Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 15. szám - A szkupstina összeülése előtt

MAGYAR K(ÍIÍ?SMTIKB Vasárnap, 1923. április 15. rés akli Siecsuan. Kanxu i* Ktnat-Turketttán tartománvok határrészcibői. A dolog függőben maradt az egész világháború alatt, s csak ennek végén, 1918 nyarán tört ki a háború Kina és Tibet között, de Angiin beavatkozott s kénvszeritette a két országot békekötésre. Ebben a békében Kina lemondott Szecsuan és Yünnan tartomány nagyobb feléről. A Kerenszky-kormánv bukása után Anglia újra megtette előkészületeit, hogv Tibetre rátegye a kezét. Azon n rimen, hogy Tibetet a bolsevisták részéről veszélv fenvegeti, 1919 januárjában tárgyalásokat kezdett Lhasszával. A tárgyalásokat megakasztotta 3 Sremenov-fíh- ellenforradalom. Ez az oiosz-buriat ntaman tudvelevöleg japán támogatással nagy mongol birodalmat akart alakítani Kelrtszibérin burjátoktól lakott részéböj, Mongolor. szágból és Tibetből. JaDán gyakorolt volna erre olyan befolyást, mint azelőtt Oroszország. A terv nem sikerült, a szovjet megverte Szemenovot. mire 11119 őszén Anglia, Franciaország és Japán titkos egvezséget kötöttek, megállapítva pontosan a három állam rnessze-kcleti érdekszféráját. Anniin Tibetben és a szomszédos kínai Szecsuan tartományban. Japán északi Kínában és Keletszibériában, Franciaország Yünnan és Kvangszi kinai tartományokban kapott szabad kezet. Anglia a megállapodás alapján már biztosra vette, hogv megszerzi a nagv karavánutat Kairóból Kalkuttán és Lhasszán keresztül a Yangcsekiang völgyébe. Lhasszában újra missziót helyezett el Bell ezredes vezetése alatt, aki 1921 őszén a Körösi Csorna Sándor emlékétől megszentelt Dardzsiling melletti Phariban értekezletet hívott öszsze, melyen képviselve volt rajtái kivül Benjálía kormányzója, Konahhfly lord, az angol vazallus-államnatk, Szikkimnek maharadzsája és a névíeg Tibettől függő Himalava-államnak, Buthannak külügyminisztere, továbbá Tibet képviselője. Az angolok számítván a pekingi kormány tehetetlenségére, szerződésileg akarták a szimlai megállapodásokat újra életbeléptetni és Tibetet, valamint a himalayai vazallus-államokat szorosabban Indiához kapcsolni. Minden fáradozásuk ellenére, végleges szerződésre azonban nem tudták rábírni az ázsiai képviselőket. Valószínűleg Japán támogatta őket kézalatt, mert az év végén tartott svashingtoní tárgyalásokon a japán megbízott formálisan is követelte, hogv Anglia mondjon le az 1913. évi szimlai egyezségben Tibettel szemben kikötött tizenkét pontú követeléséről. A pharii eredménytelen tárgyalások után az angol diplomácia uj taktikát kezdett, nevezetesen Tibet megkerülésével közvetlenül a iiubérurral, a kinai kormánnyal, keresett megegyezést. Peking hajlandó is volt erre és 1922 tavaszán Vang-Ta-Si volt kiilügymii.isztert. aki pár hónap mulva miniszterelnök és pénzügyminiszter lett, küldte ki a tárgyalásokra. Anglia hat pontba foglalta össze követeléseit, melyek végeredményben teljesen elszakították volna Tibetet Kínától. Az első pont ugyan elismerte volna, hogy , Tibet a kínai birodalom szerves alkotórésze, de a következőben a kinai cápátok visszavonását és Tibet önkormányzatát követelte, végezetül pedig az Í904. évi tibeti angol szerződés rlismerését. Lényegben angol vazallusállammá tette volna ez a szerződés 'l ibetei, amit megérzett a Dalai Láma is és Kinánál keresett menedéket. Megtörtént az ezer év óta hihetetlen i írt, hogy a Dalai Láma bejelentette látogatását Pekingbe és előzetesen I énzbeli segítséget kért Kínától. Attól ugyan kérhetett, mert neki sem volt, salamint védelmet sem tudott nyujt; ni az angol szorítás elöl menekülő Tibetnek. Anglia nem