Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az első magyar vámtarifa - Mi történik a szomszéd államokban?

MAGYAR KÜLPOLITIKA r r r Politikai, közgazdasági és ES VILÁGGAZDASÁG Megjelenik minden szociálpolitikai hetilap csütörtök délután Budapest, 1924 V. évf. 12. szám. Jnlms 15 FŐBB CIKKEINK: Koffler Károly dr.: Az első magyar vámtarifa. — Mi történik a szomszéd államokban ? — Horváth Jenő dr.: Jegyzetek az elmúlt negyedszázad történetéhez. (V.) — Közgazdaság. \J Az első magyar vámtarifa. Irta: Koffler Károly dr. Az új vámtarifa elfogadása ennek az eseménynek a gazdasági jelentősége mellett kétségkívül igen nagy politikai sikere is a kormánynak, nemcsak azért, mert nem kellett tizenhatórás ülések eszközéhez folyamodni, hogy a kormány mögött álló többség végre is magáévá tehesse, de főképen azért, mert a törvényjavaslatnak úgyszólván nem volt ellenzéke a nemzetgyűlésen. De nem volt komoly ellenzéke az országban sem Inkább érzés dolga volt, hiszen nálunk, sajnos, a gazdasági problémák iránt nincsen oly érdeklődés, hogy a közvélemény szélesebb köreit tartva szem előtt, meggyőződésről lehetne beszélni, hogy még az elienzék is úgyszólván egyértelműen — az ellenvélemény minél hangosabb volt, annál kevésbbé tudott hatást elérni — a törvényjavaslatban kifejezésre jutó termelésvédelmi felfogás mellett foglalt állást. Néhány hónappal ezelőtt, amikor a külföldi kölcsön kapcsán a kormány által kötött megállapodások szövege még nem volt ismeretes, gróf Apponyi Albert emelt szót a nemzetgyűlésen a külföld beavatkozása ellen, ha ipari termelésünk védelmét és iparunk fejlesztését kívánja lehetetlenné tenni. Apponyi szava, aki az iparfejlesztés ügyét összekapcsolta a magyar kultúra megmentésének problémájával, visszhangra talált a nemzetgyűlésen és az egész országban. Ennek mindenesetre nagy része volt abban, hogy egy oly kérdésben, mely mindenütt a világon élesen szembeállította egymással az ellentétes érdekeket, nálunk harmonikusan egyesült minden tényező az ipari és mezőgazdasági termelés védelme jelszavával. Kétségtelen, hogy az új vámtarifa szoros összefüggésben van a szanálási törvények komplexumával. Ez az öszefüggés azonban nem abban áll, hogy azért emelték a vámokat, mert az állami költségvetés helyreállítására ennyi és ennyi millió aranykorona határvámjövedelemre van szükség. Hiszen a vámtételeket a különböző érdekeltségek előkészítő tárgyalásai során már egy-két évvel ezelőtt állapították meg, amikor még szanálásról, külföldi kölcsönről, arany költségvetésről szó sem volt. De öszefüggésben van a vámtarifa azzal a gazdasági programmal, melyet a Nemzetek Szövetsége a magyar kormánnyal egyetértően szükség-esnek tart Magyarország számára, melynek szükséges voltát mindnyájan valljuk s melynek sarkalatos tétele, hogy újból bele kell kapcsolódnunk a nemzetközi gazdasági forgalomba, kereskedelmi megállapodásokat kell létesítenünk a körülöttünk levő államokkal s főképen meg kell szüntetni a kiviteli és a behozatali tilalmakat, amelyekről a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottsága jelentése azt mondja, hogy „tanácsoljuk a korlátozások és tilalmak gyors csökkentését, ami alkalmas a kiviteli kereskedelmet megjavító egyezmények megkötésének megkönnyítésére". A behozatali tilalmak megszüntetése az új vámtarifa alapján elsősorban magyar fogyasztói érdek, melyre teljes joggal