Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 39. szám - A trianoni béke megalkotása. 1915-1920 5. r

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923 rlec 13. A trianoni békeszerződésben diadalra jutott annexiós tervek e szerint oly titkos megbeszéléseken és meg allapodasokon épültek fel, melyek csupáu a felosztó hatalmak elölt voltak és lehettek ismeretesek. Saját megvallása szerint Wikon sem ismerte a/okat, kit pedig a döntésben a békekonferencián képviselt hatalmak és az egész világ szerint vezető szerep illetett meg, és ki Elíró* pába érkezése után meglepetve l.itta, hogy Amerikában kijelentett elveit európai érdcki-ltségek keresztezték és azoktól miudcnln-n eltérő kész helyzetet teremtettek. Ez érdekeltségek mindenható erejét és az elnök abszolút gyöngeségét, melyeket az angol Keynes és az olasz Nitti oly klasszikus leírásokban örökítettek meg, mi sem jellemezte inkább, mint az, hogy amikor a békére vágyó népeket 19 J 8. végén ^gy prelimináris békeszerződés közzétételével — a legszebb karácsonyi ajándékkal, melyet ember embertársainak adhatott, — megnyugtatták és megmenthették volna, őket 0 titkos szerződének lázas végrehajtásával forraJalomba és pusztulásba taszították és inkább Európa pusztulásának egész felelősségét magokra vették, amért art teljes mértékben viselik is, mint hogy kétes értékű annexiókról lemondottak volna. Látván azt, hogy Amerika szerepe az annexiókra végzetesnek mutatkozik, azokat Amerika felfogásával és Wibon bck'jpontjaival igyekeztek összhangba hozni és az eshetőségekre kész helyzetek teremtésével készültek fel. A lázas igyekezet a lényedet abszolúte nem változtatta meg. Csupán formákat keresett és talált, hogy az annexiókat uj köntösben elfogadhahatókká tehesse, nem a népek, hanem a döntésre kiválasztott hatalmak és első sorban Amerika előtt. Ez mutatja, hogy miért nem kaptak gyors békét a legyőzött népek; hogy miért szállottak meg területeket és szakítottak el lakosságokai, gyermeket a szülőktől, testvért a testvértől; hogy miért hely-azték katonai uralom és blokád alá a megpuhítandó lerületekct; hogy megértő tárgyalások helyett miért fulladt a háború a béke árnyékába került népek szenvedéseibe és jajkiáltásaiba. 1. Az amerikai feltételek után — az önkényes annexio kizárása és az önrendelkezési jog alapján — Csehország nem mondhatta azt, hogy Felsőmagyarországot, vagy Szlovákiát és a kárpáti ruthén területeket bekebelezi, hanem a Cseh-Szlovákia nevet vette fel és a tót népet saját területén a wilsoni önrendelkezés jogával élő majoritásként tüntette fel. Ezen az alapon kötötte meg a cseh Masaryk G. Tamás az 1918. május 30-iki u. n. pittsburgi szerződést az amerikai tótok három egyesületével, melyekben a tótoknak a saját területükön a majoritás jogát biztosította: „Szlovákiának saját közigazgatása lesz, külön parlamentje és külön törvényszékei. A tót nyelv tesz a hivatalos nyelv az iskolákban, a közigazgatásban és általában a közéletben. A Cseh-Szlovák Állam uwysieruwésőmk réittetett a csehek és a felszabadított tótok és törvényes képviselőik fogják rendezni." Ezzel a szerződéssel kezében sikerült neki a papíron megalkotott csehszlovák államot már június 3-án a francia kormány és a versaillesi haditanács részéről, hol a tárgyalásokat Henes Edvárd vitte, augusztus 18-án pedig Anglia és szeptember 4-én Amerika részéről elismertetnie. A legnagyobb sikert mindenesetre az amerikai elismerés jelentette, meri az egyúttal Wilson — egyébként Majaryk rokona — addigi állásfoglalásának feladása volt. Azé az. Amerikáé, mely európai szövetségeseit győzelemhez segitette és amelyből Ausztria-Magyarország kormánya nem sokkal azután, 1918 őszén békét kért és a béke feltételei iránt érdeklődölt. Mikor Ausztria-Magyarország külügyi kormánya október 5-én Amerikától, Wilson elnök ismert pontjai alapján békét kért, az elnök október 18-diki válaszában menfegedőzve jegyezte meg. hogy a január 8-diki l-l pontban lefektetett elveit már feladta. — Az elnök, — közölte Lansing államtilkár az Okt. 18-diki válaszjegyzékben, — kötelességének tartja kijelenteni az osztrák-magyar kormánynak, hogy ezen kormány jelen javaslatát nagyjelentőségű bizonyos események miatt, melyek jan. 8-diki üzenete óta előfordultak és az Egyesült-Államok magatartását és felelősségét szükségképpen megváltoztatták, nem