Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 40. szám - Smuts tábornok a jóvátétel kérdéséről

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 dec. 20. előtt nem Jterü) dülöre, akkor Baldwin ügyos sakkhiw-ássq] nai»i rendre tűzve ft vámkénl&st, maga mellé állithatla volna a munkáspártot, megmentve a munkáspárt támogatásával a konzervatív kormányt. De Mr. Baldwin nem telte meg ezt a lépéist, inert a konzervatívoknak n védővám csak olyan választási jeliszava volt, mint •milyen kevéssé őszinte és népáttiiitásrfl szánt Lloyd George szabadkoreskedó meggyőződése és néim-tbarút volLa. Lloyd George most szabadkere&kcdő, mint ahogyan 1918-ban azl Ígérte, hogy Vilmos császár lógni fog és hogy az angol polgárok nein fognak adot fizetni, mert Anglia német haJLsarcbó*l fogja fedezhetni kiodásait. Lloyd George ma szaba Ikcreskedő ós azt állítja, hogy elszakadva Franciaországujjá kell építeni Németországot; de a béketárgyalások alkalmával 1918 novemberében Lloyd George tagadta meg Franciaországnak a katonai biztosító szerzőJé-s aláírását ós kényszerítene ezzel Franciaországot, hogy H Hajiul balpartjának védelmi zónául való megszállását követelje. LLovd George volt az, aki az 1921 februárjában Londonban tartott jóvátételi konferencián követelte a német kivitdnek ^6%-os exportilletékkel valS terhelését és ez az intézkedés tetézve az anli dumping bittel és a safejjuarding rrf Indu-striels billel, indította meg Németország gazdasági összeomlását, H melyért most Lloyd George Franciaországot terheli felelősséggel. A harmadik pari, a munkáspárt egyesitelte magában a konzervatívok gazdaságpolitikáját a liberálisok külpolitikájával. Ma már tisztázottnak Játszik, hogy a munkáspárti kormány előbb vagy utóbb, de el nem kerülhető. Mae Donald már nyilatkozott is orrol, hogy a munkáspárt külpolitikai megjelenését követni fogja u háborús adósságoknak Franciaországtól való behajtása Ez a politika arra vezetne, hogy Franciaország — amint a Tcanps nagyon helyesen felelt Mac Donaldnak — kényszerülve volna a jóvátételi mindenáron, Németország teljes tönkretétele árán is behajtani, hogy angol adósságait fizethesse. A munkáspárt MAép&iót tehát nem a francia-német viszony enyhülése követné, hanem éppen ellenkezőleg, a jóvátételi kérdés elmérgesedése. Nem is képzelhető máskép egy olyan munkáspárt kormányvajutása, am»ly ámbár parlamenti relatív többséggel bír, de belpolitikailag akcióképtelen lesz. Lloyd George már megszabta azokat a kereteket, amelyek közt a liberális pártnak támogatása biztosítva lenne Mac Donald kormánya részérc, de amelyen tul ftcmmilycn polgári párt támogatása nem lenme elképzelhető. A munkáspártnak tehát le kellene mondani eredeti programja megvalósításáról. És meg kellene elégedni a szociális injek ciók politikájával, amellyel elsősorban u munkanélküliséget kellene segíteni De ilyen szük keretek közé zárt munkáspárti kormány elvesztené mihamar a népszerűségét és ezért lenne kénytelen fokozott mértékbon fordulni a külpolitika felé. A jóvátételi kérdésben (tzonban Anglia jelentőségét korlátozza Franciaország eüsztenciális érdeke és Németország tnlpraállitása csakis egy francia nőmet megegyczó-rtől letiet függővé téve. E/J a megegyezést, amelyet minden józ-an német polilikának követeim ós clömoz litani kellene, Anglia nem segitheti elő azzal, h>a szembe fordul Franciaországgal. A munkáspárti kormány így csakhamar a jóvátételi kérdési ós a belpolitika Scyllája és Charybdise közé kerülve, bizonyára nem fog tudni nagyobb jelentőséget biztosítani magának, mint amit egy uj;il>b választás előkészítése jelent. 00000<X><X><X>0<>00000 Smuts tábornok a jóvátétel kérdéséről SJKUIS tál>ornok. a délafrikai étlacn mioiszlerolnö'kc a londoni Savoy-szállólxin olk'lóbeT 23-án magy beszédet mondott, amelynek eredeti ^övtgóből közöljük Uz alábbi nagyérdekü részleteket: — A konferenciának elsősorban a jóvátétel kérdését kell megoldania. Ha az államférfiak belátáah és komolyan akarják a megoldást, akkor a jóvátételi kérdés mai állapota lehetőséget ad kielégítő megoldásra. Ma már mindenki ejsmeri, hogy az az összeg, amelyet a jóvátételi bizottság 1921. májusában 6.6 milliárd fontban állapított meg, túlzott és megfizethetetlen, vjgy ha azt megfizetné Németország, helyrepótolhatat.an kárát szenvedné az angol ipar. Lkkora összeg