hivatkoztak azok, akik valójában az iparcikkek olcsóbbodását várják az új tarifától. De meggyőződésünk szerint az iparfejlesztésnek is érdeke, mert a behozatali tilalom jelenthet valamely iparágra rövid ideig tartó konjunktúrát, de komoly iparimunkának állandó bázisául nem szolgálhat. Nem is tudunk a behozatali tilalmak érája alatt a körülöttünk levő államokkal hosszabb időre szóló kereskedelempolitikai megállapodásokat kötni, legfeljebb rövid hatáidőre szóló árúcsereegyezményeket. És ha a mi részünkről meg lesz a hajlandóság és a készség kereskedelempolitikai megállapodások kötésére, a szanálási programm értelmében kétségkívül meg-lesz ez a hajlandóság a körülöttünk lévő államokban is. Hiszen á körülöttünk lévő államok is termelésüket védő vámtarifa alapján állva fognak velünk tárgyalásokba bocsátkozni s a tárgyalások folyamán fog kialakulni, mely cikknél és mily mértékben tehetünk kölcsönösen engedményeket a gazdasági forgalom élénkítésére. Még a szomszéd Ausztria új tarifája is ezt a célt szolgálja. Hiszen a kifelé mérsékeltnek látszó új osztrák vámtarifa még azoknál a tételeknél is, ahol aranykoronában a vámtétel nem emelkedik, 40%>-kal magasabb védelmet biztosít a belföldi termelésnek. Eddig a legtöbb cikknél tízezerszeres volt a szorzószám, aranykoronavámok mellett pedig tizennégyezerszeres lesz. Emellett éppen azokban a cikkekben, amelyekben mi, vagy Csehszlovákia, az osztrák piacra vagyunk utalva, az osztrák tarifa a vámokat emeli, hogy azután megfelelő engedmény fejében, de saját termelésének sérelme nélkül tudjon ezekből a tételekből engedni. Az új tarifa tehát a behozatali tilalmak megszűntetésének és kereskedelempolitikai megállapodások lehetővé tételével tulajdonképen előfeltétele gazdasági életünk új korszakának. A külföldi kölcsön az államháztartás helyreállítását lesz hivatva biztosítani. Annak a gazdasági politikának, mely ezzel párhuzamosan stabil valuta mellett közgazdaságunk rekonstrukcióját célozza, első és legfontosabb pillére az új vámtarifa. Kifelé csak kedvező hatása lehet annak, hogy az egész magyar közvélemény egységesen állott ebben a kérdésben a kormány mellett. Mi történik a szomszéd államokbanT % Románia külpolitikai elszigeteltsége és gazdasági válsága. — Az ellenzéki pártok fuzionálnak a kormány megbuktatására. — A kormány tárgyalásai a Magyar Párttal. Az utóbbi hetekben Európa legemlegetettebb állama Románia. Alig van nap, hogy valami szenzációs hír innen ki ne kerüljön. És ezeket a híreket a hű kisantant-szövetséges, a szerb, ugyancsak terjeszti kissé megnövelve, kissé elferdítve, a kerek világon. A besszarábiai háborús hírek izgalma még el sem oszlott, amikor jött a rettenetes bukaresti lőszerrobbanás, majd az Avarescu-féle állítólagos kormánybuktató puccs híre. Ha az utóbbi nem bizonyult is valónak, az érdeklődés központjába állította Romániát és ráterelte a külföld figyelmét olyan belső bajaira is, melyeket ugyancsak szeretne takargatni. Az ország helyzete külpolitikai és gazdasági téren hihetetlenül megromlott. Minden szépítgetés és nagyhangú kormánynyilatkozat ellenére is tényként állapítható meg, hogy Románia nemcsak a kisantantban vesztette el minden jelentőségét, hanem egyébként is egészen elszigetelve áll, egyetlen reális szövetségese Lengyelország, ezt is csak a közös orosz veszély tartja mellette. Nem sikerült az oroszellenes gyűrűt lét-