Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 40. szám - A bánsági kérdés

LO MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 dec. 20. ugy bekövetkezik majd a fokozatos ki egyenlitődés. Azok az államok, amelyek eddig az emberiesség követelményeit nem voltak hajlandók ipari törvényhozásukba belevinni, a tapasztalás ráveri ráeszmélnek arra, hogy az ipari tevékenység korlátozatlan. szabad mozgásából származó haszon csak ideiglenes és végül is. önfentartási érdekből, kényszerülnek nz ipari kultúra állásarak megfelelő gyári törvényhozás megvalósítás-ára. A társadalom fejlődése és a kulturnépeknek kölcsönös gazdasági függősége mellett nem lehetetlen, hogy a gyári törvényhozás nemzetközi szeizödésck tárgyává lesz és ujabb nemzetközi (jogviszony fog kialakulni, minthogy az ujabb kereskedelmi szerződések megkötésénél már jelentkezik az a törekvés, hogy a termelési fellételeknek a törvényhozás különbségéből Származó eltérése ne maradjon figyelmen1 khin. 1880. decemberében Frey Emil javaslatot terjesztett a svájci szövetségtanácshoz abban az irányban, hogy A főbb ipari államokkal bocsájtkozzék tárgyalásokba, a nemzetközi munkásvédelmi törvényhozás megválasztása értlekében. A szövetségtanács a javaslatot elfogadta és körlevélben kérdezte nv'g a legjobban érdekelt államokat-. Angliát. Ausztriát, Belgiumot, Franciaor szágot, Németországot és Olaszorszáuo'.. vájjon hajlandók lennének-e egy ilyenirányú nemzetközi konferencián rés;.t venni. A kérdésre Ausztria és Ola^z ország kivételével, valamennyi kormány elutasitólag válaszolt. Ausztrit és Olaszország kormánya is csupán a konferencia prograinmjának bcinut.i tása után tartotta érdemi nyilatkozatát megadhatónak. Ilyen körülmények mellett a svájci izövetségtanács. törekvésének siktiot nem látván biztosítottnak, a bonfc rencia összehívásától elállott. Az 1882. évben a német kothoiikusok országos kongresszusának e;tvik határozata értelmében megalakull * katholikus szociálpolitikusok lú/olt íága. amelynek a mainzi érsek volt a védnöke és amely az 1885. evlnn késr.itett javaslatában a nenizctk>>;i szociálpolitikai törvényhozás létrejöttél sürgette. Az 1883. évben. Zürichbvn uw&tat tott munkásgyülés felhívta a s:'nvetségtanácsot arra, kezdcmenye/./.i'n ily,l)'>b tárgyalásokat a többi áliamma'i a nemzetközi munkásvédelmi törvényhozás életrehivása irányában és e fr'adat megkönnyítése céljából, körlevél lel fordult a külföldi munkásszervezetekhez, a mozgalom támogatását kérve azoktól. A gyűlés legelsőbben a napi nyolcórai munkaidőnek behozatalát, a tizenöt éven alóli gyermekek munkájának tilalmazását s a nök, valamint a fiatalkornak éjszakai munkájának megszüntetését tartotta nemzetközi egyezmények utján mcgvalósitandónak. Ugyanebben az időben hasonló határozatot hozott a- francia munkások nemzeti kongresszusa Roubaix-ban- A francia szocialista képviselők (Boyer. fáilly, Basly. Hugues) javaslattal fordultak a francia kormányhoz, tenné meg a kezdeményező lépést. A kormány válasza természetesen, elutasító volt. Az 1880. évben a német birodulmi gyűlés szociáldemokrata csoportja a birodalmi kancellártól kérte a neveze tesebb termeld országoknak konferenciára való összehívását, hogy a nemzetközi munkásvédelmi törvényhozás alapelveire megállapítás köttessek. Javasolták, hogy: n napi munkaidő valamennyi üzemben tíz óránál több ne legyen; az éjszakai munku minden üzemben mi.'gtiltnssék, kivéve ott, ahol az üzem természete a folytonosságot feltétlenül megkívánja: a tizennégy éven alóli gyermekek iparszerü foglalkoztatásra bocsájthatók be legyenek. A francia szakszervezetek által ősz szvhivolt és l'árisbnn. az 188G. évi augusztus hó 23-tól 29-ig megtartott mimkáskonferenría, melynek nemzetközi jellegét a belga és német munkásképviselők megjelenése adta meg, kiáltvánnyal fordult a különböző' országok munkásaihoz, lépjenek közbe kormányaiknál a munkafeltételek nemzetközi szabályozásának javára. A konferencia első sorban: a tiz/ennéuv éven alóli gvenmkek munkára való alkalmazásának megtiltását: a fiatalkorúak és nők érdekében különleges