Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 11. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 4. [r.]

Csütörtök, 1924 május 22. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 fel igényeit és francia támogatás mellett elérte azt, hogy a Nemzetek Szövetsége az 1920. nov. 9-diki lengyel danzigi szerződésben Danzig külügyeinek intézését Lengyelországra ruházta át. Danzig szárazföldi védelmét 1921. jun. 22-diikén Lengyelországra bízta, más szóval Danzigot a lengyel katonai érdekek vonalába utalta át, aug. 15-dikén pedig Danzig vasutait Lengyelországnak adta, melyeket utóbbi dec. l. át is vett. — V. ö. Keijser E.. Danzig's. Werken und Wesen. Danzig. 1919. Dardanellák — tengerszoros az Aegei- és Márvány-tengerek között, 1911—18. állandó küzdelem színhelye. Dar Es Salam — német keletafrikai gyarmat fővárosa, 24 ezer lakossal. 1916. szept. 4. angol kézben. Dato Edvárd — (1856—1921) spanyol államférfi. 1883 óta konzervatív képviselő, 1913—15. és 1917—21. miniszterelnök, 1921. márc. 8. merényletnek esett áldozatul. Dedeagacs — kikötőváros a Marica folyó torkolatánál, az Aegei tenger mellett, 2500 vegves nemzetiségű lakossal. 1912-ig török, 1912—18. bolgár, 1918 óta görög kézben. Degouette József — (1866—) francia tábornok. 1917-ben Verdunt felszabadítja, 1918. a VI. hadsereg, 1919. a rajnai megszálló csapatok parancsnoka. Délafrikai Unió — (Union of South) Africa) 1910 óta brit domínium, mely a következő tartományokból áll: Fokgyarmat (Fokföl:]). Natal, Orainje Kiver Colony (1900 óta), Tránszvál (1900) óta)' Rhodesia. Söutwést (1915óta). Területe 1,222.267 km2. Lakóinak száma 7.3 millió, köztük 1.5 millió fehér (angol, hollandi, német). Vallás szerint 1.5 millió evangélikus, 150 ezer mohamedán és 62 ezer katho'.ikus. Legnagyobb városai: a főváros Fokváros (Caputown) 161.800, a legnagyobb város Johannesburg 237.100 lakossal. A vasutvonalak hossza 19.500 km, a táviróvonalaké 25.900 km, a telefoné 247.600 km. Alkotmánylevél kelte 1909. szept. 20. Kétkamarás pár la.ment 40 tagú szenátussal és 134 tagu képviselőházzal. Délafr>ka — brit kézben való egyesítése az angol Rhodes János Cecil érdeme volt, ki 1889-ben British South Africa Company, az u. n. Chartered Company néven társaságot alapított azzal a célzattal, hogy a brit Fokgyarmattól északra fekvő bennszülött területeken kereskedelmet folytasson és brit gyarmatokat alapítson. Tervével azonban sok ellenségre talált; elsősorban a németeknél, kik 1884-ben Délnyugatainkat birtokba vették, We Tránszvál és Oranje holland-boer köztársaságoknál is, melyeknek nyugati terjeszkedési vonalát vágta el. Rhodes azonban törhetlen erővel haladt előre és embereit északra irányítva, egymás után szerezte meg a beesoána. pata bele es mashona négerek földjeit, melyekből Rhodesia néven hatalmas gyarmatbirodalmai alakítottak (1895. méi. 3.). A -társaság ekkor már 2.5 millió font alaptőkével rendelkezelt és megszállott területein külön rendőrséget tartott fenn, a fokváros-kairói táviróvonal megépítésére pedig African Transcontinental Company néven külön társaságot alapított. Mivel azonban Keletafrika részben német kézben volt, Németország ellenséges szemmel nézte Rhodes terveit, ki egyébként 1890 óta Foktartománynak miniszterelnöke is volt, és a délafrikai boer köztársaságok támogatásával igyekezett a brit terjeszkedésnek gátat vetni. Tránszvál köztársaság éléül 1883 óta Kruger Pál állott, ki aggodalommal látta, hogy a Witwater Randon felfedezett gyémántbányák mindig több és Itöbb angolt csábítanak transzváli területre. A bevándorló idegenek (holl. nitlandér) ellen v édekezve annak ellenére, hogy az államjövedelem 90% -át a bevándorlók fizették, őket a politikai jogokból kizárta és a- honfiusitást az 1894-iki törvényben 5 helyett 14 évi ott tartózkodás után és csupán a 40 évet meghaladó bevándorlottaknak volt hajlandó megadni. Ebben az ellenállásban Kruger a németekre támaszkodott és 1895- jan. 27-én. II. Vilmos császár születésnapifin mikor a Delagoa-öbölben történetesen német hadihajók állottak, és Pretoria fővárosból Lourenco Marque/ig épülőfélben volt a tengerhez vezető vasul, a boer-német szövetség eszméjét vetette fel. mely Délafrikát a Delagoa-öböMől Transzválon és a német Délnyugatafrikán át Surakopwundig összeköti és örökre véget vet az angolok terjeszkedésének. Az angolok tudomást szereztek a megbeszélésekről és májusban Torgeland bekebelezésével a keleti partvidéket Natal gyarmattól a portugál határig birtokba vették, miáltal Transzvált elzárták az Indiai Óceántól. Kruger tehát a portugál partok felé igyekezett és júliusban maga nyitotta meg a kiépült vasutat, melynek végpontján, Lourenco Marqucz előtt a Conatan és Condor német hadihajók állomásoztak. Az angolok most a nyugati határvonalak felé fordultak és a rohamosan fejlődő Johannesburg angol bányászváros (1887. 