Magyar külpolitika és világgazdaság, 1924 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1924 / 8. szám - Nansen: Oroszország és a béke - A latin Amerika és a Vatikán

Csütörtök, 1924 február 21. MAGYAR KÜLPOLITIKA 1 1 tározza, hogy népszavazást rendel el, melyen a nép nyilatkozzék, hogy detronální akarja-e, vagy megtartani a dinasztiát és dönt a jövendő államforma ügyében. A szavazás titkos lesz. A részleteket külön Jvormányrendelettel fogják megállapítani. A kormány programmjáról és a rezolucióról rögtön megindult a vita. A köztársasági párt hivei azt fejtegetik, hogy felesleges a népszavazás, mert az egész nép úgyis a köztársaságot kívánja és ezért proklamálja már a nemzetgyűlés az uj államformát. A legitimista párt képviselői zajos ellentmondások közt tiltakoznak a köztársasági szónokok kívánsága ellen. Liberális oldalról indítványt nyújtottak be, hogy ne egy, hanem két népszavazást tartsanak. Az első csak a dinasztia visszahívása vagy trónfosztása ügyében döntsön, a második az első népszavazás eredményéhez képest feltételesen tartassók meg ós az államforma kérdését rendezze. A parlamenten kívül is roppant nagy az izgalom. A királyhü párt, különösen a vidéken erősen szervezkedik s ellensúlyozására most egy uj köztársasági tiszti ligát szerveztek, melynek elnöke Kondilisz ezredes, ő szervezte annak idején a kisázsiai háború alatt a Konstantinápolyba menekült venizelista tisztek ligáját. A mostani liga programmja szerint minden eszközzel harcolni kiván a royalistapárt propagandájával szemben és tagja lehet minden köztársasági érzelmű aktiv vagy tartalékos tiszt. Nem tudni, hogy a kormány forradalomtól fél-e, vagy Törökországgal szemben vannak-e tervei, de 13-án az uj budget-be 500 millió drachmát vett fel áruk beszerzésére. Egyúttal visszautasította, hogy a római vizi leszerelési konferencia megállapodását aláírja. Indokolása szerint csak akkor csatlakozhatnék a konferencia határozataihoz, ha másodrendű tengeri hatalomnak osztályozták volna Görögországot, mert akkor keresztülvihetné uj programmját flottája fejlesztésére vonatkozólag. ,OOOOOO<X>^<X><><>C><><X><>0O<>O<X><X> IRODALMI SZEMLE Y Nansen: Oroszország és a béke A nagy nemzetközi segélyakciót Oroszországban vezető Nansen, a híres utazó és tanár, több évi oroszországi működése alatt szemtt tapasztalatai lói most külön könyvben számol bc. A könvvben a mai Orjjzország képé, nagyjában kóvelkezőlig rajzolja: UH 7 ben .» kommunista eszmék gyorsan és alaposan felforgatták a régi társadalmi rendet. Mikor azonban a halálraítélt kapitalista társadalom által visszahagyott áru'* és szükségleti cikkek kifogytak, a rendszerváltozás teljesen kikerülhetellennek látszott. Oroszország legfontosabb gazdasági ágában, a földmivelésben szenvedte a kommunizmus a legtökéletesebb vereséget. A NEP (Novoja Ekonomicskaja Politika = Uj gazdasági politika) a magánkezdeményezés teljes visszahelyezésén adapszik. A mostani orosz politikát a legmesszebbmenő óvatosság jellemzi. Most már nem próbálják naponkint ujabb meg ujabb ukázokkal megoldani azt a sokezer problémáit, melyet a gyakorlati élet állit. Teljesen belátták, hogy veszélyes az államnak az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági életbe való állandó beavatkozása. Vagyis az első év teoretikus marxizmusa hat év alatt a gyakorlatban következetes Manchester-liberalizmussá fejlődött. Az ország azonban rettenetes állapotban van. Dzserdzsinszkij, az azóta a legfőbb gazdasági tanács elnökévé választott volt forgalomügyi népbiztos 1921 óta a NEP alapján igyekszik a vasutakat rendebehozni, s azt állítja, hogy javulást ért el. Nansen azonban ezzel szemben kiemeli, hogy 1922 második felében a használhatatlan mozdonyok száma 65 százalékról 56 százalékra csökkent ugyan, de éppen az időszakban szállítottak Német- és Svédországból ezer darab uj mozdonyt, ugy, hogy a javulás erre a szállításra vezethető vissza és nem a javítóműhelyek fokozott munkateljesítményére. Nansen szerint a NEP-et nem viszik következetesen keresztül. Nevezetesen nem tették szabaddá a külfölddel való gabonakereskedelmet, mert ez az állam főbevételi forrása. így a monopolizáló állaimban a kisga^dáktcJ tonnánként 6—8 dollárért szedi a gabonát s külföldön negyvenkettőért adja el. A földmivelés