Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 7. szám - Olaszországi szláv kisebbségek az olasz-szerb szerződés ellen

Csütörtök, 1924 február 14. MAGYAR KÜLPOLITIKA inkább abban a helyzetben van bizonyos \ nyomást qyakorolni Maqyarorszáq jelen-, leqi uraira, mert főként tőle fiiqq a magyar kölcsön fölött való döntés. Ugvlátszik, el van határozva a kölcsön megadását határozott feltételekhez kötni a jogrendnek Magvarországon való helyreállítására vonatkozóan. A londoni megbeszélések tehát Magvarország jövendő belpolitikai fejlődésére különös fontosságúak és egyben figy elemremél tó tünetét képezik az angolországi munkásrezsim nemzetközi jelentőségének. Politika (Zágráb) február 8. „A munkáskormány és Magyarország" cimű érdekes vezércikket hoz. „Ismeretes, hogy a mai magyar uralkodórendszer nem sokat változtatott a háború előtti látható és láthatatlan politikai pártok konstellációján, amelynek főcéljai: szövetség Németországgal, hegemónia a Dunán és Magyarország régi határai. Borzalmas fehér terrorral, a feudalizmus újjáépítésével, király nélküli királysággal, amig a Habsburgokra vár ez a rezsim már öt esztendeje, vár a revansra az „utód"-államok ellen, „megszállott" tartományaiért, különös gyűlölettel a mi országunk iránt." „Külpolitikai kombinációiban ez a rezsim felhasznált ellenünk bizonyos szimpátiákat Angliában is. Ez jelenti a lordok egy részét, akiket illúziók és érdekek kapcsoltak a magyar nemességhez és parlamenthez. Az angol kormány is szakértőinek és bizottságainak befolyása alatt állt, amelyeket a maga számára nyert meg a magyar uri társaság és ezt a rezsimet megmentéshozónak, kereszténynek és jónak tüntették fel. ... Ez magyarázza meg a magyar miniszterek gyakori londoni utazásait." „Az angol munkáspárt, amely most jött kormányra, viszont több izben bebizonyította kiküldötteivel, parlamenti szavazásaival és beszédeivel, hogy ellensége fehér terror, feudális elnyomás, szociális erőszak mai magyar kormánya. A munkáspárt barátságot é9 jóviszonyt tart fenn a mai emigráció jó részével is, a köztársasági, októberi Magyarország pártjainak maradványaival, amelynek dunai föderációs és megegyezéses ambíciói vannak és a napokban meghivta Macdonald Londonba az emigráció egyik tekintélyes vezérét és a budapesti és londoni sajtó a budapesti angol követ felváltásáról is beszél." A továbbiakban kifejti a cikk, hogy a magyar ellenzék és emigráció milyen békés politikát óhajt a szomszédokkal szemben folytatni és hogy ezek most erős támaszra fognak találni az angol kormánypártban. Ez már a külföldi kölcsön kérdésében is megmutatkozik és eredménye máris látható. A visszatért magyar emigrációval megerősödő ellenzék gyökeres változást fog jelenteni az S. H. S. királyság és Magyarország közötti viszonyban is. Sajnálattal mutat rá a cikkíró, hogy a magyar emigrációt eddigi harcaiban nagyon kevéssé támogatta a külföld. Az emigráció, amely nagy szolgálatot tett egész Európának felvilágosításaival, kénytelen volt anyagiak híján lapjait is egymásután megszüntetni. A cikk azzal a megállapítással záródik, hogy bár a magyar emigráció tervei nem is egyeztethetők teljesen össze a jugoszláv politika irányaival, mégis az emigráció uralomra jutása nem lenne egészen indifferens a jugoszláv népre sem, amelv szívesebben látná e«v megértő szomszédi viszony létesítését. Olaszországi szláv kisebbségek az olasz-szerb szerződés ellen A Magyar Külpolitika legutóbbi számában a belgrádi Novosti alapján közöltük, hogy milyen könnyebbülés állt be az olasz-szerb szövetség megkötése óta az olaszországi szláv kisebbségek helyzetében. A lap római tudósításként hozta ezeket a híreket. Ugy látszik azonban, a szerb kormány akar csak ilyen hirek megjelentetésével népszerűséget szerezni ennek a szerződésnek, mert a görzi szlovének egyik vezető emberének hírlapi nyilatkozata szerint éppen ellenkezőleg áll a helyzet. Ha a szerb kormány saját bevallása szerint a szerződés folytán szabadkezet kapott autonomista nemzetiségeivel szemben és a horvát és szlovén autonómia utolsó maradványait is eltörölte azóta, Olaszország is él ezzel a szabadkézzel a maga részéről. Különben is miért járjon el több kímélettel saját szlovénjei és horvátjaival szemben, mint ahogyan a szerb kormány szerb uralom alatt élő horvátokkal és szlovénekkel szemben viselkedik. Dr. Besednjak Engelbert Görzből egyik