védőintézkedések biztosítását; n naoi nvole órá.s munkaidőnek behozalrlát Hvti egy télies pihtnönap közbeiktatásával); az éjszakai munka megszüntetését (a törvényben mcgállaDitott kivételekkel); az egészségügyi intézkedéseknek a munkahelyen való kötelező -alkalmazását: a munká" egészségére különösen káros ipari munkák és termelési módszerek meetiltását: a vállalkozók macán- és büntetőjogi felelősségének az üzemi baleseteknél való mc','állar>itá*át: a műhelyek ellenőrzésének intézménvesitését 'a munkások áW'l választott felügyelő tisztviselők ut'án); kivánta az elpven-lő nemzetközi munkaügyi törvényhozás utján tető alá juttatni. (Folvt. köv.) .OOOÓO<X><HCHC><X><X><X>OV^^ Az osztrák hadsereg; nem párteszkr'z többé Az osztrák parlament pénteki ülésén a szociáldemokraták a kirohanások özönével árasztották el Frank dr. vicekancellárt s egyben a legnagyobb sértésekkel halmozták el osztrák birój kart. A Reirhspost rámutat arra, hogy a szociáldemokraták obstrukciója és elkeseredése arra a körülményre vezethető vissza, hogy a hadsereg mindinkább kisiklik kezükből s a katonaság napról-napra jobban elfordul tőlük. Az osztrák hadsereg nem párlinslrumcntum többé s a szocialista befolyás a kaszárnyákban a minimumra redukálódott. Ezzel magyarázhatók a kancellár-helyettes és a hadügyminiszter ellen irányuló kirohanások is. A bánsági kérdés A román parlament irrunár ratifikálta uzt a megegyezést, nmei? hosszú huza vona és soká-g sikerleien tárgyalások után végre meg állapodást létesített u bániági romdnszcib halár kérdésében A megállapodást annak idején a Magyar Külpolitika is már közölte hivatalos román kmmműniké alapján. F.bbcn a kommünikében Duco külügyminiszter ugy tiintetle fel a dolgot, hogy ezzel $ megállapodással a kérdés immár „véglegesen" rendezve van. Ebben a „végleges" rendezésben azonban több okból is kcklkcdnünk kell. A Bánság kettéoszrtottsága ejáej a megállapodással sem szűnt meg gyujtószikrája lenni Románia és Jugoszlávia egymás Clleni izgatásának. Román részről valam kor Bialiiinu vezette ezt az izgatást, de amikor miniszterelnökké letj. a hivaul-u politika szempontjául természetesen nora követhette továbbra is azt, hanem átvette a szerepet tőle a román nemzeli párt. Ez máris akciót kezdett a „végleges" nugálla podis ellen. Temesvári tagozata propaganda g>űlésaket határozott ej a „véglegesen" megállapított liatár meutén fekvő közjégokl/en, ugy hogy minden kilátás megvan arra, hogy a bánsági kérdés továbbra is ütközőpontja marad a két szövetséges, sőt úflitólag baráti viszonyban lévő szóm széfállamnak. A bánság: kérdés mint ilven. a háború kitörésekor kezdett elsőbben szerepet játszani Románia és Jugoszlávia politikájában. 191 í. őszén kötötte meg Románia az akkori Bratianukormány által vl-ö egyezményét az antanthatalmak közül Oi oszorszaggal, ajnelyben Románia jóakaratú semlegességet fogadott meg. amivel szenv Iven Oroszország elismerte Románia jogát arra, hogy Auszlria-Magvaror szagból a román-tübbségü területeket elfoglalhatja. Nem volt semmi precizitás feltüntetve ebben az egyezményben arra nézve, hogy milyen és mekkora területekről lehet szó, csupán az volt kikötve, hogy Bukovinában egy vegyes orosz-román szövetség fog etnikai alapon határozni arról, hogy milyen területrész jusson Romániánk. Már 1914. végén megkezdődjek aztán a tárgyalisok Románia és az antant többi államai között a románoknak a háborúban való részvételéről és már nem csupán jóakaratú semlegességéről A tárgyalásoknak két nehéz kérdése volt: az egyik a bukovinai, a másik a bánsági. A bánsági kérdést illetően az okozott leginkább nehézségei, hogy * Maros—Tisza—Duna-közben a legkülörtbözöbb nemzetiségek a legrvgvabb őssze-v'sszoságban élnek s egyikük sem képez homogén tömeget. Amikor tehát Románia erre vonatkozó igénvét kifejtette nz antanthatalmak előtt, ugyanakkor ugyanilyen jog^.tl aspirált a Bánságra Szerbia is. A szerbek akkor már erősen harcoltak az antanttal együtt s küzdelmük eredményeként ők is területi ígéreteket kapbiik. amelyek miatt aztán a nyugati hatalmak nem -is voltak hajtandók a román