Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 23. szám - Németország nehéz helyzete - Olasz-cseh ellentétek

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 23. szám Ára50 korona Vasárnap, junius 10. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség: Rökk Szilárd-u. 31. Tel. JÓZS. 62—29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körüt 5. Tel. József 43. Felelős szerkeztő: RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 2400 kor. Fél évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Külföldre kétszeres. ár Főbb cikkeink fs.: Németország nehéz helyzete — NYÁRY GYÖRGY: Olasz-cseh ellentétek — KELECSÉNYI FERENC: A francia sajtó — ALBRECHT FERENC: Állami beavatkozás és a kisebbség jog — A spanyol választások után — Szervezkedési mozgalmak a Kaukázusban — Hirek Szíriából — San Martino gróf Magyarországról — bj: Délszláv pénzügyi problémák — Szociális mozgalmak. Közgazdaság Németország nehéz helyzete A márka elértéktelenedése — Várható-e kormányválság ? — Lord Róbert Cecil szerepe Köln. * 1923 május 30. A német pótajánlat elküldését a jövő hétre várják. Annyi már kiszivárgott, hogy a jóvátételi ősszeg aligha lesz na. gyobb. mint ahogy az az utolsó ajánlatban feltüntetve volt, egyedül a fizetés módozatait illetőleg fog Németország pontosabban körülirt biztosítékokat megajánlani. Német politikai körökben az ajánlat sikeréhei nem sok reményt fűznek, mert általános a meggyőződés, hogy Franciaország ragaszkodni fog ahhoz az álláspontjához, hogy tárgyalásokról addig szó sem lehet. mig a német ellentállást a Rhurvidéken be nem szünteti. és hogy a Rurhrvidék kiüriiése csak a fizetésrészletekhez megfelelő arányban, vagyis részletekben történjék meg. Franciaország ez álláspontjával Németország tisztában van; ez uj pótajánlatnak nem is az a célja hogy megkisérelje megdönteni a francia elhatározást, mert ez előreláthatólag meddő kísérlet lenne. hanem meg akarja győzni Angliát és Olaszországot Németországnak arról a becsületes szándékáról, hogy eleket akar tenni, amennyire az módában áll. fizetési kötelezettségének. Öt hónappal a Ruhr-megszállás után. Németország helyzete még kritikusabbá vált. A kormány, a nemzet és a ruhrvidéki munkásság. szívvel-lélekkel kitart a passzív ellentállás mellett, de a márka elértéktelenedése következtében folytonosan növekvő drágasági hullám a kommunisták malmára hajtja a vizet, kik a drágaság elleni tüntetések ürügyével kommunista puccsokat kirelnek meg és kezükbe akarják ragadni a hatalmat. Eddig még a mérsékeltebb elemek és az önkéntes polgársági szervezetek meg tudták hiusítani a ruhrvidéki rendfelboritó kísérleteket. de ennek ellenére egész Németország tudta, hogy csak idő kérdése, mikor fognak ujabb zavargások kitörni. Kétségtelen, hogy ugyanazok az elemek intézik a kulisszák mögött most is a németországi kommunista mozgalmakat, mint a háboru utáni forradalomkor. A pénz most is Oroszországból érkezik és az is bizonyos, hogy az egyes mozgalmak és kísérletek szervezése orosz agitátorok utasításai szerint történik. A zöld kabátos, fekete bőröves vezérek. akikkel gyakran lehetett találkozni a gelsenkircheni. bochumi és dortmundi zavargások alatt, ha nem is orosz nemzetiségnek, de mégis a szovjet szolgálatban álló elemek. Közben a márka egyre lejebb csuszik. Tegnap az egy dollár már elérte a 80. 000 márkát, ami azt jelenti, hogy ma már a német valuta az osztrák valuta alá sülyedt. Általános a vélemény, hogy ha a Reichsbank még mindig vonakodik alátámasztani a márkát, teljes pénzügyi csőd fog bekövetkezni és a dollár emelkedésével lépést tartó élelmiszeráremelkedés nemcsak kommunista mozgalmakat, de éhségzavargásokat is előidézhet. Ma. mikor a hus fontja 12. 