötétnek Németország helyzetét, megmagyarázza a jóvátételi kövelelémint mások. Németország nem vette sek voltaképpeni célját nagyon igénybe a külföld hitelét, ellen- Figyelő Oroszország és a Keleti bonyodalom Románia hirtelen beszüntette orosz ellenes támadó politikáját — A német veszedelem rágalma — mozgósítás koronázás ürügye alatt — Oroszország népszavazást követel Besszprábiában — Kelet revansháborút indit a Nyugat ellen? A Iausannei konferencia híreit mohón lesik a sajtóból a világ minden részén. Egy másik, aligha kevésbbé fontos konferencia is folyik azonban ugyanakkor Moszkvában: a keleti államok leszerelési konferenciája, de erről még semmi pozitív értesülésünk sincs. A szovjeteknek az a szövetsége, melyet megszokásból Oroszországnak nevezünk, sürgette ezt a konferenciát és résztvesznek rajta a szovjeteken kivül a Balti tenger mel etti államok, Lengyelország és állitólag Törökország kiküldöttei is. Románia ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor küldi el képviselőit, ha a szovjet előzetesen vég legesen lemond Besszarábiára való minden igényéről és elismeri ennek a tartománynak Romániához való csatolását Mikor a varsói előértiekezleten Románia ezt a választ adta, még egészen mások voltak a külpolitikai viszonyok. Oroszország kereste a kü földi elismertetést és a törökök még nem voltak Európában, a kis entente pedig számithatott Görögország segítségére is; ez az állam azonban azóta megvadult forradalmár csőcselék tobzódásának színhelye, ahol az állami hatalom minden összetartó ereje megszűnt. Ma már Oroszországot Mussolini ajánlatára jogilag is elismerték, mint nagyhatalom tárgyal Lausanneban és vajmi kevés szüksége van arra. hogy Romániának kedvét keresse. Érzik ezt már Romániában is és nagyon jellemző a sajtónak mostani hangja, hogy megszelídült és mennyire csüggedtebb a pár hónappal ezelőtti fennhéjázással és az Oroszországnak a magasból való lenézésével szemben. A Patria november 29-iki száma kifejti, hogy az orosz forradalom mindjobban állandóbb jelleget vett fel és már kon. struktiv utra tért. Mindinkább csak formális kérdés lett, hogy, elismerje a világ de jure a mostani orosz rezsimet. Az; összes ellenforradalmi kisérletek meghiusultak, a szélső Keleten a japánok már Vladivosztokot is kiürítették. Ukrajna ujból is Oroszország legrális részének valja magát, a kaukázusbeli kis nemzeti államok csak papíron léteznek, illetőleg egy-egy ki küldött képviseli őket Párizsban. odahaza azonban maguk az álamok szo ros szövetségben élnek az oroszokkal, akiktől függnek. Az orosz kolosszus — ugymond tovább a Pátria — kezd - magához térni és Romániának rendezni kell vek ügyét. Komoly, kölcsönös megegyezésre van szükség és ebből nehezen lesz valami, ha Románia még olyan ban' gon ragaszkodik Besszarábiához, mint 1920-ban. amikor az oroszok bármily áron keresték, hogy akármilyen külföldi állam velük szóbaálljon. Románia ma csak arra hivatkozhatik. hogy nagy szövetségesei teljes mértékben támogatják és hogy ő következetesen nem avatkozott be az orosz belügyekbe. Ezeket vegye tekintetbe az orosz kormány. Románia azonban konciliáns, mérsékelt fellépést tanusítson és mindenesetre tarlózkodjék az arrogan. ciától. Sine qua non-nak nem ragaszkodhatik a moszkva értekezleten való megjelenése feltételenül Besszarábia bekebelezésének elismeréséhez és óvakod, jék eggyel több konfliktusra okot adni Oroszországnak, mert a mérték már igy is megtelt. Görögország legyen élő példa elötte. Mert Oroszországgal szemben az aggressziv politika Besszarábia elvesztését eredményezheti. Mig az erdélyiek lapja ilyen félre nem ismerhető békés, célzattal ajánlja az oláh kormánynak a szerénységet, a bukaresti Revista Vremei Párisra sanditva melegíti fel az összes rágalmakat, hogy a francia segítséget biztosithassa.. A német veszedelem A német MAGYAR KÜLPOLITIKA