is zavartatta magát és rögtön kiépíttette a távíróvonalat Delhiből LhasszábaVáratlanul uj vetélytárs jelent meg a küzdőtéren a legkritikusabb pillanatban: Franciaország. Jellemző » szövetségesek nagy egyetértésérc, hogy Anglia utját. Tibetre ugyan nincs szüksége, hanem Angiiát akarja clyágni a Yang-Cse-Kiang völgyétől, hogy ez Indiából Tibeten kérésziül a Sárga-tengerhez ne kapjon utat. A neki jutott érdekterületen vasutat építtet ki Yünnan tartomány szivéig é1- onnan kezd terjeszkedni Szccsuanon á: Mongolország felé. Anglia terveit már ez a francia előnyomulás is zavarja, pedig ez nem olyan komoly, mint Oroszország készülődése. A szovjet 1921-ben megvetette a lábát Mongolország északi részén, s rögtön megkezdte tapogatózását dél felé. hogy Tibeten át Délkinába jusson, ahol a volt elnök, a liberális Szun Yat Sre ár. az utat előkészítette már. A bolsevjki eszméknek nagyon kapható izgága délkinai népben remél olyan támaszpontot találni, ahonnan Indiát támadhassa: egyelőre csak a keleti propagandaiskolát végzett agitátorokkal. A régi orosz cári módszert választotta: a „tudományos" expedíció kiküldését. Ilyen tudományos expedíciókkal szerezte meg Oroszország lassanlassan a Kaukázust, Turkesztánt és Délszibériát. Értenek különben ehhez az angolok is Csak mult évi december 2-án érkezett, meg Kalkuttába Sir George Percira tábornok, a pekingi angol követség (katonai attaséja. ..Tudományos" utja közel két évig tartott. 1921 januárban indult el Pekingből Tan-Yen Fu-ig a délkinai vasurí végállomásáig. Innen szakérrel vagy lóháton folytatta utját délkelet felé, útközben meglátogatta Lo-Yang-ban Wu-Pci-Fu tábornokot, a hires kinai hadvezért. Aztán délkeletre fordulva Szecsuanba hatolt, valószínűleg, hogy a franciák itteni terjeszkedését kissé szemügyre vegye. Végigjárta az egész francia érdekszférát, aztán a tibeti határt átlépve, Lhasszába jutott, ahol a Dalai Lámával is tárgyalt. Útjáról egy sort sem adott ki. Kevéssel Pereira Indiába érkezeié előtt indult el 1922 októberében az orosz expedíció. Nagyszámú diák vett raila részt, olyanok, akik akkor végezték Moszkvában a keleti propagendaiskolál. A karaván biztonságáról kalmük- és kozákrosztagok gondoskodtak. Az expedíció élén a leghivatottabb ember állt. Koszion tábornok, Przsevalszkíj egykori kisérőie, mikor az hires utját megtette Kbamin át Tibetbe; 1904-lw.i üarájlói expedkiót vtej|aOett az orosz l'ö'draizi társaság megbízásából és ismeretségbe kerü't az nngoí mcgszáUá.% elől elmenekült Dalai Lámával, aki különböző mongol és burját kolostorokban időzött ekkor. Koszlov a télen érkezett meg LhasszSbá a Dalai Lámához; utjának politikai eredményéről semmit sem tudunk, de jellemző, hogy a szovjet hivatalos lapja, az Izvesztiio legutóbb arról cikkezett, hogy most. amikor Jofíc Pekingben újra felvette az orosz-kínai diplomáciai összeköttetést és Aiglianisztánnal a szövetség megkötése sikerült. Tibet és Középázsia biztosítása a Icfiíontnsnbb feladatú Oroszországnak, hO(tn az európai kapitalistákra csapást mérhessen. Koszlov katona is, politikus is. de amellett világhírű földrajztudós. E\ mostani missziójában sem tudta vagy akarta a tudóst levetkőzni és sikerült is neki a G-obi-sivatagban egv ismeretlen ősrégi romvárost felfedezni. Ez a felfedezés a tudományra nézve sokkal nagyobb jelentőségű, mint a világot nemrég iárba hozóit Tutankamen-siremlék Egyiptomban. Az ősi romvárosban az orosz tudósok na«yszerii palolák romi.ii köz.t többek közt e^v kétezerötszáz kötetből álló könyviári is fedeztek fel. A könyvek nyelvét az expedíció egyetlen tagja sem értette. Keletszibériában annak ideién, a keleti török sírfeliratokat sem tudta