délvidéki lapnak a következőket irja: — Már a barátsági szerződés megkötése után bocsátotta el a római kormány Olaszország uj tartományaiban csaknem az összes szlovén és horvát nemzetiségű bírákat, ugy, hogy például az egykori görzi tartományban összesen csak nyolc szlovén bírót hagytak meg. A többieket az alkotmányban biztosított elmozdithatatlanságuk ellenére rendeleti uton elbocsátották és nyugdíjazták, ezt a nyugdijat az 1914. évi fizetés értékére szállították le, tehát körülbelül egykilenced részére a mostaninak, ugy, hogy családjaikkal együtt a szó szoros értelmében az utcára kerültek. — A barátsági szerződés megkötése után bocsátott ki a római kormány egy rendeletet, melynek alapján a nemzeti kisebbségek minden iskolája megszűnik. — A barátsági szerződés megkötése után utasították vissza jelentékeny számú horvát és szlovén lelkész állampolgársági kérvényét és csendőrökkel kisértették őket ki a határra. Ha minden optáló pap kérvényét visszautasítják, akkor csak a trieszti egyházmegyében 87.000 szláv hivő marad szlávnyelvü lelkész nélkül. Helyükre Délolaszországból hoznak papokat, akik a nép nyelvét nem ismerik és a templomokba az olasz prédikációt viszik be. — A barátsági szerződés megkötése után a római kormány tizenhárom szlovén művelődési egyletet oszlatott fel azzal a fölháboritó megokolással, hogy a vezetőség tagjai nem elég megbízhatók arra. hogy megtartsák az egyesület alapszabályait. Szóval nem azért oszlatták föl az egyesületeket, mintha valami törvényellenességet köveitek volna el, hanem, mert esetleg a jövőben véthetnének a törvény ellen. Csaknem minden vidéki szláv; községnek megvan a maga kulturegylete. Egyedül az egykori görög tartomány 133.000 lakosa 144 ilyen egyesületet tart fenn. A szlovén falusi lakosság, különösen az ifjúság egész szociális és nemzeti élete ezekben az egyesületekben koncentrálódik. Minthogy az olasz kormány a szlovén és horvát iskolákat bezáratta, ezek a kulturegyesületek váltak a kisebbségek nemzeti életének menedékváraivá. Jelentőségük óriási mértékben növekedik. Ezt észrevette az olasz kormány is és ezért kezdte meg támadását a kulturegyletek ellen éppen három nappal a kisantant belgrádi konferenciája után. Az olaszországi szláv kisebbségek a szerb-olasz szerződés hírét akkor kapták meg, amikor kulturegyleteik bezárása megkezdődött. Képviselőik rögtön éleshangu tiltakozó táviratokat intéztek Mussolini miniszterelnökhöz. Lapjaik hasábosán közölték egymás mellett az olasz és szerb kormányképviselők lelkes nyilatkozatait a két nemzet barátságos viszonyáról és a femtemlitett olasz kormányintézkedéseket, melyek a nagy barátság megkötése után sújtották a horvát és szlovén kisebbségeket. Ezek a tömegek tehát érthető fölháborodással fogadták a szerződést, mert az a meggyőződésük, hogy Belgrád teljesen cserbenhagyta őket és a Pasics-kormány érdekeinek lettek áldozatai. A szerződés hivatalos védelemben részesiti a dalmáciai olaszok kisebbségi jogait, viszont Olaszország szláv kisebbségei védtelenül ki vannak szolgáltatva a római kormány önkényének. <>o<xx><x>oo<>c^>o<x>oo<x><x><><>o<x> IRODALMI SZEMLE Az első politikai kézilexikon. Nemcsak az ujságirók, de az olvasók is roppant hiányát érzik annak, hogy az utolsó tiz év ránk zuhant eseménytengerén semmiféle kalauz nincs, mely irót és olvasót tájékoztathasson. Nemcsak a háború alatt, de azóta is ugy kergetik az események egymást, hogy nincsen az a bármily jól felszerelt emberi emlékezőtehetség, mely a számtalan személy- és helynevek és dátumot meg tudja jegyezni. Uj emberek kerültek minden államban a politika vezetői közé, akikről otthon is keveset tudnak, nemhogy a külföld ismerné őket. Alapos tájékozódást szerezni és nyújtani pedig ezeknek a,z adatoknak ismerete nélkül a mai világpolitikáról teljességgel nem lehet. A régebbi kor eseményeire a kézikönyvek egész halmaza áll rendelkezésre, a sokkal fontosabb mai átalakulásokra, amikor a kulturvilág nagy részének államformái, országhatárai, alkotmányai, közintézményei és gazdasági viszonyai gyökeresebben megváltoztak, kizárólag az időszaki sajtó elszórt közleményeire van utalva iró és olvasó egyaránt. Ezen az állapoton segített most egy hatalmas német kiadvány. Lipcsében jelent meg a Koehler cég kiadásában, P Herre és K. Jagow szerkesztésében 189 munkatárs igénybevételével a Politisches Handwörterbuch. Két hatal-