Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 5. szám - Az erdélyi református egyház és az iskolarendeletek

MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 31. ez a szenzációs hir fel nem izgatta az egész román közvéleményt, hogy most meglepetésszerűen maga a bukaresti kormány utasította vissza a kölcsönt. Mi lehetett a Bratianu-kormánv ilyen elhatározásának az oka? A román saitó a legkülönbözőbb magyarázatokkal szolgál olvasóinak. Nem tekintve azt. hogy a parasztpárti Auróra mindössze gúnyolódik a dolog fölött, hogy Bratianuék olyasvalamit utasítottak vissza. amit voltaképen meg sem kaptak, más lapok már érdemlegesebb magyarázatot akarnak adni. A Lupta szerint a visszautasítás oka az. hogy Franciaország a kölcsön ellenfeltételeként azt kötötte ki. hogy Románia, mint utódállam ismerje el azokat a tartozásokat, amelyek a volt osztrák-magvar monarchia felosztása következtében öt terhelik. Ez a magvarázat azonban kissé sántit. mert hiszen Románia ezeket az adósságokat eo ipso úgyis köteles elismerni anélkül, hogy annak ellenértékeként egy kölcsönt kapna, nem is készpénzben, hanem kötött marsrutával hadianyagokban, amelyek igazi értéke talán nem is teszi ki a visszafizetendő összeg értékét. Ugyancsak némi tartózkodással kell fogadni a Dimineata ama magyarázatát, hogy a román kormánynak a visszautasítása voltaképpen erélyes válasz akart lenni a francia kormánynak és a francia parlamentnek ama előbbi magatartására, mely nehézségeket támasztott Romániának a kölcsön körül, olyan nehézségeket, amelyek voltaképen Románia saját nemzeti jogait érintik és amelyek inkompatibilisek azzal a jó viszonnyal, amely a ro mán és a francia nép között fen Már közelebb fekvő és inkább elhihető magyarázatot ad az Adeverul. miszerint Románia más oldalról, méq pedia anaol részről sokkol előnuösebb kölcsönaiánlatot kapott n franciánál. A magunk részéről is leginkább ezt az utóbbi magyarázatot fogadhatjuk el. Ezt a szenzációt is csak egy jelenségének lehet tekinteni annak az angolfrancia versengésnek, amely az európai ui hatalmi átcsoportosulás kapcsán a kulisszák mögött folyik az egyes kisebb országok megnyerése érdekében. Ha igaz az a hir. hogy Anglia kölcsönaiánlatot tett Romániának, még pedig a francia kölcsöntervezetnél sokkal elönyösebb ajánlatot, ugv az angol politikának egy kísérletét kell ebben látnunk, amely a román politikát az Anglia felé való orientálódásra akarja bírni. Az angol politika erre a kísérletre minden bizonnyal a legkedvezőbb lélektani pillanatot leste ki. Románia a legutóbbi időben egymásután kapta az arculcsapásokat olyan államoktól, amelyekhez pedig eddig, főleg érzelmi okokból leginkább vonzódott. A faitestvéri Franciaország a szláv Csehországgal kötött szövetséget, a faitestvéri Olaszország a szintén szláv Jugoszláviával. Franciaország Csehországon keresztül, esetleg Szovietoroszországgal. Olaszország pedig Jugoszlávián keresztül maidnem az esetleg ujjáéledt cári Oroszországgal kerülhet közelebbi nexusba, már pedig Oroszország minden formában és mindenkor a legnagyobb veszedelmet jelenti Romániára nézve. S mind ehhez hozzá mindkét egyezményről Románia teljesen meglepetésszerűen értesült, sem nagyantantbeli, sem kisantantbeli ha rátái, illetve szövetségeséi nem tartották érdemesnek a kötendő egyezményekről eleve értesíteni a bukaresti kormányt. A Bratianu-kormánv elkövette ugyan eddig azt a hibát, hogy saját országának jelentőségét túlbecsülve egv ,,splendid isolation" politikát folytatott s bizonyára ennek lett aztán a következménye az. hogv ugv Franciaország, mint Olaszország, valamint Csehország és Jugoszlávia már csak másodrendű szerepet szántak terveikben Romániának, vagyis Románia jelentősége eddigi barátai és szövetségesei szemében eiősen aláhanvatlott. Kisantantbeli szövetségeseivel amúgy is csak a közös ,.magyar veszedelem" gondolata forrasztotta össze Romániát, de most azt kellett tapasztalnia, hogv a nagyhatalmak versengésével egyidejűleg a gazdaságilag Franciaországnál mindenesetre erősebb Anglia külföldi kölcsöne ügyében szinte tüntetőleg támogatta Magyarország érdekeit, győzelemre is vitte azokat s a román közvéleményben immár kezd lábrakapni az a nézet, hogv Anglia támogatása esetleg mégis többet ér és jelent Románia részére is. mint a faji alapon rokonszenves, de gazdaságilag