Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 3. szám - A béketárgyalásokon tanusított magatartásunk tanulságai 1. r

8 Vasárnap, 1923, január 21. A béketárgyalásokon tanusitott magatartásunk tanulságai Érdekes adatok a béketárgyalások történeti előzményeiből — Ludwig Ernő előadása a Nemzeti Klubban L A Nemzeti Club utolsó vitaestéjén Ludwig Ernő tarolt előadást a „Magyar béketárgyaJásokról'-, me yei szokás szerint szabad vita követett Az előadó nem a tulaj donképeni béke tárgyalásokról beszólt, melyek Párisban folytak, hanem azokról a békekisérletekről, melyeket ő, tett párhuzamosan a hivatalos tárgyalásokkal. Ezekből aztán a ma] kii. politikai helyzetre több következtetést vont le. — A Nemzeti Club estéjén — úgymond — az előadó rendesen aktuális témát választ magának. Bocsánatot kér. hogy ettől a szokástól eltér, mert a béketárgyalások 2—3 éves múltéi. Azonban azt hiszi, hogy a jelenlevőknek közös óhaját fejez; ki. hogyha *zt kívánja, hogy azok ismét aktuálisakká váljanak a azi. amit 1920-ban elvesztettünk, egy ujabb békekongresszus, ujabb béketárgya. átok utján ismét vissza tudjuk szerezni. Aztán előadta, hogy nem elméleti, hanem gyakoriali szempontból kiván a kérdéssel fog. lalkozni. Bocsánatot kér, hogy a személyét is szerepelteti, de ezt nem azért teszi, hogy azt előtérbe tolja, hanem, mert azt ezekből a tárgyalásokból ki nem kapcsolhatja. 1919 augusztus havában mint a magyar Vörös Kereszt svájci missziójának elnöke szeretetadomány vonatszállitmánnyal Budapestre jött Itt tapasz al. nia kellett hogy a hangulat akkor nagyon nyomott volt, — Nemzeti rezisztencia lehetősége hijján éreztem, úgymond, hogy nemcsak azért fogunk rossz bókét kapni, mert az entente kér'e'he ellen lesz irányunkban, hanem azért is, mert az a nemzet, mely talán legbátrabb hadviselő fele volt valamennyinek, a meddig a háború tartott, most mikor ezeréves igazságunkért kell majd küzdenünk, nem fog elég lelki erővel rendelkezni, hogy ezért, ha kell szembeszálljon az egész világgal. Pedig a külföldön akkor meglehetősen el volt terjedve az a nézet, hogy Magyarország nem fog minden békét aláírni. I — Ludwig főkopzul, miután a szerete'adojnányokat a Mafyar Vörös Kereszt utján szétosztatta, a mlnlsztere'nökhöz mint jelentés té'elre. Ekkor történt az. hogy Friedrich István az akkori miniszterelnök a külügyminiízlérium vezetésével bz'a meg öt és egyúttal a béketárgy alásothoz mint födelegátust dezignálta. Közös megállapodás szerint Ludwig az'án egy hét múlva Svájcba visszautazott azzal a megbízatással, hogy Svájcban, ha teheti, próbáljon őszszekőttetést teremteni az entente-ej és állapítsa meg, mit várhatunk tő'e az elkövetkező béketárgyablsoknál. Szeptember végen Chateau d'Oex-hen egy magasabbrangu enlenle-tisztviseWvel találkozott is, akivel egész nap tárgyalt a magyarországi bókebelyzetröL Természe esen igyekezett a legóvatosabban kezelni az egész kérdést, nehogy valami indiszkréció folytán kára támadjon az országnak. A tárgyalás folyamán megállapítást nyert, hogy nem volna semmi kllálása annak, hogyha Magyarország a megszál krtt területeken élő nemzeti kisebbségeknek autonómiát ígérne, mert ezzel az ígérettel már lekése't Azzal se érne célt, hogyha népszavazást kér a vitás terü'etek lakosságának megkérdezésére. Bulgáriának, Németországnak és Ausztriának azonos kéréseit az en'ente már visszautasította. — „Nem volt tehát föltehető, hogy az entente velünk csinjáibban bánjék el, mint ezen három szövétsógisünkkel". Az osztrákok neveze'esen a