Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 23. szám - Németország nehéz helyzete - Olasz-cseh ellentétek

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 23. szám Ára50 korona Vasárnap, junius 10. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség: Rökk Szilárd-u. 31. Tel. JÓZS. 62—29 Kiadóhivatal: Budapest, József-körüt 5. Tel. József 43. Felelős szerkeztő: RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előfizetési ára: Egész évre 2400 kor. Fél évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Külföldre kétszeres. ár Főbb cikkeink fs.: Németország nehéz helyzete — NYÁRY GYÖRGY: Olasz-cseh ellentétek — KELECSÉNYI FERENC: A francia sajtó — ALBRECHT FERENC: Állami beavatkozás és a kisebbség jog — A spanyol választások után — Szer­vezkedési mozgalmak a Kaukázusban — Hirek Szíriából — San Martino gróf Magyarországról — bj: Délszláv pénzügyi problémák — Szociális mozgalmak. Közgazdaság Németország nehéz helyzete A márka elértéktelenedése — Várható-e kormányválság ? — Lord Róbert Cecil szerepe Köln. * 1923 május 30. A német pótajánlat elküldését a jövő hétre várják. Annyi már kiszivárgott, hogy a jóvátételi ősszeg aligha lesz na. gyobb. mint ahogy az az utolsó aján­latban feltüntetve volt, egyedül a fize­tés módozatait illetőleg fog Német­ország pontosabban körülirt biztosíté­kokat megajánlani. Német politikai kö­rökben az ajánlat sikeréhei nem sok reményt fűznek, mert általános a meg­győződés, hogy Franciaország ragasz­kodni fog ahhoz az álláspontjához, hogy tárgyalásokról addig szó sem le­het. mig a német ellentállást a Rhur­vidéken be nem szünteti. és hogy a Rurhrvidék kiüriiése csak a fizetésrész­letekhez megfelelő arányban, vagyis részletekben történjék meg. Francia­ország ez álláspontjával Németország tisztában van; ez uj pótajánlatnak nem is az a célja hogy megkisérelje megdönteni a francia elhatározást, mert ez előreláthatólag meddő kísérlet lenne. hanem meg akarja győzni Ang­liát és Olaszországot Németországnak arról a becsületes szándékáról, hogy eleket akar tenni, amennyire az mód­­ában áll. fizetési kötelezettségének. Öt hónappal a Ruhr-megszállás után. Németország helyzete még kritikusabbá vált. A kormány, a nemzet és a ruhr­vidéki munkásság. szívvel-lélekkel ki­tart a passzív ellentállás mellett, de a márka elértéktelenedése következtében folytonosan növekvő drágasági hullám a kommunisták malmára hajtja a vi­zet, kik a drágaság elleni tüntetések ürügyével kommunista puccsokat ki­­­relnek meg és kezükbe akarják ra­gadni a hatalmat. Eddig még a mérsé­keltebb elemek és az önkéntes polgár­sági szervezetek meg tudták hiusítani a ruhrvidéki rendfelboritó kísérleteket. de ennek ellenére egész Németország tudta, hogy csak idő kérdése, mikor fognak ujabb zavargások kitörni. Két­ségtelen, hogy ugyanazok az elemek intézik a kulisszák mögött most is a németországi kommunista mozgalma­kat, mint a háboru utáni forradalom­kor. A pénz most is Oroszországból érkezik és az is bizonyos, hogy az egyes mozgalmak és kísérletek szervezése orosz agitátorok utasításai szerint tör­ténik. A zöld kabátos, fekete bőröves vezérek. akikkel gyakran lehetett ta­lálkozni a gelsenkircheni. bochumi és dortmundi zavargások alatt, ha nem is orosz nemzetiségnek, de mégis a szovjet szolgálatban álló elemek. Közben a márka egyre lejebb csu­szik. Tegnap az egy dollár már elérte a 80. 000 márkát, ami azt jelenti, hogy ma már a német valuta az osztrák valuta alá sülyedt. Általános a véle­mény, hogy ha a Reichsbank még min­dig vonakodik alátámasztani a márkát, teljes pénzügyi csőd fog bekövetkezni és a dollár emelkedésével lépést tartó élelmiszeráremelkedés nemcsak kom­munista mozgalmakat, de éhségzavar­gásokat is előidézhet. Ma. mikor a hus fontja 12. 000 márka, a vaj fontja ugyanannyi, egv fontos kenyér 2000 márka és egy tojás 750 márka, azok a jól fizetett munkások, kiknek havi fizetésük 900. 