Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)
1924 / 6. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920. 12. [r.]
v^suiuriüK, Lvzt reoruar /. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 A trianoni béke megalkotása / 1915—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. XII. így értelmezte ezt a Magyarországot jól ismert Bryce viscomt is, ki 1919. december 17-én az angol felsőházban ugyanerre az álláspontra helyezkedett. „Az utóbbi években" — mondotta — „Magyarország Németország szövetségesévé lett. így tett egyszerűen azon természetes izgalom miatt, melyet Oroszország hatalma miatt érzett, mely őt mindig fenyegette és ami 1849-ben függetlenségének pusztulását okozta, amikor azon év magyar nemzeti mozgalmát nagy orosz hadsereg fojtotta el. így állván a dolog, Magyarország maga részére kötelességének tartotta, hogy Oroszország ellen Németországtól kérjen segítséget. így értelmezte azt Tisza gróf akkor is. mikor az orosz támadás visszavelése után, 1915. őszétől kezelve a luí ború befejezésére törekedett, mert ő pusztán az annexiómentes háborút tartotta jogosultnak: miben nemcsak az ősztrák és német hadvezetoségektől tért el, hanem eltért a neoszláv hatalmi politikai vezetőitől is, kiknek nevében Benes, Seton-Watson és Take Jonescu Tisza gróf ellen oly méltatlan támadást intéztek azért, hogy Magyarország esetleges felosztását megindokolhassák és biztosithassák. 3. A következő vád a magyarországi nemzetiségek elnyomása volt. Azt hisszük ezen a téren a legjobb védelem rámutatnunk egyrészt azon virágzó nmezetiségi kultúrákra, melyek az 1918-iki megszállás idején évszázados nyugodt fejlődés eredményeként fennállottak, —• mert azok másként meg sem maradhattak volna, — másrészt pedig azon hanyatlásra, mely e kultúrákat az elszakitást követő években sújtotta. Szabad kutatást engedünk annak megállapítása iránt, hogy nemzeti izgatás miatt hány nem magyar és mit szenvedett 1918. előtt, de ugyanúgy pártatlan megállapítását kívánjuk annak, hány magyar és mit szenvedett az elszakított területeken azért, mert magyarnak született. Ez a kutatás mindennél nagyobb hasznot fog jelenteni a magyar ügynek, mert az 1918. előtt rendes polgári bíróságoktól, kellő bizonyítás és jogvédelem mellett hozott ítéleteket egy müveit nemzet anyáinak és gyermekeinek hasztalanul hulló könnyei örök időkre látatlanra mossák. 4. Az utolsó vád a magyar agráriusokat illette, kiknek az 1906-iki szerb határzár felállításában részük volt. Ezt a vádat azok az okmányszerü megállapítások rontják le, melyeknek minden kétséget kizáró bizonysága szerint a határzár a nyugati országokból szállott át Bécsre, hol a nagyosztrák politikai körök, ugyanazok, amelyekkel Magyarország és Tisza gróf a kettős monarkia felosztásáig harcban állottak, azt politikai fegyverré kovácsolták és tovább kelet felé hárítva Szerbia ellen használták fel. Mikor tervük kudarcot szenvedett, a harcban eltört lándzsát, régi szokásuk szerint, Magyarország ellen fordították, melynek Szerbiával semmi politikai ellentéte nem volt. A magyar közvélemény tehát nyugodt lélekkel nyit utat a szabad kutatás előtt a háború felelősségét illetőleg, mert nem fog akadni kutató, ki magyar annexiós és háborús terveket felmutatni fog és mert a háborús feleI lősség vállalása ellenében a trianoni I szerződés megalkotásáért járó felelősség megállapítását jelölteti ímeg azok I feladatául, kiknek kezébe a nemzetek igazsága, a tisztessége és jövője letéve van és kiktől a felosztásban érdekeltektől felvetett vád alapján, egyoldalulag megalkotott békeszerződés revíziója remélhető. Akkor már a bizonyítékok ezrei, az egész élet és a természetnek minden emberi szeszélyt elmosó erői fognak sorakozni a meggondolatlan elhatározás ellen, melyet a kérdésről halvány fogalommal nem biró párisi konferencia oly önkényesen dobott a jövő elé. Akkor Wilson elnök maga fogja megnyitni a vádat azzal a közvetlen tapasztalaton nyugvó meggyőződésével, hogy a párisi konferencián a- jóakarat semmiféle formában nem volt jelen. Akkor Seton-Watson maga fogja elmondani, hogy „1914. októberben (Masarykkal) titokban találkoztunk Botterdámban. Két napon át cserélgettük információinkat és eszméinket