Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - Magyarpárt, nemzetiségi blokk vagy paktum? - A tótok a cseh kormány távozását követelik

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 31. nőssel szemben, üljenek azok miniszteri, szenátusi elnöki, képviselői, zsupáni vagy hivatalnoki székekben. Felhívja a kormányt, hogy feltétlenül hagyja el a helyét, mivel elveszítette az erkölcsi alapot az ország sorsának intézésére. Szükségeinek tartja, hogy a bűnös miniszterek parlamenti bíróság elé legyenek állítva. A szeptemberi választások és az áftandó afTérek alapján követeli, hogy a nemzetgyűlést oszlassák fel. Amennyiben a kormány ezen elemi kötelességének nem tenne eleget, a klüb a köztársaság elnökéhez fordul, hogy maradjon következetes az újévi eljárásához és oszlassa fel a nemzetgyűlést, mivel ez a korrupció szégyene az egész államnak, amelynek ö a reprezentánsa bennt és kinnt egyaránt. A klub a legélesebben elitéli azt, hogy a megyei kcpviselőtestüleleket mindezideig nem hivták össze, ami törvénysértés és követeli azok mielőbbi összehívását. Végül megíllapitotta a klub, hogy tagjai között valamennyi kérdésben, tehát mind az autonómiának, mind a közigazgatás és taktika kérdésében teljes összhang uralkodik. A VILÁGSAJTÓBÓL Mit irnak rólunk ? Womcns Irternatlonal League (London, januári füzet.) Ebben a tekintélyes folyóiratban, mely a XVomens International League for Peace and Freedom (A nők nemzetközi békeés szabadságligája) hivatalos lapja, a kiküldött angol pacifista nö leirja mafvarországi és erdc'lyi tanulmányútját. Álljanak itt az érdekesebb részlelek: „Magyarország, hol pár hónappal ezelőtt jártam, egy sebesült katonára emlékeztet, kit a háború alatt Franciaországban láttam. Keze és lába le volt szakítva, csak feküdt ágyán szótlanul s még akkor sem mozdult meg ajka, ha az ápoló apácák ugy beszéltek hozzá, mint kis gyermekhez s kórték, hogy saját egészsége érdekében li.'gyen türelmes, mint jó keresztényhez illik . . . Budapesten olyan dolgokat tarasztalhatunk, amelyek megborzasztották az embert, azt a hitet ébresztették benne, hogy valami kriptában van. A muzeumok jéghidegek voltak és az aggastyánok, akik a termeket őrizték és a Iálogalóli borravalóiért reszkettek, azt a benyomást keltették, hogy elsorvadnak. Az egvetemek tömve voltak lerongvo't diákokkal, kik ide meneküllek szülőföldjük egyetemeiről, melyek a gvözők kezébe kerültek és ahol más tanítási nyelvet vezetlek be, a tanitás nívóra pedig alacsonyabbrendűvé vált. E diákoknak étkezésre alig jut pár fillér és a pincékben, ahol ét- • keztek. megdöbbentő volt nézni a fiatalembereket és leányokat, kiknek szemébe volt irva a keserű mult s alig csillant meg a jövő valamely sugara. Budapesten ugy értesüllem, hogy a bírók és tanárok kilátásai karrier tekintetében reménytelenek. A b'rák számára a nemzetközi jeg talán teremthet valamely megoldást, noha Erdélyben a magyar törvény érvényét megszüntették és a magvar nyelven való tanitás is megszűnt. A nép szabadulni igyekszik a városokból és magából MaPvarországból. de a szép napos hegyvidékeket, melyeket a magyarok ugy szereltek, mint a skótok szeretik a hegyeiket, szintén elvetlék tőlük az erdőkkel és hegyi legelőkkelegyütt. A folyókon már nem látjuk a tutajok és szálfák tömegeit, melyeket oly könnyű volt a Dunához