Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - A román konszolidáció akadálya

Csütörtök, 1924 január 31. MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 hogy a cseh politika mindkét félre veszedelmes és káros törekvéseinek ellensúlyozására lengyel—magyar—oláh blokk létesítésére van szükség. Ezt a tervet ujabb időben sűrűn halljuk az olasz sajtóban is s ha nem is értünk vele egyet, vagy legalább is semmi le hetőségét nem látjuk annak, hogy Romániával még lengyel és olasz közvetítés mellett is szövetségi viszonyba kerülhessünk valaha, azért a feltétlen jóakaratot lengyel részről meg kell állapitani. A könyv záradékul felhitvja a lengyel közvélemény figyelmét a magyar kérdés fontosságára s meg vagyunk róla győződve, hogy szerzőjének nemes intencióit saját hazája közvéleménye is épp ugy elismeri, mint ahogy magyar részről ezt a meleg hangot és intézményeinknek, kultúránknak és szorongatott életünknek ilyen jóakaratú ismertetését csak hálával fogadhatjuk. oo<x>oooo<x>o<><>o<><><><>o<><><><><x>o Sajtóhírek Kassán a cseh kormány Magyar Hírlap cimen tartott fenn csehbarát magyarnyelvű napilapot hosszú időn át. A lapot az érdeklődés teljes hiánya miatt a mult év végén meg kellett szüntetni. A prágai parlamentben erélyes interpellációk hangzottak el a kormány propagandaosztálya ellen, mely milliókat költ el ezekre a senkitől nem olvasott propagandalapokra. Ugy látszik azonban, a cseh kormány tovább is súlyt vet rá, hogy magyarnyelvű kormánytámogató lápokat tartson fenn, mert most Közérdek cimen megint magyar napilapot indit Kassán s ennek szerkesztősége a megszűnt Magyar Hirlap munkatársaiból fog kikerülni. A Közérdek eredetileg az Iparos Szövetség hetilapja volt, de ez nem volt hajlandó tovább fenntartani s igy kerül most a kormány kezébe. Dolanszky igazságügyminiszter a kommunista Rudé Právo közlése szerint még december 8-án körlevelet intézett valamennyi minisztériumhoz, a földbirtokhivatalhoz, a statisztikai államhivatalhoz, a legfelsőbb számvevőszékhez és a köztársasági elnöki irodához. A körlevél szerint ezek a hatóságok a nekik nem tetsző vagy általuk ártalmasnak talált cikkek megjelenésének korlátozására ivonatkozóan indítványt tehetnek a miniszterelnökségnek, illetve sürgős esetekben az igazságügymindsiziteriumnak. Ezek a hatóságok azután intézkedni fognak az elkobzás iránt. A rendelet lehetővé teszi, hogy az illetékes hatóságok telefonon adhassanak errevonatkozó utasításokat. A sajtóügyi referensek megállapítják, hogy az inkriminált cikket a törvény értelmében el lehet-e koboztatni és ha igen, akkor elkobzás esetén azonnal értesitik a vidéki hatóságokat, Szlovenszkón a szlovenszkói minisztériumot, a pozsonyi, kassai rendőrigazgatóságot és a ruszinszkói kormányzóságot is. Fogarason Viitoml Fogarasului ci'•• "' • :":"nik meg. KÖZGAZDASÁG A román konszolidáció akadálya A kolozsvári Consum cimü gazdasági szaklap december 23-iki száma hatalmas tanulmányban foglalkozik a romániai konszolidáció akadályaival. Megállapítja, hogy bár Románia a győztes államok között is a legnagyobb területi megnövekedést érte el, közlekedése, forgalmi intézményei és közgazdasági élete a teljes leromlás tüneteit mutatja. Különösen Erdélyben a vasút, posta, adózás és közigazgatás ügye még rendezetlenebb viszonyokat mutat fel, mint a megszállás elején. Az ilyen irányú konszolidáció pedig, minthogy nem politikai kérdés, Románia saját erejéből megteremthető lett volna, ha nem hiányzik a vezetőkben a jóindulat, a tettrekészség és a hozzáértés. A postai intézmény nemhogy tökélrtesednék, hanem fokozatosan süllyed és ma már olyan intézménnyé vált, mellyel szemben a gazdasági élet faktorai: kereskedők, bankok és magánosok is a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetnek. A telefon, táviró-, pénz- és csomagforgalom mizériái anynyira közismertek, hogy uj felsorolásuk csak meddő ismétlés volna. Az erdélyi posta mizériáinak egyik főokozója a régi, páratlanul jól működő magyar postai organizáció centralizálása. A régi erdélyi postai szervezet ugyanis egészséges decentralizáláson épült fel és az egyes postaigazgatóságoknak módjukban állott saját területükön kezdeményezőkként fellépni, javítani és organizálni. A mai kerületi igazgatóságok