Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 3. szám - A kisentete rágalomhadjáratának jelentősége

Vasárnap, 1923. január ti. 3 /iaf, amin? no.?!/ nem is kapott. Qui híbet tempus, habét vitam. Ha időt nyertünk voina, ha elfogadják a nagyhatalmak a választolt bíróságra szóló indítványunkat és ha eziránt nemzetközi jogszokás alapján megállapodunk a kis entanttel, egy ilyen választóit bíróság elé vihcüük volna összes bizonyítékainkat, melyek területünkhöz való ezer éves jogainkat bizonyítják: a bulla sureát, Tr partiium Werbliczyanumot, Pragmatica Sancliót stb. Hogyha az Egyesült Államok legfelső bíróságára esik a választás, államiérfiaink és kitűnő ügyvédek áHal képviseltethettük voina magunkat. A tárgyalások nyíltak lettek volna és a világ minden lapja elküldte volna tudósítóját oda; ugy, hogy ingyenes és óriási propagandát tudtunk volna csinálni Magyarországnak. A béketárgyalások tartamára egy erre a célra nagyon alkalmas külföldi újságíróval megállapodtunk elvben, hogy próbálni fog hangulatot csinálni a párisi sajtóban Magyarország mellett. Előadó akkor rendkívül értékes anyaggal rendelkezett, melyből meg lehetett volna állapítani, hogy a kis ententc 100 énre visszamenőleg hogyan áskálódott Magyarország integritása ellen. Cseh, román és szerb államjérliik stb. kijelentései és cikkei alapján be lehetett volna bizonyítani, azt is, hogy Csehország kétszínű politikát folytatott, mert Németországgal aziránt tárgyalt, hogn győzelme esetén épp ugy megkapja a felvidéket, mint a tényleges entenle győzelem esetén. Elképzelhető, milyen hatást gyakorolt volna egy ilyen leleplezés a tárgyalások kellő közepén Párizsban. Előadó aztán előadta, hogy ismét Budapestre utazott, ahol akkor Sir George Clerk konferált Magyarországgal. A miniszterelnök megbízásából a román csapatok visszavonása érdekében több izben tárgyalt vele és előkészítette az úgynevezett pártközi értekezletet Senki akkor jobban helyén nem volt, mint Friedrich István, mert ő a nemzeti rezisztenciát a legmagasabb potenciára tudta volna fokozni. Sajnálja, hogy a különféle pártok képviselői akkor összeesküdtek ellene és pedig nemcsak a szocialisták, hanem a társadalom ellenkező pólusán állók is. Sir George Clerk világosan megmondotta neki, — Ludwignak — hogyha a különféle pártok képviselői hozzájárulnak, ő neki, vagy az angol kormánynak nem lenne semmi kifogása Friedrich miniszterelnöksége ellen. Mikor Friedrich a pártképviselők acsarkodásai folytán visszakényszerült lépni, utódjának mutatta be programmját. Időközben azonban a helyzet megváltozott. Teleki Pál grófot bizlák meg a béketárgyalások előkészítésével. O neki az volt a terve, hogy földrajzi, ethnografiai, történeti, egyszóval tudományos szempontból aide memoire-okkai és statisztikai számcsoportositásokkal bebizonyítja Magyarország elévülhetetlen jogait területéhez. Elméletben ez kitűnően kigondolt terv volt *t a vezetést alatt elkészült anyag büszkeségére válhatik a nemzet munkaerejének későbbi generációk számára. Az entente államférfiak azonban akkor már ki voltak fáradva, három hosszú béketárgyalás után. Nem akartak bő kosztot. Természetes, hogy a kis entente azon volt, hogy a mi számadatainkat az övéivel megcáfolja, így tehát óriási adat- és számhalmaz gyülemlett fel, amely az entente képviselőit úgyszólván összezavarta. Hiszen még Millerandnak is el kellett ismernie kisérd levelében, hogy „Középeurópa néprajzi viszonyai