Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az új vámtarifa és a magyar textilipar

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1924 július 15. lyeknek az ipari kultúrája sokkal jelentéktelenebb, mint a magyar iparé. A magyar textilipar évi termelé­sének értéke jelenleg körülbelül 220 millió aranykoronára beesülhető*. A textiliparban invesztált töke arany­értéke mintegy 150 millió aranyko­ronát tesz ki, aminek kereken egy­harmad része esik az 1920 óta alakult új textilgyárakra, melyek, mint is­meretes, főképen külföldi tőkék (gép­berendezések) idevonásával jöttek létre. A textilipar ma körülbelül 25—27.000 munkást foglalkoztat, az ipar által kifizetett munkabérek évi összege a mai állapot szerint tehát meghaladja a 600 milliárd koronát. Számítások, melyeket az új vám­tarifatörvény tárgyalása alatt vé­geztek, kimutatták, hogy a legfon­tosabb textilárúk vámvédelme az új tarifában az árú értéke után szá­mítva, körülbelül 20%-ot tesz ki, il­letve e körül mozog. Ez a vámvéde­lem egy autonóm tarifában túlsá­gosan magasnak egyáltalán nem mondható. Ha az új magyar tarifa vámtételeit összehasonlítjuk a leg­különbözőbb külföldi államok vám­tarifáival! (Csehország, Lengyelor­szág, Jugoszlávai, Bulgária, Olasz­ország, Franciaország), akkor azt látjuk, hogy vannak úgy ipari, mint mezőgazdasági államok (Csehor­szág, Lengyelország, Bugária), ame­lyeknek vámjai sokkal, két-három­szor is magasabbak, mint az új magyar vámok s hogy az utób­biak általában az olasz, francia és a jugoszláv vámok színvona­lán mozognak. Az új magyar vámtarifa tehát nem szolgál más célt, mint csak azt, hogy vám­rendszerünket összhangba hozza a mai általános európai irányzattal és nevezetesen azokkal a vámokkal, amelyek a mi gazdasági életünkre nézve legfontosabb államokban fennállanak. Hogy egy ilyen vám­tarifát törvénybe iktatni Magyar­országnak nemcsak joga van, de ez egyenesen önmaga iránt legelemibb kötelessége, az nem szorul bővebb megokolásra. Végül, ha azt vizsgáljuk, hogy az új magyar vámtarifa egyes tételei az érvényben lévő vámtételekhez képest aranyban mennyivel maga­sabbak s hogy ezzel egyidejűleg mennyivel emelkedtek a béke óta, ugyancsak aranyban számítva, a textilárúk világpiaci árai, akkor azt találjuk, hogy amíg a vámemelés indexe 170—240 (a békeéveket száz zal véve), de vannak egyes igen fon­tos tételeknél még kisebb emelések, sőt vámmérséklések is, addig az ár­emelkedés indexe 190—260. Vagyis az árak sokkal nagyobb arányban emelkedtek, mint ahogy a magyar tarifa a vámokat emeli, minélfogva az új magyar vámok az árúk értéke után számítva, az iparnak még azt a százalékos védelmet sem fogják nyújtani, amelyet a régi tarifa alap­ján a békében élvezett. — A*I*angya 25-ik évi közgyűlése. A minap tartotta meg a Hangya szövetkezet huszonötödik évi rendes közgyűlését s ebből az alkalomból terjedelmes jelentésben számol be üzleti működéséről s az elért ered­ményekről. A negyedszázados mun­ka és fejlődés eredményét talán az első és a huszonötödik üzleti évek­ben elért tiszta nyereség számai i szemléltetik legkifejezőbben. 1900­ban, az első esztendőben 38 forint 18 krajcár tiszta nyereséggel zárta mérlegét a Hangya, míg a most be­mutatott üzleti év jelentése már 7-3 milliárdos tiszta nyereséget mutat ki a vásárlási visszatérítések és a közérdekű alapítványokra fordított összegek levonása után is. Az 1898-as évben mindössze 29, a Hangya kö­telékébe tartozó szövetkezet műkö­dött, de ez a szám a béke utolsó esz­tendejében már 1251-re és a háború befejezésekor 2140-re rúgott. A béke­szerződés területi rendelkezései 1349 szövetkezettől fosztották meg a Hangyát és a magyar gazdasági életet, ma már azonban ez a veszte­ség kiegyensúlyozódott, mert a szö­vetkezetek száma ismét elérte a 2000-et. A Hangya negyedszázados fennállását nemcsak altruista cél­kitűzésének megfelelően, de valóban nagystílű módon örökíti meg. Az évi jelentés így szól: Minthogy intézetünk, részben a kormány jóvoltából, az elmúlt év folyamán nagyobb összegű jegyintézeti hitelhez