Magyar külpolitika, 1922 (3. évfolyam, 33-53. szám)

1922 / 50. szám - A romániai parlament uj ülésszaka

2 Területi kérdések A kemalisták igényt formálnak a szíriai határ kiigazitására, Mosszulra és az ottani petroleummezőkre, a Podekanesosra, népszavazást követelnek Szíriában, Palesztinában és Mezopotámiáiban. Mind e kérdésekkel szemben Franciaország, Anglia és Olaszország egységes blokkban sorakozott fel. Egyike még a legfontosabb problémáknak Trácia kérdése. E tartomány keleti részét illetően a kemalistáknak már nyert ügyük van. Konstantinápoly biztossága dolgában a mudániai egyezmény intézkedik. Nagyobb vita várható Drinápoly (Karagacs) és Dimotika környékének odaítélése ügyében. Ugyancsak vitás probléma a NyugatTráciában megvalósítandó népszavazás, amely döntene abban a kérdésben, vajjon a szuverenitás Törökországé legyen-e, amely autonómiát igért ennek a tartománynak és kereskedelmi kijáratot helyezett kilátásba Dedeagacsban Bulgária részére. Politikai és jogi kérdések A megoldandó politikai és jogi problémák sorába tartozik elsősorban a kisebbségi kérdés. Törökország elhatározta, hogy a szuverenitása alá tartozó területeken ugyanazt a jogrendet létesiti, amelyet a nagyhatalmak a Lengyelországgal, valamint az utódállamokkal kötött kisebbségi szerződésekben elméletben megvalósítani próbáltak. Francia hírforrás szerint a törökök győzelmük után azzal a gondolattal léptek elő, hogy a kisebbségi kérdést akként egyeszerüsitsék, hogy a kölcsönös megállapodó alapján cseréljék ki a Törökországban lévő görög és a Görögországban lévő török lakosságot. Ezt a gondolatot már 1921-ben az, első Balkán-háború után, a görögbolgár konvencióban is fölvetették. A francia, angol és a görög kormány helyesli a tervet és javasolta, hogy a népszövetség végezze a kölcsönös, pártatlan kicserélést. Ismed pasa viszont kijelentette, hogy Törökország nem tagja a népszövetségnek s igy a népszövetséggel való együttműködéstől tartózkodik. Egyúttal a következő konkrét javaslatot tette: 1. A görögök adják vissza azt a négyezer török polgári foglyot, akik görög kezekben vannak; 2. ők a békekötés után azonnal szabadon engedik a tízezer görög foglyot. Az amerikai statisztika szerint 1914-ben Kisázsiában 1, 600. 000 görög volt. Ez a szám annyira apadt, hogy jelenleg Kisázsiában körülbelül hatszázezer görög él, akikhez hozzá kell számítani a Konstantinápolyban élő 300. 000 görögöt. Ezzel szemben Görögországban, Nyugattráciában 124. 000 török van s Ujgörögország egyéb vidékein 360. 000. Angol körökben ugy tudják, hogy a törökök a Kisázsiában élő görögöknek tudtukra adták, hogy december 15-ig hagyják el az országot, mert ellenesetben a kormány nem vállalhat felelősséget azért, nem lesznek-e üldözéseknek kitéve. A második legfontosabb jogi probléma a kapitulációk kérdése, értve ezek alatt a Törökország által a külföldiek részére eddig biztosított ama kedvezéseket, amelyeket Törökország 1914 augusztus havában visszavont s amelyeket a kemalisták egyszersmindenkorra végérvényesen be akarnak szüntetni. Francia felfogás szerint az idegeneknek legalább arra van joguk, hogy peres ügyeikben az Egyiptomban ma is működő bíróságok mintájára vegyes biróság ítélkezzék. Katonai kérdések A szövetséges hatalmak arra törekesznek, hogy a kemalista hadsereg tényleges létszámát korlátok közé szorítsák. A sévresi békeszerződés a görög hadsereg létszámát 50. 000 emberben állapította meg. A márciusi párisi konferencia 40. 000 katonát és 45. 000 csendőrt engedélyezett. Ezzel szemben 1922 elején az angorai nemzetgyűlés egy bizottsága azt a véleményét fejezte ki, hogy a török hadseregnek a rendőrségi alakulatokon felül legalább öt, egyenkint 20. 