Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920. 11. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 31­vezetőitől megfosztott magyarságnak magyar elöljáróitól és iskoláitól, a magyar birtokosoknak birtokaiktól, a magyar egyházaknak jövedelmeiktől való megfosztása. Magyarország ez eljárás következté­ben minden nemzetközi jogon és tör­vényen kivül álló, senki földjévé lett, melyne'k pusztulását a mesterséges el­gyengitésben, az önvédelem lefegy­verzésében és a felosztásban érdekelt szomszédok már befejezett tényként könyvelték el. Az 1919 febr. 26-iki határozatot valóra váltó trianoni békeszerződés aláírása után Európa filmszínházaiban mindenütt előadásra került egy film, mely „pusztuló né­pek" cim alatt a vandálok és hunok után a magyarokat is bemutatta. A szörnyű ítéletet a felosztásban ér­dekeltek a trianoni szerződésben Ma­gyarország bűnösségével indokolták és ez arra kényszerit bennünket, hogy a bűnösség kérdését is vizsgálat alá ve­gyük. A vádat Benes és Seton-Watson ve­tették fel. Amint az előbbi mondotta: „Nem túlzás azt mondani, — és azt nem lehet elég gyakran ismételni, — hogy a nagy háború éppen ugy ma­gyar háború, mint német háború." 1914. augusztusban Bécs erőtlen tes­tén keresztül két áramlat találkozott, az egyik Berlinből, a másik Budapest­ről és biztosan meg lehet állapítani, hogy Budapest'nélkül a szükséges ösz­szeköttetést nem lehetett volna megte­remteni, örökre meg kell bélyegezni azt az infámis magyar olygarhikus rendszert, mely Tisza gróf ügyes veze­tése alatt a háborút vivja".1 „A monar­kia balkánpolitikája mindenekfölött magyar politika volt. A Szerbia elleni háborút Magyarország idézte fel. . . Mindent összevéve Magyarországban mindössze 8 millió magyar van, tehát a jugoszlávokkal szemben kisebbség­ben vannak, nem is számítva a romá­nokat. A szláv nemzetek politikai és gazdasági fejlődése már fenyegetni kezdte a magyar uralmat. A magyarok részére e problémáknak csupán egy megoldása volt lehetséges: ez a győz­tes háború volt. Ennek megfelelőin, mikor az 1914. júliusi koronatanács a szerb hadüzenetet elhatározta: Tisza és a magyar főurak voltak azok, akik a döntő szót adták".2 E döntő szó a román Take Jonescu szerint „Tisza és a magyar nemesség szava" volt.3 A felsorolt vádakat Benes, Seton­Watson és Take Jonescu állították fel, oly időben (1915—1916.), mikor egy fronton harcoltak — „we Slauophiles"* Magyarország ellen, rr> lynek nagy ré­szét Csehország, Sz> u.a. és Románia részére igényelték; abbcl a célból, amit a trianoni békeszerződés megvalósított, hogy a felosztást keresztülvigyék. Amennyiben tehát ezek a vádak ha­1 Seton-Watson R. W.: Germán Slowach Magyar. London, 1916. és Europe in the wellíns-pot. London 1919. 269. 1. 2 Benes E.: Bohemia's case tor Inde­pendence. London, 1918. 43—44. 1. 3 Teke Jonescu: The origins of the War, The testimony of a witness. Lon­don 1917. * • 4 Seton-Watson R. W.: Europe in the weltins-pot. London. 1919. misaknak bizonyulnának, ez a trianoni békeszerződésnek általuk morális ala­pul tekintett indokolását is megdönt­hetné. 1. Az első vád Magyarországot a demokratikus világáramlattal egyedül dacoló sziklatömbnek tüntette fel, me­lyet a magyar nemesség vitézül és makacsul, de reménytelenül védelmez a rohanó idők ellen. Az kétségtelen, hogy Tisza gróf az általános választó­jognak vitéz és makacs, egyben re­ménytelenül küzdő ellensége volt; de nem elvi, hanem gyakorlati, tehát a körülményekkel számoló ellensége. Álláspontját a gyakorlati kivitelben az indokolta meg, hogy a heoszláv poli­tika Seton-Watson irányítása mellett 1905—14. az általános választójog ut­ján akarta elérni azt, hogy Ausztria­Magyarországot a szláv többség birto­kába átjátszva, Németországtól elsza­kítsa és Oroszországhoz kapcsolja át. Ebben váratlanul nagy segítségre ta­lált Ferenc Ferdinánd trónörökösben, ki a reformot az osztrák császári ha­talom korlátlan jogával Ausztriában keresztülvitte és az ausztriai német kormányzat részére a parlamentariz­must, a szláv parlamenttel szemben a német kormányzatot lehetetlenné tette. A trónörökös azonban a történelmi Magyarországban megtörhetlen ellen­zékre talált és mikor Seton-Watson a sarajevói merénylet után a trónörökös emlékének áldozott, ezért tette hozzá: „a valódi akadály mindig Magyaror­szágban rejlett, hol a magyar olygar­chia, a