Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 9. szám - A memeli kérdés fejleményei és a lengyel-litván semleges zóna

Vasárnap, 1923. március. 4. MAGYAR KÜLPOLITIKA ajtás* ís a kisebbségi) jogok nehezen foszeegyeztelbetöik. De legyen bármi(kon merev- és egyoldalú a centrális jáflamkormáuyzat, az egyéni jóitokat IffaHtUos mértékig respektálnia kell. 3íi« *<*»* a centrális államhatalom j/oío^iíos hierarchiájában csak az alsó jíokokon képzelhető a kisebbségi jogok fmeí^idása és a nwiii jog a legcentraii-, ísafcb állambatatom állni _ a oentmtiüzáció minden veszélye nélkül nicgiadJratók — a kisebbségi jogok maxiinuma a szigorú centralizációt kizárja. w kisebb MJ szcrzödfcselkben létesített yieJgí önkOrmám); ati jotl végső kifej'lésében már nem a centralizált állam, hanem «r önkormányzat éhéének! megIfelelöen r; kti'önitett jogterületek alánján csak végső fokon egyesitett állam. A helyi önkormányzat, a helyi önkormányzat elvén felépülő tágabb önkormányzat (vármegye, srélk, etnográfiailag egységes nyelvterület), vés?ül pedúg az önkormányzati terület arányának megfelelő részesedés az államkormány, zatbaiu ez a POSttdatUmL mely a kisebbségi jcigok végső megoldásánál figyelembe jöhet. Mindezen szempontok együttesen a kiseblkégi jogok jogi és állampolitikai természetének megismeréséhez hozzájáruln: rk, mely kéírdésnek helyes és alapos mcgoJ<olásához nemcsak a joaturlománvnak, hanem a kisebbségi nemzetek eminens érdeke. A kalifátusi intézmény kérdése és Anglia A mohamedánok többsége a detronizált kalifát ismeri el fejének j A legújabb hirek szerint: Angóra kifejezte azt az Óhaját, hogy Anglia, ne Uámonassi ?z arab föhjön élö dcirnnifzált kalifát se az arbok. se az indiai ^mohamedánok között. Angorának ez 'az óhaja figyelemreméltó. Angóra nem lat. 1 rabokhoz, avagv az indiai mojiann* ciánokhoz fordul, csupán Angliát Un ÓStati tcljesitésére kéri fel. [ A kemalista kormány kénytelen a t detronizált kalifa iHctékcsséjét va'arai1 képpen rend /. ni. mert ma Angóra izoláltan ál' a mohamedán világban a a ^detronizált kalifa nem ártott annyit kAngorának. amikor elvonultan fit tjionstantinápo'vban. mint aniennyit rtudna ártani Anglia assziszHálásával [most. amikor detroniz; ltan a moh. aíinedán arabok' között a mohamedán •cépekre appelláL Angóra Angliát kéri ^— £s nem a mohamedán néípdket, ^•mert ludja. hogy Anglia magntartásáftéi függ. hogy e kérdés minő arányokéban kavarja fel Kelrt mohamedán ncfpeioek hanuutatát. ^ J Áronja amikor detronizált, nem száIroolt azzal az (íöreláfható esettel, hogv tAmjtóa támogatni foaia ^ detronizált [kalifát hogv azt aa összhangot, amePrjet a hábonu után ef/Wh" tapasztattunk a niphaimédsin népsk között és a '{mely összhangnak éle leginkább Anfgtia ellen irányult — a kaKfakérdcsrsel megzavarja. Tagadhatatlan, lvogy az első liiI'rétre a detronizáció, a i>ut>-: '«c ulján, la vallásos mohamed'm néprétegek kö. ^zött, még Anatólia mohamedán pa|rasztjaj között is méta megdöbbenést i keltett. De Anglia éppen ezt az alkalmi [hangulatot használta ki. pagy ügves: 'v~»ge! s megrendezte a detronizált kaMifa mekkai utiát s a kérdOst azóta is £ állandóan fenntartja. I Angóra, s az ujjás/üIcUII pirök T>1*roda!om kormányait jiian licuilólag | hat az élö de(ronizsílt kalifa szeméivé, ! mert Törökország is mohamedán állam !'s TörölkországlKm is vannak bivei a * <!clionizált kalifának. Abjora küzdelf mének <x\, \ natncSak a lábbal tiport : Törökország felszabadítása vo't. hja1 