Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 11. szám - Jegyzetek az elmult negyedszázad történetéhez. Külpolitikai utmutató. 4. [r.]

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA , Csütörtök, 1924 május 22. kitért a támadás elöl. de Kitchener és French csapatai közé kerülvén, febr. 29-én l'aardeberg mellett 4000 boerral letette a fegyvert. Febr. 14-én végre Buller is átkelt a Tugela folyón és 28 -án Ladysmithet felmentette, mire Roberts lord kelet felé vezette csapatait és márc. 13-án Bloemfonteint szállotta meg. Két héttel azután, 28-áin Juubert fővezér elhalt és helyét De Wet Keresztély fogiLilta el, ki a háború színterét váratlanul a Fokföldre tetfe át. Ezzel azonban északon tette lehetővé az angol előnyomulást és Roberts lord máj. 17-én Mafekinget, 31-en Johannesburgot, jun. 5-én Pretoriát foglalta el. Oranjet 1900. máj. 28-án Oranje River Colony, Transzvált szept. 1-én Transvaal Colony néven a brit gyarma,tok közé kebelezték. A 75 éves Kruger elnök máj. 30-án Pretoriából portugál területre menekült és Európába utazott. Roberts lord pedig a fővezérletet Kitchener lordnak átadva hazatért. Kitchener a feltámadó guerillaharcot csak 1902 ele jén tudta leverni és a máj. 31-ikj ve-rcerigingi békében teljes amnesztiát kellett biztosítania. Botha Lajos és Smuts Keresztély János tábornokok angol szolgálatba léptek, az 1905-ben hivatalba lépő liberális kormány pedig a transzváli kormányt Botha tábornoknak, az oranjeit Fischernek, a fokföldit 1908-ban Merrim;,n Józsefnek juttatván, egész Délafrikában hollandok vették át a vezetést. Selborne lord főbiztos alatt (1906—10) az Unió-mozgalom annyira megerősödött, hogy az 1908—9. dúrban—fokvárosi nemzeti konvent az Unió alapelveiben is megállapodott. 1909 szept. 20-án pedig VII. Edvárd király is szentesítette. Az Unió 1910. máj. 31-én alakult meg. Első főkormányzójává Gladstone Herbert, első miniszterelnökévé Botha tábornok lett, első parlamentjét pedig nov. 4-én Connaught herceg nyitotta meg. A brit Unió megalkotása kedvezőtlen hatást váltott ki Német-Délnyugatafrikábari, ho! 1903 óta állandó felkelések voltak. Azok leverése után a Délafrikai Unióval is ellentétbe került és a világháború kitörése után, 1914. szept. 9-én Botha miniszterelnök a megszállás tervét mutatta be a parlamentben. Az ellenzék a hollandi Hertzog vezetése alatt semlegességet javasolt, Beyers főparancsnok 15-én lemondott állásáról, barátaik (Delarey, De Wet, Kemp és Maritz) pedig fegyvert fogtak. Most Botha maga vette át a fővezérletet, dec. l én Delareyt és De Wet Keresztélyt elfogulta, Bevers üldözés közben dec. 7-én a Váalba fult. Kemp 1915. jan. 25-én megadta magát, Maritz a németekhez menekült, de már 1915. jul. 9-én a német gyarmat kapitulált. A németeknek mindössze 5 ezer emberük volt; Heydebreck alezredes parancsnok már nov. 17-én elhalt, utóda. Franké őrnagy 1915 máj. 17-én Windhuk fővárost elveszítette és a több mint tízszeres erővel szemben letette a fegyvert. Botha diadala tisztán visszatükrözött az 1915. októberi választásokban. A vezetése alatt álló aulónompárt 54, a Hertzog vezetése alatt álló nacionalista boer párt 27, a brit unionista párt 40 szavazatot kapott; az 1921-iki választásokban az autonóm és az unionista pártok már közös frontot alkottak, 76 szavazattal a 47 boer nacionalista ellen. Botha tábornok azonban már 1919. jul. 27-én elhalt és a kormányt bizalmasa. Smuts tábornok vette át. — V. ö. A délafrikai kérdésről (1895—98) Ivan-Müüer B. E. J.: Lord Mdlner and South Africa. London 1902. Warsfold W. B.: Lord Milner's vvark in South Africa. 1897—1902. London 1907. — A boer háborúról Ámen/; The Times Hislory of the War in South Africa. 7 kötet. London 1900—9. Creswiche L.: South Africa and the Tnansvaail War. 0 kötet. London 1900—01. Ciinliffe E. F. H.: History of the Boer War. 2 kötet. London 1900—04. De Wet Ch.: Three years' War, 1899—1902. London 1902. Doyl. C. A.: Great Boer War. London 1900—02. Erwia F.: Der südafrikanische Krieg, 1899—1902. Berlin 1903. Fournier: La guerre sudafricaine. 2 kötet. Paris 1902. Gilbcrt G-: La guerre sud-africaine. Paris 1902. Kunoivski—Frctzdorff: Der Krieg in Südafrika, 1900—01. Berlin 1902. Liman-Zigesar: Der Buremkrieg. Leipzig 1902. Maurice F.: History of the War in South Africa, 1899- 1902. 