Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 3. szám - Ruténföld egyetlen nagymegye lesz

•Csütörtök, 1924. január 17. MAGYAR KÜLPOLITIKA sziire dobta és még sok viszálynak lesz kiinduló pontja. Mert a román irredentizmus Jugoszláviában félreismerhetetlenül megvan; szelid, türelmes, de — makacs! A diplomáciai viszonv e két állam közt a legkifogástalanabb, de már nem lehetne ugyanezt mondani, ami a kereskedelmet ileti. Kiváltképpen áll ez a vasúti összeköttetés tekintetében, amely még igen sok javításra szorul. És nézzük csak. mit ir a szerző Jugoszláviának hazánkkal való viszonyáról. Az a határ, — irja Randi — amelyet a békekonferencia Jugoszlávia és Magyarország közt megvont, ékes példája annak a tévedésnek, amelybe könnyen beleeshetik az ember, hogyha az egyéíbként szép és szent, de viszonylagos értékű nemzetiségi elvet törikszakad' módon akarja megvalósítani. Ez már nem is határ. Mint politikai választóvonal megjárja a térképen, a diplomáciai okmányokban és az — archívumokban; de csak írott malaszt marad a természetben, mert nem .földrajzi határ és így sem nemzetinek, vagy gazdaságinak, sem pedig stratégiai határnak nem mondható. Az uj jugoszláv határon belül maradt magyarok számát illetően különféle adatok vannak forgalomban, — jegyzi meg Randi — de vistzont szlávok is maradtak magyar területen, akiknek számát a régi és uj. de egyaránt megbízhatatlan számadatok százezerre becsülik; egy tömegben legnagyobb a számuk Szombathely körül, ahol az úgynevezett „Wasserkrovoten" laknak és számuk 30—40.000. A poitikai határok egy csapásra nem tudják gazdaságilag szétválasztani a népeket. A Murán-tuli sízlovén parasztok szántóföldjei és szöllőkertjei magyar területen varnak; viszont Horvátország. Szlavónia és a Bánság nagyobb városaiban a magyaroknak vannak ipartelepeik és pénzintézeteik; Szabadkaváros kerületének egy része Magyarországon van és igy tovább. Maga az; ördög sem tudott volna nagyobb gazdasági és közigazgatási izürzavart csinálni! — jegyzi meg a szerző. De hiszen nem a békekonferencián múlott, hogy nem tudott jobb határokat vonni, amik — nincsenek. A föld felületéi egyetlen abszolút dolog van: a geográfia; már pedig a geográfia nem szétválasztani, hanem inkább össze akarta kötni a jugoszláv és a magyar területeket. Szirmia, Szlavónia és Horvátországnak a Dráva és a Száva közt fekvő részei geográfiai egységet alkotnak; beleékelődvén Bosznia és Magyarország közé, e két terület közt gazdasági kapcsot teremtenek és hogyha nemzetiségi összeférhetetlenség esete nem forogna fenn: Magyarország, Horvát-Szlavonország és Bosznia politikai egyesülése termésizietes alakulat lenne. A magyar imperializmus HorvátSzlavonországot hosszú századokon át Magyarországhoz csatolta; a jugoszláv nacionalizmus Boszniával és Szerbiával egyesitette. Hogyha iá békekonferencia inkább hallgatott volna a geográfia szavára, akkor az uj határt alighanem a Dráva és a Duna régi határának tiszteletben tartásával vonta volna meg. De hát a magyarok a játszmát elvesztették: fizetniük kellett! Azzal, hogy ;i megdagadt Bánságot — ahol a szlávok kisebbségben vannak a magyarokkal, németekkel és a románokkal szemben — Jugoszláviának Ítélte oda, a békekonferencia egy gennyedö kelevény (bubbone) támasztott, amely látszóan oltamazza ugyan Belgrádot és Szirmiát, de nem védelmezi, sőt inkább sulyosbitja Jugoszlávia általános helyzetét. A magvarok, de kiváltképpen a bácskaiak, akik összefüggő egységben laknak az alföldön mint földmivelők és az ottani gazdag, tevékeny s az urhatnámsághoz szokott intelligenciát alkotják, dühtől tajtékozva rágják a szerb uralom zabláját és sok tiejtörést okoznak a belgrádi kormánynak. Ezek, egyetértve a többi magyarokkal, nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a magyar imperializmus a háború előtti utolsó évtizedekben érte volna el tetőfokát, amikor is a magyar mágiások, mint az osztrák és magyar birodalom miniszterei, a dunamenti Európának és a Balkánnak törvényeket diktáltak és hogy többé talán nem fog föltámadni soha. Még mindig a revanche-ról és Nagy-Magyarország föltámadásáról álmodoznak, s ebbeli reményük csak megizmosodott, miutú i Jugoszlávia Baranyát kiürítette. A magyarok és a szerbek közt megegyezésről szó sem lehet; a szakadás köztük mélyebb, mint a bulgárok részéről. A két nép és a két állam politikájában csak egyetlenegy szabály van: Mors tua, vita meal (Folyt, köv.) A VILÁGSAJTÓBÓL Mit írnak rólunk? Rzeczpospolita, (Varsó, jan. 8.). Londoni táviratot közöl a magyar pénzügyi helyzet rendezésére irányuló tárgyalásokról. A rendezési akció — igy szól a távirat — egyáltalán nem jelenti