000 főnyi hadiestből kell állania. A szövetségesek Törökországban is megvalósítani szeretnék, az általános hadkötelezettség eltörlésével, a hadseregnek toborzás utján való kiegészítését. A katonai szolgálatot illetően bizonyos különleges bánásmódban óhajtaná részesittetni az antant a török birodalom területén lévő keresztény elemeket is. Végül vita tárgya Trácia katonai megszervezésének kérdése is. A tengerszoros-kérdés Ami a tengerszorosokat illeti, nagyhatalmak a szorosok teljes szabadságát kívánják a nemzetek szövetségének védelme alatt. Angóra hozzájárulna ehhez, azzal a feltétellel, hogy a Márvány-tengernek és Konstantinápolynak védelmét biztosítják. Moszkva ellenben tiltakozik az ellen, hogy a szorosokat a hadihajók részére szabaddá tegyek és tiltakozik a genfi szervezet gyámkodása ellen is. A francia és angol érdekeltség Törökországban A Törökországban lévő különböző vállalkozásokban a franciák és az angolok a következő arányban részesednek: Franciaország Anglia Pénzintézetek 37 % 33 % Vasutak 46. 9% 10. 4% Kikötők és rakodópartok 67. 9% 12. 2% Források 88. 6% Bányák 100 % Különböző vállalkozások 62. 8% 24. 1% összesen 50. 5% 14. 3% A francia érdekeltség tőkében 830 millió, az angol 235 millió francia frankot jelent. A francia érdekeltségre jellemző, hogy a török államkölcsön hatvankilenc százalékában franca töke. Francia vállalkozás a török dohányjövedék, a császári török bank, a Credit Lyonais, a világítótornyok, utak, vasutak (Szmirna—Cassaba, Mudánia— Brussa és a szaloniki—konstantinápolyi csatlakozó-vonal), a heracleai szénbányák, a konstantinápolyi és szmirnai kikötők és rakodók, végül a konstantinápolyi-szmirnai vízvezeték, világítási müvek, telefon és közszállitási müvek. Az olasz érdekeltség vonatkozik a heracleai szénbányákban való bizonyos részesedésre, a Fekete-tenger kikötővárosai között lévő hajóforgalomra, a Batumtól északra fekvő szénbányákra. Bankháza van Olaszországnak Konstantinápolyban, Kóniában, Adaliában és Tifliszben. Az 1922 április 25-iki olasz-török egyezmény területi és vasúti konceszsziókat biztosított Olaszországnak Szmirnától délre a Meander völgyében, továbbá a Van Bitlis és Erzerum környékén levő petroleumforrás monopóliumot. Kisázsia természeti kincsei Szén: Heraklea környékén. Ólom és cink: Afium-Kara-Hisszár mellett. Vasárnap, 1922 december 10. Vas: Cézareától délre a ciliciai Bérut hegységben (évi termés 300. 000 tonna), Szmirna és Ajazma között (évi termés 30. 000 tonna). Petroleum: Mezopotámiától föl Georgiáig (Batum, Erzerum, Van, Bitlis és Mosszul környékén). Króm, mangánérc és antimon: a Bérut-hegységben. Réz: Diasbékir mellett. (Kurdisztan). A török hadsereg állása Kemál hadseregének zöme, mintegy hatvanezer ember Szmirnában és a város közvetlen környékén van, 16. 000 emberük van Csanak mellett, ugyancsak 15. 000 főnyi török katonaság áll Mudániától nyugatra Panderma mellett, végül, 25, 000 főnyi hadsereg tartja megszállva a Márvány-tenger legkeletibb frontját, Izmidet. A török hadsereget a térképen horgonnyal jelölt fekete-tengeri kikötőkön át, a Földközi-tenger mentén pedig Adalián és Mersinán keresztül élelmezik. Nagy üzemei és műhelyei vannak a Kemalista-hadseregnek Boln-ban, Angora-ban, Inéboli-ban, Kasztamuni-ban, Konia-ban és Cezarea-ban. November 27-én nyilt meg a bukaresti parlament. Az uj őszi ülésszakot már szeptemberben meg kellett volna nyitni, de az alkotmányozó bizottság munkájával nem készült el. A munkálatokkal ugyan máig sem készült el, mert csak november közepén került az uj alkotmány tervezete az albizottságoktól a főbizottságok elé, s minthogy összes fontosabb elvi kérdések elintézetlenül