olyanok, hogy lehetetlen, hogy a politikai határok az egész vonalon egybeessenek az ethnikai határokkal." Ez az egy megjegyzés is messzemenő következteléseket enged az entente képviselők közhangulatára. A nagyhatalmak inkább megmaradtak a régi elhatározásuk mellett, mert nem ismerték ki magukat abban az anyagbabslben, melyet nekik bemutattak. „Lélektanilag se volt szerencsés gondolat, hogy mint legyőzött állam kapacitálni próbáltuk a győző államokat", mondja Ludwdg, ki tisztában volt akkor, hogy a , népszavazást nem fogjuk megkapni és hogy a Teleki-féle taktikával célt nem érhetünk el. Azt hiszi, hogy az övével jobb eredményt lehetett volna elérni. Ez természetesen merev hipotézis, melyei azonban ma senki meg nem cáfolhat. Huszár miniszterelnök neki megígérte, hogy jelentését, melyben programmját nagy vonásokban kifejtette, a minisztertanácsban fel fogja olvastatni. Ludwignak vissza kellelt utaznia és miután kinevezték békedclegátusnak, nem ment el Párizsba, egyrészt, mert érezte, hogy saját honfitársait nem tudja meggyőzni a Teleki-féle béketerv elejtésének célszerűségéről, de távolmaradása által legalább egyénileg némi nyomást is akart gyakorolni a fődelcgáljsokra, hogy az ő taktikai programmját elfogadják, viszonl akciószabadságát akarta megőrizni a jövőre nézve. Végtelen hálával van cllelvc Apponyi Albert iránt, aki nemcsak, hogy mindenkor rokonszenvesen nyilatkozott programmjáról, de a békedelegáció vonatában alkalmat is nyújtott neki, hogy a választolt bíróság terve érdekében a többi delegátussal tárgyalhasson. Felszólította öt, hogy a magyar sajtóban lanszirozza az ügyet, ami aztán meg is történt. A „Szózat" két vezér ;' ' ben hozta erre való tervezetét. (Folyt, köv.) ©OOOOOOOOOOOOOOO^OOOOOOOOOO A kisentenfe rágalomhadiárafának ieienfősége A kiserkente egységes nropagandaszolgálala — Románia négy sajtáhad ára .a — Nagy érdekellentétek a kisentente áila.nai közwtf — Lázas fegyverkezés francia irányítással Az eimult héten nemcsak két or=zá6 nyugalmát zavarta fel egy ujaLi« 'elkiismcrel'en sa^tu..ajjáiut, de valószínű eg mindenütt iz-u mat keitelt, ahol csak egy uj háború rémétől félhettek. A nap.-apók bővea ismertették e sajtókampány lefolyását, a vádakat, cáfola okat és viszonváüakat s ezeknek eieüuiiénjvt, a nagy cs ikiocntente indoko at'an jeg; zékét. Éppen ezért felmentve érezzük magunkat altó1. hogy utólag rész-ctesen beszámoljunk erről az egész áldatlan ügyről s ha méa s szóvátess^ük, azért van, mert az afférból b zonyos olyan megá) apitások is önként kínálkozna^ me yeket az aktualitásokkal megrohant napisajtó észre nem vett vagy kellőleg ki nem fejtett. A k s entente tudva'evőleg már • genuai konferenc an, il etö'eg a konferenc út megelőző be'gTádi és pozsonyi értöliezieten megállapodott abban, hagy sajtószolgálatát bizonyos tekiru j tétben egységesíti és érdekcinek védelmére közös központból irányított sajtó, propagandát rendszeresít. Azt feéslcges említeni is, hogy a kis entente érdekének véde'-ime bariális fl'fejezés mögött mindig! Magyarország megrontásál érti. Az eszmét véglegesen az augusztusi mar'enbadi , konferencián dolgozták ki és meg is induHak rögtön a szzervezett támadások Magyarország el'en. Az első lépéseket a csehek tették, akik nyugatmagyarországi fe ke'5bandákról. a dunamolléki mozgósításról és salgótarjáni csapatösszevonásokról röpítették szét hónapokon át a hazugságokat. Lcyaiellemzöby h'.rük az volt, hogy a magyar