jutott s a ko­rona romlása következtében, épp úgy, mint minden más hitelt élvező vállalat, jelenté­keny valutáris nyereségre tett szert: köte­lességünknek tartjuk, hogy ezt a rendkívüli nyereséget egyrészt visszatérítsük a fogyasz­tóknak, akik a valutaromlás következéseit elsősorban sínylették meg, másrészt közér­dekű feladatok megoldására és közcélokra ajánljuk fel. Áthatva attól a meggyőződés­től és feltevéstől, hogy intézkedésünk a köz­gyűlés helyeslésével fog találkozni, igaz­gatóságunk elhatározta, hogy jótékony cé­lokra alapítványi üzletrészekben, melyek kamatai évenkint a kitűzött célra folyósí­tandók, 2130 millió koronát, készpénzben pedig 450 millió koronát fordít, míg a földmivelők mezőgazdasági kultúrájának fejlesztésére 2000 millió koronát szavaz meg abból a célból, hogy ennek kamatai a mezőgazdasági termelés fokozására s föld­mívelőn épünk erkölcsi, kultúrális és gazda­sági emelkedésének előmozdítására fordíttas­sanak. — A M. Kir. Folyam- és Tenger­hajózási r.-t. június hó 20-án tartott rendes közgyűlése az 1923. évi osz­talékot 2000 K-ban állapította meg, i mely június 23-tól fizettetik. — Az I igazgatóság a közgyűlést követő alakuló ülésen a társaság elnökévé Popovics Sándor belső titkos taná­csos urat, a társaság alelnökévé pe­dig Horváth Elemér miniszteri ta­nácsos és Végh Károly udvari taná­csos urakat választotta meg. — A Phöbus Villamos Vállalatok r.-t. közgyűlése a kimutatott 616 millió korona nyereségből részvé­nyenként 1000 K osztalékot állapí­tott meg. A szelvények folyó hó 16-tól kezdve a Belvárosi Takarék­pénztár r.-t. főintézeténél válthatók be. Az igazgatóság Hcrzfcld Dezső vezérigazgatót alelnökké választotta. Ungcr Emil h. igazgató igazgatóvá, Nádasdi Vilmos cégvezető h. igaz­gatóvá, Varga Ernő főfelügyelő cég­i vezetővé neveztetett ki. — A Magyar Cukoripar r.-t. a na­pokban tartott közgyűlése az oszta­lékot 50.000 koronában állapította meg, mely e hónap 23-tól kerül ki­fizetésre. — A Magyar Pamutipar Rész­vénytársaság elhatározta, hogy alap­tőkéjét 100.000 darab 1924 január 1- től kezdve osztalékjogosult rész­vény kibocsátása által 33,000.000 ko­ronáról 53,000.000 koronára emeli fel, olymódon, hogy minden 5 régi rész­vényre 2 új részvényt ad 100.000 ko­ronás árfolyamon a régi részvénye­seknek, amelyben a költségek és kamatok is bennfoglaltatnak, míg 34.000 darab a háborúelőtti külföldi kötelezettségek kiegyenlítésére for­díttatik. Az elővételi jogot június 2- től június 12-ig a Magyar Általá­nos Hitelbanknál lehet gyakorolni. Az igazgatóságba vágfalvi Quittner Lóránd urat választották be, mint új tagot. Az esedékes szelvényt jú­nius 2-tól részvényenként 3000 koro­nával váltják be. — A Hoffher-Schrantk—Clayton­Shuttleworth magyar gépgyári mű­vek r.-t. igazgatósága megállapí­totta az 1923. évi mérleget, mely 893,928.226 korona (mult évben 40,475.728 K) tiszta nyereséget mutat fel és elhatározta, hogy az ez év jú­nius 30-án V2I órakor a Magyar Al­talános Hitelbankban megtartandó közgyűlésen indítványozni fogja, hogy a vállalat az 1923. évre oszta­lékjogosult 375.000 darab részvény után 200%, azaz részvényenként 2000 K (mult évben 150 K) osztalé­kot fizessen. — A Magyar Ruggyanta árúgyár Rész­vénytársaság ma megtartott közgyűlése részvényenként 150 százalék — 3000 ko­rona osztalék kifizetését és jóléti alapjának 300 millió koronával való javadalmazását határozta eL — A Magyar Nemzeti Hitelintézet r.-t. rendkívüli közgyűlése elhatá­rozta az alaptőkének 3 milliárdról 6 milliárd koronára emelését, amely tranzakció az intézet alap- és tar­taléktőkéjét 18 milliárdra növeli. Az új részvények 20 :1 arányban június hó 18—26-ig vehetők át a részvénye­sek által az intézet központjánál és 31 fiókintézeténél 6000 korona kibo­csátási áron: Az igazgatóságba újon­nan megvá.'asztattak: Howard Back (London), gróf Ivan Leschinszky (London), Nagy Dezső, Kossalka Já­nos és Láng József. Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalata Et. Budapest. — Igazgató: Szabó T. István.

Next

/
Thumbnails
Contents