Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 35. szám - Vita Magyarországról

• Csütörtök. 1923. nov. ló. MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 mok a ki- és beviteli engedélyek elnyeréséhez szükséges feltételeket és rendelkezéseket időről-időre pontosan közölni foaiák a nmlvánossáaaal. — Az engedélyek kiadásának módi a egnszerú és lehetőiéi; állandó lesz és a kérvények elbírálása, továbbá az engedélyek kiadása a legrövidebb időközben fog megtörténni. | Kötelezik tmagukalí szerződő felek, hogv az engedélyek kiadására olyan rendszert létesítenek, amely az azokkal való üzérkedést kizárja. Kívánatos tehát, hogv az ingedélvek névre lecvenek kiállítva és személyes bemutatáshoz legyenek kötve. Abban az eset-ben, ha az árucsere kontingensek alanián történik, szerződő felek gondoskodnak arról, hogy a kontingensek felosztása méltányosan és igazságosan történjék. A szerződés negvedik cikkelve rendelkezik a vámkezelési határozatok és külforgalmi* rendelkezések közzétételéről, kimondva, hogv minden olyan intézkedés, melv a külforgalom bármely ágát érinti, a megfelelő törvények és rendeletek életbeléptetése előtt hozandó nyilvános*ágra. Ezzel a rendelkezéssel megszűnnek azoknak a bizalmas vagv titkos megegyezéseknek lehetőségei, amelyből a gyakorlat szerint csak kiváltságosoknak volt hasznuk. — a kereskedelem jelentékeny részének kárára. Magyarországon ilyen titkos megegyezés állott fenn részben az árucserére, részben pedig a devizaközponti kiutalásokra Svájccal. Lengyelországgal. Olaszországgal és Németországgal szembenAz ötödik cikk voltaképpen folytatása az előbbi cikkben kifeiezelt gondolatnak, amikor kimondja, hogv áttekinthető és könnyen hozzáférhető módon kell nyilvánosságra hozni a külforgalmi intézkedéseket, részletesen kimutatva azoknak a cikkeknek a jegyzékét, amelyek külföldről való behozatal esetén külön adóterhek alá is esnek. A további rendelkezések szabálvoztyélés folyt minden kaszárnyában. Tömérdek katonai holmit, élelmiszert eladtak, hisz még évekre szóló anyagot halmoztak fel a hosszú uralom reményében. Potom áron kelt el minden, mert elég nagy pénzszűke van a városban. Az elvonulás rendben történt. A három utolsó napon azonban az ántántbarát konstantinápolyi lakosságnak i; megadta a jogot a török rendőrség, hogv útlevél nélkül elvonulhasson Görögország felé. Láttam hatalmas podgvásszal hajóra szálló görögöket, akik a fedélzetről korioláni mozdulattal hajigálták fezeiket a tengerbe, s a fez hclvébe kalapot tettek. Siró levantinua nők loboetatták k<-ndőiket az elvonuló ántánl katonák után, akik kevésbé vették komolyan az öt évi ismeretséget és barátságot. Október ötödikén már lobogódiszben volt az egész város. A hosszú pérai utcán csak a román konzulátuson nem lengett zászló. Ugy látszik nem hoz V nekik semmi jót a lausannei békekötés. Siettünk mi is f"zt tenni a fejünkre, mert a kalapviselet kezdett veszélyes lenni A görögök már hetekkel zák a külforgalom könnyítésének gyakorlati módozatait, megállapodva egy nemzetközi iroda létesítésére, amely a vámtarifákat, illetve az azokban történő változtatásokat és módosításokat a szerződő hatalmaknak időről-időre tudomására hozza. (6. cikk.) Azokról a módosításokról, amelyek a genfi szerződés alapján fognak az egyes szerződő felek külforgalmi szabályozásaiban végrehajtatni. 12 hónapon belül tartoznak a Népszövctséa főtitkárságánál jelentést lenni azok a hatalmak, amelyek a szerződóst elfogadták. Az utazók és az druminíaszállitás méltányos vámkezelésére azt a kívánságot fejezi ki a megegyezés, hogv nz áruminták elvámolása az ország belterületén történjék. A XI. szakasz szabályozza a származási bizonyítványok elfogadását és itt a szakbizottság a magyar delegáció javaslata alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogv minden olyan esetben, amikor a feladó nem reflektál kedvezményes vám számítására, nem követelik a származási bizonyítványt. A geníi vámügyi konferencia határozatai Magyarországra nézue a többi szerződő feleknél talán nagyobb és jelentékenyebb következményekkel \árW k. A legutolsó esztendőben éppen Maevarország volt az az ország, amylv Középeurópában a legridegebben liaitotta végre a gazda'ági elzárkózás politikáját. Olyan politika volt ez. amelv