Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920. 11. [r.]

Csütörtök, 1924 január 31. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 hazai állattenyésztés által szolgáitatait nyersanyagokra támaszkodnának, a rendelkezésre álló gyártási kapacitást nyersanyag hiányában nem tudják kihasználni. A mezőgazdasági ipar fokozásának tehát vajmi szükkörü lehetősége van. Az „üvegházi iparnak" elkeresztelt iparok, a melyeket a történelmi Magyarország nagy áldozatokkal részben politikai, részben pedig szociálpolitikai szempontból a Felvidéken és Erdélyben létesített, és amelyeknek átlelepülése a megmaradt országrészekre olyan szemetszuró, a trianoni határok között megtelepülve, semmivel sem rosszabb telephelyviszonyok között, a fejlődésnek bizonyára nagyobb fokát érték volna el. mint a fejlettebb cseh iparral közös vámterületen kialakulva. Ha egyes államok jelenlegi ipari felszereltsége hvnertrophikus, amennyiben vagy nyersanyagait vagy piacait veszitcUe el, akkor a megváltozott helyzethez való alkalmazkodás áradatának csak e£»v kis hullámverése fog Magyarországon végbemenni. Semmi sem szól amellett, hogy nekünk ipari leépítést kellien magunkon végrehajtani. Az ipari tulfejlődés lebontása, hacsak nem fog sikerülni más gazdaságpolitikai szellemmel megtölteni Európát, súlyos problémát elsősorban . Németországra, Csehországra és Lengyelországra fog jelenteri. Lehetséges, hogy a majvar iparfejlesztésnél a legutóbbi időkben egyes hibákat elkövettek, alakulhattak gyárak pusztán a behozatali tilalom, vagy a romló koronában rejlő exportprémirm kihasználására. Ez a néhány alakulat, amelynek minden létalapja az a védelem, amelyet a rendkívüli viszonyok nyújtanak, a normális viszonyok bekövetkeztével nem fogja tudni megállani a helyét. Ha egves iparfejlesztési tévedések | meglétét nem is lehet tagadni, annyi j azonban biztos, hogy a magyar ipar j túlnyomó nagyrésze semmivel sem j dolgozik irreálisabb telephelyviszonyok között, mint szomszédos országbeli versenytársai. Éppen ezért gya| korlati jelentőséget nem lehet tulajdoi nitani az inari átalakulásnak iránytmutató népszövetségi ajánlásnak. Any! nyi pozitív eredménye azonban máris j van, hogy a magyar közvéleménynek i a vámpolitikában divergáló elemeit j közelebb hozta egymáshoz. ,0<CK>0<>000<X><X><VX><>0000<XXX><>0 A trianoni béke megalkotása Xj915—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. Idővel azonban az 1919-ben még álI talános felfogás megváltozott és B.df jur ! lord 1921 április 20-án beismerőleg | jelentette ki az angol alsóházban, hogy ! „azok az urak, akik ezeknek a szerzö! déseknek a határait kidolgozták, éppen \ oly csalhatok voltak, mint a többi emI béri lények." Briand francia miniszterj elnök pedig január 7-én a francia kai marában hozzáttte: „a trianoni béke I nem tökéletes munka, mely beleütközik a realitásokba. Magyarország határainak megállapítása többé-kevésbbé arbitrális jellegű volt. Az uj térkép azt mutatja, hogy nem lehetett abszolút igazságokkal eljárni... a határ bizonyos érdekeket sért és ezért bizonyos igazításokra lesz szükség." Ennek a beismerésnek a szellemiben született m°g már az 1920 május 6-iki Millerand-féle kísérőlevél is, mely bizonyos határkiigazitásokat helyezett kilátásba, ezek azonban csupán néhány kilométeres változásokat eredményeztek és az Ígérthez fűzött remények az egész vonalon keserű csalódást okoztak. Csonkamagyarország határai tehát a cseh, sz^rb és román annexiós tervek sz-llemcbcn, egyelJalu kényszer utján jöttek létre. Magyarország nagy része idegen államok zsákmártyává l.tt Mit az osztrák abszolutizmus négy évszázadon át és a török uralom másfél:zA zad alatt elérni nem tudtak: MagyarI ország fegyveres hóditásnak esett áldo\ zatul — egy nagy háború befejezése I után megkötött bíke szellemében — meg nem engedett nemzetközi eljárás eredményeként. A megszállás mindenütt a pusztulás jegyében indult meg és a puizt..lás képét mutatta. A fegyveres birtokbavétel és a nyomban végrehajtott annexió nyilvánvalóan ant'rinálá a v->lt egy rrég nem létező békeszerződésnek, mely létrejöttét megelőző joghatállyal sehol sem birt és a régi lakosságra nem is bírhatott. A birtokbavétel tehát a magvar hatóságok