Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 2. szám - A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása. 4.[r.]

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1924 január 10. SZOCIÁLIS MOZGALMAK A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása Irta: Hilscher Rezső dr. X,IV A hatodik csoport a konferencia javaslatainak keresztülvitelére tarlilmüz utasításokat, amelyek azonban csupán nagyjában érintenek egyes adminisztratív teendőket és különös jelentőséggel nem birnak. A berüni konferencia megkezdett, de befejezetlenül abbahagyott munka képét mutatja, .lellege csupán informatív és egyszerűen regisztrálja azokat a minimális szociálpolitikai intézkedéseket, amelyeknek megvalósítása immár valamennyi kulturországb.m kívánatos. De ennél tovább nem megy és nagy csalódásban hagyta azokat, akik, teljes joggal, egészen más eredményt vártak. A berlini konferencia jelentősége tulajdonképpen abban van, hogy az, mint a résztvevő államok hivatalos kiküldöttjeinek gyülekezete, először vette tárgyalás alá azokat a szociálpolitikai követeléseket, amelyek a munkásság rés/érői felmerültek s amelyekkel való foglalkozás elől a kormányok eddig az ideig mereven elzárkóztak és az államok részéről az első, talán kissé tétova lépést jelenti annak a célnak irányában, amelyet nemzetközi munkásvédelemnek a versaillesi békeszerződés XIII. fejezete utján való megszervezése annyira váratlanul megközelített. A svájci munkásszövetségnek Bielben, az 1883. évi áprilisában megtartott kongresszusa megbízta a szövetség elöljáróságát, hogy a különböző országok szervezett munkásainak kiluildöttieit, a nemzetközi munkásvédelem ügyének megtárgyalására hívja meg. Az elöljáróság meg is felelt az utasításnak és a kongresszust az 1894. év augusztusára Zürichbe összehívta. Az e célból kiküldött körlevél azonban nem mindenütt talált kedvező fogadtatásra, mert sokan kétségesnek tartották az olyan gyülekezet tárgyalásának eredményességét, amelyen a legkülönbözőbb felfogású munkamegbizottak világnézeti vitába keveredhetnek. Ennek a hangulatnak megnyilatkozása miatt a szervező-bizottság a kongresszus elhalasztása mellett döntött. A bizottságot a balsiker nem csüggesztette cl és az 1897. évi április hó 4. napján ujabb körlevéllel fordult valame.mvi ország munkásaihoz és a kongresszust Zürichbe, az 1897. évi augusztus hó 23—28. napjaira egyl ehivta. Meghívás ment a legkülönbözőbb politikai és vallási árnyalatokhoz tartozó munkáss/ervezetekhez, amelyeknek képviselői a kongresszuson tanácskozási és szavazati joggal ! i tak. ellentétben a nemzetközi mu.ikásvédelem kérdé-ei iránt érdeklődő és szintén meghívott magánszemélvekkel. akiknek csupán tanácskozási joga volt. És itt nyilvánvaló több szerzőnek tévedése abban, hogy a zürichi kongresszus tisztán szociáldemokrata öszszejövetel volt. Manes Alfréd is ilyen tévesen állítja be ezt a kongresszu t ..Sozialpolitik in den Friedensverti agen und im Völkerbu id" cimü munkájilban. A körlevél szerint programmon szerepelt: a vasárnapi munkának. a gvermekek. a nők, a fiatalkorúak munkájának, az éjszakai és az egészségre káros munkának és a munkásvédelmi intézkedések nemzetközi uton való megvalósítási módjának megbeszélése. Hogy kiküszöböljék a különböző országbeli szervezetek kiküldött ei között esetleg kitörhető versengéseket, a kongresszus előadóit a svájci, különböző világfelfogásu szervezetek tagjaiból választották ki. A kongresszus a nem várt siker jegyébe.! ült össze. Államok szerint képviselve volt: Amerika, Anglia. Ausztria, Belgium, Bulgária, Dá lia. Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Luxemburg, Magvarország. Németország, Olaszország. Oroszország. Spanyolország, Svájc és Svédország Magyarország megbízottjai között Kürschner J., az általános betegsegélyzöpénztár. Szalbados Sándor a s.'ociáldemokrata-p.'ut, Szikora Zoltán a nem;eti demokrata munkáspárt részéről foglalt helyet. Yalamennvi nemzetközi mu íkásvódelmi kongresszus és konferencia között, amelyet azideig tartottak, a zürichi az, amelv magasan kiemelkedik a többi sorából. Tárgyalási anyagát a szociálpolitikának kiváló szakemberei alapos gonddal készített, k elő, az egyes kérdések történeti fe'lödésének részletes ismertetésével. A felvett jegyzökönvv értékes aivagot fog szolgáltatni mindenkor a szociálpolitikus kutatók számára. A vasárnapi munka kérdésében ugy határozott a kongresszus. hogy az minden bérmunkás- és alkalmazottkategóriára vonatkozólag eltiltandó. Kivételek csak ott engedélyezhetők, ahol szükségesnek mutatkozik a vasárnapi munka a hétfői munka akadálytalan felvételének biztosítására, vagv ahol a termelési processzus technikai okokból meg nem szakitható. A tilalom alól való kivételek megállapit ísát nem szabad a hatóságok diszkrécionális hatáskörébe utalni, hanem azokat a törvény kifejezettéi jelöl e meg. Azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak, akik vasárnap sem szünetelő üzemekben dvdgoznak, legalább minden második vasárnapon szabadságot kell biztositaü s azonkívül, a munkában töltött vasárnap helyett egv szabad hétköznap engedélyezendő. A vasárnapi 24 órás szünnapnak, ezt megelőző, 12 órás pihenővel kell egybekötve lennie, tehát a heti megszakittatla í pihenőidő: 36 óra. (Folyt, köv.) Hodzsa Milán bosszúja Eberhardon. Apjjonui Albert gróf volt pozsonymegyei birtokán mezőgazdasági iskolát rendeztek be a csehek és az iskola megnyitása alkalmával beszédet mondott Hodzsa ML'án csehszlovák földmivelésügyi miniszter. Hodzsa politikai deklarációja körülbelül az volt, hogy a szlovákok bosszút állnak Apponyin és a magyarokon azért a politikáért, melyet ezer éven át folytattak, a bosszú azonban — Hodzsa szerint nemes — mert most ők földet osztanak a nép között, még pedig a magvarok között is, az eberhardi kastélyban pedig iskolát alapítanak és ezt adják ajándékul a népnek. Hodzsa hangja messzehatónak hangzik, a csehszlovák sajtóiroda sietett is világgá kommünikézni a jól összeválogatott, frázisokat, melyeket azonban a viszonyokat és Hodzsát jól ismerő egyént más szinben fog megvilágosítani. A csehszlovák sajtóiroda kiemeli, hogy az eberhardi iskola alapító ünnepén sok magyar paraszt .s megjelent. Innen kell a magyarázatkor kiindulnunk. Hodzsa Milán, aki teljesen a cseh politikának adta el magát, hiszen ö nem csupán népének autonomia-törekvését nem pártolja, de a turócszctitmártoni deklarációt is — a már nyomdában lévő kéziratban — ő hamisította meg, ugy, hogy a szöveg mindenütt ,,csehszlovák"-okat említ. Amióta Hodzsa átvette a földmivelésügyi tárcát, minden erejével azon igyekezett, hogy a csehszlovák állam kötelékében éiő magvar földmivesosztályt megnyerje a csehszlovák egységnek. Ezért alapította meg a Csánki— Neumeuer-féle kisgazda pártot, csupa emigrált kommunistát bizva meg a szervezéssel, akiknek minden szavuk Magyarországot gyalázza; elég csak a párt hivatalos lapját, a Népújságot említeni, melyet szintén a kormány pénzel és miközben volt hazáját akarja megutáltatni a cseh uralom alatt élő magyarokkal, a csábító jelszó amivel uj államuk iránti hüségro hivja őket — földosztást igér a magyarnak. Földosztás! — Varázslatos szó a szegény földnélküli, vagy a pár holdas kisgazda fülének. Jámbor, becsületes lelkek be is dűltek eleinte Csánki—Neumeuer—Hodzsa ' ígéreteinek, az okosabbak azonban kijelentették: Előbb lássuk a földosztást, aztán támogatunk benneteket. Mert eddig csak elvettek, de nem adtak földet a csehek magyar embernek. A földosztást ugy csinálják, hogy a birtokok katasztrális holdját 800 koronáért váltotta meg a földhivatal és a cseh telepeseknek — bankok utján — háromezer koronájával adta el. A magyar földigénylők kérvényei mindig későn érkeztek a földhivatalhoz. Hodzsa tehát hiába ígéri ma már a földet a magyar parasztnak — igaz, hogy feltételesen, t. i. előbb be kell lépnie a kormánvttámogató pártba. a magyar paraszt ma már tudja. érzi. mit várhat a kortes-minisztertől. Hodzsa miniszter azt mondotta, hogv az ő bosszújuk ime. iskolaalapi-