Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 23. szám - Délszláv pénzügyi problémák - Szervezkedési mozgalmak a Kaukázusban

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923 június 1( , — Szervezkedési mozgalmak a Kaukázusban <. A mohamedán világgal való összeköttetés fenntartása és mélyítése erős iproblémája Oroszország mai vezetőinek. Az orosz birodalom keretén belül élő mohamedán népeken keresztül is igyekeznének fokozni azt a hatást, melyet a politikai helyzet pillanatnyira biztosított nekik az izlám körében. Az úgynevezett „kaukázusontuli szövetség" igazi kapuja az orosz szovA jetnek a mohamedán népekhez és ezért erre a kapura nagyon kell ügyelni. Többféle kísérletezés folyt az orosz forradalom óta a Kaukázusvidéki területek megszerzésével, voltak ezek már külön-külön államok, szovjetrendszerü és szocialista népköztársaságok, alkotlak közös országot, majd megint államszövetséggé lazultak. Az utolsó változás idei junuár • 15-én következett be, a december 10—13-án tartott transzkaukárusi szovjet-kongresszus határozata alapján. A Bakuban tartott kongresszus az eddigi szövetségtanácsol végrehajtó tanáccsá alakította át, telje*; ciine „a népbiztosok transzkaukázusi végrehajtó tárnicsa"; ennek élén egy georgiai áll: Ornkclaskvili. Egyik helyettese ör-, mény, a másik, aki egyúttal a külügyek élén áll, tatár. A szövetséges állam három országhói áll: Georgiából, Örményországból és "7atárországból, melyhez a kisebb törzsek földje: Asszerbcidzsán csatlakozott. Mindegyik szövetségi tag önállóan kezeli a bel, földművelés, közoktatás, közegészség, igazság és népjólét ügyét. Minden egyéb ügy közös és a szövetségtanács hatáskörébe tartozik. A szövoliPgtanácsban képviselve van a moszkvai végrehajtó bizottság és Transzkaukázia együttesen alkotja az orosz szovjet egyik tagját. A mohamedán országok autonómiája nem tünt el olyan egyszerűen, mint Csitáé vagy Ukrajnáé, de ezen a tarkancmzetiségü és felekezetű területen nehezebb is volna sokkal az autonómia visszafejlesztése. Már a cári uralom korában ez a terület volt az orosz hadsereg felvonulási terepe, ahonnan egyformán veszélyeztethette keleti Anatoliát, Mezopotámiát, Perzsiát és Indiát is. A viszonyok ebben a tekintetben semmit sem változtak és Szovjet-Oroszország éppen ugy akar és kénytelen délfelé a tenger irányában terjeszkedni, mint a megbukott cári hatalom. Nem kockáztathatja tehát, hogy magára uszítsa «zt a földrajzilag nagyon is tagolt kerületet, illetőleg ennek 'néhány milliónyi lakosságát, mely közt orosz alig akad. Az elv kedvéért" fenntartják a szovjetrendszert, de a kommunizmusnak nagyon kevés hive van itt. Georgiában megtörtént a kommunistapártban a tisztogatás és többek közi kizártak belőle minden földművest, ugy, hogy kb. Í2.000 lagja maradt, f.x országban a nacionalizmus nagyon eröv de zavarok egyelőre, nincsenek, mert a kommunisták óvakodnak szembehelyezkedni ezzel a nemzeti érzéssel. Tatárországban a bakui petróleummezőkön dolgozó, kb. 35.000 főnyi munkásságból kerül ki a kommunistapárt. A tatárok ugyan sziiták, de azért nagyon vonzódnak az anatóliai törökökhöz és orosz-török szakítás esetén feltétlenül meggyüjtenék a baját az , oroszoknak. Érzik ezt az oroszok is ,és ezért nem erőszakolták n bakui kongresszuson az Oroszországba való beolvadást. Rájuk