évtizedekig megfejteni a tudós világ. Thom::en. a kopenhágai dán egyetemi tanúr külön mejxtanult magyarul és a masvar nvelv segítségével végre megfejtette, ezeket & rovásokat. Talán a Kő.;lov-könvvtár titkai is a magyar nyelv segítségével kerülnék még napvilágra. Gaogi Jenb\ A sékttpstiíia A napokban összeül a négy hét elölt Megválasztott szkupitina, anélkül, hogy a politikai helyzet tisztázódott volna. A legutóbbi héten ugyan több irányban is folytuk tapogatózások és. lárgyajá sok, de egyelőre minden bizonytalanságban maradt. A kormány két irányban próbálkozott: egyrészt a Rádics—Korosec— Szpáhó-féle u. n. revizionista blokkal, másrészt a demkoratákkal. Azok az ügyefogvott cáfolatok, melyekkel Belgiád a revizionista blokk megalakulá sét kétségessé akarta tenni, Korosec és Szpáhó beszámolóival zágrábi Htjukról teljesen megbuktak A két pártvezér a kifejezésekig azonos módon adta elő a Radiccs.il való megegyezés dolgát és pártsajtójuk nagy rokonszenv, vei üdvözölte a közös horvát-szlovéu bosnyák front kialakulását. Rádics egy nyilatkozata velük teljes összhangban az uj blokk céljaiul a következőket tűzte ki: 1. Teljes egyetértésben való felvonulást Belgrád centralizmusa ellen; 2. Pasics uralmának megbuktatását Zágrábban, Laibachban és Szarejevóban; 3. Annak kivívását, hogy a horvátok és a szlovének, mint nemzetek, Bosznia mint külön történeti terü! let, birtokába jussanak mindazon jogoknak, melyek őket megilletik, j A kormány ez egyetértés láttára I egyetien horvát tagját, Szupiló Gjsvót ; Zágrábba küldte, hogy tárgyaljon Báj diccsal. Rádics azonban nem volt hajlandó Szupilóval szóba állani, hanem maga helyett pártja alelnökét, dr. Marsokét és Zágráb város egyik képviselőjét, dr. Krnjevicset küldte hozzá. A tárgyalás eredménytelenül végződött. Rádics vonakodása Szupilóval tári gyalni Belgrádban nagy felháborodást ( k-eltett. Pedig ez a parasztvezér elvi í álláspontjából következett. Szupiló a i kormánynak csak másodrangú tagja, I Rádics a korvát nemzet vezére csak első osztályú politikusokkal hajlandó szóba állni; Szupiló horvát, Rádics u horvát nemzet vezére, aki a délszláv állam belső problémájáról a szerb , nemzet vezéreivel hajlandó csak tárgyalni és nem egy gyászhorvátlal, végül Rádics a Pnsics-kormánnyal, mint j délszláv kormánnyal, mely bitorló módon gyakorolja a hatalmat Horvátország fe ett, nem áll' szólta, de igenis ' s/óba áll a radikális párt tagjaival, a párt kiküldötteivel, mint Szerbia képviselőivel. A Horvát Nemzeti képviselet első ülésén Rádics egv parlamenti bií zottságot választatott a szerb nemzettel j való kiegyezési tárgyalásokra, ezzel ; bc'külékenységéröl eléggé tanúságot lett. viszont formális tárgyalásokra csakis mint egyenrangú tél és c parlamentáris forma elismerésével haj1 landó. A Szupiló-epizód után Rádics is, Macsek is kijelentették, hogy még mindig készek tárgyalni a radikálisokkal és ha velük nem lehet Davidovicscsal is, sőt g demokratákkal való meg nem egyezés után is van még egy harmadik lehetőség: mikor a szerb paraszt fog kezet nyújtani a horvát parasztnak. A válasz erre Belgrádból az volt. hogy a Balkán golyószórót és kötelet helyezett kilátásba Zágrábnak és Pribiisc-vicsék azzal vádolták meg Rádicsot és társait, hogy ellenséges államokkal állanak összeköttetésben, velük tehát mint felség- és hazaárulókká] kell elbánni. A demokratákkal való megegyezés ezek után körülbelül életkérdés a kormányra nézve. Ezért hajlandók igen nagy áldozatokat is hozni. Ha az egész demokratapárt támogatná a kormányt, állítólag hét tárcát és a szkupstina elnökségét ajánlották tel nékik. Davidovies é* környezete azonban egyelőre nem akar a