trentinói. Illetve dé'ti roli németség és a Szudétákban lakó németség számára szintén népszavazást kértek. — Mi tenne, hogyha válasz'ott bíróságot hozunk javaslatba? „ — Ez meglephetné az entente-ot — volt a vá'asz, — b'zonyos konfúziót okozhatna soraikban. Ezzel tehát lehetne ta'án valamelyes eredményt elérni. Erre aztán Ludwig és informátorja. akit azért nem nevezhe. meg, mert becsületszava titoktartásra kötelezi, megla olgallák a választott bíróágnak különféle nemeit Hogyha * magyar kérdést tudományos szemponlból akarnák elintézni, talán az öt entente állam egyetemi tanáraikul lehetne megfelelő vizsgálóbizottságot, vagy választott bírói kollégiumot választani, mely minden körülményt megvizsgálna és döntését a legfelső tanáccsal közölné. „Eset'cg ml készíthetünk volna egy listát olyan egyetemi tanárokból, akik a háború előtt ro| konszínvesen nyilatkoztak MagyarorI szágról". Hosszas tanakodás után megállapi' tást nyert hogy a magyar kérdés nem I tudományos, hanem csupán Jogi és I politikai szempontból Ítélhető meg. E célból tehát ajánlatos lenne egy I nemzetközi, jogászokból, legfelső bíróságok tagjaiból álló fórumot alkotni, mely mint választott bíróság meghozná a „sentence arbitrale'-t, azaz a döntést Az öt entente államnak, Amerikának, Angliának, Franciaországnak, Olaszországnak ós Japánnak legkiválóbb, nemzetközi jogászából lehetne vegyes választóbiróságot szervezni, akik mellé Svájc és Hollandia legfelső bíráinak két-két tagját lehetne dezigná'ni. Vagy ha egy ilyen vegyes blrósáenak összeállítása gyakorlati nehézségekbe ütköznék, egyes entente országoknak legfelső bíróságait lebetne felkérni, hogy a választott-bíróság funkcióit elvállalja. Ez a nemzetközi jogszokásoknak megfe'elne. Elsősorban Angliára vagy Amerikára gondoltunk. Megtárgyaltuk aztán a végrehajtási módozatokat és azt is, hogy mikepen lehetne ezen választott bíróság illetékességét szabályozni. | Miután minden idevágó kérdést meg árgya't volt — fol yatta az előadó, — visszavonr'i 2 hétre a thun tónak magányába, hogy ott egész anyagot feldo'gozza és a szükséges jegyzeteket mindjárt angolul ós franciául meg ls szövegezze, A két hét alatt elkészítette egész taktikai tervét, mely nagyjában a következő pon'okból állott. Feltevés szerint Magyarország csupán egyszer fog szembekerülni a zö'd asztalnál volt ellenfeleivel. Itt meg kelg küzdenie a maga ,, batle royale"-já'. Erre legjobb államférflát és szónokát kell kiküldenie. ez pedig Apponyl Albert gróf. Már a kommun idejébsn is arra gondolt, hogy Apponyi A bert grófot próbálja meghívni Svájcba, hogy vele nyugodtan megtárgyalja a bákztárgyalásoknál [ köve'endő taktikai programmot 1919 augasztus havában József főher; , cegnek előterjesztést tett Apponyi Al bérinek. — aki okkor Eberhardban-'-. tartózkodó t, Budapestre való lürRŐS meghívására. Apponyi besz:. u ] után két egészen rövid jegyzéket l lelt volna intézni az cnlenlJ-uoi, mely I nrk elsejében au onómiát igérttii!; volna a nemzetiségi kisabbségelnkr- k nemzeti alkotmány unk keretébon, aztán népszavazást, vagy vá asz; ott 1.. j róságo. kértünk volna a területi kérdés vizsgálására és e döntésére. \ választott bu-óság mind a h&tttn fmti nemét kértük volna. BgtfaaJUog a második jegyzékben kifejtettük vo'na az; a gondolatot. ho; y Magja;, ország s-zigoruan cl van tökélve, hojy ezentúl semmiféle más ország hatalmi politikájának uszályhordozója nem lesz uSbbé. Békében akarunk élni a vi. lág m'nJcn országával, kü. önösen szomszédainkkal is. Hogyba