nézve sokkal elönyösebb, hogy ha ezek a mohamedán kultúrnépek saját akaratukból legalább formailag elfogadják a szovjetrond. szert és ezzel mintegy annak tekintélyét emelik kis-ázsiai lajrokonunknál. Az örmények közt van még legtöbb hive nem annyira a kommunizmusnak, mint Oroszországnak a vallás révén. A három nép minden esetre csak • szövetséges állam formájában él még békében egymás mellett, mert történelmi hagyományainak is ez felel meg legjobban. Feudális kis tartományok szövetsége volt független korában ugy Örményország, mint Georgia, és ez a tartományi szervezet megmaradt a török és perzsa uralmon át jóidéig, még az orosz korban is. Csak a mult század második felében törölte el az orosz kormány a mingreliai és svanctiai feudális szervezetet. A bakui kongresszus határozatait a tiflisi jóváhagyta és megválasztotta a népbiztosok tanácsát vegyesen a három nemzetből. Elnöke a georgiai Orakelaszkvili. Alelnök az örmény Mjastnikov és a talár Husein Szadeh. Utóbbi a külügyminiszter. Külkereskedelmi népbiztos Ivanian (örmény), helyettese Gacsinszky (tatár). Pénzügyi népbiztos Tumanop (örmény), helyettese limailov <tatár), élelmezési népbiztos Buniad Szadeh (tatár), munkaügyi Jagnbov (örmény), munkás és parasztügyi népbiztos SzoszLkakviti iB<-*or8'a,'» posta- és távirdaügyi Ataroekov (örmény), hadügyi és tengerészeti Eliava (georgiai), vasutügyi Pozdejev (V). A Cséka vezetője Mohilevszky ('.'). Tárcanélküli tagok Agam Ali Ogli, egy tatár aggastyán, egy georgiai Zkagaja és az örmény Ambarzumian. A három szövetséges önállóan intézi bel-, földművelés-, közoktatás-, egészség-, igazság- és népjóléti ügyeit. A Kaukázuson-tuli szövetséges államnak Oroszországgal való nagyon is laza összefüggését mutatja, hogy már az. orosz pénzrendszert is megszüntet' ték és január 10-ike óta külön kaukázusontuli egységes valutái állapítottak meg a georgiai pénzrendszerrel paritásban. c«^<>e><><><><><><><><><>^ D KÖZGAZDASÁG élszláv pénzügyi problémák Kumanudi a dinárnak a külföldi börzéken való mesterséges emelésével vélte megoldani a délszláv állani agRaszló pénzügyeit, Sztojadinovics deflációval. MindeRviknek sikerült ideiglenes ercdménvekel elérnie, de Kumanudi végül is teljes fiaskóval végezte s az embernek az a benvomása. hp«\ Sztojadinovicsra sem vár iobb sors, ha uRvan a politika idejekorán el nem mozdítja helvéről. Sztojadinovics számtalan nyilatkozó tából kiderül; hogv ö átgondoltabban foRott terve végrehajtásához, mint Kumanudi. A kivitel előmozdításával akarja a többi között pénzüRvi politikáját alátámasztani és felülemelkedve i finánc látókörén, n kivitel érdekében hajlandó a kiviteli illetéket is leszállítani. Igv szállította le a leölt sertés kilijanak kiviteli (beteket nefiv dinárról három és félre, a vasúti talpfa természetben kirótt illetékét minden harmadikról minden negyedikre. Más részről a behozatalra fokozott figvelmet fordított, hogy a láhrakapott különböző visszaélésekéi valgmenyire lecsökkentse. Ezzel a délszláv ipar érdekeit is előmozdította s azzal az intézkedésével, hogy az állam tartozásait a belföldi iparosokkal szemben sürgősen rendezendőnek mondta ki, szintén segíteni akart a délszláv iparon. Deflációs politikája következtében viszont az ipar tartozásait is be akarja hajtani és az állami hiteleket a vállalatoktól