nem ehhez hozzáhVnill. az-r' velckirl; . Anglia kekti poZKté/jának alá'ásftsa 's. S éppen Angóra 1óma»ttott-> ahí Anglia ke'eli pozícióját éppen a detronizácfoVal. Hogy miért taáttitfl iá magát An'gorn o véii«-tcs lépésre, ahhoz tudnunk kell az alábbiakat: A kalifátusi intézményt, mint mái* m Mag^-ar Külpolitika egvik clftző F-szérnvílwn megírtuk a mohamedán Leállás alapította. A kalifa •> mohaane; d. m népek feje. aiki hivatva volt a [ mohamedá-nok hatulnvít öregbíteni. f* vaílást fi kard segítségével dtertje«zt«ni s a „szent háboi-ut" prokla', milni. Ez az h-itézméni' bevált addig, amig mohaimcdsín népek kőzött a faii •íntudni aludt, amig a mohamedán Inépek valóban a kalifátus uralma [alatt állottak és amíg a vallási fanafttemus halottá át a mohamedán rvéfpekeU E' méltóságot kérőbb az arab furalkodóosztály átveszi a török szul. tanok, a nagy arab birodalom feltbomtt?áfval. A kalifátusi intézméaya török szultánok kezében még mindig a vallás szolgálatában álrt s állhatott, mert. mint tudjuk, jó idei? a törökök js a mohám odún vallás terjeaztéteért küzdöttek s a nagy törökbirodalom esvt'sitetle is magában a mdhaniedán népek eftvAttcuMfféi annak fa'ií kttfílnbözdséSének ellenére is. De ahogyan és amilyen mertéiül em hanyatlóit a török birodalom és szakadoztak el az egyes mohamedán tartományok 'Marokkó. Algéria, Tunisz, TripoÜsz, Egyiptom Kiírnia — s \\f. összes oroszországi mohamnedán tatárok, a Balkán-féNzigeli mohamedán néprétegek stfej, épp olyan fokban hanyatlón H kalífátiUÍ intézmény is, A lörök birodalom felbomlásához hozzájárult méa a~ is. hoau a népekben felébredt a fniisári érzése, amely a vallási egysén ellenére elősegítette a részckrebomlásl. Mindezeken felül pedig a kalil'átusi intézmény is letért az eredeti útjáról A- lrljcscn a törokséa •"zolqálatnban állt. anii pedia vér/zetes nácsát. hogy a feltételeket etfogadP és megbízottait kilküldi, hogy Lengyelországgal megegyezzenek. A kow<>oi kormány ezzel szemben állítólag azt az álláspontot foglalta ei hogv mivel a nagykövetek tanácsának határozata, köztük a LengyckHvszáBnafc biztosított lógok, iveszélveztetik LUvánia szuverenitását, ezt „ határozatot nem íogadia ei. így Lengyelorezái cs Litvánia közölt, melyek kii lebben hudiallapotbau lévőknek tekintik egymást, súlyosabb konfliktus kitörés. várható. ' Ez a konfliktus más okból már ki is tört, és fegyveres összeütközése is vezetett. hiba volt. mert ezen intézmény nem egy nép kiváltsága, hanem a mohamedán népek összességéé. Angóra a 'egbelyesebh uton haladt, amikor c két tisztséget: a szultán méltóságát, a kalifátusi méltóságtól elválasztotta. Valamikor együvé tartozhatott, de manapság- s éppen a világháború bi/onyiloHa l>e. hogy e két tisztséget szét kell válasziani, mert a mai tényleges helyzetben a szu'táni ék a kalifái hatalom egyidöben ellentétes lehet egymással, ami vagy az egyiknek vagy a másiknak lehet a hátrányar Angorát. lehet, hogy e szempont vezette lettében, de befolyásolta a sértett önérzete is, mert csak ugy lehet megérteni eljárását, amikor az élő kalifa helyébe egy ellenkalifát vá. laszt. Angóra, hogy még az egész török j birodalom helyeslésével is, egyedül, a ' lobbi mohamedán népek megkérdezése nélkül karfát nem dcironizálhat''U volna. A detronizált kalifa appellált a mohamedán népekhez — s 'Anglia propagandája elvitathatatlan — a mohamedán népek ma többségben a detronizált kal'íát ismerik el fejüknek. Mekka pedig teljes győzelmet aratott Sztambullol