4 köt. London 1907. — Az uj Délafrikárói. Brand B.r The Union of South Africa. Oxford 1909. Frenant le H. E. ./..The rtew nalion South Africa. London 1909. Nathan -1/.: The South Africa:; Commonwealth. London 1913. Somassa /*.• Das neue Südafrika. Berlin 1903. Warsfold W. B.: The Union of South Africa. London 1912. és The reconstruction of the new colonies under Lord Milner. 2 kötet. Lon don 1913. A német háborúról. O'Coimor J. K.-. Afrikander Rebcllion. London 1915 és Bayner és Oshangnessy: How Botha and Smuts conquered Germán South West. London 1916. — Az uj Délafrikáról tájékozást nyújt az Official Year Book of the Union of South Africa. Capetown, évente, és Nathan M.: The South African Commonwealth. London 1919. Delarey Herkules Jakab — 1847— 1914) bur tábornok. Delcassé Teofil — 1852—) francia államférfi. Kezdetben hirlapiró, 1889. képviselő, 1898—1905. külügvi, 1911 —12. tengerészeti, 1914. hadügyi és 1914—15. külügyminiszter, 1913—14. pétervári nagvkövet. Delhi — 1912 óta Brit-India fővárosa 250 ezer lakossal Deligiannes Tivadar — (1826— 1905) görög államférfi. 1862. óta kép1 viselő és több izben. utoljára 1895— —97., 1902—3. és 1904—5. miniszterelnök. 1908. január 13. merényletn •!< eseti áldozatul. Denikin Antal — (1872—) orosz tábornok. 1917. a délnyugati front parancsnoka. Karnilov halála után a Don mellett álló ellenforradalmi hadsereg fővezére. Mint ilyen 1919. elején egész Déloroszországoí meghódítja és júliusban Moszkva felé nyomul, de a támadás 1920. elején összeomlott. Dernburg Bernát — (1865—) Mint a darmstadti benk igazgatóját 1907. gvarmatügyi államtitkárnak nevezték ki (1907—10), 1919. birodalmi pénzügyminiszter volt. Deschanel Pál — .(1856—1922) francia államférfi. 1881. óta képviselő, lobb izben a kamara és 1920. ai köz társaság elnöke. De Swet de Naeyer Pál gróf — (1843—1913) belga államférfi 1886. ola katholikus képviselő, 1896—1907. miniszterelnök, 1900. gróf. D'Espérey Franchet Lajos — (1856—) algiri születésű francia tábornok, a balkáni entente haderők parancsnoka, ki a szerbeket Magyarország területére irányította. De Valera Edvárd — (1882—) az ir függetlenségi mozgalom vezére. Az 1916. húsvéti forradalom leverése után április 30-dikán megadta magát, mire halálra ítélték; 1916. június 15. szabadon bocsátották. Okt. 26—27. a Sinn Fein elnökévé választották. De Wet Keresztély — (1854—1922) bur tábornok, 1900. fővezér, 1914. a bur felkelés vezére. Emlékiratai: Drei Jahre Krieg, Berlin 1902. Diaz Armand Viktor — 1861—) olasz tábornok, 1914. a hadműveleti osztály főnöke, 1917. fővezér, 1919 tábornagy. — Porfirio (1830—1915), 1884— 1910. mexikói köztársasági elnök. Doberdo — olasz falu az Isonzó alsó folyásánál 700 lakossal, 1915—17. a/ oiasz—osztrák-magyar tűzvonalban Dobrudsa — az Alduna szélső jobb parti szakasza. Területe 15 536 km2, lakóinak száma 300 ezer, nagyrészt törökök és bolgárok. 1878 óta megosztva Bulgária és Románia között. DodekaneSos — 12 sziget a Levantéban, népessége 63 ezer. 1911—19. okoisz birtok; Itália 1919. július 29-én Görögországnak engedte át őket, de Ígéretét később visszavonta. Dorpat — (or. Jurjev, észtül Tallir), Észtország fővárosa 44 ezer lakossal. Doumergue Gaston (1863—) francia államférfi. 1893. óta képviselő, 1913—14. miniszterelnök, több ízben miniszter. Drago Luis — (megh. 1921) argentínai külügyminiszter. Dragounes — görög miniszterelnök Dreyfus Alfréd (1859—) francia kapitány, a Dreyfus-affér hőse. Drezda — (ném. Dresden) 1918-ig a Szász királyság, azóta a Szász Állam fővárosa 530 ezer lakossal. Drinápoly — város a Marica mellett 50 ezer lakossal. 1913-ig török birtok, 1913. március 26-ikán a bolgárok, július 22-dikén ismét a görögök foglalták el, 1918. végén görög, 1923. elején török kézbe került. Drummond Erik — (Sir Eric Drummond, 1876—), Grey Edvárd, később Lloyd George magántitkára, 1919. a Nemzetek Szövetségének főtitkára. Dsemál basa — (1875—1922) török tábornok. 1914—17. hadseregparancsnok. 1918—22. Afghanisztánban tartózkodott. 1922. júliusban Tifliszben örmény merényletnek esett áldozatul Emlékiratai: Erinnerungen eines türkischen Staatsmannes, München 1922.