Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 23. szám - Állami beavatkozás és a kisebbségi jog

8 NAOTAR HÜbfBMTlK* Vasai-nap. 192a június 10. vagy Wientöl Raguzáig mindenhol mint tisztviselő, vezérkari főnök, hajóskapitány az élet százféle tisztviselőjét kívánó célja szerint, — ez (nost mind hiányzik, inert minden eszkimó maga akarja a saját tokáját elfogyasztani, nem pedig a cseh eszkimóval akarja tolfalatni. Tehát nemzoli r> gazdasági célok hatalmas kényszerítő ereje szorítja Csehországot a régi monarchia visszaállítására, hogy iparcikkeinek kedvező, versenymentes pia:ot és tulprodukcióban lévő értelmiségének kiváló hivatalokat, vezető állásokat szerezhessen meg. Egyszóval uralkodó és vezető pozíciót a Duna völgyében agresszív szláv lobogó alatt, mely hatalmi túlsúlyával az Adriai-tengerből szláv tengert akar csinálni. Ezzel ellentétben Olaszország a meg'alósult nemzeti álmok hajnalán az uj .tatárain érzi zajlani a kielégithetlen PtMv tengert, nem is szórva arról, íogy a régi nemzeti Olaszország északul német, keletről pedig szláv lakosságot kapott. Akik a különböző békéset kovácsolták, azok abban a hiszemaen voltak, hogy a Duna-medencében Olaszország fog vezető pozíciót nyerni n ehelyett nem hogy vezető pozíciót nyert, hanem a kis entente nevezetű ilakulással egyelőre határozottan védelmi álláspontot kell elfoglalni, mert Franciaország a német veszedelemtől való rémületében agyon támogatja kis szövetségeseit, akik pedig őt úgyis csak addig támogatják, mig hatalmi tekintélyével és tőkéjével jelenlegi hatalmukat alátámasztani képes, mert aki egyszer szövetségi hűséget szegett, az megtagadja azt könnyen máskor is (Oláhország, Csehország, csehek Kolcsakhozi hűsége stb.). Olaszországot a régi monarchia szétrobbantéséval nemcsak katonai, hanem gazdasági célok is vezették. Olaszország sürü lakosságánál fogva a háború előtti 20— 30 esztendőt nem hiába töltötte el, mert felső Olaszország gazdag versenyképes iparos teriilet. Természetes következménye azon gondoskodásnak, hogy évenkint mintegy fél millió olasz kivándorlót saját országában iparilag foglalkoztatni és a nemzet részére megmenteni tudjon, mert ezek a kivándorlók Amerika nagy kohójában az olasz nemzeti eszme részére elvesztek. A széthulló monarchia, a gazdag és felvevő képes Duna völgye a hatalmas arányokban feliendűlt olasz iparnak elsőrendű fogyasztó piacként kínálkozott, nem is szólva a Balkánról, hol a monarchia megdőltéve] Olaszország gazdasági helyzetének dominálönak kellett volna lennie, holott ép az ellenkező történt. Mig Olaszország részben a háborús mámorban tombolt, részben saját belső bajait gyógyította, részben a francia járszalagon vezettetve nemzeti és gazdasági céljaival ellentétes politika utjain járt, addig Csehország megszervezte a kisententot. az utódállamok egyrészében hatalmas és nem kicsinylő gazdasági szervezettséget és előnyt ért el, mig Olaszország ezzel ellentétben majd mindenhol lemaradt. Nitti könyvében ennek konstatálása helyenkint felcsillan, valamint Nyugat-Magyarország keskeny sávjának visszaadásával az olasz politika mintha egy-egy pillanatra látná a tornyosuló veszélyt, de önálló akcióra, határozott célkitűzésre egyelőre képtelen, csak a szerencsétlen Ruhr-akcióval Angliával együtt állátják a mindent maga alá temető francia világuralmi törekvéseket, amely nemcsak politikai, katonai, hanem gazdasági vezetését is Franciaország kezébe akarja összevonni. A Duna völgyében pedig a francia politika exponense Csehország, mely tulajdonkép nem más, mint francia rendelkezésre szervezett cseh hadsereg, mely tekintet nélkül a azövetségi viszonyra. Olaszországnak ha jelenleg