Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 12. szám - Az első magyar vámtarifa - Mi történik a szomszéd államokban?

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1924 július 15. MAGYAR KÜLPOLITIKA j ÉS VILÁGGAZDASÁG Felelős szerkesztő: RADISICS ELEMÉR dr Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd-utca 31. szám Telefon: József 62—29 Szerkesztőségi órák naponta d. u. 3—5-ig Az előfizetés ára: Egész évre: 80.000 K Fél évre: 40.000 K I Negyed évié: 20.OŰU K Egyes szára ára 2uüu K Külföldre kétszeres ár t Laptulajdosos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. rehoznia, pedig már be is jelentette a Bratianu-kormány. Nem sikerült a japán szövetség, a török szerződés, a balti államok sem mutatkoztak hajlandónak, hogy sorsukat ilyen bizonytalan alakulathoz kössék. Hiába volt a királyi pár és a külügyminiszter nyugati propagandaútja, mert sem az olasz hitelezőkkel nem lehetett megegyezni, sem a francia védelmi szövetség nem jött létre, az angol és francia pénzpiac pedig teljesen elzárkózott a romániai kölcsön elől. Ez a propagandaút eredményezett azonban egyebet: a legsúlyosabb gazdasági válságot. Hogy az olasz, Az ellenzéki pártok az általános elégedetlenséget közös rohamra használják fel a Bratianu-kormány ellen, s minthogy külön-külön mindegyik párt gyönge a nagymultú és kitűnően megszervezett liberális érdekeltséggel szemben, sorra jönnek a fúziók. A két legnagyobb ellenzéki párt, melynek tényleg tömegei vannak, nemcsak vezetői: az erdélyi nemzeti párt és a királyságbeli parasztpárt most fuzionált és felvette a „nemzeti parasztpárt" nevet. Az erdélyiek így országos szervezetté váltak, de fedezték magukat otthon a parasztpárti agitációval szemben is. Ennek a pártnak van ugyanis a legnagyobb jövője Romániában, habár csak a háború óta keletkezett. Nem volt azonban egyöntetű vezetősége, mert megalakítója, Michalache tanító és Lupu, a volt nemzeti szocialista teljesen a Sztambulinszki bolgár és Badics horvát parasztpártját utánozzák: az osztályharc alapjára álltak, míg Stere és Cantacuzeno Máté, a két egyetemi tanár csak erősen demokratikus polgári pártként akarják vezetni. A fúzióval a pártelnökség az erdélyi Maniu Gyulára szállt át s így a Stereék iránya lett döntő, így az új párt kormányképes, a köztársasági hajlamú alvezérek kénytelenek visszahúzódni s megvan a kilátás rá, hogy az új párt felválthatja a gyűlölt Bratianuékat a kormányon. Fúziós tárgyalások folynak Avarescu és Marghiloman közt is. Az előbbi a két és fél évvel ezelőtt megbukott volt kormánypártnak, a néppártnak elnöke, Marghiloman a világháború után összeomlott régi nagy történelmi pártot, a konzervatívot vezeti. Mindketten a nemzetiségekre támaszkodnak: Marghiloman igazi talaja a dobrudzsai bolgárok és törökök közt van, Avarescu a régi királyság városi kispolgárságán kívül volt katonáira támaszkodik, de hogy tömegeket nyerjen, a magyar és német elemet igyekszik megnyerni. Ez a két pártszövetség küzd most a liberálisok örökéért, de harmadiknak Bratianu is előrántott egy alkalmi szövetkezést, hogy mint ál-ellenzéket az igazi ellenzékkel szemben kihasználja. Jorga kisded-pártjáról, a nemzeti demokratákról van szó, akik egyesültek az Avarescu pártjától kilépett sovinisztákkal, akik a nemzetiségekkel való megegyezésről tudni sem akarnak. A liberálisok ezt a mű-ellenzéket szeretnék — ha már menniök kell — kormányra juttatnif. mert ezek hátamögött ők volnának a hatalom igazi birtokosai. Avarescunak a magyarokkal kezdett tárgyalásait is ellensúlyozni akarja a kormány. Tatarescu, a kisebbségi államtitkár, a kormány nevében kiegyezési tárgyalásokat kezdeményezett a magyarsággal, de nem annak hivatott szervével, az erdélyi Magyar Párttal, majd midőn látta, hogy így nem boldogul, újabb nyilatkozatában elfogadta a magyarság képviseletére