maradtak, (a főváros megállapítása, a kisebbségek jogai, a felekezeti oktatás, a sajtószabadság korlátozása, a pápai konkordátum, a felekezetek jogviszonyának megállapitása stb. ) a kormánypárt értekezletén a miniszterelnök bejelentette, hogy a parlament plénuma elé az alkotmánytervezet csak húsvét tájban kerül, ellenben sikerült az ellenzéki pártokkal való viszonyt ugy rendezni, hogy a legnagyobb ellenzéki párt, a parasztpárt, bevonult a parlamentbe, s igy az országgyűlésnek alkotmányos színezete van, nem a liberális párt zártkörű tanácskozása többé. A kormány földalatti összeköttetéseivel egyesíteni tudta az erdélyi nemzeti pártot a királyságbeli konzervatív demokratákkal, s habár az egyesült párt nem is vesz részt a parlamenti életben, de Erdély autonómiájának esetleges kikiáltója nem veszélyezteti tovább az állam egységét. A fenyegető külpolitikai helyzetre való tekintettel jöhetett csak létre ez a szövetkezés, mely teljesen azonos a Szerbiában lefolyó eseményekkel, ahol a horvátot az olasz-magyar közeledés hírére szintén a szerbek felé kezdenek tájékozódni. Az erdélyieknek ezen lépése folytán Excelsior a magára maradt parasztpárt elhatározta, hogy résztvesz a parlamenti munkában és december elsején be is vonult az ülésekre. Egy-egy szónoka a szenátusban és a kamarában azonos szövegű nyilatkozatot olvasott fel, mely szerint a párt továbbra is törvénytelennek tartja a csalással, hamisitással, szavazatok ellopásával és katonai erőszakkal választott parlamentet, de elvei fenntartása mellett részt, vesz annak ülésein, hogy nyilvánosságra hozhassa azokat a tűrhetetlen közállapotokat, melyeket a jelenlegi rezsim teremtett. A pártot ez elhatározásra besszarábiai választóinak követelése birta, mert ezek feltétlenül a világ elé akarják vinni azt a jogfosztást és erőszakot, amit ott a közigazgatási és katonai hatóságok meghonositottak. Az első három ülésen még magában volt a liberális párt és csak Jorga képviselte az egész ellenzéket. Egymagában végig obstruálta a két első ülést, többször éles összeütközésbe kerülve az elnökkel. A második ülésen, melyen a nemzetiségek képviselői is megjelentek, különösen jellemző ügyben tűzött össze Orleanu elnökkel. Az elhalt dr. Lukács László egykori magyar országgyűlési képviselőt, az erdélyi oláh nemzeti párt egyik volt vezetőjét, akit az egyesülés után miniszteri cimmel tüntetett ki az oláh kormány, bucsuztatta az elnök. A napokban Szatmáron elhunyt öreg politikus a mostani parlamentnek már nem volt tagja. Az elnöki bejelentés után a miniszterelnök a kormány nevében, a liberálisok és a Jorgapárt egy-egy képviselője pártjaik nevében emlékeztek meg az elhunytról. Szólásra iratkozott fel még Sándor József magyar képviselő is, de az elnök nem adta meg neki a szót. Jorga tiltakozott az ellen, hogy a képviselőház egy tagját az elnök a szólás jogától elüsse, mire az elnök szószerint a következő kijelentést tette: „Ez a mi meghalt nagyjaink nemzeti ünnepe. Ezen nem beszélhet itt egy idegen. " Jorga hevesen kikelt az ellen, hogy az elnök a képviselőház egyenlő jogú tagjai közül bárkit is idegennek aposztrofáljon és felszólalására a parlament az elnökkel szemben meg is adta az engedélyt a magyar kisebbség képviselőjének felszólalása megtartására. A kormánypárt fegyelme nem a legjobb lábon áll. Az ülésszak megnyitása előtt a pártértekezleten a miniszterelnök formális követelésként állította fel, hogy a párt vakon kövesse a kormányt minden kérdésben, mert ha ellenzékieskedések kezdődnek a pártban, a kormány nem vállalhatja a felelősséget a mostani nehéz időkben. Pártfegyelem ügyének jelentette ki azt is, hogy az előző ülésszak elnökségét és