kereskedelmi és újságírói világ zsidó parazitáitól segítve, minden po­litikai hatalmat monopolizált és azt egy szük látókörű faji hegemónia ér­dekében használta ki".5 Ezzel ellentétben meg kell állapita­nunk, hogy Tisza gróf a neoszláv propagandától irányított demokratikus átalakítástól nem a nemzetiségek bol­dogulását, hanem a nemzetiségek bol­dogulását biztosító magyar állam fel­darabolását féltette, tehát külső és nem belső erők ellen védekezett. Az ő szemei előtt az a támadás íebegettj mikor I. Miklós cár hadseregei az osztrák kormány szövetségében Ma­gyarország ellen vonultak, mert az orosz támadás akkor is Bécs, Prága, Belgrád és Bukarest felől lépte át Ma­gyarország határait. 2. Tisza gróf a balkáni politikában a regi magyar politika elvi alapján állott, melynek sarkelve a balkáni nemzetek szabad virágzása volt, mig a szláv hatalmi politika nyugati ügy­nökei utján Magyarország felosztására törekedett. Ezért foglalt el Tisza gróf 1914. jú­liusban két ellentétes álláspontot. A július 7-iki bécsi közös minisztertaná­cson, mely Berchtold gróf közös kül­ügyminiszter elnöklete alatt a szerb háború mellett foglalt állást, Tisza gr. magyar miniszterelnök, az egyetlen jelenlevő magyar és a magyar állani hivatalos képviselője, a háború elle!> nyilatkozott. Az orosz támadás vészé Ivének hatása alatt Tisza gróf a juliu^ 19-iki schönbrunni közös miniszterta nácson július 7-iki álláspontját fel 5 Round Tab!e 1914. szept. adta, mert a bizonyosnak látszó fegy­veres támadás ellen jobbnak látta igénybe venni a kéznél fekvő katonai védelmet, melyet az osztrák-magyar— német szövetség biztosított és melyre, hogy szükség volt, azt Magyarország későbbi felosztása igazolta. (Folyt, köv.) A HÉT KRÓNIKÁJA jan. 22. A jóvátételi bizottság ma megkapta a népszövetség pénzügyi bizoüüságá'nak a magyar kölcsönre vonatkozó jelentését. Bethlen István gróf minisztere nök és kísérete ma Londonból Parisba érkezett. A magyar albizottság kedden délelőtt formális ülést tartott, amelyen a jegyzö­könyveket és egyéb okmányokat egyeztet­ték össze és hitelesítették. Ezzel a nép­szövetség londoni ülésszaka befejeződött. Az albizottság, amely a tanács nevében járt el, megvizsgálta a pénzügyi albizott­ság 1923. dec. 20-án kelt jelentését, to­vábbá az I. és II. számú jegyzőkönyv tervezetét és elhatározta, hogy ezeket az okmányokat, amelvek a népszövetségnek a magyar pénzügyi újjáépítésre vonat­kozó Itervét állapítják meg, átteszi a jóvá­tételi bizottsághoz és fölkéri, hogy a jó­vátétel' bizottság, ha ezzel egyetért, 1923. okt. 17-én kelt határozatának alapján hozza meg a tervbe vett határozatokat, amelyek az ő illetékessége körébe tartoz­nak és amelyek szükségesek ahhoz, hogy a terv nyomban a két jegyzőkönyv alá­írása után végrehajtásra kerülhessen. Az elmúlt évben megkezdett és a ka­rácsonyi ünnepek miatt félbeszakított magyar-román tárgyalások folytatására kiküldött magyar delegáció Bukarestbe érkezett. Moszkvai jelentés szerint Lenin hétfő délután Gorkában, Moszkva közelében meghalt. A halál a légzési szervek meg­bénulása következtében állott be. jan. 23. Prasek Károly, a szenátus elnöke, ma közölte a szenátus elnökségével, hogy le­mond elnöki tisztségéről. Az uj angol kormány tagjai ma a kir. palotában letették a miniszteri esküt. Az ui kormánv tagjai a következők: Macdo­nald Ramsaii első kincstári lord és kül­ügyi államtitkár, Clunes, a titkos pecsét őre és az alsóház megbízott vezére. Lord Parmoor, a titkos tanács lordelnöke. Haldane viscount lordkanceüár, Snowden kincstári kancellár, Henderson be'ügvi államtitkár, Thomas gyaT'mailügyi állam­ti'tkáir, Walsh hadügyi államtitkár, Sir Sidneu Olivier indiai államtitkár. Thomson dandárparancsnok légügyi ál­lamtitkár, Chelsford viscount az admira­litás első lordja, Sidnev Webb kereske­delemügyi államtitkár. Whaetv egészség­ügyi miniszter, Noel Ruxton földmive'és­ügyi miniszter, Adamson skót államtit­kár, Treveluen, a közoktatási tanács el­nöke. Thomas Shaw közmunkaügyi mi­ni fzter. Vernon Hcrthorn postaügvi mi­niszter. Wednawood ezredes, a lánca steri hercegség kancellárja, Jowelt első munka­ügyi főbiztos. A parlamentit egvben február 12-ig el­napolták. jan. 24. Az olasz király aláirta a kamara fel­oszlatását elrendelő okmányt. A dekré­tum az uj választásokat április 6-ára tűzi kk «»».: H^Í;

Next

/
Thumbnails
Contents