szemben — mert a tények is igazolták eddigi mc"cv különállását: most pedig Mekka és a kalifátus is egymásra talált. Anyora észreveszi félrelépésének következményeit s tompítani igyekszik a baj éléi, amikor azt a7.. óhaját" nyilvánitja. hogy Ar. íüa álljon el a detronizált kalilfa támogatásától. Feltétlenül lecsendesülnének a hullámok és nem ültenónek akkora mérveket a kalifátusi viták és clko. scredésck, ha Anglia nem állana a háltérben s minden becsületesen sondolkodó mohamedán visszatetszéssel is szemlélheti azt a játékot, amit niost Anglia a mahaiöe<!án népek ezon vallásos érzületével saját politikai céljai miatt üz. Khayatt Wadih t/imotulla. A memeli kérdés és a lengyel-litván semleges zóna Az az incidens, molv a litván Vas Firrkas tagiatnak. a memeli területre történt betörésé*?^ mogzai\nrta a Balti-államok és IkftiOaMan L<'ii'. 'yelország iivugalmúl. még mindig nem ért vég< L Múltkori kőzi eménythik ben jeleztük, hogy a kU területen barom kormány rendelkezett és voltnképcn seipiki si in fogadott szót. Végül is Simopaitip úgynevezett felkelő kormánya került tulsulvra. mvrt a megszálló csapatok öt lámogittták. Időkö'J en érkez el a kikötőbe bét francia torpedó, egy angol cirkiilu és egy francia c-alabaió. A francia hajóról parira Ls. szállolt néhány ember, akik a még francia kézben lévő kaszárnyákban lielyezkedkik el. Az cntente főmegbizott ekkor ultim. iluinmnj fordult a kosvnoi Kfviin kormain -hoz. hofiV a felkelőket haladók" NŰanul rendelje vissza., \ lltvám kormány a nagyköveti tanácsnak felelt, kijelentve, hogy az idegen leiiilelen lévő felkelői sapatokkal nem rendelIteBhetilk. Simonaitis pedig ultimélumm. il fordult az entente-ífltn -bízotthoz, hogy a francia serecM haladéktalanul vonja ki a város-bó! és az ott borgeuvzó lmilihujókat is távolítsa el. A fömegbizotl ezt tudomásul vette és aiTól értesiletle SimonniÜst. hoKV óhajtását közölni fogia a nagyköveti tanáccsal. Január vége felé egv szövataéaközi bizottság érkceelt Memcll>r. ni elvnek élén a francia Clinchant állott. Akkoriban azonban a litvánotk már jól megfészkelték magukat s • vö'. clségkőzi bizottság nem renilelkezel1. megfelelő végrehajtó eszközzel. A |iat>iioson mini meg volt a szövetséges kormányzás, a litvánok látszatra tisztelet, ben is lartottiik, rendolkczéícikben azonban cgyáltulnn nem törődtek vele. Három. hétig tárgyait - a szövetségközi bizollság. mifi végre sikerült neki egv ideiglenes kormányt alakítani, melynek Gaihis lelt a feje. A bizottság ragaszkodóit hozzá, hogy ezt a kormányt Beflsjné kormányzó irja alá. amihez azonban a litvánok nem akarlak hozzájárulni. UjbÓ] huza-vona 'keletkezett, mig véare mégis az enlente .. győzött" él a kiiu'\ezésl okinámyt a bizottság vezetője és Petisné l'üuiegbizott irUi alá. lAz u. í konnáuv kinevezsse után a szövetei'-'közi bizolUág a föinegbizott és í'iss/es hivatalnokai, \alainint a badMereg is eHtairVta Memeli. A szövetségközi biBOttsAa dtávozésa után (lailus bQflmanva feJöKta a lengyel mefbivollal: dr. Sai'oíát, hogy hagyja el a várost, amit nevezett meg is l<'lt. Február 21-én a nagykövelek tanácsa meghozta a területre vonalko/ó határozatát, melv szerint a versaiHesl békesze. rződés 99-ik cikke állal reá rubáaatt területről Litvánia javára lemond azzal a reltétíllel. boav a memeli területen Litvánia sSUveténU tása alatt külön BÜHrtttn koriiiánv tétesttl. inelj- a német és a litván nyelvet egvenlö jogokban részesíti 'és a polgárság számára megfelelő