az európai általános helyzetről. Európa területi elrendezésének az a programmja, melyet ő akkor előadott nekem, főbb vonalaiban mégvalósult a háború eredményeként.. . Nincs Európában még egy államférfi, aki azt követelhetné magának, amit Masaryk méltán igényelhet, hogy a háború alatt részletes és tudományosan észszerű tervezeten dolgozott és hogy Európa térképét a maga jóslatai szerint látta alakulni".1 Mi hozzá tesszük, hogy amikor Masaryk útmutatása szerint a cseh komité megalakult, Seton-Watson a brit kormány politikai magatartását az osztrák-magyar kérdésben erre a komitére építette és a trianoni békeszerződés aláírásáig annak szellemében irányította. Mi az elmondott eseményeket és viszonylatokat a rotterdami beszélgetéstől a trianoni békeszerződés aláirásáig egyetlen összefüggő, logikus kapcsolatban látjuk és e láncolatot a cseh-orosz hatalom lendületes előrenyomulásaként, a trianoni békeszerződést az azt talán feltartóztatni sem tudó pillanatnyi térképvázlatnak ismerjük meg. Itt már senki sem keresi többé Tiszát és az agráriusokat: itt egy százmilliós emberhullám keresi a legközelebbi utat a Földközi tenger felé. S talán egy későbbi kutató, a fejlődés elhalt hullámverését figyelve, csupán azon fog csodálkozni, hogy ily áradat ellen miként állott ellen valamikor egy maroknyi nép, mely antheusi erővel kelt fel a megásott sir mellől, hová i 1 Selon-Watson R. W.: President Masaryk as I kraw hirn. The Review of Reviews. LXVIII. 1923. 186. 1. ellenállhatatlan erők sodoriák, hogy talpalatnyi földjén osztozkodhassanak. Nagy tévedés volna ezek után azt hinnünk, hogy a trianoni békeszerződés, melynek aláírásakor a cseh, szerb és román delegátusok egymássá, kezet fogtak és egymásnak kölcsönösen szerencsét kívántak, a cseh, szerb és román szövetségnek csupán örömöt okozott. Mi attól félünk, hogy ezen örömnél nagyobb volt a csalódás, mely a delegátusok megbízóinak lelkét ugyanakkor eltöltötte. (Vége következik.) <X><>CXXX><X><XKXX><><>O<X>O<X><K><X> \ A tangeri kérdés Spanyolországot a tavaly októberben kezdődött és december 18-ig tartó párisi értekezleten a tangeri kérdésben súlyos diplomáciai vereség érte. A spanyol politika jóideje számított arra, hogy az északafrikai Tangert, ezt a fontos marokkói kikötőt véglegesen spanyol fenhatóság alá veheti, de a francia és angol kormány határozott ellenállása miatt a tervből nem lett semmi. A párisi értekezleten végleges tangeri statútumot dolgoztak ki a "három állam teljhatalmú megbízottai. Spanyolországot Manuel Aguirre miniszterrezidens és De La Tőrre Hermosa márki képviselte. Az olasz kormány szintén képviseltetni akarta magát az értekezleten, de egyhangúlag visszautasították. Maga a spanyol sajtó is, mely még Alba külügyminisztsrsége alatt erősen hangoztatta a külön spanyol-olasz-angol-portugál antant létrehozatalának szükségét, tiltakozott most az olasz beavatkozás ellen. A spanyol képviselők az értekezleten a spanyolok Tangerre irányuló aspirációit egyáltalában nem tudták biztositani s habár némi részleges vívmányokat elértek is, a végleges statútumot nem irták alá, hanem szövegét előbb a spanyol kormány elé terjesztendőnek jelentették ki, hogy az viselje a felelősséget érte. A francia és angol megbízottak minden fenntartás nélkül aláírták. Az uj statútum szövegét Spanyolországban közzé sem tették s a spanyol sajtó csak a külföldi lapokból tudta meg a nevezetesebb pontokat. Ezek a következők: 1. A statútum kimondja a marokkói szultán fenhatóságát Tanger fölött. A szultán a maga képviseletével egy általa kinevezendő és állandóan Tangerben tartózkodó „mendub"-ot biz meg, kinek kormányzati és bírói hatásköre a Tangerben lakó mohamedánokra és benszülöttekre terjed ki. 2. Az eddigi kapitulációkat hatályon kivül helyezik és a Tangerben tartózkodó idegenek jogvédelmét egy francia, spanyol és angol birákból álló vegyes biróságra ruházzák. 3. Az idegenek egyéb érdekeinek védelmét egy hat évre kinevezendő adminisztrátorra bizzák, aki bizonyos tekintetben, mint Tanger város polgármestere fog működni. Az első ilyen adminisztrátor francia állampolgár lesz, mellé segédadminisztrátornak egy spanyol és egy angol állampolgárt osztanak be. Az első a közegészségügyi és