majdnem teljesen megvonta. Az 1922 utolsó öt hónapjáról közölt állami bevételi és kiadási kimutatásból Sztojadinovics azt a reményt merítette, hogy az államháztartás agyénsulva rövidesen helyre lesz állítható, mintán az előirányzathoz képest, tíz millió dinárnál aliR valamivel több deficitet tüntet lel. Kedvezőnek tartja azt is, hogy a forgalomban lévő b ínkjegymennyiség nem haladja meg az öt és lel milliárd dinárt. Biztosra veszi, hoRv a dinár Zürichben ö.uú— 6.00 között Stabilizálódni foR. A délszláv valuta helvzetél efiv uj devizapolitikával is kedvezőbbé fogja lenni s e deviza-politikában a Nemzeti Bankra intenzivebb részvétel vár, mint eddiR. Bécsből még 10—15 millió aranykoronát vár és reméli, hoRv a francia tőke is segítségére jön a délszláv pénzügyeknek. Sztojadinovics pénzÜRvi politikáját eleinte az egész délszláv közvélemény osztatlan rokonszenvvel foRadta. Később azonban ZáRrábból egvre hangosabb tiltakozások jöttek, melykct a miniszter ismételt tárgyalásai a horvát közgazdasági körökkel sem tudtak clcsititani. E tiltakozásokkal szemben a miniszter és hivei arra hivatkoznál., hogy a dinár, mciv január 20-án 3.80 volt Zürichben, március eleje óta 5 80 körül stabilizálódott. Ez természetesen igen egyoldalú be állítása a délszláv pénzügyeknek. A deflációs politika következtében mar február elején érezhetővé vált a pénzhiány. A belgrádi bankok e miatt a kölcsönök kamatát egész tizenhét százalékig emelték. Zájrrábban. a délsziáv állani közgazdasági és kulturális Centrumában, a pénzinség még súlyosabb lett. Uj vállalkozások megindulása lehetetlenné váll és régiek 'izetési nehézségekkel küzdöttek. A pénzügyminiszter azon intézkedése, mely érvénven kivül helyeztette a szociálpolitikai minisztérium rendeletét, mely kötelezte a pénzintézeteket, hogy maxiik és tisztviselőik számára házakat építsenek, a bajokon nem sokat segített, ellenben válságba döntötte az épitő ipart. Az általános drágulás a defláció ellenére folytatódott, ami napról-napra több bankót kivár.t volna. A deflációs politika kapcsolatban -íz állami hitelek szűkítésével első sorban az ipart hozta nagyon súlyos helyzetbe. Ez az intézkedés első sorban a horvát fővárost sújtotta. A zágrábi közgazdasági körök rámutaltak, hogy a dinár emelkedése nem lehet addig a közgazdasági élet javulásának a tele, amig a közlekedés rosszabb less és a termelés csökken. A horvát ellenzéki sajtó egyenesen azzal vádolja Sztojadinovi'-sot, hogy azért csinál iparellenes politikát, mert ezzel a horvátokat károsítja. Erre nézve sikerült bizonyos adatokat is összeszedni a belgrádi Politika egyes cikkeiből, melyek a horvát és a szlovén ipar támogatását meggondolandónak mondták, mert mögöttük gyakran magyar és osztrák érdekelLég lappang. Sztojadinovics mielőtt miniszter lett volna, a Politika közgazdasági rovatát vezette, igy nem mondható teljesen alaptalannak az az állítás, hogv a Politika felfogása lé-5 nvegében fedi Sztojadinovics fel«t fogását. 