még nem is nyilt ellensége, dc már is barátja. Ma már Olaszországban is látják vagy kezdik belátni, hogy a Felvidék Csehországhoz való kapcsolásával nemcsak Magyarországnak okoztak kimondliallau károkat, mert vasától, fájától, szenétől, épito kövétől megfosztották, hajiam Olaszország Ausztriánál iákkal agresszívebb ellenlelet. Csehországot segítette oly hatalmas gazdasági pozícióba, melyhez régi helyzete haSOhllthatatlanul gyengébb volt. Olaszország szenét, vasát legnagyobb részbi n Néiftttoráiágtol kapta. A Ruhr-vidék francit clloglalásá\nl ezek a bányák és kohók francia kézbe kerültek, már pedig Franciaország francia politikát űzve. távolról sem érdeke, hogy Olaszország hatalmi és gazdasági lüggéso véle szemben megszűnjék, inert erre a megszálló Franciaországnak sokkal nagyobb szüksége van, mint volt azelőtt. Mig e banyák Kémetország kezében voltak, addig Néme-torszáy Olaszországot e tekintetben ellátta, ma azonban ezen két fontos anyag megszerzésével kénytelen francia járszalagon járni, holott önállóan saját politikai és gazdasági útjait is kövelhetne, de szén és vasbani kötöttsége nem engedi. Olaszországban bizton nem ismerték azt a körülményt, hogy Magyarország, mely vasszükségletét teljesen nem csak hogy fedezte, hanem jelentékeny kivitele is volt. évi 6 (hat) millió métermázsa vasércet vitt küllőidre, mely kivitelnek mintegy ö0%-a a Felvidékről történt, mely jelenleg cseh megszállás alatt áll és tisztán csak cseh gazdasági érdekeket szolgál, annak a Csehországnak gazdasági érdekkörébe került, mely amúgy is Középeurópa első szén- és vastermelö állama volt, mely ma az ipari nyersanyagforrásokat tekintve, figyelemmel a nehéziparra, Európa első ilynemű államaivá küzdötte fel magát. Ezzel ellentétben Olaszország nem kapott oly területet, mely alig számbavehetö szén- és vasterületeit gyarapította volna, mert a hozzá csatolt területek zén és vas tekintetében szegények, sem nem tudott Anglián kivül magának oly politikai összeköttetést létesíteni, melyre minden körülmények közt az alakulásban levő uj szláv államalakulattal szemben biztos támaszra találhatna. A megélhetés kényszerítő körülményei, a gazdasági élet mindenen keresztül érvényesülő törvéfcyei Olaszországot rá fogják kényszeríteni arra az útra, hogy felvegye a versenyt a Duna völgyében kalózkodás révén meg nem érdemlett hatalomhoz és gazdasági túlsúlyhoz jutott Csehországgal. Az olasz gyárak dolgozni akarnak, termelt portékájukat értékesíteni akarják, melyre jelenleg sem a Balkán, sem a cseh nyomás alatt levő Duna völgye nem a legjobb piac. Ma kezdik ennek a hatását érezni, amikor tapasztalják, hogy az olasz gyarmatok felvevőképessége sokkal csekélyebb', semhogy az olasz ipart, mely a háború alatt még nagyobb lendületet vett, foglalkoztatni tudnák. Uj piacok, uj nyersanyag források kellenek Olaszországnak, melyek területei Magyarország nélkül el sem képzelhetők. Mennél hosszabb ideig marad fenn a mai állapot, a nyomás katonailag annál nagyobb lesz Olaszországra. Ez a pont az, ahol az olasz és magyar gazdasági és politikai érdekek életbevágóan találkoznak és Európa mai képét tekintve, elválaszthatatlan szorosan összekapcsolódnak. Amikor mi eltaposott igazságunk érdekében állandóan hangsúlyozzuk, hogy a területi Magyarország visszaállítása nem csak mi, hanem Európa érdeke is. a fentiekkel megint egy láncszemét adtuk ezen állitásunk beigazolására. Talán Olaszországban is kezdik lassankint belátni, hogy mennyive! más lenne ma Olaszország gazdasági és ezzel együtt hatalmi helyzete, ha a Duna völgyében nem cseh gazdasági és hatalmi érdekek dominálnának, hanem a szláv nyomás helyett a területi Magyarország