helyzete meglehetős rossz. Az igaz, hogy a parasztság kierőszakolta a gabonának legalább szabad belföldi forgalmát, de az árak nevetséges alacsonyra ivannak maximálva. Azelőtt egy pud búzaliszt 75 aranykopeknek, vagy 4V2 méter jó gyapotszövetnek felelt meg, most azonban a termelő csak egy arszjin, tehát egy-hatod rész hoszszuságu rossz szövetet kap ért >. A liszt ára tehát csak egy-hatoda a réginek, így az ország lakosságának nyolcvan százalékát kitevő' parasztosztály vásárlóereje hihetetlenül csökkent s ez megbénítja az egész ipart. Csak a parasztság óriási tudatlansága és teljesen primitív gondolkozás módja magyarázza meg azt, hogy lizonyos mértékig meg van elégedve a forradalommal. Földéhsége kielégülést nyert ugyan, de egyúttal nagyobb lett a szegénysége és életfeltételei nagyon az azelőtti színvonal alá sűlyedtek. Gabonájával még a legszükségesebb iparoiikkeket sem tudja megszerezni. Nincs is arról szó, hogy a parasztságot emeljék, csak arról, hogy növekvő elzüllését megállítsák. A nagybirtokok elosztásával a föld hozama is erősen csökkent. A most folyamatban levő gabonakivitelt Nansen nem valami gyors javulásra vezeti vissza, hanem arra, hogy a mezőgazdaságnak mindenáron aranyra volt szüksége, hogy vetőanyagot szerezzen be. A kétféle éhínség közül a í-zovjetkormány az enyhébb formájú rögtönit választotta, hogy a jövő évi termést, illetőleg idei termést biztosithassa. Nansen ebből azt következteti, hogy a szovjetnek már nincs aranytartaléka. Az 1917—1921 katasztrofálisan lezüllött ipar a NEP folytán valamelyest összeszedte magát. A trösztök a lehető legnagyobb pénzügyi és adminisztratív önkormányzatot kapták 1921/22-ben az iparcikkeket jóval hi előállítási áron alul adták cl'. így például a gyár minden kilogramm cukron három kiló rizs értékét vesztette el. A forgalmi tőke ötven százalékkal csökkent. 1922 végétől az árak unelkedni kezdtek, de ezzel egyidejűleg csökkent a parasztok vásárlóereje. A munkástanácsoknak már nincs joguk a gyár vezetésébe beleavatkozni. Egyik népbiztos Nansennek nagy megelégedéssé, újságolta, hogy az uráli vasmüveknek sikerült az utóbbi időben a termelést megkétszerezni, mert az éhező nép nagyon alacsony bérért tömegesen kér munkát, s igv az üzem} költségeket örvendetes módon le lehetett szállítani. Ez a példa mutatja, mennyire szociális a szovjet politikája. Az óriási arányú népoktatási programmot sem lehetett keresztülvinni. A népiskolák száma kevesebb, mint a cári uralom alatt volt. Az egyetemek válságos helyzetben vannak. Az ingyenes oktatás rég megszűnt és a tandijat is fel kellett emelni, a tudományos segédeszközök pedig teljesen hiányoznak. A szólás- és gondolatszabadság el van nyomva. Az iskola csak agitációs eszköz a hivatalos tanok számára s Nansen ugy találja, hogy ezt a propagandát igen ügyesen csinálják. Az orosz vezetőférfiak nyilatkozata állandóan két szó körül forog: Hitel és tőke. Lejava kereskedelemügyi népbiztos szerint „csupán a tőke hoz halja olyan helyzetbe a gyárakat, hogy újra megkezdhessék a termelést", Bogdanov népbiztos pedig azt mondta Nansennek, hogy ,,a nehézipar csak tekintélyes hitellel hozható rendbe." Tőke, töke, ez a kiáltás hallatszik végig az egész Oroszországon. Ezt most ugyanazok a vezetők hallatják, akik 1917-bon arra vállalkoztak, hogy megmutatják az emberiségnek, miként lehet a világot a töke kiirtásával paradicsommá változtatni. 000<X>00<X>^><X><XXX>0000<>00<X><> A latin Amerika és a Vatikán A teljesen római katolikus vallású latin Amerika különböző államaiban mindenfelé erős küzdelem folyik az egyházi befolyás ellen. A mozgalom élén Mexikó áll, ahol a leghatározottabban kultúrharc tört ki a múlt évben, ugy hogy egyes tartományaiban a katolikus egyház tiltakozásul meg is szüntette az istentiszteletek tartását. A mexikói kormány az egyház ellen való támadásokat már régebben megkezdte, de a helyzet csak 1923 elején fordult válságosra. Ez év január végén a, kormány nyilt utcán letartóztatott két érseket és tizenegy püspököt, mert szo borfelszentelö ünnepet tartottak szabad ég alatt, egy ujabb mexikói törvény szerint pedig szabad ég alatt semmiféle egyházi szertartást tartani nem szabad. ÍHlippi püspök, pápai delegátus, interveniált a letartóztatottak érdekében, mire Obrcgon elnök