Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az új vámtarifa és a magyar textilipar

1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 pártja két képviselője is, kik közül egyik most végezte a moszkvai kommunista paraszt-egyetemet. A kormánynak kapóra jött Radiesnak ez az utazása s most azt hirdeti, hogy az állam fokozottabb védelméről szóló törvény alapján megsemmisítteti a Radics-párt minden mandátumát. A hatvankilenc mandátum megsemmisítése esetén természetesen némi többséghez jutna a parlamentben. A Radics-párt pünkösd hétfőjén már a kommunistákkal együttesen akart népgyűlést tartani Zágrábban, a rendőrség azonban a gyűlést nem engedélyezte, mire a diákság az egyetemeken nagy tüntetést rendezett és letépte a szerb nyomtatványokat. Egész Horvátország különben nagyon izgatott hangulatban van a trbovljei események miatt. Ebben a községben ugvanis az Orjuna tagjai megtámadták a horvátok gyűlését s a beavatkozó csendőrség valóságos vérfürdőt rendezett a horvátok között. III. Elhalasztották a cseh kormány rekonstrukcióját. — Bomlás a cseh pártokban. A kisantant államai közül aránylag legcsendesebb, sőt egészen csendes a politikai élet Csehországban. A koalíciós kormány agrárius fejének, Svehlának sajtója pár hete bejelentette ugyan, hogy rekonstruálni fogják a kormányt, és több miniszter onnan kilép. Valószínűleg kilép a koalícióból az egész cseh szociáldemokrata párt is, melyet a legtöbb panama terhel. Minthogy így elvesztené a koalíció a parlamentben többségét, a lapok találgatása szerint valószínűleg a cseh szociáldemokraták helyére a német agráriusok lépnének be s így erősen jobbfelé tolódnék a kormány. A rekonstrukció azonban hirtelen elmaradt, olyan heves támadásokat indítottak ellene a kommunista cseh pártok, amelyek semmi szín alatt uem tűrnék a németek részvételét a kormányban. A nemzeti demokrata párt vezetői nyíltan a fasizmus bevitelével fenyegetőztek a németekkel való megegyezés esetére.-A párt elnöke, Kramarz pedig kijelentette, hogy a koalíció mindenesetre fenntartandó, mert Csehország ezzel áll vagy bukik. Így Hodzsa, Bechyne és társainak a kormányból való kiválása elmarad s az egész válság elhúzódott. Benes genfi időzése alatt tehát nem kell belpolitikai válságtól tartani. Az egyes pártok keretén belül azonban a súrlódások nem | szűntek meg. Legerősebb a bomlási folyamat Kramarz pártjában, a nemzeti demokratáknál, melynek felvidéki elnöke Fajnor dr. volt miniszter, jelenleg a pozsonyi ítélőtábla elnöke, lemondott állásáról és kilépett a pártból. Állítólag azért, mert nem helyesli a pártnak Masaryk és Benes ellen indított támadásait. Lemondott Englis is, a párt morvaországi elnöke. Szakadás fenyegeti az agráriusokat is; Prasek, a szenátus volt elnöke, akit a szeszpanamában való részesség miatt mondattak le, nyílt támadást kezdett a kormány ellen s midőn pártja ezért írásbelileg megrótta, híveivel együtt külön szervezkedett. Az egész cseh politikai élet különben most is még a szeszpanama hatása alatt áll. A Rude Právó és a Cech leközölték egy Masaryk elnökhöz intézett memorandumot, melyet az állami tisztviselők szakszervezete állított össze. Eszerint a 33,200.000 cseh korona szeszpénzből 17 milliót kaptak a kormányon levő pártok szervezkedési költségül, azonkívül két és félmillió ment el közhivatalnokok megvesztegetésére. A szeszpanama törvényszéki tárgyalása éppen a napokban kezdődött meg s ha a kormánynak nem sikerül elsimítani a dolgot, a nyilvános leleplezések felboríthatják az egész koalíciót. Olvasóinkhoz ! Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy lapunkat ősszel, újjászervezve, régi méreteiben és valamennyi bevált rovatával bocsájtjuk ismét olvasóink rendelkezésére. Addig, a lap korlátolt terjedelme miatt szíves elnézésüket kérjük. KÖZGAZDASÁG Az új vámtarifa és a magyar textilipar. Irta: dr. Schiller Ottó, a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesülete főtitkára. Mióta pénzünk értékének leromlása következtében a kereskedelmi mérleg passzívumának csökkentése Magyarország egyik legfontosabb gazdasági problémájává vált, azóta a magyar textilipari termelés jelentősége is egyenes arányban fokozódott. Hiszen 1922-ben 548 millió aranykorona értékű összes behozatalunk 3iy2%>-át, illetve a 286 millió aranykorona értékű készárú-importnak kerek 60%-át tette ki a textilgyártmányok behozatala 173-3 millió aranykorona értékben; 1923ban pedig az 579 millió aranykorona értékű összes behozatalból, illetve a 240 millió aranykorona értékű készárú-behozatalból 20V27o, illetve 50°/o esett a textilárúkra 117-9 millió aranykorona értékben. Világos tehát, hogyha kereskedelmi mérlegünket komolyan javítani akarjuk, akkor elsősorban azt a textilárúimportot kell részben belföldi termeléssel pótolnunk, amely az összes készárú behozatalnak pontosan a felét köti le. Mint ismeretes, a magyar textilipar a legutóbbi években csakugyan rendkívüli mértékben fejlődött és az ipari föllendülésnek Magyarországon szinte páratlan példáját mutatta. Pamutfonó iparunk gépberendezése 1921 óta 33.000 orsóról 93.000 orsóra, pamutszövő iparunké 4100 szövőszékről több mint 8000 szövőszékre emelkedett; a gyapjúfeldolgozó iparban 18.000 új fonóorsót állítottunk fel és a szövőszékek számát^ 370-ről 1000-re szaporítottuk. A kender, és lenfeldogozó iparban 500 új kenderorsót, 4000 lenorsót és 400 szövőszéket állítottunk fel. A jutaipar kapacitása körülbelül 20%>-kal, 565 szövőszékről 640 szövőszékre emelkedett. Erősen fejlődtek a selyemszövő-ipar (550 szövőszékről 600 szövőszékre), a nyomóipar (32 rouleaux-ról 37 rouleaux-ra), a' festőipar, kötezövőipar, kalapipar, műselyemipar és a cérnaipar is. Az említett iparokon kívül képviselve van Magyarországon a textiliparnak csaknem minden más szakmája is, nevezetesen a selyemfonóipar, a nemezipar, a viaszkosvászon- és műbőripar, a szalag- és paszományipar, a kötélverőgyártás, a csipkeipar, a himzőipar, a bútorszövetgyártás, a bársony- és bársonyszalagipar, a vasfonálipar stb. Nagyjában tehát az a kép alakul ki, hogy a legfontosabb iparágakban a mai Magyarországon már elértük a régi Nagy-Magyarország termelőképességét s ezenkívül számos új ágát is sikerült a textiliparnak meghonosítanunk, amelyek azelőtt Magyarországon nem is léteztek. Hogy a magyar textilipar mennyire életképes, azt legjobban bebizonyította már a háború előtt, amikor közös vámterületen kellett versenyeznie a régi multi-a visszatekintő és már egészen amortizált osztrák és cseh iparokkal és bár ezeket az egyenlőtlen versenyföltételeket természetesen mindig súlyosan megérezte és igazán kialakulni éppen miattuk nem is tudott, mégis a közös vámterületen belül is elért egy igen számottevő fejlődési fokot és jóval túlszárnyalta a tőle keletre fekvő országoknak (Jugoszláviának, Romániának stb.) textiliparait. A nyersanyagellátás szempontjából a magyar textiliparnak általában csak azokat a nyersanyagokat (pamutot és jutát) Kell a külföldről importálnia, amelyeknek beszerzése tekintetében minden más európai ország is a tengerentúli importra van utalva. Egy másik bázis, melyre a magyar textiliparnak a termelés közvetlen az ország nagy mértékben agrár lakosságának az átlagosnál nagyobb fogyasztó ereje a legkülönbözőbb textilárúkban. A nagy importszámok is mutatják, hogy a magyar textiliparnak a termelés közvtelen szomszédságában jelentékeny fogyasztópiaca van és ez a piac még lényegesen nyerhet kiterjedésében, ha sikerül az ország kedvező geográfiai fekvését és a régi történelmi tradíciókat kihasználva, a magyar textilgyárak termékeit újból eljuttatni legalább azokra a területekre, amelyek a múltban is mindig Magyarország felé gravitáltak és ame-