000 márka, a vaj fontja ugyanannyi, egv fontos kenyér 2000 márka és egy tojás 750 márka, azok a jól fizetett munkások, kiknek havi fizetésük 900. 000 márka, családjaikkal alig tudnak megélni. Ez a helyzet ma: dehogy hírlik, hogy a napokban már minden élelmiszer 100 százalékkal fog emelkedni és ennek az állapotnak beállta elé mindenki retteeve gondol. Ha a német ajánlatot elutasítják, mint ahogv az feltétlenül be fog következni, újra felmerül a kérdés, megmaradhat-e tovább is helyén a jelenlegi kormány? Cunónak sok ellensége van, még pedig két ellenkező száron, a szociáldemokraták és a nemzeti párt soraiban. Egyedüli mentsvárnak egy Stresemann-kormányt emlegetnek. de a jelenlegi áldatlan viszonyok mellett Stresemann sem csinálhatna csodákat, csak akkor, ha a teljes megalkuvás terére lépve, oly ajánlatot tenne Franciaországnak, amely maga után vonná a Rurhvvidék kiürítését. Ettől pedig minden hazafias német visszaborzad, mert tudja. hogy ennek az ára a Rajnavidék feladása lenne. Erre a helyzet még nem érett és valószínü, hogy erre soha sem is fog kerüln. a dolog, mert bármennyire kritizálják is Cuno ellenségei a kormány politikáját, abban még a legszélsőbb szocialisták is mellette állnak, hogy a német földből egyetlen talpalatot sem szabad átengedni. Ily módon minden ajánlat még megfogalmazása előtt holtpontra jut: a franciák politikai garanciákat kívánnak, a németek ragaszkodnak a német birodalom területi épségéhez. Halvány reménysugárnak lehet tekinteni, hogy Robert Cecil lord bejutott az angol kormányba. Vékonyka remény, amelyben csak a legoptimistább politikusok tudnak bízni. Ezek azzal áltatják magukat, hogy a Népszövetség e fáradhatatlan harcosának sikerülni fog a ruhrkérdést a Népszövetség fóruma elé vinni. Hogy Robert Cecil lord fog ily irányu kísérletet tenni, abban alig foroghat fenn kétség, hanem az már kevéssé valószinű. hogy Franciaország a Népszövetség döntősére bizná a ruhr, kérdés megoldását. Mégis ugy látszik, hogy Stanlev Baldwin ezzel a gondolattal hivta meg kabinetjébe Robert Cecil lordot, sőt angol politikai körökben egyenesen az a meggyőződés él, hogy az új miniszterelnök és a tárcanélküli miniszter között e tekintetben előzetes megegyezés történt. Robert Cecil lord népszövetségi müködéséből ismeretes, hogy ö az általános leszerelés és a világbéke, nemzetek együttmüködésének leglelkesebb harcosa és ha eddig nem tudott is ily irányban jelentős eredményeket kivívni, lankadatlanul harcol tovább kitűzött eszményének megvalósítása érkedében. Annyi bizonyos, hogy belépése az uj kormányba nyomatékosan dokumentálja Angliának azt a törekvését, hogy minden elképzelhető eszközzel meg kell kísérelni egy német-francia megegyezés létrehozását. Itten, német politikusok most. a passzív ellentállás hatodik hónapjában, megszűntek jósolgatni arról, hogy mit hoz a jövő. Az egész német nemzet minden idegszálát megfeszítve küzd. hogy megmentse a sülyedő hajót, de nem látja a vészthozó szirteket, valamint nem látja a mentő partot sem. — mindkettő a jövő titokzatos ködébe van rejtve. Mindenki vár, várja a megszabadulást a külső és belső ellenség gektől. az idegen seregektől és a nem kevésbé veszélyes kommunizmustól. A közel jövőt senki sem gondolja rózsásnak, de a nemzet leküzdhetetlen erejébe vetett bizalom ott él minden német szivében. — Még nehéz megpróbáltatásokon fogunk keresztülmenni, — mondotta nekem a minap egy német politikus de a távolabbi jövő a miénk, az a jövő amikor a német birodalom ismét erős és nagy lesz és bátran szembe fog szállhatni külső ellenségeivel. fs. Olasz-cseh ellentétek Írta: NYÁRY GYÖRGY (Szeged) A trianoni, st. -germaini és ver- nemtartozott terűléteket, mai alaksaillesi békék kelyhének fenékig való ürítése után a győztes nagy és kis hatalmak mindinkább rájönnek arra, hogy sokkal könnyebb volt ezeknek a megalkotása, mint