várakozásunk ellenére visz. szautasitofta volna az entente kérésen Iket, még egy jegyzéket küldtünk vo, na, melyben en bloe észrevétel néAül elfogadtuk volna a diktált békeszerződésnek minden egges pontját azzal a fentartással. hogy a területi kérdés függőben maradjon, mig mg vizsgálóbizottság erre vonatkozólag meg nem vizsgált volna minden vitás pontot és jelentést nem tett volna q leulelső ötös tanácsnak, mely aziáp végérvényesen dönt a mi ügyunkber^ K; fejte'tük vona, bogy Magyarország; ezzel elment volna az erjs^űiékenység végső határáig, mert alárendelte volna szuverenitását egy volt ellenséges bíróság, vagy vizsgulóbizot'ság dőníéSKneflc. Hogyha ezt is elutasítják, pontokban össze kellett volna fogla'nunk, hogy Magyarország, mely a háborút nem akarta, annak ellene szegült, nem fogadhatja el azt a békét melvet ki akarnak reá róni, mert ez halálos ítéletet jelen) számára. Senki sem követelheti, hogy tulajdon halálos Ítéletét aláírja. Ugyanakkor t világ kulturnerozeteiliez kellett w na fordulnunk egy hatalmas manifesztummal fel ke'lett volna tárnunk helyzetünket és az ő közbenjárásaikat kémünk tJWüIe'ünk megmentése érd?kébcn. Ez volt az előadónak taktikát programmja nagy vonásokban, ö időt akart vele nrferni, mert tisztában volt, hogg a gyűlölség atmoszférájában Magyarország soha igazságot nem kapMetternich hercegnő emlékiratai Páris, január 19. A világtörténelem nagy korszakait mindig a memoárirodalom föllendülése követi. A háborús visszaemlékezések garmadájában, amely a könyvpiacot most elárasztja, jóleső pihenő Metternich hercegnő emlékirata. A memoárt Párisban Dunán előszavával adták ki és időszerűségét az a kiállítás adja meg, - amely a Pavillon de Marsan-ban kevéssel a könyv* megjelenése előtt zárult be. A kiállítás a második császárság emlékeit gyűjtötte egybe és a régi Párisbau még sokak előtt kedves hangulatokat elevenített meg. Az emlékiratok, amelyek Metternich hercegnő tollából kerültek ki, ugyanezeket a hangulatokat keltik. Visszasugározzák III. Napóleon korának és udvarának rövid ideig tartó fényét. A dolgok mélyére nem hatol, de ki is várna oknyomozó etemezgetést —« írónőtől. Mindamellett a legjobb forrásmű annak, aki ismerni akarja azt a bangót a felületes és fényes élet hangját amely 1859-től 1871-ig nem Franciaországot, még csak nem is Pári&t hanem egyszerűen az udvart jellemezte. A hercegnő unokája volt a híres kancellárnak, aiki nagybátyjához, az osztrák nagykövethez ment férjhez. Metternich hercegnő Wínterhalttr és Hébert portréi után Ítélve, kedves, vonzó esunyaságu nő volt. Nálánál, • Souvenirs d« la priacessa Metternich. P*ri*. 1B22. (Pkm, oditeur.) aki a császárné benső barátnője lett, senki sem ismerte jobban és írhatta i le hívebben a Tuilleriák, Compiégne i és Fontainebleau lakóit Megkapó és tiszteletére válik az a szeretetteljes mód, amellyel a császárról és nejéről beszél és a bálor ^üség, amelyet a bukott uralkodókkal szemben soha• sem szűnt meg tanúsítani. Kiábrándulna, aki többet várna e j memoároktól, mint amik: felületes megfigyelések, az ízlés spontán kitörései, minden mélyreható ítélet nélkül az emberekről és eseményekről. Kedves felületessége annak az időnek a jellege, amelyet megörökít. Ez a [ kötet az emlékiratoknak csak azt a részét tartalmazza, amelyet a herceg! nő francia nyelven irt meg. A másik, a uémet nyelvű rész komolyabb és súlyosabb. Ebben beszéa arról az intim ismeretségről, amelyben Wagnerrel, Liszttel és Bairncvel állóit. A hercegnő nem bocsát meg mindent, de sokat