Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 40. szám - Bulgária gazdasági helyzete

Csütörtök, 1923 dec. 20. MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 kormány elnökinek, ugyancsak Brs*tianunak követelését teljesíteni, aki az egész Bánságot kívánta Román a részére. Bratianu erősen Kitartott a maga álláspontja mellett egyrészt, mert a dáciai kontinuitást valló történelmi iskola hivei is a Tiszáig terjedő Románia mellett érveltek, másrészt, mert már ugyanakkor táviratot ka.pott a Vladivosztokban koncentrált magyar-osztrák hadseregbeli, de román származású hadifoglyoktól, amelyben azok sz-ntén ama óhajuknak adtak kifejezést, hogy Románia követelje tk maga számára Magvarországnak a Tiszáig terjedő egész területét a legkisebb engedmények nélkül is. A nehézségek áthi lalásn végett a nyugati hatalmak elsősorban közvetlen tárgyalásokat kívántak létrehozni Románia és Szerbia körölt, de Románia erre sem volt hajlandó, mire aztán Franciaország egy közvetítő indítvánnyal lépett fel. hogy hagyjon meg Románia a Bánságból Szerb'ánnk Belgráddal szemben egy harminc kilométernyi zónát stratégiai okokból inajd amikor a bukaresti kormány ezt . a javaslatot is visszautasította, Párisból odamódositották e/.t, hogy maradjon ennek a harminc kilométeres zóna hovatartozandóságának eldöntése a békekonferencia idejére. Ez a Javaslat sem járt semmilyen sikerrel, ugy hogy aztán az antant részéről ujabb javaslatok váltak szükségessé s erek keretében már odaígérték Romániának az egész Bánságot, ellenben ezzel szemben követelték, hogy Románia szerződésileg garantálja a szerb egyház és iskolai autonómiáját. így álltak a tárgyalások hosszú ideig, anélkül, hogy éppen Bratianunak, a román kormány elnökének makacsság.", miatt, csak valamilyen eredményre Ls vezettek volna. Azutín bekövetkezett az oroszok dunajeci döntő veresége s ezzel a bánsági kérdés nehézségei is hamar eltűntek, az antantnak szüksége volt Romániának a háborúba való beavatkozására, tehát már nem alkudozott, nunem megkötötte az ismert 1916. évi konvenciót, amelyben már minden feltétel nélkül gérte oda a románoknak az egész Bánságot. Ezt az Ígéretet természetesei kényszerhelyzet szülte, s ugy látszik, aiz antanthatalmak nem is gondoltad komolvan annak teljesítésére. Erre Romániának is rá kellett eszmélnie akkor, amikor 1917-ben Thomas Albert, a francia fegyverkezési miniszter Jassyban járt, majd onnan Szentpétervárra látogatott el, aho! néhai Take Jonescu egy meghitt barátjának, bizonyos Fémionnak kijelentette: — Mint miniszter sajnosán respektálnom kell Franciaország angazsmánjait Romániával szemben, mint szocialista azonban és Romániának barátja nyírtán meg kell mondanom, hogy Romániának nem kell minden reményét azokra a szerződésekre alapítania, amelyekről nem tudom, fognak-e beszélni a békekonferencián. Bratianu miniszterelnök, amikor francia kartársának erről a nyilatkozatáról értesülést szerzett; röviden és kategorikusan kijelentette: — Ha tudnám, hogy a békekonferencia nem adná meg nekünk mindazt, amit az 1916. évi szerződésben nekünk igért, ugy visszautasítanám, hogy elmenjek a békekonferenciára. Ujabb fázist jelentett a bánsági kérdésben is Amerka belcavatkozása a háborúba, majd Wilson tizennégy pontja, A békekonferencia előtt senki sem merte megtagadni ezt a tizennégy jKuitot, csupán Clemenceau nevetett egyszer rajtuk, mondván: — Az Isten megelégedeti tiz ponttal. Wilsonnak vájjon miért van szüksége tizennégyre? Ez azonban csak tréfa volt, s a tizennégy pont végeredményben erősen kötötte Romániát is a bánsági kérdésben is, immár nem lehetett szó semmilyen előzőleg irásbetf szerződésekben leszögezett ígéretekről, hanem cvikis egy néprajzi alapon bekövetkezendő népszavazásról, illetve döntésről. Mindezekhez hozzájárult azután az is, hogy Románia teljes harctéri kudarca után kénytelen volt megkötni a bukaresti különbekét. A különbéke ellenére az antanthatalmak továbbra is számítottuk Romániára, melynek segítségét adandó alkalominal ismét fel akarták használni s ennek volt a következménye, hogy a különbéke semmit sem rontott azon az általános nyugafr véksményen. hogy Románia részére lehetővé kell