Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - A nemzetközi munkásvédelem törekvéseinek kialakulása 1. r

MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 ckc. 13. amivel a versenyképesség fokozását, vagy legalább is: megtartását veszélyeztelve látták. A szociálpolitika föjlődésének ezt a nagy akadályát az eszme harcosai a nemzetközi munkasvédelcmmk telöaláhozatala révén vélték elháríthatni. A gondolat lényeget az a megismerés alkotta, hogy a kapitalista lermefésniód a különböző országokban véve azonos és a szociális bajok is nagyrészben azonosan jelentkeznek, lr. hát, nemzetközi megegyezés révén, mód nyílnék a legkiválóbb visszásságok kiküszöbölésére, annál is inkább, mert a nemzetközi megegyezés következtében megteendő munkásvédelmi intézkedések a szerződő államok termelési költségeire tobbé-kevésbbe hasonló súllyal nehezednek és különösebb előnyhöz egyik állam sem jut a másik kárára. A nemzetközi munkásvédelcm eszméjének első nagy propagálói között találjuk Sismondi és Owen Róbert nevét, azonban nekik tulajdonképpen csak a magvetőnek szerepe jutott. Utánuk Legrand Dániel ismerte föl kellő világosan a nemzetközi munkásvédelem jelentőségét. Az ö gondolatai vallásos és erkölcsi motívumokból indulnak ki, de a kérdést nemzetgazda, sági szempontból is helyesen fogta föl. Legrand az 1841. évben a francia kormányhoz fordult és kérte azt, tegyen kezdeményező lépést a nemzetközi munkásvédelmi törvényhozás megvalósítása érdekében, azonban törekvését siker nem koronázta, csupán azt érte el, hogy Franciaország törvényben szabályozta a gyárakban alkalmazott gyermekek munkáját. Legrand a sikertelenség miatt nem csüggedett el és az 1857. évben ismét hasonló irányú javaslatot készített, amelyet azonos szöveggel a német, osztrák, orosz és olasz kormányokhoz juttatott el. A javaslat értelmében nemzetközi törvényhozási uton kellene kimondani azt, hogy fiúgyermekek tiz, leánygyermekek tizenkél éven alól gyári munkára nem alkalmazhatók; a tizennégy éven alóli gyermekek napi munkaideje hat óránál, a tizennégy éven felüli gyermekeké: napi tiz óránál, a felnőtt munkásoké pedig napi tizenkét óránál több nem lehet; éjszakai munkát — este fél 9 és reggel fél C óra között — valamint vasárnapi munkát végeztetni nem szabad. Legrand javaslata ezeknél a kormányoknál sem részesülhetett kellő fogadtatásban, hiszen az egyenesen merénylet volt akkor az erősen hangsúlyozott gazdasági szabadság ellen. Legrand első kisérletél megelőző évben— 1840-ben—kezdette meg az angol kormány az úgynevezett kékkönyvek kiadását. Ezek a kékkönyvek megdöbbentő képét festik azoknak az állapotoknak, melyekben Anglia munkássága sínylődött. A kékkönyvek leírják, hogv az angol bányákban már négyéves életkorú gyermekek is dolgoznak és a munkásoknak tekintélyes része tizenharmadik életévét még nem töltötte be s egy még nagyobb részt alkot a tizenhárom és tizennyolc életév között lévő munkások tömege. A munkaidő tartama gyermekek és fiatalkornak számára: napi tizenegy, legtöbbször tizenkét óra és éjszaka is dolgoznak. A kézműiparban foglalkozók helyzetéről hasonló képet olvasunk. Vannak esetek, hogy már hároméves gyermekeket is alkalmaznak és nem megy ritkaságszámba az öl-hatévcs gyermekek dolgoztatása. A gyermekek nagyobb része kilencedik életévének betöltése előtt kerül munkába. A munkaidő itt rendcsen napi tiz óra. de sokszor tizenegy, tizenkét, sőt tizenhat órán keresztül is tart. Ila a ,,szigorú erkölcs" országában: Angliában ilyen viszonyokat kell szemlélnünk, elképzelhetjük, milyenek leheltek 02 állapotok a többi országok bnn és könnyen megmagyarázható az is, miért nem tartották Legrand javaslatát alkalmasnak érdemben való tárgyalásra. (Folyt, köv.) <so<XX>0<>0<><><><>0<>000000000<><>0 Srobár visszahívása Amerikából A Szlovák értesülése szerint Po~ rubszky János római katolikus pap és az amerikai tót ujságirók autonóm szövetségének elnöke Hughes államtitkárhoz levelet intézett, amelyben a következőket állította: 1. Srobár dr. ugy ment Amerikába, mint a csehszlovák kormány reprezentánsa. 2. Srobárt azon feltétel mellett engedték Amerikába, hogy kulturális kérdésekről fog előadásokat tartani. 