Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 4. szám

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 24. inet biztosit az olasz gyermekmunká­sok számára, viszont Olaszország is garanciát nyújt bizonyos munkásvé­delmi rendszabályok keresztülvitelére. Ezt az egyezményt követi Német­országnak Ausztriával és Magyar­országgal, Olaszországgal és Svájccal kötött kereskedelmi szerződése, amely szociálpolitikai vonatkozású záradékot tartalmaz. A háború bekövetkezte eg-yidöre föl­függesztette a nemzetkőzi munkás­védelmi törekvések fejlődését. A mun­kásvédelem eddigi eredményei nagy­részben figyelmen kivül maradtak s főként a munkaidőre és munkásegész­ségügyre vonatkozó vívmányok szen­vedtek csorbát. Mindamellett, bár a munkásvédelem harcosainak szerfelett súlyos volt a helyzete, amennyiben számolniok kel­lett azzal, hogy ténykedéseiket a hadi­érdekek ellen irányulóknak minősitik, az antant-államok szakszervezetei mégis módot találtak arra, hogy az 1916. évben Leedsben konferenciára gyűljenek össze. Ez a konferencia a további fejleményeknek egyik lánc­szeme volt. Itt követelték, hogy a nemzetközi munkásvédelem megvalósítását a kö­tendő békeszerződés biztosítsa. Követelték a munkajog elismerését, a kül- és belföldi munkásokkal való elbánásnak azonos elvek szerint való megállapítását, a munkásvándorlás kér­désének szabályozását, a szociális biz­tosítás minden ágazatainak teljes ki­építését, a tízórás maximális munka­nap kötelező behozatalát, a munkára bocsájtható gyermekek minimális élet­korának tizennégy évben való meg­szabását, nemzetközi munkaügyi hiva­tal fölálUtását és a munkásegészségügy fokozottabb kifejlesztését. Ezeket a határozatokat a semleges országok munkásszervezeteinek segít­ségével, a berlini szakszervezeti szövet­ség tudomására hozták, amely érintke­zésnek eredménye a Bernbe, az 1917. év őszére összehívott konferenciában mutatkozott meg. Ez a konferencia, amelyen a központi hatalmak és a semleges államok munkásszervezetei vettek részt, a leedsi határozatokhoz hozzájárult, bizonyos módosításokkal és pótlásokkal, amelyek szerint: a fel­nőtt munkások maximális napi munka­ideje nem 10, hanem 8 órában, a fia­talkoruaké pedig 6 órában lenne meg­állapítandó. A vasárnapi munkaszünet­nek 36 órás tartamot kell biztosítani. Az anyaság védelme külön rendszabá­lyok utján mozdítandó elő. A szervez­kedés szabadságát garantálni kell. A munkára bocsájtható gyermekek mi­nimális korhatára ne a 14., hanem 15. életév legyen. E konferenciával egyidejűleg ugyan­csak Bernben ülésezett a nemzetközi szakszervezeti szövetség és a második Internationale kongresszusa is. E kon­gresszusokon az a vélemény alakult ki, hogy a nemzetközi munkásvédelmi szervezetet olyképpen kell megalkotni, hogy annak keretében a szakszerveze­tek megbízottjai és az államok kép­viselői döntsenek a munkásvédelcm kérdéseiről Tehát a munkaadó-szerve­zetek képviselőiről üt még szó sem esik. Ez a rövid összefoglalása a nemzet­közi munkásvédelem történetének és eredményének, amelyek a világháború befejeztével az eddig elért csúcsok leg­magasabbjához érkeztek el. Hogy milyen körülmények érlelték meg a diktáló államokban ezt az el­határozást? Közülük csak két momen­tumra kiválunk rámutatni. Az egyik az. amely kapcsolatban van azokkal az engedményekkel, amelyeket a mun­kásság, internacionális fölfogásában, a világháború folyamán, a szocializ­mus javára tett, mig a másik a dolgozó néposztályok öntudatos szervezkedésé­nek erőteljes fejlődése és a részükről megnyilvánult erős társadalmi és poli­tikai visszahatás, amelv helyenkint for­radalmi mozgalmakban jutott kifeje­zésre. Az első momentum a munkásság iránt hálára és elismerésre indította a diktáló államokat, a másik és ez az erősebb, kényszerítő hatást gyakorolt rájuk, a biztosító szelepek kinyitá­sára, melyeken át a társadalmi feszKő erő elgőzölög és amelyek segítségével sikerül a munkásmozgalmik agitációs anyagának jelentős részét elvonni (Folyt köv.) V Külföldi munkások üldözése / \ Romániában A Romániában megélhetést kereső külföldi, főleg magyar munkások hely­zetét a kormány már