Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 35. szám - Vita Magyarországról

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Csütörtök, 1923. nov. 15, hogy Frrtnviaország magatartásában ztt/onia sincs a magyar kölcsön megvalósitása ellen irányuló akciónak, különben Franciaországnak tudomásul kellett venni azokat a nehézségeket, amelyek a kölcsön megvalósítása körül a kis antant részéről felmerüllek, lleméli. hogy a magvar közvélemény megérti Franciaország magatartását, egyébként meg van győződve, hogy a francia hivatalos diplomácia abba a helyzetbe kerülhet és befolyást gynkorolluil a kisantant érzékenységének elsimítására. — Genfben, ahol a Népszövetségnél, Franciaország egyik megbízottja voltam, állandó érintkezésben voltam a magyar delegáció tagjaival. Nemcsak annál a személyes rokonszenvnél fogva amit a delegáció bennem keltett, hanem annak a különös geográfiának a következtében is, amely a Népszövetség ülésein, Magyarország és Franciaország kiküldötteit, egymás mellé sorozta, megállapíthatom ennélfogva, hogy az általános oenyonuls, amelyet a magyar delegáció, annak békülékeny szelleme és józansága keltett, jó és kedvező. — Mint Francia, mondhatom, hogy Magyarország, mely rendkiviili életenergiától duzzad, igen nagy erőfeszítéseket tesz, hogy pénzügyi helyzetét elősegítse, azonban kölcsön nélkül ez az erőfeszítés hiába való lesz. Magyarországnak a kulcsönre életbevágó szüksége van s azt sürgősen meg kell adni. Franciaország azt óhajtja, hogy ez a krízis minél előbb s Magyarországra nézve kedvezően oldódjék meg, hogy azután a két ország közti őszinte és reális rokonszenveket fel lehessen újítani. Reynald szenátor szavait a közönség tisztelettel hallgatta s azok láthatólag mély benyomást tettek. Az elnök, Léon Poldés, aki az egész ülést igen tapintatosan vezette, a szenátor szavainak elhangzása után felszólalásra hívta fel azokat, akik az elönem volt. Igv történhetik meg az, hoay a ió angol ruha ára csak félakkora, mint minálunk. Ez az arany állapot azonban csak néhány hónapig fog tartani, s mikor az áruk pótlására kerül a sor, itt is beköszönt a drágaság. Még egy szomorú tényt kell megállapítanunk. A török tanuló ifjúság Magvarország felé való törekvése erősen hanvatlóban van. Mig a háború alatt csak a központi hatalmak területére voltak szorítkozva, szívesen jöttek Magyarországra tanulni. Most azonban, hogv Franciaország felé megnyílt jsmét az ut. ök is oda tódulnak. Nem a francia barátság viszi őket oda, hanem az. hogv már a konstantinápolyi középiskolákban megtanulják, a francia nyelvet, s igv felsőbb tanulmánvaikat zokkonés nélkül folytathatják Francia országban, mig nálunk egv év is beletelik, mig a magvar nyelvet megtanulja, s csak akkor foghat tulajdonképpeni tanulmányaihoz. Bár a nemeteket nem nagvon szeretik, de hasonló okból ide is sokan jönnek tanulni. Baj az is. hogy a Konstantinápolyi Mag\ar Tudományos Intézet is szünetel, s a magyarság is tájékozatlan a törökországi viszonyok felöl. adó tétele ellen ak-amak felszólalni. A „Club du Fauhourg"-nak ugyanis szokása, hogy minden kérdésre vonatkozólag a legszabadabb és a legkontradikloriálisabb vjtának ad helyet. Ekkor a hallgatóság soraiban felállt valaki, kiejtése után itélve, nyilván nem francia, aki igy kezdle felszólalását: — Az előadó beszélt Bethlen István grófról, de nem beszélt Horthy kormányzóról. S ezután felolvasta a kormányzó karcagi beszédének egy apokrif szövegét, amit annak idején a Journal des Débats közölt. Alig hangzottak e szavak, Anatole de Monzie szenátor szót kért és a hallgatóság nagy figyelme közepette a következőkel mondta: — Szót kérek, kezdte a szenátor, mert olyan emberekről leltek ilt említést, akiket szeretek és tisztelek és szót kérek, mert minden kérdésben hajlandó vagyok és akarok felelősségei vállalni. A magyar kérdésre vonatkozólag is meg kell állapítani, hogy Franciaországban elfogultság érezhető Magyarországgal szemben s amig ez az elfogultság nem oszlik el, addig Magyarországról nem tudunk nyugodtan és igazságosan Ítélni. Ennek az elfogultságnak egyik bizonyítéka az elöltem elhangzott felszólalás. Ismerjük ezeket a jelszavakat; Horthy kormányzó, fehér terror; akik ezeket a jelszavakat