Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - Olasz könyv Jugoszláviáról 3. r

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA Gsülürtök, 1923 dec. 13. Olasz könyv Jugoszláviáról XfIL Ha azt kérdezné valaki tőlünk, —< írja továbbá Randi, — milyen is volt tulajdonképpen Jugoszlávia külpolitikája fennállásának első három esztendejében: hát bizony a legnagyobb zavarba jönnénk. Jugoszlávia voltaképpen Nagy-Szerbia helyett született mee. következményeként annak a nagv szerencsétlenségnek, amely Ausztriát érte, méhében hordozva Ferenc Ferdinánd trializmusát és a Nagy-Horvátországot. Már az első pillanatban elpusztult' volna, hogyha akadt volna olyan nép vagy olyan állam, amelynek érdekében és erejében állott volna, hogy megfojtsa. De még külső beavatkozás nélkül, veleszületett gyöngeségénél fogva is meghalt volna, hogyha a sors nem adott volna neki olyan gondos, dusemlöiü dajkát, mint amilyen — Amerikai Jugoszlávia külső negatív okok folytán iütt létre é: tartja fenn magút. Külső politikája is ennélfogva a status quo fenntartására törekszik és főként a védekezésre irányul. Csöndes, mert emésztésre van' szüksége. Miként nyilvános élete, azonképpen külpolitikája is még csak embrionális állapotban van. A horvátoknak és a szlovéneknek eddig még nem volt alkalmuk nagyvonalú nemzetközi és európai politikára kiképezni magukat; Szerbiában az az oligarchia, amely az ország sorsát diktálja, jő külpolitikai szempontot sajátított ki. ahonnan azonban a kilátást körülhatárolják a Balkán-államok és Közép-Európa. ) A nagytömeg tűrte, hogy az orránál fogva vezessék, s ez az oka annak, hogv a jugoszláv közvélemény annyira aoatikus. kiforratlan í téliesen a kormány sajtójának hatása alatt áll. Erre a jelenségre, amely kiütközik magán a parlamenti életen is, éppen Trumbics volt miniszter mutatott rá. Jugoszlávia külpolitikáját az udvar és a külügyminiszter irányítja; minthogy pedig a külügyminiszteri ágendákat — rövid 'megszakításokkal — már néhány "évtized óta Nicola Pasics látia el: mind Szerbia, mind pedig Jugoszlávia külpolitikája egyazon elme szüleménye. Pasics, belátva, hogy Szerbia tulkicsiny ahhoz, hogy a nemzetközi sakktáblán valamit is számítson, kicsiny csónak iát Oroszország vontatóhajójához kötötte. Ezzel és ennek révén szállott hadba Ausztriával. Minthogy azonban hatalmas pártfogója váratlanul elbukott: nem maradt más hátra, mint hogy az angolfrancia-olasz nagv-en tentehoz csatlakozzék, amelynek oltalma alatt viszonylagos nnsvobb győzelmet aratolt. mint szövetséges védnök társai együttvéve. Ma már azonban a jugoszláv külpolitika követelményei teljesen megváltoztak. Elmultak azok az idők, amikor Szerbia külügyminisztere — ismervén országának minden zegétzugát s talán minden egyes emberét személyesen — alaposan tudhatta, mire van szüksége az országnak éa apróra ismerhette az úgynevezett közvéleményt. Jugoszlávia azonban megnagyobbodott Szerbia: teljesen uj nénességgel. tradíciókkal, szükségletekkel és határokkal, Pasics pedig belpolitikájával arról tett tanúbizonyságot, hogy nem ismeri azoknak a különféle népeknek a pszichológiáját, a melyek áz S. H. S. államot alkotiák és hogy nem ismeri az uj Jugoszlávia lelkületét. Másrészt pedig, az angolfrancia-olasz nagy-entente ma már Csak inkább névleg áll fönn. semmint régi valóságában; politikája mindössze csekély számú közös érdekükre szorítkozik, s az elkerülhetetlenné válV nézeteltérések valóban kaleidoszkópszerüen változó nemzetközi politikai helyzeteket hoztok létre. Hogy pedig valaki ezen a szikláktól veszélyeztetett, uj tengeren hajózhassák, nem olyan kormányosra van ám szükség, aki a vonlatóhajóhoz kötött csónakocskájának a farán ül, hanem szükség van egy olyan ügyes, éber, figyelmes, fürge és kezdeményező erővel teljes parancsnokra, aki a szél minden fuvallatát a maga javára tudja felhasználni s el tudja kerülni a zátonyokat. Ezt a kormányost Jugoszlávia sem Trumbicsban, sem Pa sicsban nem találta meg! Jugoszláviának időszerű sorrendben első külügyminisztere: Trumbics ügyvéd, alkalmi diplomata, ráéhezett Isonzóra, fél Albániára, az osztrák Karintiára, a magyar Baranyára, a román Bánságra, a bulgár Caribródra és Strumicára. Ám ez az igyekezett és a párisi konferencia előtt kifejtett propaganda még nem külpolitika, csak éppen előjelei annak a viszonynak, amelyet Jugoszlávia forgat elméjében a