szá l.tani. Magyarország erdeinek több mint 80 százalékát elvették. A fiirésztelepek száma 1922-ben egynyolcadára olvadt. Magyarországnak vannak sik földjei, azonban gabonatermő vidékének 50 százalékát elvetlék, s főként Romániához csatolták, melynek gabonatermelése ennek ellenére kisebb, mini a háború elölt volt. A textilipar rettenetesen szenved a gyárak díszlokációja miatt. A békeszerződések a texlilgyárakat elválas'ztolták nyersanyagaiktól és noha uj gyárakat építettek Magyarországon, Magyarország importjának csaknem a fele a mult évben textiláru volt. Megfosztva a tengerhez vezető kijárástól és összeköttetéstől, megfosztva nyersanyagától, piacaitól és bányáitól, nem csoda, ha Magyarország városai szükséget szenvednek s nem csoda, ha az éhes diákság szülőföldjének szeretetével a szivében néha vad kitörésekre ragadtatja el magát. Azonban a keresztény diákmozgalom és segélyegyesülelek nemzetközi módszereikkel mégis valóságos csodát müveinek a kooperáció terén. Egy barátunk igy jellemezte előttünk a magyar helyzetet: „Egész életünket az jellemzi most, hogy valamennyien börtönben vagyunk." Ez a benyomás fokozott mértékben érvényesül Erdélyben. Erdély határán a vasulakban román tisztviselők elkobozzák az összes magyar lapokat, amelyeket az utasok-ál találnak. Az erdélyi magyar népnek románul kell olvasnia; ha panasza van, románul kell beszélnie a bíróság előtt; ha kérvényt ad be, azt románul kell megfogalmaznia; ha tanulni akar az egyetemen, akkor románul kell tanulnia. Utcáinak nevét és a kereskedők cégtábláit román ft!li:alokkal látták el. A banktisztviselők — ugy látszik — mindannyian románok s a beözönlő ncmánoka! a némi.'t és a magyar la'kovsághoz lakollalják be. A lisztviselők beözönlése miatt oly súlyossá vált a lakásínség, hogy az emberek félnek eltávozni lakásukból, nehogy — mire hazaérnek — az a meglepetés érje őket, hogy idegenek hurcolkodtak be. Ebben a légkörben Páris keveredik a Keletiéi. A kávéházakban pirosiíó és púder, az építészetben stukkó a divat. A magyar és német kultúrára rákényszeritett amoszféra ez, nedlg ez a kuliura szerette Erdélyt és annak poézisét, szerette a szabadságot, a hegyeket és a völgyeket. Az erdélyi nemzeti kisebbségeknek okuk van annak hangoztatására, hogy a fegyverszünet megkötésekor és a békeszerződésben tett ígéretek nélkülöznek minden szilárdságot ... A román paraszt pedig, akivel a háború előtt szemmelláthatóan jó viszonyban voltak, nyugodlan miveli földjét és csak több szabadságot kiván s azt, hogy hagyják békében. Egyszerű, mint a többi ország földmivelője és a problémák igazságos megoldása esetén előreláthatóan a legnagyobb barátságban dolgozna együtt magyar és szász szomszédaival. A kisebbségek egyik legfőbb sérelme az, hogy a földbirtoktörvény végrehajtása sokkal keményebb szenvedéseket okoz nekik, mint a románoknak. Soklal több földet vettek el tőlük, mint amazokló'. Ez azt jelenti, hogy a gazdasngilng jobb sorsban lévő osztály van leginkább elnyomva. Sok biitokuk. melyet a legmodernebb módon müveitek s amelyet elvetlek tőlük, most parlagon hever. Nem csoda, ha Románia termelése megnövekedett területe mellett is csökkent. Az erdélyi nemzeti kisebbségek politikai, társadalmi és vallási tekintetben súlyosan zenvednek. Fölpanaszolják, hogy kisebbségi iskoláik nehéz helyzetbe