felke'ők Nyugatmagyarországon a Keleti expresst n«egál1 tolták és kirabolták. Hogy a technikailag üsvefoayott egységesített hirszo'gálat érdemben milyen ostobán működik, azt legjobban éppen ez a hir mutatja, h szen a Ke'eti express nem is jár a mai Nyugatmagyarország területén, hanem az elszak tott marcheggi vona'on, vagyis ha kirabolta valaki, az csakis cseh lehetett. Valamivel később 'éptek az önálló támadás terére az oláhok, ak'k négy hónap alatt négy óriási sajtóhadjáratot kezdtek ál'andó diplomáciai jegyzékekkel fenyegtőzve. önállónak tárna, dásuk csak annyiban vo t mondható, hogy m'nd a négy támadás speciálisan romániai ügyekben történt, de értelmi szerzőként hhetőlegf a csehek működtek ezekben is. Legalább is n bukaresti lapokkal egy'deiüleg és némi toldásokkal hozta már a cseh sajtóiroda Is a rága'makat és terjesztette tovább Nyugaton. Szeptemberben a Belmont gróf fűt merényletet koholták. Egy áll tóV Ir6rs_ásflMn francia han?zésu gró. címet nyert tót kalandert tartézl tolt le a sz rtrranca azraT a váddá hogy túrával, ak k az Ébredé Magy: rob k kü íöttci, a I ul;arcsi óvei' ( nyon fel akar;a robb ntaní a k'iál.i családot és a bul.are-t: dip oui.ícia kart. Az egész merénylet tervét o'yan ostobán koholta a rendőrség, hogy mé? a román'ai ellenzéki 'apok sem i üJtek fel neki, csak az első pillanat- ' ban s azóta is egyre követelik az eset tisztázását. A par.anientben nagy garral igért jegyzék ebben az ügyien máig sem érkezett meg a magyar kormányhoz. Még ügyet'énebb volt & októberi szenzác'ó. Ekkor azt találták ki, hogy a ouulalehérvári koronázási ünnepsé. geket akarják magyar részről megzavarni, magyar merénylők robbantották fel a Va ea largai hidat, de Prága minden támogatása mellett ez a hirkoho'ás még akkora hatást sem tud itt tenni a külföldön, mint az- elsőSőt maga az óriási reklámmal lefo'ytatult koronázási ünnepé'y. az érdektéten kü földi sajtó gunykacajába fulladt November végén Indult meg a harmad k sajtóroham. A kormány közéjei hosszas röp rati előkészítéssel antiszemita zavargásokat szítottak Kolozsvárott, azután a félhivatalos sajtó azt a bámulatos megállapítást telte, hogy ezeket a zavargásokat Budapestről Intézik, tehát megint Magyarország zavarja a békét. A kisérlel most nagyon visszafe'é sült el, mert a nyugati sajtó tu'ságosan reagált ezekre a hírekre, azt azonban nem h'tte •', hogy a iassyl nyomdaromtolásokká, bukaresti fegyveres összeütközésekké és galaci és barladi polgárháborúvá fajult zavargásokat Magyarországról tudnák szitan-i. A zavargásokat könnyű volt megindítani, de annál nehezebb, sőt ezldöszerint még lehelet en megfékezni éppen a rég^ kirá'ysá'.f.ain. ahol magyar kezdeményezésről ép ésszel beszélni sem lehet, ellenben te jesen e'ültek Erdélyien, ahol az ant szemitizmusnak sohasem volt talaja. A negyedik mesét most tálalták fel a magyar fegyverkezésekről és határsértésckröl. E hadjárat minden részlete olyan friss még, hogy felesleges ve'e külön foglakozni. Megá'lap'thatjuk, m'nd a négy rohamról, hogy a 00000000<>00<>0<K>000000000«0 A külföld humora A francia politika dicsősége A búcsúzó féri: A német leányokra uc dig ne légy féltékeny, azok úgyis olg ízléstelenül öltözködnek. T ide tű Tegn. támadókat komprom'ttélta, komoly faktoroknál eredményt elérni nem lucitat s meg ez a legutóbbi is, me.y külsőleg egy-egy demars sikeréhez vezetett, voltaképpen az o úh kormány veresége volt, men a demarsokban szó sem volt u