Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 3. szám - Olasz lap a jugoszláviai magyar kisebbség helyzetéről - Zágrábban ellenzéki blokk megalakitásáról tárgyalnak

Csütörtök, 1924. január 17. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 mentben jelentette ki: „El kell ismerni, hogy hadseregünkben a német és magyar katonák teljesítményei a legjobbak." Mi nem akarunk semmiféle következtetést levonni ebből, beszél az magában is, de nagyon naiv dolog volna csak feltételezni is, hogy a cseh haderő — kgalább ma még — számbavehető segítség volna, különösen egy németek elleni hadműveletben. A kérdésre, hogy hát akkor miért emelte maga mellé Franciaország éppen Csehországol, egyszerű a felelet: mert nem talált mást. Jelentősége azonban mégis van ennek a szerződésnek. Ugy amint áll, rem sokat ér, ha azonban csak kiinduló-pontot jelent, ha .ki tudják építeni, akkor nagyon komoly erőtömörülés lehet belőle. Ha sikerülne az egész kisanlantot bevonni, avagy mikért emlegetik, a szerződésnek egyik célja, hogy Csehország hid legyen Franciaország és Oroszország között, ugy, siker esetén nagyon is komoly helyzet állhat elő, melynek azonban a másik oldalon Ls keresnék és meg is találnák az ellensúlyát. Mi erősen hisszük is, hogy a francia-cseh szerződés kiépítésére sor kerül, máris vannak hirek arról, hogy Franciaország átveszi a kisentente hadseregeinek ellenőrzését és Prágában közös vezérkar fog működni, mégis a teljes kiépítésnek ezernyi akadálya van. Benes dr. fürgesége elsőrangú, de ebben rejlik a franciák részére a veszedelem is: szelek fordultával, akadályok gördültével, ha kell, Benes hagyja először cserben azokat a ,,jóbarátokat", akikre ma még szüksége van. <x>ooooc><><><><x><><x>o<>ooooooc><>o ..-Olasz lap a jugoszláviai magyar S\ kisebbség helyzetéről A Bácsmegyei Napló írja: Azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy az SHS. királyság az olasz kormányhoz jegyzéket készül intézni, amelyben az olaszországi jugoszláv kisebbséget napnap után minden téren érő sérelmek és az ottani szláv nemzetiségek elnyomása ellen tiltakozik, az olasz lapok élénken foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az olasz sajtó vezető orgánumai kivétel nélkül hasábos cikkeket szentelnek a nemzeti kisebbségek kérdésének és részletesen foglalkoznak az itáliai szláv nemzetiségek helyzetével. A -vajdasági magyar közvéleményt főként a Giornale d'Italia cikke érdekli közelebbről. Ez a lap azt irja, hogy a jugoszláv külügyminisztérium tervbevett lépése egészen felesleges és teljesen szükségtelen, hogy az SHS. kormány diplomáciai jegyzékkel hívja fel az olasz kormány figyelmét az itáliai szlávok helyzetére, annál is inkább, mert az olaszországi jugoszláv kisebbségeknek távolról sem olyan rossz a helyzetük, mint például a Jugoszláviában élő magyar kisebbségé. Zágrábban ellenzéki blokk megalakításáról tárgyalnak (G.) A kisantant-konferencia tartama alatt Belgrádban teljes csend volt a belpolitikában. A kormány sem tartott tanácskozásokat s a parlamenti klubbok is kizárólag külpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Annál elevenebb élet pezsgett Zágrábban, ahol a föderalista blokk vezetősége állandó tanácskozásokat folytat a többi ellenzéki pártokkal az egységes ellenzéki blokkba való tömörülés kérdésében. Radics távollétében a blokk alakítására irányuló tanácskozásokban Á'orosec, a szlovének vezére játszik vezetőszerepet. Bátyjának marburgi hivatalos lapjában, a Strázsában nyilatkozik a tárgyalások jelenlegi állásáról. Kijelenti, hogy nem volt Béesben és nem találkozott Badicscsal. bár egészségi állapota feltétlenül megkívánja, hogy gyógykezelés végett Bécsbe menjen, de cl akaraj kerülni a szerbek gyanusitásait. — Pártja, a szlovén centralisták — folytatta Korosec — ellenzékben van s ezért jó viszonyt tart fenn a politikai pártokkal, a parasztpártot kivéve, mely egyfelől a bolsevizmushoz áll közel, másfelől teljesen reakciós. Az ellenzéki blokkot csak ad hoc: lehetne megalapítani, egy esetleges uj kormány összeállításához azonban szükséges volna, hogv az ellenzéki csoportok uj orientációt keressenek. \ demokraták már ezen az uton határinak, amikor a Davidovics árnyalata teljesen decentralista alapra helyezkedett. Korosec nyilatkozatában elitéli a diktatúrát és annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy sikerülni fog az autonómista politika programmját megvalósítani. A zágrábi tárgyalásokon Korosecen kívül résztvesznek a Spaho-párt (bosnyák-mohamedán ellenzék) kiküldöttei és a horvát parasztpárt vezetősége. A Radics-pártot K«rosec intörm'ilta a parlamenti helyzetről, minthogy ez a párt passzivitásban van és tagjai a belgrádi parlamentben nem jelentek meg. A tanácskozáson elhatároztak, az ellenzéki blokk megalkotásának megbeszélésére rövidesen konferenciára hívják össze a föderalista blokk vezetőségét. Korosec ezután visszautazott Laibachba, ahol a klerikális párt főbizottsága előtt beszámolt zágrábi tanácskozásairól. A főbizottság a beszámolót tudomásul vette. A parlamenti német csoport minden érintkezést megszakított a szláv pártokkal a marburgi bombamerénylet óta. A marburgi németség nagy farsangnyitó ünnepélyre készült, amikor bombamerényletet követtek el vagy a szerb ébredők vagy a szlovének a bálteremben. Az első hirek szerint több halott esett áldozatul, a későbbi jelentések szerint azonban a bál megnyitása előtt robbant fel a bomba s a teremben, mely egész Szerbia legnagyobb és legszebb bálterme, nem tartózkodott senki, ugy hogy csak a falakat boritó értékes velencei tükrök törlek össze. A német párt interpellálni fog ebben az ügyben a parlamentben. A horvát politikusok a szerb-olasz szövetség hírére sürgős értekezletet akarnak összehívni. A horvát köröket nagyon kínosan érintette az. hogu Fiumét, melyhez a horvátok annyira ragaszkodnak. Belgrádból odaadták Olaszországnak s így a horvátok bőrére kötöttek megegyezést az olaszokkal. Ez az egyezmény még azokat a horvát köröket is végleg elfordította Belgrádtól, melyek a szerbekkel való megegyezésnek eddig hivei voltak. <X>0000<><><><>0<>0<>000 .A trianoni béke megalkotása X.1915—1920. Irta: Horváth Jenő egyetemi magántanár. X IX. 3. Magyarország ily körülmények között reményei súlyát az annexiós hadseregektől, a világ hatalmasaihoz helyezte át, kik Párisban a béke megalkotására gyülekeztek és kiknek az anarchiában rendet kellett teremteniük. E reményeket azok a hagyományok támogatták, melyeik az elmúlt évszázad békekongresszusairól fennmaradtak és az a lényegbevágó különbség rombolta le, mely azok és a párisi békekonferencia közölt váratlanul, de végzetes hatással felmerült. Már abból, hogy a hadmüveletek a fegyverszüneti szerződéseik és egyezmények nyilt megsértésével tovább folytak, nyilvánvalóvá lett, hogy az eseményeik irányítását a katonáik tartják kezeikben, kik végre abba a helyíetbe jutottak, hogy csapataikat ellenséges területire vonultathatták. Az ö érdekük nyilvánvalóan az volt, hogy az a polgári befolyás, mely a békekonferenciákon a béke szellemét honosítja meg; mely a katonáktól az • asztal rátett fegyverszüneti szerződést tárgyalás alá véve a már megszűnt hadműveletek után a háború politikai anyagát is likvidálja, minél később mutatkozzék, vagy — ha lehetséges — egyáltalában elmaradjon. Magunlk is súlyosnak tartjuk a fenti beállítást, mely a párisi konferenciát sok mindentől fosztja meg, ami az illetékességnek elengedhetetlen tartozéka, de a vizsgálatok már eddig is megmutatták és a továbbiak még világosabban meg fogják mutatni, hogy a párisi békekonferencia jellege hol vált el a régebbi békekonferenciák jellegétől és hogy ez az eltérés egymagában Damokles kardjukká lett a békeszerződéseknek. Annak ellenére, hogy a békekonferencián 32 szuverén állaim nyert képviseletet, azok között egyetlen legyőzött állaim delegátusai sem foglaltak helyet; a konferencia tehát a natura egyoldalú gyülekezet volt, melyet már összeállítása sem jogosított volna fel arra, hogy egy teljesen másodrendű jogi eset felmerülésében a nemzetközi döntőbíróság illetékességét magának megszerezhesse. Mi azonban tovább megyünk és elhárítjuk magunktól azt, hogy a fenti beállítás csupán a legyőzött népek egyoldalú beállítása lehet, mert ugyanaz a legfőbb haditanács, mely a cseh,