3. Srobár annyira megfeledkezett magáról előadásaiban, hogy némely amerikai tót gentlemant kigúnyolt és ocsmány nevekkel illette őket. 4. Hogy ezt Srobár, mint az Egyesült-Államok vendége követte el. Ezért a tót újságírók egyesületének tagjai, mint amerikai állart.'polgárok, azt kívánják, hogy Srobárnak tiltsák meg az Egyesült-Államokban való további előadásokat és ugy bánjanak vele, mint nem kívánatos idegennel. Alighogy napvilágot látott ez a hír, a félhivatalos Cses;kos:lovens:ká Refiublika Idecember 1.) jelentette, hogy a kormány táviratban fölszántotta Srobárt, hogy amerikai előadásait szakítsa félbe, mert a törvényhozási munkában nagy szükség van reá. A néppárti Szlováknak az a véleménye, hogy alighanem az amerikai kormány lépett közbe Benes külügyminiszternél Srobár visszahívása iránt, aki egy hónap előtt Amerikába ment, hogy az oltani tótok körében Hlinka agitációját ellensúlyozza. Kordacs érsek lapja, a Csech december 4-iki számában A csehszlovák kormány blamália magát Srobárral Amerikában címen ir róla, a preraui Právo szerint pedig „Srobár utja fiaskó volt, sőt még több." A tót ujságirók fölkérték a washingtoni kormányt, ho?v üldözzék ki Srobárt Amerikából, mivel politikai ellenfeleit és az amerikai polgárokat megsérti és mivel előadásaiban mint egy a kormány állal megfizetett ágens az amerikai tót népet fölizgaUja és nem lartja magát tárgyához, amint megígérte. IRODALMI SZEMLE Beszámoló a német könyvpiacról A télies összeomlás előtt álló nőmet könyvpiac még mindig csodálatos szívóssággal védi a német érdekeket a birodalom határain kívül is. Berlinben most alakult eev Daltischer Verlay nevű vállalat, melv egyszerre négy füzettel léD a közönség elé, hogv az észtországi németek ügvét ismertesse. Einst l-romme: Die Renublik Lsthland und das I'rivateigentum. Georg iSoadanoff: Die esthnische Agrárreform, cin Mittel zur L'nterdrückung der nationalen Minoritát és Artúr Weller: Die Agrárreform in Eslhland in jurislischer Uclcuchtung. mind az észtországi agrárkérdést tárgvalia. illetőién azt ismerteti, hogv agrárreform címén az ui eszt állam hogv fosztotta meg az ottani többszázados birtokosztálvt ingatlanától és űzte ki az országból. A negyedik (Róbert Baltenius: Die Balten in der Geschichle Esthlands) történelmi vitairat, melv bő adatokkal azt bizonyítja, hogv a Baltikum egyedüli gazdasági és kulturális megszervezőié a német birtokososztálv volt. Elfogultságtól egvi/k füzet sem mentes és a szerzők nagvon is bőven használják a pángermán irodalomban nár évtized óla annvira általánossá lett jelszavakat, mintha csak Kaindlnak és társainak fejtegetéseit olvasnók arról, hogv Magvarország teljes gazdasági és szellemi kultúráját n német bevándorlóknak köszönheti. Ez a sok túlzás tette II iabb időben ellenszenvessé a németeket külföldön. Két ui német havi folyóirat indult meg az orosz szovjet területén élö németekről is Berlinben. Egvik a Vo/<yaüeutsche Monalshefte. a másik a Deutsches Lében in Russtand. Mindkettő szerkesztője F. H. fícimesch. egv kivándorolt erdélyi szász. Az oroszországi régi német telepesekkel odahaza az anyaországban eddig alig foglalkoztak s így valósággal meglepetésszerüleg értesülünk róla. hogy milyen német kulturélet folyik a messze Kekt elzárt területén. A balti németséggel foglalkozó külön számot adott ki Danzigban az Ostdeutsche Monalshefte is, gvönvörü képeket közölvén Rigából, Révaiból és Dorpatból. Az elszakadt keleti németség, mint nemzeti kisebbség sorsával foglalkozik igen behatólag az Ullmann kiadásában megjelenő hamburgi Deutsche Arbeit I is. a dán uralom alá került németek I helvzetét pedig Sihleswinholstein cimü I külön kötetben (Lipcse) ismerteti a I Deutsche Kulturpolirische Gesellschaft. A fíiqasche Rundschau külön kiadásban ad egv Entuiicklunq des deutschen Schulivescns in Leltland cimü füzetet. Lettországba az orosz uralom megszűnte után a német telepeik az első évben 45 német iskolát állitottak fel s ma ez a szám kétszeresén felül van. A növendékek száma akkor 7645 volt. ma már 12.000-en felül van. Az LkoIák között tiz gimnázium. Kizárólag a szülők tartanak fenn ötven iskolát, a többit a községek vagy az állam segé-