azonban esvs/erü ellenőrző szervekké degradálódtak, melyeknek még javaslattevő hatáskörük sincsen. Nem titok, hogy a román királyságban a háború előtt európai értelemben vett postai organizáció nem volt. Most mégis beállt az az abszurd állapot, hogy a régi királyság a fejlett erdélyi postaszolgálatot züllesztette le szándékosan a maga képére, ahelyett, hogy az erdélyi mintát vezette volna be az egész országban. A régi erdélyi postaszervezet tisztviselőit specialistákká nevelte, a romániai éppen ellenkezőleg alkalmazottait a postai szolgálat minden ágában fel takarja használni, aminek az az eredménye, hogy ezek értenek valamit felületesen minden ágazathoz, de az adminisztrációt lényegileg nem ismerik. A mizéria másik oka az, hogy ia legkiválóbb fcostai szakemberek átköltöztek Magyarországba s az erdélyi postának nem maradt képzett tisztviselői anyaga, hogy ia szolgálat zavartalanságát biztosíthatta volna. Nagyban akadályozza a posta konszolidációját a tisztviselők rosszulfizetettsége is. Békében erre a pályára jelesül végzett fiatalemberek egész légiója tódult, ma azonban csak az megy oda, aki más pályákon nem tud elhelyezkedni. Az erdélyi posta még mindig jobb a királyságbelinél, de ez csak annak tudható be, hogy a megmaradt régi szakképzett tisztviselők minden mellőzés ellenére is hűek maradtak a közönség érdekeihez. Végső, de talán nem legkisebb ok az, hogy a kormány hibás pénzügyi politikából nem* akar kellő beruházásokat engedélyezni a postánál, mert a lei romlásától tart. A postánál semmivel sem különb a vasút ügye, bár az tagadhatatlan, hogy ennek konszolidálására máris óriási összeget adott ki iaz állam. A háború utáni rongálások kijavítását nagyjában elvégezte, de egyébként a helyzet nagyon kissé javült Erdély megszállása óta. A mozdonyok Cseh- és Németországból kijavítva megérkeztek, megépült egy uj vonal Nagyszalonta és Kisjenő közt, de ez részint Mosoiu tábornok személyes munkájának köszönhető, részint olyan elhibázott, hogy a pálya rosszul megépitettsége folytán áruszállításra egyáltalán nem alkalmas és különben is csak nagyon mérsékelt közlekedés bonyolítható le rajta. Ugyanez a helyzet a predeál—gyimesi vonalon is, ahol olyan gyenge a pálya megépítése, hogy a forgalom évenként 3—4 hónapig szünetelni kénytelen. Uj a borgo—dornai villamosvasút is, mely Erdélyt Bukovinával kapcsolja össze, de taljesitőképessége olyan csekély, hogy a rendes kocsikat sem birja el, ami miatt a szállítmányok átrakása szükséges, igy ezen a vonalon az áruszállítás megszűnt, mert nem fizeti ki magát. A főbaj nem a kocsipark elégtelenségében, sem a mozdonyok hiányában van, hanem a vasútbiztosító intézkedések teljes elhanyagolásában. A vasúti katasztrófák szakadatlan sora egymást éri: az alapépítmények teljesen leromlottak, a sínek sok helyen tönkrementek és nincsenek megbízható tisztviselők. Az erdélyi üzicivezttöséstrk már ez év elején közösen interveniáltak a vasutigazgatóságnál, hogy rendelje el az elbocsátott régi tisztviselők felvételét és régi szolgálati helyeikre váló beosztását, de a vasutigazgatóság ettől is elzárkózott. Képtelen a vaggonelosztás rendszere is. Ennek alapján egyik üzlet vezetőség a másiktól elszívja a vaggonokat s ezzel megakadályozza a teheráruforgalom egyenletes lebonyolítását; állandó harcot provokál az egyes üzletvezetőségek közt, s ezt súlyosbítja az, hogy a vezérigazgatóság sohasem elfogulatlan, bíró, hanem minden alkalommal az erdélyi érdekek ellen dönt. A négy erdélyi üzletvezetőség minden panasza válasz nélkül szokott maradni. Igaz, hogy ez nem egészen a vasúti vezérigazgatóság hibája, hanem a rá nyomást gyakorló kereskedelmi és pénzügyminisztériumok, melyek tarifapolitikájukat a királyságbeli érdekeltségek kedve szerint állapitják meg s ezek le akarják törni maguk érdekében az erdélyi konkurrenciát. Külföldi statisztika szerint Törökország után Romániában a legbizonytalanabb a teherfuvar. A pénzügyminiszter mégis a vasúti tarifa ezer százalékos felemelését jelentette be a jövő évre. Minden konszolidációt megakadályoz az adókivetés és behajtáí rendszere. A végrehajtó közegek: az adókivető bizottságok félretették a törvénynek azt a rendelkezését, hogy az üzleti könyveket és mérleget kell adóalapul