kifizetésének következménye ugyanis elsősorban az lenne, hogy a német munkásság helyzete, anynyira megrosszabbodik, hogy az alacsonyabb bérelikel szemben a többi országok ipari termelése elveszítené versenyképességét. Ezt az összeget tehát józanul mérsékelni kell és az angol, francia és belga kormányok között fo.yt legutóbbi tárgyalások megengedik annak a feltevését, hogy egy ilyen — józunnak mondható — összeg 'meghatározható és megállapítható. Németországnak azonkívül a további fizetések megkezdése előtt két évi moratóriumot kell engedélyezni, hogy ez alatt az idő alatt rendezhesse pénzügyeit, helyreállíthassa hitelét és egyensúlyba hozhassa költségvetését. — A magam részéről mind Angliában, mind pedig a kontinensen több i/ben tárgyaltam a legszámottevőbb pénzügyi tekintélyekkel és érdeklődtem véleményük iránt Ez a vélemény egyöntetűen az volt, hogy Németország, amennyiben a jóvátétel végső összegét józan mértékre csökkentik |s e szám tekintetében is meglehetősen azonos véleményük volt) és megadják neki a moratóriumot, hogy rendbe szedhesse háztartását, nagy és mindinkább növekvő részlettörlesztésekre lenne képes a jóvátétel javára. — Más szóval vaJamennyien egyetértettek abban, hogy a pénzügyi technikai kérdések közmegelégedésre megoldhatók, ha a politikai kérdéseket kiküszöbölik. Németországnak na<rvobb pénzügyi és ipari erőforrásaira, valamint kétségtelenül egészségesebb közgazdasági helyzetére való tekintettel, sem akkora hitelre nem lenne szüksége, *em az ellenőrzésben nem keL'ene ] oly messzire menni vele szemben, mint ahogy azt Ausztriában tették. I — Németország tehát ma még képet I jóvátételt fizetni és e jóvátétel akkora , összeget képvisel, hogy lényegesen csökkentené a szövetségesek országúiban az adózó polgárok vállaíru nehezedő ttrhekct. Ellenben Igenis meg van az a veszedelem, hogg ha erős kéz rendet nem teremt és a helyzet állandóságát nem biztosítja, teljessé lesz Németországnak már megkezdődön közgazdasági ét politikai felbomlása és akkor talán örökre lemondhatunk arról, hogg Németország bármikor is jóvátételt fizessen. — Általában attól tartok, hogy a közönség nincsen egész tisztában, hogy egyik katasztrófának bekövetkezése esetében mily súlyossá válnék Angii* helyzete. A bankóprés segítségével éí a márka értékcsökkenésével Németország megszabadult belső adósságaitól. Azonkívül a békekötés óta iparát oly mÍTlékben tökéletesítette, hogy ezek felülhaladják az angol ipari lerendezéseket. Ha most Németország akár egy, vagy más okból a jóvátételi | fizetésektől is mentesittetnék, ipara 1 nagy mértékben újból megkezdhetné j tevékenységét, anélkül. Ivoev ebben az Ang.iában lévőkhöz hasonló nyomasztó adóterhek gátolnák. — Itt Angli.'.ban a pénz értéke még majdnem az aranyparitáson van és azország belső, úgyszintén külső hadiadó.'ságai teljes összegükben rnegfizetendök lesznek. Az angol nép és az nngol ipar két nemzedéken át lesz kénytelen ezeket az óriási adóterheket viselni, amely adóterhek alá', külföldi versenytársai jóformán mentesítve lesznek. Angiiának tehát meg van minden elképzelhető pénzügyi oka arra, hogy a jóvátéteti kérdések azonnali megoldását süroesse. A halogatás, amelyet máris t;,/pa«ztaJhatu[ik, más. a jóvátételi kérdésnél! sulyos:.bb nézeteltéréseket jelentő problémákat vethet föl és ha ezeket nem lehet rövidesen dülöre juttatni, Európa könnyen oly helyzetbe kerülhet, amelyben a jóvátétel kérdése megszűnik létezőnek lenni Itt rnnét sokkal súlyosabb kérdések várnak majd megoldásra. — A súlyos vitákat és nézeteltéréseket méhükben rejtő problémák a Kuhrvidík megszállása és Németorsiágnak fenyegető szélbomlása. — A megszállást éppen a jóvátétel érdekében legalább is /láthatatlanná kell tenni t's le kellene dönteni minden sorompót, amely gátjára van a Németország és a megszállott területek között lévő kereskedelmi összeköttetéseknek. A mai ál.apot szerint a jóvátételre irányuló megállapodások eredményteleneknek és meddőeknek mondhatók. A megszállás azonkívül nemcsak kényszerintézkedés a német kormány ellen. de közvetetten kizsákmányolása német területeknek, melyet a versaillesi szerződésre visszavezetni nem lehel és ameluet a versaillesi szerződésnek jóvátételre irányuld követeléséve! sem lehet összhangba hozni. — A franciák gyűlölik ezt a szót^ hogy revízió, mégis ők azok, akik a re"