Iwtársértésekröl. melyeket ku.onben is Román a követett el, hogy provokálasával esetleg minket komprommá Jon. hanem fSztán a népfza\-azast kérő népgyüléseket kifogásolták. ° Ez rövden a kis entente legújabb egységes sajtóhadjáratánaik külső törtenete. Feltűnik mindenekelőtt, hogy a szerb kormány meglehetősen távoltartotta magát a támadásoktól és nemcsak kezdeményezőként nem szerepelt, de a hírek terjesztésében sem buzgólkodott túlságosan. A csehek is csak az akc'ó legelején léptek fel önal'ó koho'mányckkal, azután kizáró'ag az oláh h rek féjfuvására és továbbadására szorítkoztak. Ez a tény aligha össze nem függ az érzelmi egységnek azzal a télies hiányával, mely a kis entente szláv tagjai és Románia közt konstatálható. Am kor Csehország és Szerbia döntő küzdelmet kezdtek a nyugatmagyarországl korridorért, majd a Habsburgok Magyarországra való visszatérése e'len, Romána távol tartotta magát az egész akciótól, sőt a korridor kérdésben az oláh sajtó h hető'ea o'asz nyomásra, vagy egyszerű olasz sz'oipát'áfoól egyenesen a korridor ellen foglalt á'lásL Csehországban ezt nem felejtik t valószínűleg ennek eredménye a fent ismertetett négyszeri beugratás, hogy Románia kompromittálja magát a külföld előtt. Annál inkább hihető ez. mert az állandó érdekellentéten kivül ujabb ellentét is merült fel a napokban a kis entente álamat közt. Al'andó érdekellentét az orosz kérdésben van. Cseh. ország agy a forradalmi, mint az eset'eg visszaállítandó cári Oroszországihoz cofckal inkább huz, mint jc'en'egi szövetségeséhez, Romániához, melyhez kizárólag a Magyarországtól való közős félelem, tehát a közös gyűlő'et fűz'. Szertia főfészke az orosz restaurác'ónak, törekvéseknek, de azért a szerb hadügyminiszter tavaly a parlamentben ny-'tan k;jelentette, hogy egyetlen egy szerb katona sem kapható arra, hogy bármily viMgnézlerü oroszok ellen küzdjön. | Az ul érdekellentét a kis-entente három állama közt a következő: A iónátételi összegnek a szövetségesík egyes államaira eső hánvadát a spaai értekezleten állapították meg. Szerbia ekkor keresztül vitte, hoav ő öt százalékot kap. mie » többi kis állam másfelet. Most Duca, Románia külügyminisztere, n naqy külföldi kölcsön nem sikerülvén, azért tárgyal Parisban és Rómában, hoav a Romániára eső hányadot tiz százalékra emelje. Alia vette neszét ennek a cseh diplomácia, ő is meglette a lépéseket kvótájának hasonló emelése érdekében. Az világos, hoav sem Francia-, sem Olaszország a maguk részesedéséből a kis államoknak semmit át nem enoeinek. ha tehát valamelyes emelésről lehet szó. az csak Szerbia rovására történhetik. Hosv a tiz százalékot a román diplomácia sem komolyan gondolja, az nem szorul bizonyításra. Csuk azért kér ennvit hogy lfleven miből alkudnia és ecy-két száraiékot a szerb kvótából másának kicsikarni Hocv ezt Szerbia is tudja, s éppen ezért nem valami különösebb rokonszenvvel nézi ezeket a lóoéeeket. magától értetődik. A kis-entenfe minden állama lázasan fejfyverkezik: Románia vezérkara 12.600.000.000 lei fölvételét követeli a !6v5 évi burtfretbe. mert különben a lndfeer«et újjászervezni nem lehet. A bukaresti Dimlneata karácsomkor ér. lekes leleplezéseket közölt hr>»v miiven összeütközésekre került a sor fl liodvezetóség és • oénzűayirípisztérium kőzt. mert n pénzüovminiszter J 25.000 emberre le akarja szállítani a békelétszámot. A hadvezetőséc a király segítségét kérte ki a pénzügyminiszterrel szemben • am hivatkozott.