szomszédos államokkal szemben. Trumbics keményen tartotta magát mindaddig, amig támasztékul maga mellett érezte Clemenceau-t és Wilsont, de legott megadta magát, mihelyt Amerika támogatását nélkülözni volt kénytelen. A jugoszláv politika lényege az adriai kérdés volt, amelyben az entenle szembe került Olaszországgal, s amelyben Wilson — Euróna történetét és földrajzát nem ismervén — csökönyösen ragaszkodott ideológiájához, Clemenceau szabad folyást engedett Olaszország jövője iránt talán nem ok nélkül érzett irigységének, Lloyd George pedig még egyszer megkockáztatta britt ravaszságát annak a harmadiknak, aki — örül. Pasics, noha az utóbbi háborúk viharaiban kormányosa volt Szerbiának, nem szentelhette minden figyelmét és gondját olyan mértékben a külpolitikának, amily mértekben arra szükség lett volna, mert Jugoszlávia belső ügyei teljesen elfoglalták. Ellenfelei el is halmozzák öt ezért keserű szemrehányásokkal, amelyekkel szemben Pasics azzal védekezik, hogy figyelmezteti őket arra a hagyományos hűségre, amelyet Szerbia és Jugoszlávia szövetséges társaival szemben tanúsított mindenha: viszont, ellenfelei azzal érvelnek, hogy az engedelmesség még nem — külpolitika. Külügyminisztersége idején Trumbics nem tudta megvalósítani Jugoszlávia területi ambícióinak, határait, Pasics ez idő szerint való politikája pedig a kijelölt határok kínos megvédelmczésére szorítkozik. A valóság az, hogy Jugoszlávia területi sikereit csak annyiban érte el. amennyiben ezek a sikerek az angol-francia-amerikai nacv-ententc számításainak és terveinek keretén belül elérhetők voltak. Mihelyt azonban magára maradt: csónakorskája legott beleütközött Karintia, Fiume, Baranya és Albánia szirtjeibe. A jugoszláv közvélemény ez ok miatt nagyon kiábrándult és elkeseredett a „nagy szövetségesek hálátlansága" miatt s titokban a felszabadítás, sőt a lázadás tervét forgatja elméjében. Az utóbbi diplomáciai sikertelenségeket kölcsönösen lobbantják egymás szemére a kormány és a közvélemény, a felelősség azonban első sorban is a diplomácia terhére esik, amely éppenséggel nem áll hivatásának magaslatán. (Folyt, köv.) A VILÁGSAJTÓBÓL Mit írnak rólunk? Times, (London, nov. 30.). Egv terjedelmes cikk Bethlen uról miniszterelnök politkúiúról számol be. Ezt a politikát európainak nevezi az újságcikk. Azután leközli Bethlen gróf szolnoki beszédét. A magyar mini-zlerelnök inaugurálta politika kóuetkezméniie csak a kölcsön lehet. Minden francia politikus, aki legutóbb Magyarországon iárt, meggyőződhetett arról, hogy Magyarország inilv életképes, de ugyanakkor láthatta, hogy a magvar nép megvetette annak a képviselőnek a tervét, amelyhez képest bajor segítséggel akart az ország baján segíteni. Indreptarea, (Bukarest, dec. 1.). Bethlen István gróf politikájával foglalkozva elmondja, hogv már Genfből való visszatérte után várták, hogv Bethlen miniszterelnök demokratikusabb irányba fogja vinni politikáját. Ez a várakozás nem teljesedett mindenben, bár Szolnokon Bethlen hadat üzent az irredenta szervezeteknek, amelyek akadályozzák a szomszédokkal való ió viszonyt. Erre két ok birta rá a magyar miniszterelnököt: részint a külföldön szerzett benyomásai, részint pedig a Gazette de Prague szerint az, hogv « main/ar parasztok távol állnak a Naautnaquarorszád szent gondolatától, Szolnoki kijelentéseit követve, Bethlen egy rendeletben megtiltotta a köztisztviselőknek, hogv tagjai legyenek titkos szervezeteknek, amit különben a lap elégtétellel regisztrál. Bizonvos. hogv a magyar miniszterelnök politikai múltja nem nagyon megnyugtató, mert hiszen 1918-ban a szavazati jog feltételeként a magyar nyelvtudást állította oda. később pedig a királyság hive volt. de szolnoki beszéde mégis alkalmas arra. hogv a kisantantlal barálsásos viszonyokat teremtsen meg. Keled Újság, (Kolozsvár, dec. 2.). A tárgyalások megszakítására vonatkozólag ugyani-, Duca külügyminiszter kommünikét adott ki. amelv megcáfolja a megszakítás hírét. „Több lap a legutóbbi napokban alaptalan és tendenciózus híreket közölt a Románia és Magvurország. valamint a Románia és Jugoszlávia közölt folyó tárgyalásokról. A valósás az. hogv ezek a tárgyalások téliesen kielégítően haladnak, a külügyminiszter nem tudja megérteni, milyen hazafias érdekek vezetik ezeket a lapokat, hogv ilven hírekkel tévedésbe akarják ejteni iigy a hazai, mint külföldi közvéleményt.