radikáliso. Jutó segíteni. A nzibic&evicsiáausok össseiílése előtt 1 másként gondolkoznak és Pasics ~ M ( Pnbic.scvks által követeti belügyi tárcún kivul hajlandó nekik több tárcát is adni, ámbár húszan sincsenek. Az • így megalakuló uj koalíciós knrmánv, BZkupstinával a rokkant-, a hivatalnok-, a földhitel- és a budgeltörvénycrt kívül csak egy uj választójogot szavaztatna meg és ősszel kiirná a választásokat. De az uj koalíció sehogysem tud létrejönni, nem csak Davidovies, hanem Pasics is habozik és mindkét párton csak a nnnorum gentum politikusok, miniszterjclöltek buzognak a tervért. Kétségtelen, hogyha létrejönne a tadikális demokrata-koalíció a szkupstinában. többsége volna (312 képvíselö közül 167) és ha még a dzsemyettel és a németekkel erusödnék meg, a többség nem- is volna jelenték-, leien 1188). De ezzel csak a kormányválság és a szkupstina válsága volna inegoidva, pedig itt nem csak ezekről van szó. liancm a délszláv állani válságáról. Pasics. Jovanovics, Jankovics és a r;>dikális párt régi vezérkara teljesen tisztában vannak vele, ho^y egy mechanikus megoldással a parlamenti gépezet megindításával, ezt a válságot elintézni nem Hiet. Időnyerés a revizioniUn blokk raegriasztása,esetleg, megbontása céljából, a radikális-demokrata koalíció megalakulása lehet jó laklika, de er nem biztos; l'rv, icsevics szélső ellenállásba kergetheti Rádicsot. Ezért nyúl habozva Pas'cs ehhez ar eszközhöz, melynek célravezető voltát különben is veszélyezteti Uavídovics magatartása Pasicsék egyre inkább hajlanak a gandolathoa, hogy a délszáv állam válsága is oldassék 'meg. Látják, bcí;- a nemzeti blokk kiatakulásának és a szerbségtől való elzárkózásának folyamata alig tartóztatható fel. A szerbséget a* a veszély fenyegeti, hogv minden választójogi mesterkedés ellenére egr szép napon kisebbségbe kerül a belgrádi parlamentben. Ma sincs már több. mint 161 görögkeleti szerb tagja a parlamentnek és a lakosság 40%-a sem szerb. L'z ellen meg kell tenni ae óvóinté^kedesekff. A kiirtás módszerei ma már még sem lehet Európában teljes sikerrel alkalmazni, mint lene* ictt Szerbia felszabadulásakor a muzulmánok ellen, A délszláv merben való szerbesités gondolata megbukott, mi marad hatra: mgf megegyezni Rádicsékke.l és különféle autonómiákkal kirekeszteni a belgTúdi parlamentből a lölősszátnu horvátokat és szlovéneket; vagy kiamputálni az államból keit három millió fölösleges horvátot é$ sA'oviént. Pasics sohasem akarta a mai délszláv egységet. Boszniáért liarcta ment. Szeremet és a Vojvodinát öröm* mel rabolta el. de Horvátország éj Szlovénia nem kellett neki. A végletei győzelem, az antant-közvélemény nytx mása. a szélsősége* hatalmi vá^y éd főleg a gazdnsát'i kihasználás csábitá lehetőségei eltántorították eredeti tervétől, de az uj államban szerzett tapasztalatai egyre jobban visszaterelik régi álláspontjához. Persze addig még sok viz folyik le a Száván, mig ez * gondolat egészen kiforr a szerb in« telligenciában, de egyre több jel mutatja, hacy addig, mig a lóruiii°S l'rctirs, Davidoivics és más pc'itikai bölcsek és mesterkedők a délszlW eszmét hirdetik, Pribicsevics his/.teri* kus dühvel akar vérfürdőt rendezni Zágrábban, a Národna Ob'rána, Orjuna, l'ehér Kéz és megannyi titko; szervezet a nagysz,ib expanzióról ;lmodozik. addig csendben készül a radikális párt vezérkara egy elhatározott lépésre, mely ugyan véglegesen le fogja leplezni a délszláv egységgel évtizedek! óia folytatott szélhámosságot, de kompaktabbá és eiösebié teszi az uj életre keiö szerb államot. bj. OOOOOOOOO O OOOOOOOOO OOOOOO^ /IMJlGTiJIft KÜLPöLITlRjjftJi mmd«a ho I-fói és 15-m kezdődőim bármikor (ehti •mUU—\im^