mindinkább lerongyolódó Franciaország támogatása. <x><x>ooo<><><><><>^^ Az erdélyi református egyház n&iiX és az iskolarendeletek (G.) Az erdélyi magyar egyháziak küldöttei hiába próbálták Bukarestben Anghelescu közoktatásügyi miniszternél I kivinni a hirhedt 1G0.088 és 100.090— 1923. számú iskolai rendeletek módositását. A miniszter meglette a szokásos Ígéreteket s Tatarescu kisebbségi államtitkár a miniszter nevében hivatalosan is közölte a küldöttséggel a rendeletek módosítását, de midőn Írásban kérték, azzal bujt ki, hogy minisztertanácsi engedély nélkül rendelet alakban nem adhatja ki a változtatásokat, de felhatalmazza a püspököket, hogy máris intézkedjenek a kapott ígéretek értelmében. Az államtitkár a sajtóval is közölte a megállapodásokat, másnap a félhivatalos Viitorul azonban már kategorikusan megcáfolta, hogy az iskolai rendeletek ügyében bármiféle kedvezményt kaphasson a magyar kisebbség. A rendeletek célja, hogy az elemi iskola elvégzése után már tudjanak a növendékek oláhul s igy azokon változtatni nem lehet. Aztán megérkezett az a bizonyos minisztertanácsi végzés is, mely visszavonta a miniszter ígéreteit. A magyar egyházak mosl mái kénytelenek megkísérelni a lehetetlent és végrehajtani ezeket a rendeleteket, vagyis saját pénzen fenntartott ősi iskoláikat eloláhositani. A református egyházkerület január 11-őn délelőtt tíz órakor rendkívüli közgyűlést tartott ebben a tárgyban a theológián. A közgyűlés kimondotta, hogy engedve a kényszerhelyzetnek, lelkiismeretesen és teljesen végrehajtja a közoktatásügyi kormánynak a kisebbségi iskolákra vonatkozó iskolarendeletét. Végrehajtja, de nem ismeri el törvényesnek, mert ellenkezik a nemzetközi szerződésekkel, a kisebbségi egyezménnyel. Románia uj alkotmányával, de az Erdélyben érvényben levő közoktatásügyi rendeletekkel is. Végrehajtja, hogy a kormány maga is gyakorlatilag tapasztalhassa, hogy a rendeletek végrehajthavallanok. A közgyűlés Nagy Károly püspök imájával kezdődött. Utána Bethlen Ödön gróf gondnok ismertette a királyhoz, a miniszterelnökhöz és a közoktatásügyi miniszterhez intézett memorandumot, melynek foganatja azonban nem volt. Jellemző, hogy az egyházkerületi gyűlésen ott ült Handrea Constanlin őrnagy, a térparancsnok helyettese, mint hatósági ellenőrző közeg. Vájjon a magyar uralom, a „nagy elnyomatás" idejében katonai felügyelet alatt tartottált-e a románok valaha egyházi gyűléseiket? A közgyűlés tagjai közül kilencvenkilencen jelentek meg. Illyés Gyula, az igazgatótanács tanügyi előadója felolvasta a határozati javaslatot, melynek szövegéből álljon itt néhány jellemzőbb részlet: — Az egyházkerületi közgyűlés ebben a súlyos történelmi pillanatban mélységes komoiyságg il hallgatja az igazgatótanács előterjesztését és Isten ós a lelkiismeret előtti súlyos felelőségének tudatában állapítja meg, hogv törvényes jogainak védelmében az öszszes belföldi fórumokon mindent megtett, hogy a két rendelet megfelelően módosittassék . . . Aggódó fájdaiommal állapítja meg, hogy bár a főtiszteletü püspök ur és az egyház vezető férfiai áldozatot és fáradtságot nem kiméivé, minden emberileg lehetőt megtettek, hogy a kormánynál uj döntést érhessenek el, a kormány mégse mutatott kellő megértést egyházunknak több szá zados nemzetközi szerződésekben és az országos főtörvényekben biztosított autonómiája iránt... — Ismételten leszögezzük, hogy a közoktatásügyi miniszter urnák az elemi népiskolákra vonatkozó 100.088, valamint a középiskolákra vonatkozó 100.090—1923. számú rendeletei egyenes ellentétben állanak nemcsak a református egyházi törvényekkel; nemcsak az 1919 december 19-én létrejött és Románia képviselője által is aláirt s a trianoni békeszerződés tartozéka gyanánt a törvényhozás által is elfogadott párisi egyezménnyel, hanem ami a legfőbb, az ezen a területen ma is érvényben lévő közoktatásügyi rendeletekkel is. Miután részletesen kifejti a határozati javaslat ezeket az ellentéleket, igy folytatja: — A fentiek alapjául közgyűlésünk a jelzett rendeleteket érvényeseknek el nem isineri. azoknak rendelkezéseibe bele nem nyugodhatik. De miután az egyház a maga isteni rendeltetésénél fogva fizikai ellenállást nem gyakorolhat ott, ahol a joggal és az erkölcsi erővel szemben a hatalom ereje érvényesül, kénytelen meghajolni a szenvedés közt békekészségének ujabb hi.