és a magvar lakosság szemében, melynek a titkos zsákmányegyezkedésekről halvány sejtelme sem volt, jogtalan erőszakosságnak tűnt fel. Ily I körülmények, között még fokozottabb | mértékben az volt a kivételes rer.delI kezés"k életbePpt^tése. a ka* rai és j rögtöniíélő törvényszékek felállítása és azok szomorú működése; magyar államp'-lgá-okrak, kikn-k ma^vnr álI lampolgársága megfelelő szerződések j a'isz^lut hiányában még vált >zatlanul I fennáll itt ilegen badsercek'^e való brsorozása; a megszá'lt területek zár alá helyezése és a többi magyar területtől való teljes elszakítása; a magyar hatóságoknak minden egyezmény és a nemzetközi jog nvilt megsértésével való esküre kényszerítése vagy kiüldözése és sanyargatása; a ki nem üldözhető, nélkül, hogy Leninből még csak valami is látható lett volna, egyszerre elkezdtek ordítani és tapsolni, a diplomaták, az újságírók, sőt az orkeszterben a muzsikusok, akik már elkezdték az lntt rnacionálét játszani, valamennyien fölálltak és mintegy megbabonázva néztek arra a fekete torokra ott a háttérben. Eltelt egy félperc, egy perc s az izgalom elérte a maximumot. (Ekkora izgalmat még nem láttam). Hárem perc telt el, anélkül, hogy bármi látszott volna azon a fekete ponton, Lenin még az orra hegyét sem mutatta s a megvadult tömeg toporzékolt, ordított és tapsolt és le nem vette volna a szemét semmiért a világon arról a fekete foltról, ott a kulisszák között. Végre, amikor már azt kellett hinni, hogy az utolsó pillanatban valami váratlan, rettenetes dolog történt, tipegő gyors léptekkel előtűnt a sötét h;Utérből Lenin Iljics Vladimír, az orosz paraszt- és munkás-cár. Az ovációk tomboló lelkesedésben folytak egybe, mintha vihar rázta volna meg az egész Operát. Es mig ez a hatezer ember ugy őrjöngött, mint egy szabadjára eresztett bolondokháza, Lenin még csak pillantásra sem méltatta őket. A pódiumon kezetszoritott a moszklvai szovjet tagjaival, majd az asztal elé lépett, hátratette kezeit és az asztalnak dőlve felnézett a menyeseire. Azután a tömegen siklott végig a tekintete és nevetett. Vagy csak elfintorodott az arca és könnyek ragyogtak a szemében? ... Jól megnézem. Tőről metszett félorosz, fél-tatár parasztkoponya, amii nőt ezrével látsz Oroszországban. Kopasz. Feltűnően szögletes, kemény és kegyetlen arcvonások. Apró mandulaszemek, amelyekben vad tűz zsarátnoka izzik. Visszataszító pofa. Nyakáig begombolt zakkót visel. Öltözködése keresetten egyszerű. Csak intenie kell és halálos csönd lesz a teremben. Légy zsongása is meghallszik. Lenin ragyogó szónok. Ehhez a jó párezer emberhez ugy beszél, mintha kis diákszobában tanulótársaival disputálna. Elevenen, elmésen és gunyorosan beszél. Egyik gondolat kergeti a másikat. Arckifejezése egyre váltakozik. Majd komoran néz, majd egyik szemét lehunyva, ravaszul kacsint. Emlékeztet azokra a népszerű szónokokra, aminőket csak Angliában látni. Mert a régi Oroszországban egyáltalán nem voltak szónokok. A cári államférfiak és parlamentáriusok sohase mentek népgyülésekre szónokolni. Annál kitartóbban cselekszik azt a bolysevikek és sikereiknek minden bizonnyal jórészben ez a tiika. Lenin, az ,-internacionalista" egészen „oroszmődra" beszél. Tréfás, nyers, népies kifejezéseket használ és olykor megpengeti az orosz néplélek nacionalista húrjait. Senki se ismeri olyan jól ezt a lelket, mint Lenin, a kommunista pánszláv. Vladivosztok újból a mienk — mondja diadalmas hangon —- és az egész tömegből kitör a lelke sedés örömujjongása. Pompásan vezeti ezt a tömeget anélkül, hogy észrevenné. Lenin a tettek embere. Vakon hisz ennek a proletár-államnak az életbenmaradásában, amelyet ő teremtett meg. És ezért ugy beszél, hogy mindenki észrevegye, hogy ő csakugyan tisztában van azzal, amit akar. „Csak azért húzódtunk vissza, — úgymond, — hogy azután annál nagyobbat ugorhassunk" és amikor ezt mondja, mozgása, egész külseje olyan lesz, mint valami ragadozóé. Ugy beszél, mint a tanitó egy sereg gyerekhez. Vad erővel kalapálja az „intellektuális tömeg" fejébe az ő eszméit. A legjobban mégis akkor nyűgözi le a lelket, amikor valósággal prófétamódra magyarázza az évszázadokat mozgató világproblémákat és azok egymásba kapcsolódását. Folytatjuk