azt, hogy Magyarország felmentetik a jóvátétel fizetése alól. Sőt ellenkezőleg, Magyarországnak a jóvátétel cimén fennálló kötelezettségei érvényben maradnak, csupán a háborús adósságok fizetésének módja szenved változást. Nevezetesen az első három évben Magyarország csak természetbeni szolgáltatásokra lesz kötelezve évi 30.000 frank értékben, a további években pedig a gazdasági helyzet javulásának mérvéhez képest fog a szolgáltatások értéke emelkedni. Deutsche Allgemeine Zeitung. (Berlin, jan. 10.) A cikkíró a politikai jegyzőkönyvről azt mondja, hogv ez tulajdonképpen ui szerződés Magyarország és a kisantant között és beható eszmecsere után elfogadhatónak találtatott a két fél által. Nehezebben alakul a pénzügyi jegyzőkönyv elfogadása, amely a kölcsön tulajdonképpeni alapját képezi. Ezen okmánv számára Bethlen is kilátásba helyezte a ratifikálását. A két jegyzőkönyv aláirását egv harmadik okmánv, a Népszövetség Tanácsának a jóvátételi bizottsághoz szóló jelentése akadályozta meg. Alapvonásaiban osztrák mintára készült a magvar újjáépítési terv, azonban sokkal keményebb föltételekkel van átszőve, mint az I előbbi. A hatalmak nem akarnak egy túlságosan gvorsan fölépülő erős Magyarországot. Ntoha Anglia és Olaszország támogatták Bethlent, végül mégis a kisantant és az általa befolyásolt Franciaország maradt Uüsulvban.. Megállapítható, hogy a 250 millió aranykorona aligha felel meg a célnak. Súlyosan esik még a latba, hogv a pénzügyi ellenőrzés mellé a katonai ellenőrzés kerül és hogv a jóvátételt belevonták a hitelsegélvbe. Magvarországon az Ausztriával való összehasonlítás igen rosszul hatott. Végül a kölcsönnek Magyarország és Németország közötti összefüggésére utal és rosszalja, hogv Bethlen Párisban ismételten önmagától azt a kijelentést tette, hogv Magyarországnak Németországgal már semmi dolga nincsen. Még ridegebb Batthyány Tivadar gróf kijelentése, aki nyíltan elitélte Magvarország németbarát politikáját. Magyarország és Németország között még mindig erős viszonylat áll fönn, tnelv abban a mértékben, amelyben Németország teljesitőképes lesz, fog csökkenni Magvarország számára a jóvátételi teljesítmények veszedelme. Kreuzzeitung, (jan. 10.) Az ex-lex folytán kedvezőtlen kilátásokkal lépett át Magyarország az uj évbe. Ehhez jött a csongrádi antiszemita bombamerénylet, amelyet az ellenzék a legélesebb harcra használt föl Bethlen ellen. Bethlen kijelentette, hogy nem tett ígéretet, az Ébredő Magvarok Egyesületének feloszlatására, egyébként azonban, szavával áll jót, hogv az emiitett egyesület részéről a jövőben nem kell tartani attól, hogv a jogrend ellen vét. Nádossy országos főkapitány etávolitását is kívánta az ellenzék, mely kívánságot Bethlen természetesen nem teljesíthet, mert erre nincs meg az elfogadható ok. Az ellenzék állítólag még erőszakosabb eszközökre van \ elhatározva, ha Bethlen hamarosan nem enged. Vájjon megéri-e ezt, az más kérdés, mert hiszen egv olvan türelmes embernek a türelme, mint Bethlen grófé, egyszer kifogyhat. Az ellenzék magatartása a külföldi kölcsön ellen irányul és megállapítható, hogv semmiképpen sem alkalmas a kölcsön előmozdítására. Corriera della Sera, (jai;,. t/J. Italo Zingarelli. a lap levelezője Belgrádban beszélgetést folytatott Benes csehszlovák külügyminiszterrel és a beszélgetés folyamán Magyarországról a következőkben nyilatkozott. A tudósító ama kévúésére, nem-e lehet tartani attól, hogv Magvarország isinél valamilyen kalandos vállalkozásba bocsátkozik, Benes azt felelte minden habozás nélkül, hogy Magyarországtól nem fél. Szerinte nem ott van a veszély, hanem inkább a folytonos intrikálásokban, machinációkban kell azt keresni. Amennyire meg van gvőződve arról, hogv a nép ezeket hamar meg fogja elégelni, éppen ugv biztosan tudja, hogv közvetlen veszély nem áll fönn. Tagadhatatlan, hogv itt-ott még tp'álni lehet olvan veszélyes alakokat, akik képesek minden ostobaságra és éppen ezért nagyon helyes az, hogy előrelátással ezeket sakkban tartsák. Ha nincs ok arra, hogv Magyarországtól félni kelljen, — teszi az ellenvetést a lap tudósítója — miért követeli hát a kisantant reparáeió cimén 20%-át annak az összegnek, amelyei* Magyarországnak kölcsönképpen akarnak adni, hogy lehetővé tegyék gazdasági reorganizálódását. Ezt a föltételt Budapesten és másutt is ugy tekintik, mint amelv minden megegyezést meghiúsít, Benes nem osztja ezt a véleményt. Ennek a kérésnek kifejezést adva — mondta ő — a kisantant és Franciaország egy elvi kérdést akartak előtérbe állítani, amelyet a múltban és hasonló körülmények között elfelejtettek megtenni, természetesen nagvon helytelenül,