Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 34. szám

MAGYAR KÜLPOLITIKA ÉS VILÁGGAZDASÁG Budapest. 1923 IV. 34. szám Csütörtök, november 8. Főbb cikkeink: Dréhr Imre Hogian rendezhetné Amerika Európa [>énzi g/eit— Földes Béla v. !>. t. t.: Bliss tábornok leleplezései — Honti Ferenc: Néhány szó a propagandáról — Varannai Aurél: kOlúgvi kipviseWiink "ís .i j-:«d is itfi hírszolgálat — Győrtty István dr.: Törökországi emlékek — Koftler Károly dr.: Gsonka-Magyaroj ezág megszállásának knrai — Hilscher ftezsö dr.,: Irányváltozás a magyar állami gyermekvédelemben — A hét halottai (.bt Protics Sztoján Bonar Law — Genadjev) T. J. : Dinov^zki Román az uj lengyel külügyminiszter — Az nj Bratianu-kormány — Fordulat az olasz politikában? — A világsajtóból — A hét króiiiiája. CKX>0<><>0<><>00<>^^ M. Avenol A trianoni békeszerződésben kimondták rólunk ;i szentenciát, hogy csonkán is meg tudunk élni. A népszövetségnek delegátusai pedig most azért jöttek Budapestre, hogy ezúttal nem tudjuk hánvadiglan megállapittassék, hogy de bizony igy nem tudunk megélni. A koldus könnyen beadja a derekát. A magvar közvélemény túlnyomó többsége immár nem hirtelen ötletből, hanem komoly mérlegelés alapján a merő érzelmi politika helyett reálpolitikát kivan. Mert nehogy M. Avenolt és társait megtévesszék Budapest festői szépségei. Meg kell látnia, hogy ebben az országban az emberek nem élnek, csak — vannak. Ezért kívánják a józan és okos politikamentes — gazdasági politikát. És ezért értjük meg. ha jövendő hitelezőink tudni akarják, mire adják a kölcsönt. Ám de épp olyan jól tudjuk, hogy a mi megsegítésünk a hitelezőnek, egész Európának és elsősorban szomszédainknak épp olyan életbevágó érdeke, mint magunknak. Tudjuk, hogy elsőbb szomszédaink adtak információt rólunk. Nem kutatjuk mi igaz azokból a híresztelésekből, hogy a gazdasági kautélákon f< lül külső és belső politikai biztosítékokat valóban követelnek-e és ha igen, minőket követelnek szomszédaink. Nem olvassuk a fejükre állami létük egyik megteremtőjét.- Líoud Georgeot, aki Amerikában azt mondta a franciák német politikájáról, hogy „nem tpotUmanlike", ami a legsúlyosabb kritika, amelyet angol-szász gentleman valakiről mondhat. De amenvnyire meg vagyunk győződve arról, hogy ma. amikor a német birodalom eresztékei recsegnek-ropognak és egy hetven milliós nemzet agóniáját szemlélhetjük, a mának és a holnapnak sok szenvedése elkerülhető lett volna, ha a népszövetség szava hathatósabban szólna a világ hatalmasságaihoz, vagy ha Németországnak emberiességből idejében a hóna alá nyúlnak, azonképp bizonyosan tudjuk azt is. hogy nemcsak Magvarország fennállása, de szomszédaink léte is javairészben a mi életképességünktől függ. Európa válsága gazdasági válság. Ha a világháborúnak gazdasági inditóoka volt, mennyivel inkább ez a mozgatórugó ja annak a szabadságharcnak, amelyet Európa éhezésre és nélkülözésre kárhoztatott népei vívnak meg most az emberi szellem elpusztíthatatlan fegyvereivel. Lehet, hogy a világháború nagy tökeérdekeltségek küzdelme volt egymással. A ma szabadságharca sok millió rongyos, a s/ó szoros értelmében állati sorba taszított egyénnek a harca a nacionalista alapon való egyoldalú kizsákmányolás a. rabszolgasor ellen. Sokmüíió toprongyosé, akiket miután ideig-óráig sikerült mint nemzetet szétbomlasztani, most a gazdasági érdekközösség kovácsol össze megint csak a rettegett nemzetbe. Kissé különös, ha most, amidőn józanságunk jeléül megértő gazdasági tárgyalást kezdtünk szomszédainkkal, a kisantant konyhájából a/t röpítik világgá, hogy „vagy