3000, 1890. 25.000, 1896. 102.078 lakossal) körül megtelepedett nitlanderek 1895 augusztusban 35 ezer aláírással ellátott petícióban' kértek polgárjogot a transzváli parlamenttől, mely azt elutasította. Ekkor a Chartered Company jött az angolok segítségére és titkos összeköttetés létesült Rhodes és a nitlanderek forradalmi bizottsága, Fokváros és Johannesburg között. A megállapodás szerint Johannesburgban forradalomnak kellett kitörnie, annak támogatása végett pedig a felelőtlen Chartered Company embereinek Rhodesia felől Tránszvál területére kellett hatolnia. A forradalom Phillips Leonard vezetése alatt öltött alakot, mikor Rhodes háziorvosa, Janeson Storr Leander dec. 29-én 800 helyett mindössze 500 emberrel átlépte a határt. Doornkop mellett jan. 2-án körülvétetvén, megadta magát, mire a johannesburgi bizottságot is letartóztatták, az angolokat pedig lefegyvere?ték. Janesont és társait a jan. 4—15. Pretoriában tartózkodó Sir Hercules Robinson délafrikai brit főbiztosnak (1895—97.) adták ál, Phillipset és társait halálra, később pénzbüntetésre ítélték. Vilmos c>ászár jan. 3-iki szerencsekivánatai Knigeri megörvendeztettt'k ugyan, de az angolai met viszonyban uj ellentétek magvát hintették el. Súlyosak leltek azonban a Janeson Róid következményei egész Délafrikában, mert Janeson mögött Rhodes állott. Rhodes pedig a Fokgyarmat miniszterelnöke volt. A boerköztársaságok nyíltan Anglia ellen fordultak, a fokföldi hollandok (Afrikait* der) pedig az angol kormánypárttal szakítottak. Rhodes már január elején lemondott, utóda. Sir Gordon Sprigg a közvélemény ellenére tartotta magát (1896—98) és 1898 októberben a kormány élére az Afrikander Bord embere, Schreiner került. Délafrika főbiztosa 1897 május óta Sir Alfréd Milner volt (1897—1905), ki Krugert korszerű engedményekre igyekezett rábírni. A reformok elmaradván, a nitlanderek 1898 márciusban 21 ezer aláírással Viktória királynőhöz fordultak, mire a brit kormány megbízásából Bloemfonteinbe utazott, de az olt máj. 31—• jun. 5-én megtartott értekezlet is ered ménytelennek bizonyult és min ikét fél fegyverkezni kezdett. Kruger a helyzet veszélyeit átlátva, okt. 9-én ultimátumban kérte a határokon felgyűlt brit haderő lefegyverzését, a kikötött 48 óra letelte után azonban válasz nem érkezvén, okt. 11-én hadiállapot állott elő és kitört a délafrikai háború (1899 —1902.). A támadást a boerok indították meg. Cronje Arnold Péter tábornok a nyugati harctéren Mafekinget, melyei Boden-Powell védelmezett, Wessels tábornok Kimberleyt vette ostrom alá, hol Rhodes is az ostromlottak közé került; a imozgó háború a keleti harctéren indult meg, hol a boer főhad erő Joubert Péter Jakab tábornok vezérlete alatt Ladysmith felé nyomult. Itt a Tugela folyóra támaszkodva, White György angol tábornok igyekeI zett felfogni a támadást és Elandsloagíe felé küldötte alvezéreit, Sir Jolin Frenoh tábornokot és Hamilton Jan ezredest, kik okt. 21-én a boerokat hátraszorították. Azután teljes erejével a Ladysmithet ostromló boerok ellen fordult, de 29-én Lombard's kop mellett De Wet Keresztély tábornoktól döntő vereséget szenvedett. Másnap, okt. 30-án szállott partra Fokvárosban Sir Redves Buller fővezér, ki haderc jól a keleti és nyugati frontok között osztotta meg. Melhuen lord tábornokot Kimberley felmentésére küldötte, de az csak a Modder folyóig jutott el, ihol ('•.(•emberben súlyos áldozatok ellenére is megrekedt és Buller a dec. 15-iki colensói és a jan. 17—24. spion köpi áldozatok ellenére is a Tugela mögött maradt. 1900 jan 10-én Roberts lord tábornagy személyében uj fővezér lépeti partra Fokvárosban, ki vezérkari főnökéül Ritchener egyiptomi szirdart hozta magával (1. Szudán). Roberts lord az egész haderőt egyesítve febr. 11-én Kimberley ellen indult és French tábornok az egész lovasság élén már I3-án átkelt a Modder folyón. 15-én pedig Kimherlcyt felmentette. Cronje