illetékesnek a Magyar Pártot, de azt kívánta, hogy az új vezetőséget válasszon. Bécsből már régebb ideje rendszeresen folyik a Jászi híveinek Erdélybe telepítése s ezek kezébe szeretné a kormány átjátszani a magyarság vezetését. Az első roham azonban nem sikerült, a Magyar Párt intézőbizottsága kolozsvári gyűlésén nem fogadta el a Tatarescutól proponált listát. A maga részéről öttagú tárgyalóbizottságot választott s most ez folytatja Bukarestben egyelőre a nyilvánosság minden tájékoztatása nélkül Tatarescuval a tárgyalásokat. Hogy mi szükség van ezekre a tárgyalásokra, azt voltaképen nem igen lehet tudni, illetőleg csakis manőver lehet Avarescu ígéreteinek ellensúlyozására. A kormány, ha komolyan meg akarna egyezni a magyarsággal, rendeleti úton könynyű szerrel életbeléptethetné a kisebbségi szerződós nemzetközileg elismert pontjait, vagy a királytól ratifikált gyulafehérvári határozatokat. Ezeken túlmenőleg nem kér és nem vár a magyarság semmiféle különleges jogot vagy elbírálást. II. A szerb kormány rekonstrukciója. — Meg akarják semmisíteni a horvát mandátumokat. — Radics Moszkvában. A szerb kormányválságot tudvalevőleg sikerült őszig kitolni. A sikertelen koncentrációs kísérletek után újra Pasics kapott kormányalakítási megbízást — ez éppen huszadik kormánya már — és ez a kisebbségi kormány a szkupstinát október 20-ig elnapolva, most parlament nélkül kormányoz. Az ellenzéki blokk sürgönyökkel ostromolja a királyt az alkotmány helyreállítására, rámutatván az albán felkelés veszedelmeire és arra, hogy Olaszország most megvetheti a lábát Albániában. A király azonban nyaral és nem zavartatja magát a politikával, így Pasics időt kapott ahhoz, hogy saját pártjában végre rendet csináljon. A radikális pártban régóta nagy belső egyenetlenség van és a legutóbbi kormány megalakulásakor már nagyon követelte a párt egyrésze, hogy a kabinet néhány tagját váltsák fel. Pünkösd hétfőjén ez a kérdés az ó-radikálisok győzelmével végződött, akiknek úgy látszik sikerült a fiatalabb erőket kiszorítani Pasics szűkebb környezetéből. Előző nap, pünkösd vasárnapján fontos politikai esemény volt Belgrádban a Pribicsevics-párt első nagygyűlése a pártszakadás, illetőleg a kormányba való belépés óta. Itt fejtette ki Pribicsevics Szvetozár pártvezér, a közoktatásügyi miniszter, az önálló demokrata párt programmját. Hangsúlyozta, hogy a demokrata párt a nemzeti egység megvalósítására alakult s az ő frakciója meg is maradt ezen az alapon, a párt többsége azonban Davidovics elnöklete alatt letért róla. Davidovics mint dezignált miniszterelnök koncentrációs kormányalakítási kísérletei alkalmával a németekkel és törökökkel is tárgyalt. Azonkívül elismerte a horvátok és szlovének önrendelkezési jogát is. Ezért az önrendelkezési jogért kellett küzdeni annak idején Budapest és Bécs ellen, de most a délszlávok egyesülése óta semmi értelme sincs. Most az államalkotó elemeknek össze kell tartaniok s az állami egység és a föderáció politikája közt nem lehet megegyezés. Az ellenzéki blokk roppant izgalommal látja, hogy a kormány kezd minden téren berendezkedni: a vidéki radikális szervezeteket újjászervezi és pünkösdre kinevezte Horvátországba és Szlovéniába az új főispánokat, vagyis tényleg végrehajtja ezeknek az autonómiáért küzdő országrészeknek közigazgatási parcellázását. A blokk most rendkívüli ülésszakra akarja összehivatni a szkupstinát, ami a kormány bukását jelenti. A demokrata párt sorra tartja vidéki gyűléseit s mindegyikről táviratilag kéri a királytól a parlament összehívását. Azonkívül több demokratapárti politikus kihallgatást kért a királytól, hogy a szkupstina összehívását szorgalmazza. A horvát parasztpárt most is külön útakon jár. Radics a bécsi orosz követségen kapott útlevéllel Berlinen át Moszkvába utazott. Elkísérte (Folytatása a 7. oldalon.)