4 Ami a miniszter bizalmát illeti, az) államháztartás egyensúlyának helyreállításában a zágrábi Hrvat tételről-j tételre összehasonlította az egves mj-i nisztériumok előirányzatai, H tényleges' kiadásokkal s azt állapította meg.'hogy az összes tulkiadások nem gyümölcsözd ct lókra történtek, ellenben az összes megtakarítások a termelés itvásáral mennek. Megtakarítottak pl. harminc millió dinárt az utakon és hidakon, ötvennyolc milliót a vasutakon huszonnyolc milliót a postán, tizenöt milliót a védgálakon stb. és megtakarilottuk az állam legnagyobb gyalázatára negyven milliót a rokkantakon, akik nyomom1 '• .1 Európa elé akarnak menni. A Hrvat megállapította, hogy a hadügyi előirányzatot harminc millió dinárral haladta meg a \alódi kiadás, de csak azért, meri nyolcszáz millió dinár rendkiviili hitelt nyitottak e tárca javára. Ilymódon minden költségvetés illuzíóriussá válik. A Hrvat e cikke óta kiderült az is, hogy a kilátásba helyezett francia segítség is hadi célokra történt. Franciaország, mint már előbb Lengyelországnak és Romániának, a délszláv államnak fegyverkezés céljaira a francia gyáraknái iiáromszáz trancia franknyi hitelt nyitott. Ugyancsak a Hrvat megpróbálta kiszámítani a költségvetés és az egyes tartományok viszonyát. Ez elég nehéz mesterség, mert Belgrád lehetőleg mindent összezavar, hogy az ellenőrzést lehetetlenné tegye. A Hrvat számitása szerint 1922 augusztus 1. és 1923 február 1. között tizennégy ellenőrizhető minisztérium Szerbiára, Macedóniára és Montenegróra 1.228,000.000 dinárt irányzott elő, mig az uj tartományokra 1,182,000.000 dinárt, holott az előbbiek lakossága négy millió, az utóbbiaké nyolc millió. A legkevesebb vonallal biró belgrádi vasutigazgatóság költségvetése nngyobb mint bár-, melyik más vasutifnzgatóságé 'Zágráb. Szarajevó, Szabadka). A tendencia vi,l lágos. De eltekintve ez igazságtalanságoktól, bajos nagy jövőt jósolni egy deflációs politikának, mely sajnálja a pénzt a gyümölcsöző befektetésektől és' a valutaiavitást öncéllá teszi, holott ez csak eszköze lehet a gazdasági élet felvirágoztatásának bj. — A Magyar-Német Bank alaptőke felemelése. A Magyar-Német Bank r.-L folyó év június hó 6-án tartott rendes közgyűlésén megállapította, hogy az 1922-iki üzletév 39,313.169 K bruttó, illetőleg 18.109.737 K nettó nyereséggel zárult, melyből részvényenkint 20%, azaz 40 korona osztalék fizetését hatá-' rozta el. Ugyancsak elhatározta a közgyűlés az alaptökének 100 millió koronáról 200 millió koronára való felemelését (mely által az alaptőke és a tartalékalap összesen 420.000.000 koronára emelkedett), 5 drb 200 K n. é. részvény, 1 drb 1000 K n. é. részvényre összevonatott, az uj részvények 1:1 arányban 3250 K áron adatnak ki, az elővételi jog folyó hó 15-töl július hó 25-ig gyakorolható. — Az Ingatlan, £pltő és Falpari R -T. ílnsjéfal a mult üzletévben elért 19 millió 21P.812 korona tiszta nyereségből 2595 osztalékot fizet., — Franki A. Herm. és Fiai r-t., Buda- pest. közgyűlése osztalékul 75 százalék = 150 korona kifizetését és az alaptőkének 36,000.000 koronáról 72,000.000 koronára való fölemelését határozta el. At uj részvénvek a régi részvényeseknek 1:1 aríinvban darabonkint 2000 korona árban ajánllatnak föl. 0<X>OOCXX><X>CK><><><^^ Olvasóinkhoz ! Értesítjük t. olvasóinkat, hogg ]öv6 számunk június 24-én jelenik meg és ' lapunk szeptember l-ig bezáróan a vegg drágaságra való tekintettel havonta kétszer fog megjelenni. A szerk. Laptulajdonos: Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat. Budapest, 1923. Nyomatolt a Budapesti Hírlap nyomdájában (R3kk Szilárd-ucca 4.). Felelés nyomdavezető: Ncdeczky László