veheti figyelembe. A 14 békefeltétel között, melyeket akkor az elnök formulázott, a következő fordult elő: „Ausztria-Magyarország népeinek, melyeknek helyét a nemzetek között megvédettnek és biztosítottnak akarjuk látni, legszabad<d>b alkalom biztosittassék az autonóm fejlődés iránt". Mióta e mondat leiratolt és az Egyesült-Államok kongreszszusa előtt elmondatott, az EgyesüllÁllamok Kornirint/a elismerte, hogy a csehszlovákok és a Német és OsztrákMagyar Birodalmai között hadiállapot van és hogy a csehszlovák nemzeti tanács de facto hadviselő kormány, mely a megfelelő illetékességgel rendelkezik (az iránt), hogy a csehszlovákok katonai és politikai ügyeit intézze. Ugyanő a legmesszebbmenő módon elismerte u jugoszlávok nemzeti törekvéseinek jogosságát a szabadság iránt. Az elnök tehát nem rendelkezik többé azzal a szabadsággal, hogy e népeknek pusztán „autonómiáját" ismerje el a béke alapjául, hanem kényszerítve van azon álláspontra helyezkedni, hogy azok és ne ő döntse el, hogy az osztrákmagyar kormánynak milyen eljárása fogja megbékéltetni azokat aspirációik, (valamint) a nemzetek családjának tagjaiként jogaikról és hivatásukról (vallott) felfogásaikat (illetőleg). Wilsonnak sejtelme sem volt arról, hogy ezzel az első európai annexiókat elismerte és hogy Szlovákia és Horvátország bekebelezésével Csehország és Szerbia kormányaitól, a tótok és horvátok saját területeiben oly majoritásokká lettek, melyeket később a minoritások részére nemzetközi szerződésekben bizlositott jogok sem illettek meg. Helyzetük egyszerre megoldatlanná és a legteljesebb mértékben bizonytalanná lelt, mert a cseh államban a tótok, a szerb államban a horvátok és a magyarországi szerbek, Komániában a magyarországi (erdélyi) románok egy tollvonással kisebbségekké alakultak át. Az uj cinevezések alapján (Csehország helyett Cseh-Szlovákia, Szerbia helyett S. H. S. királyság vagy .lus/lávia, Románia helyett Nagyrománia) és az átmeneti évek alatt az. elszakitott területek fajrokon elemei a kormányzatban és a törvényhozásban önkormányzati jogokat gyakorollak ugyan, de a prágai, belgrádi és bukaresti kormányokkal szemben csakhamar ugyanazon a területen, ahol eddig majoritásban voltak, minoritásokká lettek és az eddiginél súlyosabb mellőzésről panaszkodtak. Távol van tőlünk, hogy ezen államok helső viszonyaival foglalkozzunk, de meg kell állapitanunk, hogy ez elégüleílenség, nyugtalanság és bizonytalanság azon váratlan és hirtelen siker következményei voltak, mellyel az annexiós ügynökségeknek a felszabadítás cime alatt az elszakítás és bekebelezés gondolalát a nyugati kormányokkal elfogadtatni sikerült. Magyarországot annak ellenére is súlyosan érintette az elhatározás, mert arról és egyes területeinek clszakitásáról nem értesítették és tájékozatlanul hagyták. Ugyanakkor azonban Prágával a cseh agenlura utján állandó érintkezésben állottak21 és így történt, hogy már egy nappal Wilson elnöknek fenn idézett jegyzéke után, 1918 okt. 19-dikén a prágai cseh nemzeti tanács a cseh-szlovák nemzet függetlenségét proklamálta, melyhez okt. 30-dikán a turócszentmártoni tót népgyűlés is csatlakozott. Az eddig elmondottakban kétségkívül ez a turócszentmárloni határozat volt a legfontosabb, mert amig a cseh állam proklamálása és a cseh nemzet függetlensége Magyarországot nem érintették, sőt ellenkezőleg, a magyar politika nem egyszer tanú jelét adta annak, hogy a csehek történelmi jogaival rokonszenvez és azotk diadalában az osztrák centralizmus gyengülését látta, most nem zárkózhatott el annak megállapítása elöl, hogy a csehek nemzeti határaikon tul magyar terület megszerzésére törekednek és ebben azon erőteljes propaganda révén, melyet Magyarország északi vármegyéiben évek óta folytattak, látszólag a tót lakosságra is számiihatnak. A turócszentmártoni határozat e szerint formailag a tót nép akaratnyilvánításának volt tekinthető. Ha azonban az elmondottakat szorosabb vizsgálat alá vesszük, akkor a következő megállapításokra fogunk eljutni: Wilson elnök szept. 4-diki elismerése és okt. 18-diki válasza nyilvánvalóan a május 30-diki pittsburgi szerződésre épült, melyre a csehek később, mikor a tótok a kilátásba helyezett és a majoritást megillető jogok megadását követel51 Seton-Wutson fi. IV.: Presidenl Masarvkas 1. know hím. The Review of Rcviews, 1923 nov. 17.