mérsékelt politikáját űznék. A magyarság egy ezredéven ke resztül küzdött * létéit a szláv áradat| lal szemben, melyre azéit volt képes, mivel természetes halárai védelemre I alkalmasak, természeti kincsei elleni állásra megfelelővé tették. A szerencsétlen trianoni békével ez egyszerre meg. változott s egy védelemre alkalmatlan. gazdasági forrásától megfosztott orszáJüon .keresztül egrjek mejglelejnj lehetetlen. Kt északról keletről és délről hömpölygő szláv áradat körülfolyja nyomorult határainkat és nwigiil felfti 3BMecM$va előttünk n Pó síksága feliramlik. Gondolt-e arra Olaszország, ha Oroszországban újra nemzeti politika lesz úrrá, mintegy HW millió szláv nyomását hogy lesz képes Olaszország kjvéciciii'a letiport Magyarország nélkül? Magyarország egyszer feltartó/.tatta a Kárpátok bércein a szláv áradatot, viszont az ellenséges hadak lei jutottak a Pó síkságára. A politikában, az elmulasztod kedvező alkalmak nem léinek vissza, halottakat nem lehet icilám isztuní. Az olasz erdekek méskor is összekapcsolódtak a magyar érdekekkel, melyek eredméhye akkor1 j az egyesített Olaszország volt, vájjon : meg logja-e találni Ola-zország most a fonalat, mellyel bennünket é» őn-i I magát megmentse. t 00<>C><><><>OOOOOC>000©©0©0<>Oc^ Állami beavatkozás és a kisebbségi jog IrUi ALBRECHT FERENC A XIX. század természetjogi felfogásának — mely jórészt a francia forradalom eszmei hagyatéka — természete?, következményt volt az egyéni szabadság jogok teljes kifejtése és a jogrendszerbe való beillesztése. E század liberális államfelfogása az állami beavatkozás korlátainak megállapítását és az egyéni, individuális jogoknak az állammal szemben megőrzését a jogeszme alkatelcmévé tette. Eötvös József báró doktrinair liberalizmusa az állami beavatkozás korlátait és határait kizárólag az. egyéni szabadságjogok megőrzésében látla. E felfogásnak természetesen a fejlődés rendjén eredeti tisztaságában megmaradnia nem lehetett. A szigorú, mondhatnám reakciósán konzervatív államfelfogással szemben nem állhatott meg. De e világnézet ellenhatásaképen létrejött pozitív jogi és jogtörténeti iskola és a történelmi materializmus — egymástól való éles külömbözőségük dacára — egyetértettek abban, hogy növekvő állami beavatkozásnak van helye és az egyéni jogoknak a köz javára való megszorítását követelték. A probléma azonban probléma maradt és a modern államtudományoknak még mindig komoly és sokat vitatott kérdése. A XX. század természettudományos felfogásában eldöntöttnek látszott a lét -I hogy az állami beavatkozás növekvő tendenciát mutat, anélkül, hogy az állami beavatkozás rflértéktelenségének correctivumai: a politikai szabadságjogok és az állami pozitív jogeszmei mivolta megvalósíttattak volna. Az államok nem tudományosan vizsgálva, hanem reálisan nézve őket, mindinkább és mindjobban éltek beavatkozási jogukkal. Messze eltávolodván „előjogcszme" voltuktól. Egyedül Herbert Spencer volt az, aki fejlődés céljának és irányvonalának az állami beavatkozás korlátainak szűkítését és végeredményében az államban szervezet társadalomnak — minden külső kényszer nélküli — kooperációját tartotta. Elméletileg tovább tartott az ellentétes felfogások küzdelme. A valósáéban az államokban másként történt. A világháború mindent megváltoztató ténye e tekintetben soha el nem müló tanúságokkal szolgált. A háború növekvő állami beavatkozást, az összes egyéni jogoknak megszoritását és az állam egvedül domináló akaratát eredményezte. De ennek jogos reakcíójaképen jelentkezett az a természetes törekvés is, melv most az. állami beavatkozás határainak szigorú megőrzését az állami élet nélkülözhetetlen poslulatumává teszi. A háború beavatkozási és szabályozási kényszere e törekvésnek az emberi természettől való különbözőségéről szolgáltat bizonyságot. A háború teremtette mesterséges és erőszakos beavatkozásoknak szükségkép meg kellelt srünr.