tenni a maga nemzeti egysegét, de ugyanakkor, bizonyára részint azért, mert Románia megszűnt küzdő fél lenni, viszont Szerbia másrészt még mindig az antant oldalán harcolt, a bánsági kérdésben kialakult az a vélemény, hogy a románok már nem számíthatnak az egész Maros—Tisza —Duna-közére. Utóbb a békekonferencia is teljesen ennek a hangulatnak hatása alatt indult meg, de éppen ennek következtebem annál élesebb lett az ellentét Románia és Szerb a között. Az ellentétek áthidalására minden kisérlet meddőnek bizonyult. Take Jonescu, aki akkor semmilyen hivatalos szerepet nem vitt, teljesen mint magánember kivérelte meg a közvetítést s azt indítványozta Szerbia hivatalos delegátusának, Pasicsnak, hogy bizzák a döntést egy rajtuk kívül álló személy elbírálására, amely szerepre a francia Desch aert ajánlotta. Pasics kijeié ntelte. hogy a maga részéről kész lenne az indítványba belemenni, ha TrvVe Jonccu szava kötné Romániát, de hát ő csak magánszemély, ezt a javashtot Bratianunak kellene megtennie. Bratianu azonban erre nem volt hajlandó. Nem volt hajlandó később annak a javallatnak az elfogadására sem, hogy Románia mondjon le bolgár területekről Szerbia jarvára az egész Bánság ellenében. A békekonferencián nagyon rossz hatást keltett Románia hivatalos képviselőjének ez a csökönvössége s azért a konferencia minden további nélkül megkezdte a Bánság ke-tteS>szlásának mikénljét tárgyain;. Bratianu akkor tette azt a nevezetes kijelentést a román képviselőházban, hogy ót egyáltalában nem érdekli az. amit Párisban tárgyalnak, sőt hire teTjedt annak is, hogy egyenesen háborút tervez Szerbia ellen. A békekonferencia ekkor állapította meg art a határvonalat, amely a Tomesvárbáziási vasúti vonatat teljes egészében Romániának juttatta s a francia külügyminiszter ekkor még egyszer barátságos inditvánvt tett Bratanunak, hogy fejtse ki egy memorandumban a maga álláspontját, aminek ellenében bizlositja, hogy Románia még némi területet kaphat a Bánságból, igy minden bizonnyal meg fogja kapni a Tisza-Maros szögét, valamint Versec és Fehértemplom városokat is. Bratianu nem is hederített erre a jóakaratú javaslatra. Ilyen körülmények között következett be aztán az a döntés, amely olyan hfKtárvonalat szabott meg a Bánságban Románia és Jugoszláv* között, amely eddig is számos izgatásnak szolgáltatott anyagot és bizonyára fog a jövőben is, a Duca-féle kérdésnek „végleges" rendezése elle nére is. KÖZGAZDASÁG ^ Bulgária gazdasági helyzete A szófiai sajtóiroda november végén érdekes kis röpiratot adott ki az ország gazdasági helyzetéről. A röpirat azt fejtegeti, hogy miféle külpolitikai okok idézték elő a léva ujabb esését és a bolgár gazdasági élet jelenlegi válságos helyzetét. A földművelésügyi minisztérium jelenítése szerint az idei terméseredmény jobb, mint bármely ezelőtti esztendőben. Az aratás 22,483.000 métermázsa gabonát eredményezett, holott a tavalyi termésereeim.'-ny, bár szintén kitűnő volt, csak 20,050.000 mé-termázsát tesz ki. A háború előtt Bulgária termésének több. mint egynegyed vészét exportálta. K mult évek feleslegét összeszámítva, az idén 80.000 vaggon exportálható gabonatömege van, de ai világpiac helyzete ojyan, hogy a gabonakivitel, különösen a búzáé, alig számbavehető. Az árak ugyanis lényegesen estek, mert fellépett a versenyben Kisázs'a, Amerika és különösen Szovjetoroszország, mely igen olcsón adja. el búzáját, csakhogy idegen devizákat gyűjthessen. Végül az is számbave-endő, hogy az egész világon mindenütt meglehetős jó termés volt, ugy hogy a világ buzafeleslegét 90 millió mázsára lehet tenni. A küljőldi árak esése olyan érzékenyen sújtotta a bolgár gabonaexportot lebonyolító konzorciumot, hogy a gabonakivitel majdnem telicsen megtzünt. Ez pedig a kereskedelmi mérleg egyensúlyát bor totta f' 1. Még érzékenyebb volna a veszteség, ha a dohányexport nem növekedett volna. A dohány mindinkább föexporteikktWé lesz Bulgáriának. 1922 első felében a dohány kivitel 1.000.000.000 lévát jövedelmezett, holott ugyanakkor a gabonaexport nem emelkedett 1.200.000.000 léván felül, a kivitt 20.000 vaggon buza után. A jelenleg exportálható dohánymennyiség 800.000 tonnára tehető.