Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 14. szám - Az új Pasics kormány - Herriot és hívei. Találkozásom a francia miniszterelnökkel

1924 november 25. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 lása azonban tarthatatlanná tette a PP-kormány helyzetét, éppen ezért a kormány új választások kiírását kívánta. A radikális pártnak egy mérsékeltebb szárnya azonban, mely­nek vezére Jovánovics Lynba a Ház elnöke volt, hajlandó volt egyiészt megalkudni a király óhajtásával, másrészt méltányolni a horvátok bevonulásával kialakult új helyzetet 'és arra törekedett, h ogy egy olyan koalíciós kormány jöjjön létre, mely egyesítse az összes közép pártokat, így a parlamentben többsége lévén, tegye feleslegessé a választásokat és mérsékelt magatartásával rábírja a horvátokat, hogy a belg-rádi parla­mentben állandóan megmaradjanak. Davidovics és szűkebb szövetségesei, Korosecék, valamint a dr. Szpáhó Mehmed vezetése alatt álló bosnyák­muzulmánok hajlandóak voltak egy ilyen kormányba belépni. Pasics intranzigens magatartása azonban a radikális párt egységét minden­képen fenntartani akaró Jováno­vics kormányalakítását lehetetlenné tette. " A Davidovic«i«kormány bukásának előzményei. Erre a választások kiírásától vo­nakodó király július 27-én Davido­vics Lyubát bízta meg kormány­alakítással, aki kormányát öt demo­krata, négy .szlovén klerikális, há­rom bosnyák-muzulmán és egy radi­kális-disszidens miniszterrel meg­alakította. A kormányba, mint a ki­rály bizalmi embere, belépett Had­zsics Sztéva tábornok, hadügy­miniszter, négy tárca meg fenntar­tatott a kormányba később bevo­nandó pártok részére. A Davidovics­kormány azonban még inkább ki­sebbségi kormány volt. mint a PP­kormány. A PP-kormány 312 kép­viselő közül biztosan számíthatott 107 radikális, 14 önálló demokrata és 1 nagyszerb képviselőre, Davidovics biztosan csak 33 demokrata, 24 szlo­vén-klerikális, 18 bosnyák-muzul­mán és 1 radikális-disszidens képvi­selőre támaszkodott. Ez ugyan egye­lőre nem ingatta meg a kormány helyzetét, mert mellette szavaztak a kisebb pártok — szerb földmíves párt 11, a dzsemijet (macedo-muzul­mánok) 14, a németek 8, montenegrói föderalisták 3, stb. — és támogatta Rádiós is, de világos volt, hogy ez a heterogén-alakulat, melyben cen­tralisták, autonomisták és föderalis­ták, monarchisták és köztársaságiak, konzervativek és földosztók, a dél­szláv egység hívei és szeparatisták ültek együtt sokáig, nem tarthatja magát. Davidovics kimondottan a vidov­dáni alkotmány alapján állott, de nem zárkózott el az alkotmány reví­ziója elöl. A vidovdáni alkotmány­nak megkezdett végrehajtását any­nyiban megszüntette, hogy a még nem teljesen likvidált horvát, szlo­vén és bosnyák országos kormányo­kat meghagyta abban a helyzetbm. melyben kormánya megalakulása­kor e kormányok voltak. Az a hír Irhát, mely európaszerte ell >r.pdt. hogy a horvát autonómiát heh/re­állította volná, nem felel meg a valóságnak. Mindössze annyi tör­tént, hogy a horvát országos kor­mányt likvidáló belügyi osztály­főnök, dr. Gojkovios Gav'ró, aki kü­lönbén szerb radikális politikus, a tartományi főnök helyettese címet kapta. Davidoviesot a Koroseeeel. Szpáhóval és Piadics megbízottai val kötött paktum nem is kötelezte az autonómiák visszaadására. Kor­mánya feladata csak a törvény és jog uralmának helyreállítása volt, szemben a PP-kormány erőszakává! és korrupciójával és ezáltal egy, a szerbek, horvátok és szlovének vjg­leges megegyezését előkészítő en­gesztelékeny hangulat megterem­tése. kívüli ember iránt, aki mint egészen szegény fiú indult el az életben, hazája legelső főis­koláját végezte, szűkebb hazájában, Lyon­ban, mint tavasszal magam is láttam, szinte legendás szeretetet és becsülést szerzett ma­gának, majd kormányelnök lett. Szinte fiatalos, üdearcú, erőteljes, nyu­godt, 45 év körüli, intelligenciát és meleg bensőséget sugárzó arcú férfi száll ki az autóból. Fényképészek hada, barátok serege veszi körül és kíséri a nagyterem felé, ahol már vagy másfél óra óta várja az óriási tö­meg, mely véget nem érő ovációkkal üdvözli a vezér Herriot-t. És aztán halljuk őt, amint hatalmas han­gon, finom szellemmel adja elő pártvezéri beszédét. Legtöbb tapsot akkor kapja, ami­kor azt mondja, hogy főcélja a béke, hogy Franciaország