íök és alig tudták hilílni a háhorul. A kisebbségi kérdés, helyesebben a kisebbségi jog e pontnál talál kapcsolódást az állami beavatkozás kérdésével. E sorokban e két — az áfjambölcselet szempontjából oly érdekes — problémának egymáshoz való viszonyával akarunk foglalkozni. Á háború előtt, mikor már az állami beavatkozás növekvő tendenciát mutatott, a legtöbb állam nemzeti állam volt. A háború után államok azért jöttek létre, hogv nemzeti államok lehessenek és államok azért szűntek meg, mert nem voltak nemzeti államok. Nem tévedünk, ha megállapítjuk^ azt is, hogv a nemzeti eszme állam.', alkotó eluvé lett és minden állam szükségképpen, már a fejlődés termé-] szetes irányvonalánál fogva arra töre^ kedett, hogy egységes nemzeti állam lehessen, hogy az állami beava&ozás, ennek eszközei és mikéntje, tehát az államban az. állami hatalom eiv nemzet egyoldalú birtoklásába jusson. Ez a birtoklás pedig azt jelentette, hogv az állami beavatkozás céljai a nemzeti eszméből eredők lettek, eszközei csakis a nemzeti állam érdekei szempontjából vólogattattak meg. Mindezek .-.természetesen oly államokra vonatkozó megállapítások, melyekben több nemzet együtt él, de közülük csak egy van az államhatalom birtokában. Xem állhat ez meg Svájccal szemben, hol a nemzeti állam abban az ideális formában él, hogy minden nemzet a másiknak nemzeti jogait tiszídelben tartja. Azonban a kisebbségi jogok ma m'ár el nem kü-' lönithetők a jogfejlődés egész menetétől és a jogrendszernek ma már szilárdulóban levő alkatelemeivé lettek. A kisebbségi védelem gondolata a kizárólagos nemzeti szempontok által irányított állami beavatkozás tekintetében bizonyos megállapodottságot teremtett meh-pt ma már negligálni lehetetlen. Herbert Spencer szerint az állami beavatkozásnak két módja van: a, pozitív és negatív beavatkozás. Negatív beavatkozási mód: a beavatkozás' tói való tartózkodásnak a biztosításai és az egyéni tevékenuségnek a .izabadra bocsájtása. A pozitív beavatkozási mód, amikor az állami akarat, parancsoló jogszabályban, kikényszerithetősé«gel biztosítva nver az államV ban jogi létet. A kisebbségi védelemben — a kisebbségi jogrendszernek lényeges részét alkotó nemzetközi egyezményekben —3 znű az állami beavatkozás tekintetében! több a negatív vonás. Ott pedig, ahol belső állami törvénnyé lett. mint Estoniában és Georgiában, a pozitív szabályozás legtöbb esetben a negatív beavatkozás védelmére jött létre. Ter-; mészetes, hogy szigorú elméleti tété*; lek felállítása és alkalmazása a kisebb-' ségi jog tekintetében szerfelett nehéz,' mert a kisebbségi jogtudomány ma| még kiépítve nincc, továbbá e kér-* (lésnek annvi vonatkozása van a reális, a fluktuáló, a szakadatlanul át meg átalakuló élettel, hogy azt dogmákba szorítani nem lehet A kisebbségi szerződésekben neoatio. vonás az. hogy hallgatólagos tiltó jog-' szabályt foglalnak magukban arra; nézve, hogy az állami hatalomnak • nom szabad a kisebbségi védelemben1 részesülő, az állam többségétől fajra.,! nyelvre vagy vallásra különböző ál-, lam polgárai, vagy az ezek által létrehozott ÍORÍ személyek ellen az állami: szabályozásnak olyan módjához, vagy' eszközeihez nyúlni, mely a védelembea részesülöknek a kisebbségi jog védelmi tartalmából őket megillető jogaikat veszélyeztetné vaRv ezen jósaikkal való élésben megakadályozná. Pozitív vonás a kisebbségi jogokban az, mikor az állam parancsoló, nyilt jogszabályban, blztositia minden ál-