huzamosabb idő óta tőle telhetőleg igyekszik megnehe­zíteni. Erdély egyes helyein, így Ma­rosvásárhelyt és Kolozsvárott napi 10—25 lei türelmi adót vetettek ki rá­juk, melyet ugyan a munkaadó fizetett, de végeredményben.! mégis csak a mun­kás versenyképességét és keresetét csökkentette. Azután a sziguranca ren­deletet adott ki, mely szerint mindazok az idegenek, kiknek Romániában való tartózkodását állami érdek nem indo­kolja, eltávolitandók az országból. E rendelet alapján az alárendelt köz­igazgatási hatóságok a magyar s rész­ben az osztrák, német és orosz munká­sokat tartózkodási engedélyük lejárta titán kényszerrel kiutasítják, még mi­előtt legalább annyit kereshettek volna, hogy útiköltségüket behozhassák. A Romániában szokásos módon tág tere van itt a visszaéléseknek. Ugyanis a kiutasítástól csak azok a munkások mentesek, akiknél az illetékes keresker delmi és iparkamara, meg az iparfel­ügyelőség együttesen bizonyítja, hogy mint szakmunkásokra, szüksége van Romániának. E bizonyítvány megszer­zése érdekében, az illető "munkások teljesen ki vannak szolgáltatva mun­kaadójuk önkényének. Lelkiismeretlen vállalatok csak ugy eszközlik ki a bi­zonylatot, ha a munkás a belföldi munkásoknál olcsóbban dolgozik, vi­szont az is sürün előfordul, hogy egyes munkaadók a tizenöt napi munka vagy legalább is az utolsó hét munkabérét nem fizetik ki, hanem a munkást hét közben egyszerűen kiutasittatják. 1 X A munkanélküliség Cseh­\ országban A Beneshez közelálló Cseszké Szlovo szerint a munkanélküli segélyekre vo­natkozó két javaslat a munkanélküliek számának folytonos növekedésével van összefüggésben. Ha összeharonlitjuk a munkanélküliek számát 1923 szeptem­berében az 1922 szeptember havi álla­pottal, ugy azt fogjuk találni, hogy 1923 szeptemberében az állam által közvetlenül támogatott munkanélküliek* száma 60.886 volt, az egyes üzemek utján támogatott munkanélküliek száma pedig 33.780-al tett ki, mig 1922 szeptemberében a munkanélkü­liek száma 24.216, illetve 30.615 volt. Ebben az esztendőben a Ruténföld kivételével 333,150.019.90 koronát for­ditotlak munkanélküli segélyekre, ami­ből szeptember havára 19.076.020.19 korona esik. Szeptember végén tehát a hiány 40.150.019.90 korona. A mun­kanélküliség növekedése természetesen csak növekedni fog a téli hónapokban. A munkanélküli segélyezés eddigi rendszere 1924 június 30-ig marad ér­vényben, amikor életbelép az uj rend­szer, amely szerint az állam támo­gatja a szakszervezeteket, amelyek az­után a munkanélküli segélyt egyedül fogiák folyósítani. Az erre vonatkozó törvényt még 1921-ben elfogadták, a végrehajtási rendelet is elkészült már és A minisztertanács előtt fekszik, amely azonban még nem foglalkozott vele, mivel más javaslatokkal volt el­foglalva. <XX><X><XX>OO<KX><XX><X>O<><><X><X>O Lengyel hang a kisantant ellen A Gazeta Warszawska Lengyelor­szág és a kisantant cimen irt hosszabb közleményében olyan határozottan fog­lal állást a kisantanthoz való csatlako­zás ellen, mint még soha. A barátságos együttműködés szükségét sem hangsú­lyozza, mint máskor. A szövetség célja önbiztositás Magyarország, Bul­gária, s részben Ausztria, Törökország, Itália ellen. Kevés pánszláv izt is igyekszik neki adni Benes, dehát Ro­mánia nem szláv, Bulgária pedig, mely ellen irányul, szláv. Ez a szövet­kezés arra késztette az ellenkező álla­mokat, hogy ők is védekezzenek a ve­szedelem ellen. Magyarország tehát kö­zeledést keres Olaszországhoz, Bul­gária hasonlókép, Olaszországot a spanyol szövetség erősíti ,s a háltér­ben ott található Anglia is. A német­ellenesség Lengyelországot erősen köti Franciaországhoz, de nem a kisan­tanthoz. Felmerül az n kérdés is, érde­kében van-e Lengyelországnak szembe­helyezkedni Magyarországgal, Bulgá­riával és Olaszországgal? Erről szó sincs s igy Lengyelországnak serrunl keresnivalója a kisantantban. <XXXXKX><XXX><X> ooo oooooooooo Minden jogosultat^ felvesznek a szerb választói listára A Bácsmegyei Napló irja: A vá­lasztói névjegyzékek hivatalból való kiigazítása most van folyamatban. A magyar választók nagyszámban jelent-

Next

/
Thumbnails
Contents