megértet. A női emlékiratok tükrök: ök magukat nézik benne s egyúttal véletlenségből közvetlen környezetük is visszatükröződik. Bálok, kirándulások, tűzijátékok, ebédek, ünnepélyek, hivatalos fogadtatások, egyenruhák és toalettek ragyogó egyvelege, ékszerek tündöklése, szakadatlan csacso^ás, kis mesék, portrék, kam'katurák, szép asszonyok kacagása és más efféléből áll az egész könyv. Csipűs és ártnllan tréfák, gúnyolódások, a fagyos etikett megkerülése, vadászatok színes leírása, lovasünnepélyek emlékei töltik meg, esnk éppen a sikamlós anekdoták hiányoznak. Ezekhez a hercegnőnek vagv nem volt érzéke, vagy nagyon polgária: volt, mint maga az akkori udvar. „Ne feledje el, hercegnő, hogy én s szö legszorosabb értelmében parvenü vagyokl" — mondta egy izben a császár. Ez a párbeszéd a császári I asztal készlete körül forgott, amely I uj ezüstből volt AZ ezüstkészlet öt | millióba került volna, mivel a TuilI leriákban 1852-ben semmit sem talállak. „Az uralkodók ezüstje arra való, j — tette hozzá III. Napóleon sejtéstőt inditlalva, — hogy az adott pillanatban beolvasszák." E mellett azonban I.Ö00.0G0 frankos tűzijátékokat és eslélyeket rendezett, amik nem is voltak mindig mulatságosak. A cempiégní nyári mulatságokon sokat ásítoztak a meghívottak. A hercegnő jól mulat azon az ellentéten, ami a valóság és a császár ellenségei által híresztelt compiégni erkölcstelenségek közt fennállt. | Annyi bizonyos, hogy az időtöltés ártatlan és a szórakozás igen tisztes volt. Esténként találós játékokat és kis komédiákat rendeztek. Ezekben a vezető szerepet Feulllel \itle, mig máskor Mérlmée mesélgetett, de ez nem ragadta meg a nagykövet feleségét. Az akadémikus tréfás nyelvtani csapdákat állított fel, amikbe miud•mnyian beleestek. Legkevesebb hibát az osztrák nagykövet ejtett. Csak a osászárnővé lett nagyvilági hölgynek sikerült ilyen társaságot egybehozni, jegyzi meg a hercegnő. Érdekes f;jezet, amelyik a két Dumást éMitja egymással szembe. Az apát nagyon fölébe helyezi o fiúnak. Az okát meg lehet érteni. A három testőr szerzője jobban mulal!atta; mint Madame Aubray gondolatainak iröja. | Didcrotval és az enciklopédisták I klikkjével szemben ellenszenvet érzett és a Légende des siécles-l méltatlannak Ítélte Hcrnani Írójához. Euripidész, Szofoklész és Tacitus nyújtottak neki valódi élvezetet. Dunán az előszóban biztosit bennünket arról, hogv a hercegnő irodalmi érzéke utóbí\ mint a német rész bizonyítja, erőse a kifejlett. Az irónö kiváló egyes személyesi. n átélt események rajzolásában. Ilye í például a Biarrit'z melletti Rume-csu s megmászása, vagy a császárnő és barátnőinek oly rosszul sikerült tengeri kájutazása, továbbá Worth szabóh : való viszonya. Worthot ő hozta cl,v-atba s a szabó IS60-ban 600 frankért két elragadó báli ruhát varrt Quantum mutatus! Legmeghatóbbak az utolsó lapok, amelyeken a hang hirtelen tragikusan elváltozik annak a kataklizmának a közeledtével, amely a második császárságot a porba sújtotta. RŐridkm, de elég drámai módon mutatia be a szereplők megdöbbenését, akik oly kevéssé látták előre az események.!. Amikor a hencegné a kommunizmus után végkép elhagyta Párist, ti jegyzi, hogy az ott eltöltött özenket esztendőt csupán szép álomnak tekinti. Ugyanez az érzésünk, ha memoárjainak elkomorodó fináléját az előbbi fejezetekkel egybevetjük. Szomorú, mint egy elátkozott kastély romjai, ahol csodás fényű bált adtak és amelyet táncközben hírtelen tüz emésztett meg, hogy ne hagyjon hátra mást, csak port és hamu*.