a világ gazdasági nyugalmának, egészséges vérkeringésének helyreállítása. Olaszország, aki a győztes nagyentente tagja volt, megkapta ugyan nemzeti álmainak teljesülését, de mégis a háboruból elégedetlenül és veszélyezettebben került ki, mint ahogy a háboru megindításakor állott. Megkapta ugyan a német kikötőnek tekintette Triesztet és Fiume is az érdekkörébe kapcsolódott, de a régi lomha Ausztria helyett, mely ha szláv vezetés alatt állott is, de mégis német szinezete volt. — valamint a közép Duna medencét uraló barátságos érzésü magyar uralom helyett délen nagy Jugoszláviát, északon hatalmi és gazdasági érdekeit keresztező Csehországot kapott, mely utóbbi pedig születésének pillanatától kezdve egy percet sem mulasztott, hogy a régi Ausztriához hasonló államkonglomerálumot hozzon létre szláv jelleg és vezetés alatt, melynek csecsemőjét a kis-ententeban kell jelenleg látnunk. Viszont Olaszország balkáni pozícióját elvesztette. Hol van az eszes Nikita, aki Montenegró kicsiny, de értékes hadseregével a Balkán fellegvárából Olaszország biztos és értékes előőrse volt, hol vannak az albán front drágán megszerzett és hatalmas véráldozattal megtartott megszállásai és a pusztuló dalmáciai olaszság még élő pionirjait ki védi a szláv tenger elnyelésétől? Az Adria csak most vált igazán keserű tengerré. Az utódállamok, mint beteg szervezetek, melyek létrejöttüket nem a természet alkotó erejének, hanem az erőszakos orvos operációjának köszönhetik, állandó lázas állapotban vannak. Csehország, mely jólétét a Habsburgoknak köszönheti, mely a szegény és nem valami termékeny, de sürü lakosságu tartományból több mint kétszáz éves tervszerü, kitartó és a támogatás határát nem ismerő munkával Közép-Európa legiparosabb tartományát hozta létre, hiába cirkalmazta ki maga határainak a soha oda jában életképtelen, mert hiszen egy hatalmas birodalom ipari szállitója volt — mig a katonai vezetést és külpolitikai irányítást képviselő cseh férfiak mindig arra törekedtek, hogy a cseh iparnak ujabb és ujabb vámmentes piacokat szerezzenek, hogy ezáltal a régi monarchia első szállitói legyenek. Hiába lett Közép-Európa leg első szén- és vastermelő állama, — azok a mesterséges korlátok, melyeket Ausztria és Magyarország megfojtásara felállított, azok Csehországot isfojtogatják és ezért lett első célja a régi monarchia visszaállítása cseh vezetés alatt hogy a drága cseh iparcikkek ismételten élvezzék azt a rnegfizethetetlen vámvédelmet, melyet a közös vámterületen élveztek. A kis entente nevű hatalmi és gazdasági alakulásnak ez a vezéreszméje. A hatalmi szövetkezésbe, a közös konc védelmére bementek ugyan a szövetségesek, de a gazdasági közösség viszszaállitása, noha sem Jugoszlávia, sem Oláhország életképes iparral nem rendelkezik, egyik államban sem elég csábító arra, hogy jövedelmükkel és verejtékes munkájukkal a cseh moloh oltárán áldozzanak. Csehország nagy hiányát érzi utóbb a nagy felvevő képességű magyar piacnak. Noha a többi utódállammal elég kedvező szerződéseket kötött de távolról sem pótólhatja a régi hatalmas monarchia gazdasági területét, sem annak a Balkánon volt tekintélyét és ezért törekszik az utódállamok gazdasági együttműködését kialakítani, mert ha nem sikerül, — akkor Csehország gazdasági fogyasztóterület nélkül katonailag is összeomlik. Sajátságos iróniája a sorsnak, hogy egy államnak — Csehországnak, — mely annyit köszönhetett. Habsburgok jóakaratának, hiszen gazdasági jólétét és hatalmi szervezettségét csak azoknak köszönhette, — ha nem akar elpusztulni, kénytelen viszszatérni a régi, a szétrombolt államalakulathoz, a tarka népkeverékü Ausztriához, hacsak az összeomlást ki akarja kerülni. A szellemi fertőzést közvetítő cseh intelligencia, mely Prágától—Radaucig. Wientől Brassóig,