kerültek földbirtokaik és az államsegély elvétele következtében, de azonkívül egyházi és nemzeti birtokaikat is kisajátították és csekély, nem elegendő kárpótlást fizettek értük. A kisebbségek nyelve el van nyomva és politikai jogaik meg vannak nyirbálva. Mindenütt csak panaszt hallottunk. A kisebbségek elvesztették földjüket és most attól rettegnek, hogy mindennél drágább, kultúrájukat is elvesztik. A helyzetet csak súlyosbítja az, hogv Magyarország nemrég igazán liberális törvényekel hozott nemzeti kisebbségei érdekében. Szüksége mutatkozik, hogy megvizsgálják, vaj;on a békeszerződést szellemének megfelelően hajtják-e végre. Epnen ugy szükség van a. gazdasági korlátok megszüntetésére, valamint Magyarország és a gazdaságilag egymástól függő országok között a szorosabb együttműködés megteremtésére s annak megvizsgálására, hogv hol gáncsolják el a fejlődést és a haladást. A remény csirája mindazok közös érdekeinek egymásbafonódásában nejük, akik ezdkben az elszakított országokban szenvednek, legyenek akár kisebbségek, akár nem. A gazdasági és a vallási kérdés szintén tulléni a határokat és reméljük, hogy rövidesen a felelősség uj érzetét termeli ki azokban, a kiknek hatalmában áll az elnyomás." Délbácska (jan. 19.) Belgrádi magyar követté a magyar kormányzó nemrégiben Honj András 'meghatalmazott miniszter, volt bukacesti magyar ügyvivőt nevezte ki. Hory Bukarestből Belgrádba való uüazásn alkalmával súlyosan megbetegedett és Kolozsvárolt műtétnek volt kénytelen alávetni magát. A magyar követ még mindig betegen fekszik Kolozsvárott a Vörös Kereszt-szanatóriumban, ahol néhány nappal ezelőtt egy ujságirónak a következő kije'entéseket tette: Magyarország kormányának arra irányul minden törekvése, hogy a szomszédos államokkal normális, jó viszonyt hozzon létre. Ez a törekvés nyilvánult meg az u!ódállamokkal kezdett tárgyalásokban, legutóbb a Prágában megindult konferencián. Kormányom tudja, hogy Magyarország beékelt testrész Európa szivében s nem izolálhatja magát. Ha izolálná magát, Európa vérkeringése is megszakadna, vérkeringés nélkül megszakad az élet is. Belgrádba is ugyanezzel a gondolattal megyek, ugyanazon az uton haladok, amelyen eddig mint ügvvivő igvekeztem munkát kifejteni. Minden erőmmel igyekezni fogok az SHS állammal viszonyunkat 'minél jobbá tenni. Románia (Bukarest, jan 19.) A cikk abból indul ki, hogy a romániai magyar kisebbség le'két minduntalan lázas remények és beteg látományok mérge zavar:a és hogy a magyar kisebbségi sajtó tónusa sohasem volt egységesen ellenségesebb az oláh nemzeti aspirációkkal szemben, mint most, — de azután maga is megállapítja, hogy Románia küliolitikai helyzete soha nem volt zavarosabb, mint jelenleg. Romániát soha nem hagvlák ennyire magára a barátai és soba nem kerítették be inkább az elknsiégei, mint jelenleg, amikor újból feJfszinire került a szláv probléma. A kel) iteurő^rit porlikában Romáoia a maga gazdagságával, amelyre pedig egész Eu.rópáti:ik szüksége van, csak másodrendű szerepet kapott, sőt kilássa van arra, hogy még mélyebbre siilyed. BuikainEist, lehet, hogy nem vet számat ezzel az aggasztó ténnyel, de számol azzal Budapest. A magyar főváros diplomatái számot vetnfk azzal, hogy Románia rövidesen Lényte'en lesz engedékenyebb feltételekkel barátokat keresni, kénytelen lesz Ma-