megtörünk magunktól, vagy . . .". Ilyen hangulatkeltésre nincs szükség, mert nagyon jól tudjuk, hogy ennek a befejezetlen mondatnak a végét, ugy tem mondanák ki. Dei meg fenyegetni is csak azokat lehet. : • k i U hajlandók megijedni, mi pedii-t ezt a szívességet nem teszszÜH meg nekik. Csonka-Magyarország népe élni akar és életrevaló. Tudunk és akarunk is dolgozni és nem láncrakötött alamizsnát, csupán őszinteséget. megértést és tárgyilagosságot kérünk. M. Vvenol, ha akarja, meggyőzödhetik minderről iS ez elég garancia lehet annak az illusztris testületnek, melynek ideális jelszava a világ nemzetcinek testvéri együttélése. Sir Drummond, a népszövetség másik főtitkára, a napokban azt mondta éppen itt Budapesten az újságíróknak, hogy akik a népszövetség hivatalaiban ülnek, nem a maguk nemzetét, hanem mindenekfölött a népszövetséget képviselik. Szívesen elhisszük neki. mert — ha eddig nem sok okunk van is reá, — bízunk a népszövetség elhivatottságában és életképességében. Erinek az életképességnek egyik próbaköve lesz a magyar kölcsön dolga. M. Avenol emlékét jól emlékébe vési ennek a csonka országnak a népe. A népszövetség ez előkelő francia funkcionáriusának a neve több lesz I puszta névnél. .ló, vagy rossz értelemben-e, aligha a mi készségünkön mulík. I Hogyan rendezhetné Amerika Európa pénzügyeit? Népszövetségi bank dollárlőkével. Irta. dr. Dréhr Imre nemzetgyűlési képviselő. Anbey, a kiváló francia publicista, legutóbb azt bizonyította, hogy az a hatezer milló dollár, amellyel Európa Amerikának tartozik, az Egyesült Államok nemzeti vagyonának csak két százalékát tenné ki. Ha tehát — veti fel a szellemes francia — Amerika tel jesen elengedné Európának a tartozását, ezt a világnak ez a leggazdagabb állama meg sem érezné. Igaz ugyan, hogy ennrk a (> milliárd dollárnak elengedését a franciák csakis a szövetség javára szeretnék irni, de vannak angol közgazdászok, akik Amerika esetleges nagylelkűségéből részt juttatnának minden hadviselt államnak, A számok csábítottak és vizsgálat alá vettem, hogy nemzeti vagyonosodás tekintetében mit jelentett Amerikára nézve a háború és mit jelentene, ha Amerika Európa mindén háborús rirjossógdf, az összes jóvátételeket is beleértve, rendezné, illetve rendezésüket magára vállalná. Az Északamerikai Egyesült Államok bankjegyforgalma 1913-ban 1069 ezer millió dollár volt, mig aranytartaléka 232.200 millió értéket képviselt, tehát a forgalomban levő dollárbankjegyek 2Í.72 'százalékát. 1922 végen 3946 ezer millió dollár bankjeggyel szemben az aranytartalék 3049 ezer millió, vagyis 77.27 százalék volt, míg három hónappal később, 1923 április l én. 3267 ezer millió dollárnyi bankjeggyel szemben az aranytartalék 3064 ezer milliót jelentett, vagyis 93.79 százalékot. Ezzel tényleg és százalékszerüen is az Amerikai Unió aranytartaléka az összes államoké fölé emelkedett. A háború előtti és a háború utáni viszonyokhoz képest ez a tényleges aranytartaléktöbblet 286 százaléknál többet gyarapodott, mig a fedezet százalékos aránya 72.07 percenttel. Érdekes azonban, hogy az angol fonthoz viszonyítva, a dollár a megháromszorospdoit aranytartalék dacára sem lépte lal békeparitását, SŐt annak dacára sem, hogy az ángol font. amely 1913ban Í18.Í4 százalékos aranytartalékkal volt „fedezve". 1923 március végén is csak 32.95 százaléknyi aranytartalékot mutathatott fel. Ha tehál a/ aranytartalék szerint értékelődnék a valuta, alkar ma az angol lantnak kevesebbel kellene érnie a dollárnál. De nem ezt akarom bizonyítani, hanem azt, hogy a dollár az angol fonthoz viszonyítva Ára 350 korona.