szabadságjogokat biztosit- A tengeri kiköpi használatát, valonrnl az odavaló tengeri és. szárazföldi közlekedés szabadságát Lengyelország számára biztosítja és beleegyezik abba. hogv a kikötő igazgatására külön kikötői tanácsot létesítsenek az érdekelt államok képviselőinek részvételével. MidöavLitvánia ezeket a feltételeket elfogadja, akkor a nagyköveteik tanácsa összehívja az érdekdltekct. hogy a memeli terület szervezeti szabályzatát kidolgozzák. A memeli hetvi kormány, melyben a főszerepet Budrw a felkelők vezére SÁjKa, értesítette a nagykövetek taAz 1920. évben ugyanis, m dön a visszavonuló bolsevikok után az eddig Lengyelország birtokában volt Vikiit és vidékét a litvánok akarták elfoglalni és ezt a terpvüiket csak a.. lazadó" Zselifeovszki tábornok közbelépése miatt nem tehették meg, a Népszövetség tanácsa a további összeütközések elkerülése céljából a litvánlengyel haláron srnilcgcs zónát léte witett. mely mintegy négyszáz kilőni--ler hosszúságban és e^vtöl-t'zenké! kilométerig terjedő szélességben, nvuil el a két állam kützött. Ezt a semleges zónát a lakosság részéről emelt sok panasz következtében a Népszövetség' a löhó év eleien megosztotta Lengyelorszúg és Litvánia között azz. il. hogy határozata az érdekelt államokat csupán közigazgatásuk bevezetésére jogositia fel a nekik i'élt t-rületeken. de a végleges halárok megállapításának nem prejudikál. A lengyel kormány a neki itéVt rész i átvételét Február l ">-re kitűzte. s erről a kovmoi kormányi értesítette. Midőn azonban a lcngvel tisztviselők. vámőrök és rendőrök a községekbe levonultak, a litván hadsereii-csopor. tok ellenállására találtak. Némely községet elfoglalhattak. más községtől visszavonulni kényszerültek. Az összeütközésekben litván részről ágyuk is megszólaltak. Az események után mindkét kormány a Népszövetséghez fordult s irataikban egymást okolták az összeütközésekért és vérontásért. Lengyelorszáj; részéről ugyanis az összeütközések áldozatai közt van hat halott és húsz sebesült. Lengyelország azzal vádolja Litvániái, hogv fegyveresen ellene szegül a Népszövetségi határozat végrehajtásának, Litvánia oedig azzal védekezik, hogy Lengyelország jogtalanul halolt be a semleges zónába, hiszen az érvényben lévő megállapodások értelmében Lengyelörszáy cgyoklalulag nem léphet egyes litván községek birtokaim. A vitába beleszólt Csicserin orosz külügyi népbiatos is. aki a Népszövetség határozatát semmisnek jelentette ki. mert szerinte a rigai békeszerződés határozottan kimondja, hogy a Litvánia és Lengyelország közt lemerülő rendet kérdés mindennemű harmadik hatalom beavatkozása nélkül a ket érdekelt álhttn köpött közvcl le" tárgyalással és megegyezései oldható csak meg. Csicserin hasonló közbelépései ugyan rendszerint nein zavarnak vizet, ligve'. emmcl azonban a lengyel és litván határokhoz való közelségérc. é. s a szovjelhadsereg állítólagos harckészségére! nem lehetetlen, hogy a felgyülemlett gyújtóanyag kiigyu'ad és nagyobb megrázkódtatásokat idéz elő. Ez annál inkább lehetséges, mert Sikorski lengyel miniszterelnök hatá-. zottan kijelentette, hogv I^enzvelorszúg ugyan K konfliktus elsimítására. igénvbe veszi cs kimeriü az összes1 rendelkezésre álló békés eszközöket, de az természetes, hogv Litvánia Provokálását -a v&telensértta nem lürheti. A lengyel miniszterelnök kijelentése szerint Lengyelország rendelkezik is a megfelelő erővel arra. hotry hasonló határzavargásoknak záros idő alatt véget vessen. Tomcsónni János, 3