idézik, azok azt hiszik, hogy .kimerítették a magyar problémát. Pedig ezt a problémát egészen más szempontból kell megvilágítani. Nekünk, franciáknak, egészen másképpen kell egy orország belpolitikáját s annak külpolitikáját megítélnünk. Hiábavaló s ügyetlen diplomácia lenne az, ami egy ország belpolitikai fejlődésének útjában akarna állani". De Monzie aztán párhuzamot vont a francia kommunizmus s a magyaT bolsevizmus között. Franciaország is ismert kommunárdokat s ismert reakciókat, amelyek a fal mellé állították a kommunárdokat. Azonkívül lehet-e csodálkozni, hogy egy olyan ország, amelv területének 71 százalékát elvesztette s amelynek a testében igy belevágtak, vonaglik még utána? Majd elmondja gödöllői látogatásának emlékét, hol elavult ceremóniával fogadták. — Azt gondoltam, úgymond, hogy a zsarnokok zsarnokát fogja szemtölszembe látni, s talált helyette egy nemes s egyszerűségében nobilis államférfiut. Maga volt a megtestesült egyszerűség, ahogy az egy ezer éves ország palatínusához illik. Évi jövedelme egy millió korona, akkor mikor a mozdonyvezetők 6—700.000 koronát keresnek s azt is keveslik, mert éppen akkor sztrájkba léptek. S amikor Magyarország kormányzója a mai állapotokról beszélgetett, önkénytelenül felidézte az 1526-i mohácsi csatavesztés emlékét. Milyen erős lehet a nemzeti érzés egy olyan népben, ahol a történelmi emlékek ereje 500 év múlva is ilyen eleven. Ezt a nemzeti érzést nem megítélni, de megérteni kell. A magyar nép belső forrongásain és belső egyenetlenkedésein keresztül is ez a nemzeti erő munkálkodik. — Igaz, mondja tovább de Monzie, hogy ő személy szerint nagy örömmel látná az amnesztiának egy elegáns mozdulatát, ö nem tehet róla, de nagyon szereti az amnesztiákat, (Célzás arra, hogy de Monzie a kommunizmus és lázadás miatt elítélt francia tengerészek s tengerésztisztek amnesztiája érdekében lépett közbe. A szerk.). Éppen ezért szeretné, hogyha Károlyi-féle ügy hullámai is lecsillapulnának. (!| Hogyha a harag és a bosszú elsimulnának, hogyha a magyar és magyar kőzött semmiféle félreértés nem zavarná az ország érdé kében való munkát. Addig is azonban minden esetre, megértéssel kell kisérni annak a nemzetnek az ambícióit. — Az a kölcsön, amit Magyarország szorgalmaz, jogos, igazságos és sürgős. Ha Magyarország egy rövides határidőn belül nem kapja meg a kölcsönt, olyan zavarok támadhatnak, a'Helyek kihathatnának a Balkánokra s amelyeknek további hatását előre nem lehet belátni. Lehetetlen, hogy egy nép eltűnjék, anélkül, hogy az ür, amelyet hagy maga után, más népek sírját ne okozná. De Monzie nagy tapssal fogadott beszéde után, az elnök újra egy ellenmondónak adta át a szót. Ez különben rövid felszólalásban csak arra hivatkozott, ha meg is érti azt az igyekezetet, amellyel volt ellenségeiken segíteni akarnak egyesek, még sem tudja megállni, hogy fel ne hívja a figyelmet arra, hogy ezek a volt ellenségeink még nem szükségképpen barátaink is. A szónok elitéli a honvédeknek a magatartását, akikkel az> olasz fronton szemben állott, s akik teljesen a német hatalom érdekében küzdöttek. A germanizmus csodálata Magyarországban ma is túlnyomó. Mielőtt még ellenségeinken segíteni akarnánk, gondoljunk azokra a barátainkra, akik értünk küzdöttek. A közbeszólásra Tisseyre képviselő válaszolt. Azon a cimen is, mint egykori kombattáns, hivatkozott arra, hogy Franciaországnak nem szentimentalizmus, nem szenvedélyek alapján kell ítélni, hanem gyakorlati álláspontra kell helyezkednie. Felteszi a kérdést, életképesek-e a középeurópai államok mai helyzetükben, A felelet csak az lehet: Nem. Aki nem igyekszik közelebb hozni őket egymáshoz, megérteni őket, aki a mai helyzetben akarja őket megmerevíteni, az a háborút akarja. Azt pedig. — Tisseyre meg van erről győződve, — a francia nemzetben senki sem akarhatja. Sem a győzelmet élvezők, sem a legyőzöttek nem örülhetnek a mai helyzetnek. A civódásokat, a villongásokat le kell csillapítani. A népeket közelebb hozni egymáshoz, hogy igy a békét csakugyan helyreállíthassuk. — Lojálisán és büszkén nyújtsunk kezet a legyőzött ellenfélnek, igyekezzünk rajta segíteni s legyünk meggyőződve, hogy akkor éppúgy, s61 még inkább dolgozunk a magunk, mint az ö érdekükben.