minden nemzettel szemben a barátság útján van már és azon akar tovább haladni. A gyorsabb tempójú szociális hala­dás mellett főleg ez a békére törekvés és a nemzetközi együttműködés vágya különböz­i meg éppen a mostani francia miniszter­elnököt, Herriot-t elődeitől. Heriot és hívei nyíltszemüek: ők látják, hogy mit hoztak a világnak a békeszerződések és javítani akar­nak a nemzetközi helyzeten. Ezt célozta a genh szeptemberi békemű. Ezért rokonszen­ves Herriot a külföldön és minálunk. E csodálatosan nyugodt férfi nem méltat­lankodott, amikor az érkezése tumultusában arra kértem Heile, hannoveri képviselő bará­tommal, hogy szenteljen nekünk egy-két percnyi időt. Azt mondta, a beszéde után találkozzunk ismét, a csarnok ugyanazon he­lyén. Pontosan ott is volt, de mögötte egy véget nem érő és tőle el nem választható, ujjongó tömeggel. Erre utolérhetetlen szivé­lyességgel meghívott a szalónkocsijába, mely egy óra múlva indult is a szajnaparti fővá­ros felé. És az indulás után nemsokára a sza­lonkocsi egy különfülkéjében együtt ültünk, mintha régi ismerősök lennénk, akik újból előveszik és tárgyalják kedvelt témáikat. A percekből negyedórák, ezekből egy óra lett, a kis fülke megtelt Herriot kömondásos pi­pájának füstgomolyaival, amíg egyszer meg­jelenik az ajtóban Paivlevé, a kamara elnöke és Dorel, a pártelnök, akik, leváltva Her­riot-t, még egy háromnegyed óráig ott tar­tottak a meghitt fülkében, majd a külön ét­kezőkocsiba vacsorára hívtak, aminek alig volt vége, már Parisban is voltunk, Davidovics kormánya, mint ezt a napokban maga a volt kormány­elnök megállapította, a megalakulás első percétől fogva válsággal küz­dött. A délszláv kiráylság kezdettől fogva a szerb hegemóniára volt bazirozva és az ő kormányában 7 szerb miniszterrel szemben 7 szlovén és horvát-muzulmán miniszter ál­lott, pártjaiban a szerbek kisebbség­ben voltak, a kateochen szerb párt, a radikális párt ellenzékbe szorítva és az egész kormány egy intranzi­gens horvát párttól függő viszony­ban. Amely percben Fiadics a kor­mány ellen fordul és csak kiparan­csolja híveit a szkupstinából, Davi­dovics megbukott. Éppen ezért mind az udvai körök, mind a >/.!>rb köz­vélemény bizonyos bizalmatlanság­gal fogadták az új kormányt, ha különben nem is helyeselték a PP­rezsim magatartását. Davidovics, hogy e bizalmatlanságot eloszlassa, sokféle engedményt tett: így törte azt, hogy a hadügyminiszter való­sággal ellenőrizz.' a kormány egész tevékenységét és meghagyta a Ház elnökségét a radikális párt kezében, de ezzel a kormány tekintélye szen­vedett lényeges csorbulást felfelé és lefelé. Davidovics úgy vélte helyzetét megerősíteni, hogy eltérve eredeti programmjától megkísértse a vég­leges szerb-horvát megegyezést. Al­kudozásokba bocsátkozott Ra dics­csali, hogy lépjen be a kormányba és oly módon precizirozza minimális kívánságait, hogy azok a király szá­mára elfogadhatók legyenek. Persze itt pártpolitikai momentumok Ls erős szerepet játszottak. Davidovics azt hitte, hogyha a végleges egyez­ményt tető alá hozza, akkor tönkre teszi régi szerbiai ellenségeit, a radi­kálisokat. Fiadics azon az elvi ala­pon állott, hogy a vidovdáni alkot­mány azért nem bír érvénnyel a horvátokra nézve, mert azt a szer­bek hozták a horvátok többségével való megegyezés nélkül, ennélfogva az olyan egyezmény, melyet a hor­vátok egy szerb kisebbséggel kötnek meg, nem lehet kötelező a szerb nemzetre nézve. Pártja egy részé­nek nyomása alatt azonban még sem zárkózott el a tárgyalások elől. Hiszen érezte a nagy felelősséget a horvát nemzet sorsáért, mely nem­zet az ő kezébe tette le sorsát, nem akarta elmulasztani ezt az egyezke­dést sem, bármily pesszimizmussal is nézett a tárgyalások elé. Egyéni érdekei is azt tanácsolták, erősítse meg a Davidovkvs-kormányt. csök­kentse ezzel a PP-rezsim visszatéré­sének lehetőségét, mert ez a vissza­térés számára az ország kényszerű elhagyását jelenti. A négy minisz­ter személyében gyorsan megegyez­tek. Rádics pártjának két alelnökét, dr. Mácsei- ügyvédet és Predavec kisgazdát, továbbá az egyik zágrábi képviselőt, dr Krnyevics ügyvédet, végül saját vejét, Kosutics mérnö­köt és képviselőt jelölte miniszte­reknek és Davidovics e jelölteket el­fogadta. Nehezebben ment a tárgyi

Next

/
Thumbnails
Contents