káros csupán a magvar gazdasági életre volt. A szabadforgalom felé való uton csak egy lépés az. amit a magyar kormány a genfi konferencián való megjelenésével tett. Hiszen 34 nemref közül a maayar volt az egyetlen, amely a nemzetközi egyezményt aláírásával meg nem erősítette. De kell, hosv ezt az első, elméleti lépést kövessék a többiek is és hogv Magvarország a genfi határozatokat vállalva megnvissa határait a nemzetközi kereskedelem szabadabb forgalma előtt. előbb előkotorászták az öt évvel előbb elhajított fezt. A törökök azonban most nem fezben járnak, hanem fekete •prémnélküli a?ztrachán sapkában, melynek tetejét beütik. Ezt az uj divatott azzal indokolják, hogy ez az ősi török viselet. Valószínű azonban, hogv az első felbuzdulás után visszatérnek a fezre, mert a kucsma nyáron Törökországban kibírhatatlan meleg. Törökországban a pénz. a mienkhez képest, igen jó. Egv török font kb. 18.000—20.000 korona. 7 papír fontért lehet egv aranv fontot venni. Munkabér '/Í—1.5 font. Még most is lehet az utcán találkozni ődöngő magvar munkásokkal, akik nem kaptak munkát, vagv ott hafvták a munkát. Nagy baj. hogv külképviseletünk nincs Törökor«zágban. s míg a cseh. német és osztrák munkásság karavánokban vonul le Törökországba, s elhelyezésüket maguk a cseh és osztrák vá'lalatok, vagv ezek már künnlevő munkásaik intézik, a magyarokkal, a Magvarországon Tanult Török Ifjak Körén kívül, senki sem gondol. E kör titkára Mus/.tafa Aszim bej, rendkívül Vita Magyarországról Reynald és De Monzie szenátorok, valamint Tisseyre képviselő felszólalása. Most, hogy Reynald szenátor a körünkben időzik, érdekesnek tartjuk közölni azokat a felszólalásokat, aimelyekel Reynald ós de Monzie szenátorok, továbbá Tisseyre képviselő leltek néJiány héttel ezelőtt a Bonncfon felolvasása kapcsán kifejlődött) vita alkalmával. A nyilatkozatok spontán hangzottak el, ami becsüket és én-léküket csak növelheti szemünkben. Egyetlen disszonáns hang vegyül e harmonikus megnyilatkozásokba: De Monzie szenátornak Károlyiról tett megjegyzése. De ezt jólétekkel tájékozatlanságból eredő tévedésnek minősíthetjük. Bonnefon, mint annak idején megírtuk, Párisban nagysikerű előadást tartolt Magyarországról. Beszédének befejezése után Reynald szenátor kért szót és a következőket mondta: — Amikor, kezdte, mint a trianoni békeszerződés előadója, a szenátusban, a békeszerződési tervezetet tanulmányoztam s megállapítottam, hogy Magyarország területének 71 százalékát vesztette el, rögtön az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy hasonló csonkítás nagy felelősséget ts von maga után. Felelősséget, amelynek a sebeket bekötözni és az ellentéteket kiegyenlíteni kötelessége. Különben az a békeszerződés, nem békeszerződés. Egy ilyen valóban békés irányban való munkálkodás az, hogy ha az így feldarabolt, az ilyen nagy nehézségekkel küzdő Magyarországnak a talpraállitásában segítünk s a kért kölcsönhöz hozzájárulunk. Nemzetközi tárgyalásai alkalmával többször hallotta azt a szemrehányást, hogy Franciaország szigorúbban viselkedik Magyarországgal szemben, mint más nagyhatalmak. Sem megbízása, sem jogosultsága nincs ahhoz, hogy hivatalos kijelentést tegyen, de mint személyes impresszióját még is elmondhatja, sokat fáradozott a magyar munkás )k érdekében. Már szeptemberben a munkások nagyrésze foglalkozáshoz jut.tt, aki pedig munkát nem kapott, a magyar kormánv költségén, a holland követség közvetítésével, hazajött. Sajnos, sokan vannak erdélvi magvarok is, kiknek hazaszállításával a román k irrnánv nem sokat törődik. Viszont akadnak megrögzött kalandorok, akik sem dolgozni, sem hazajönni nem akarnak. Van néhány kiszökött kommunista is, kik közül páran a visszaözönlö transzporttal hazatértek. Általában azt mondhatjuk, hogv Törökországban jelenleg még minden pang. Először vállalkozóknak kellene kimenni, aztán lehetne szó arról, hogv munkások is menjenek ki. Idegen vállalatok azonban magvar munkást alig alkalmaznak, különben is van elég sok török munkás is, aki nem bír munkához jutni! A kereskedelem Konstantinápolyban igen élénk. A város tele van angol áruval. Az angolok jól kihasználták azt az öt évi időt, mig ők voltak az urak a török fővárosban. Vámmentesen hozhatták be portékáikat, s konkurrensük