000 márka, családjaikkal alig tudnak megélni. Ez a helyzet ma: dehogy hírlik, hogy a napokban már minden élelmiszer 100 százalékkal fog emelkedni és ennek az állapotnak be­állta elé mindenki retteeve gondol. Ha a német ajánlatot elutasítják, mint ahogv az feltétlenül be fog kö­vetkezni, újra felmerül a kérdés, meg­maradhat-e tovább is helyén a jelen­legi kormány? Cunónak sok ellensége van, még pedig két ellenkező szár­­­on, a szociáldemokraták és a nemzeti párt soraiban. Egyedüli mentsvárnak egy Stresemann-kormányt emlegetnek. de a jelenlegi áldatlan viszonyok mel­lett Stresemann sem csinálhatna cso­dákat, csak akkor, ha a teljes meg­alkuvás terére lépve, oly ajánlatot tenne Franciaországnak, amely maga után vonná a Rurhvvidék kiürítését. Ettől pedig minden hazafias német visszaborzad, mert tudja. hogy ennek az ára a Rajnavidék feladása lenne. Erre a helyzet még nem érett és való­színü, hogy erre soha sem is fog ke­rüln. a dolog, mert bármennyire kri­tizálják is Cuno ellenségei a kormány politikáját, abban még a legszélsőbb szocialisták is mellette állnak, hogy a német földből egyetlen talpalatot sem szabad átengedni. Ily módon minden ajánlat még megfogalmazása előtt holt­pontra jut: a franciák politikai garan­ciákat kívánnak, a németek ragaszkod­nak a német birodalom területi épsé­géhez. Halvány reménysugárnak lehet tekin­teni, hogy Robert Cecil lord bejutott az angol kormányba. Vékonyka remény, amelyben csak a legoptimistább politi­kusok tudnak bízni. Ezek azzal áltat­ják magukat, hogy a Népszövetség e fáradhatatlan harcosának sikerülni fog a ruhrkérdést a Népszövetség fóruma elé vinni. Hogy Robert Cecil lord fog ily irányu kísérletet tenni, abban alig foroghat fenn kétség, hanem az már kevéssé valószinű. hogy Franciaország a Népszövetség döntősére bizná a ruhr, kérdés megoldását. Mégis ugy látszik, hogy Stanlev Baldwin ezzel a gondo­lattal hivta meg kabinetjébe Robert Cecil lordot, sőt angol politikai körök­ben egyenesen az a meggyőződés él, hogy az új miniszterelnök és a tárca­nélküli miniszter között e tekintetben előzetes megegyezés történt. Robert Cecil lord népszövetségi müködéséből ismeretes, hogy ö az általános leszere­lés és a világbéke, nemzetek együtt­müködésének leglelkesebb harcosa és ha eddig nem tudott is ily irányban jelentős eredményeket kivívni, lanka­datlanul harcol tovább kitűzött eszmé­nyének megvalósítása érkedében. Annyi bizonyos, hogy belépése az uj kor­mányba nyomatékosan dokumentálja Angliának azt a törekvését, hogy min­den elképzelhető eszközzel meg kell kísérelni egy német-francia megegyezés létrehozását. Itten, német politikusok most. a passzív ellentállás hatodik hónapjában, megszűntek jósolgatni arról, hogy mit hoz a jövő. Az egész német nemzet minden idegszálát megfeszítve küzd. hogy megmentse a sülyedő hajót, de nem látja a vészthozó szirteket, vala­mint nem látja a mentő partot sem. — mindkettő a jövő titokzatos ködébe van rejtve. Mindenki vár, várja a meg­szabadulást a külső és belső ellenség gektől. az idegen seregektől és a nem kevésbé veszélyes kommunizmustól. A közel jövőt senki sem gondolja rózsás­nak, de a nemzet leküzdhetetlen ere­jébe vetett bizalom ott él minden né­met szivében. — Még nehéz megpróbáltatásokon fogunk keresztülmenni, — mondotta nekem a minap egy német politikus ­de a távolabbi jövő a miénk, az a jövő amikor a német birodalom ismét erős és nagy lesz és bátran szembe fog száll­hatni külső ellenségeivel. fs. Olasz-cseh ellentétek Írta: NYÁRY GYÖRGY (Szeged) A trianoni, st. -germaini és ver- nemtartozott terűléteket, mai alak­saillesi békék kelyhének fenékig való ürítése után a győztes nagy és kis ha­talmak mindinkább rájönnek arra, hogy sokkal könnyebb volt ezeknek a megalkotása, mint a világ gazdasági nyugalmának, egészséges vérkeringé­sének helyreállítása. Olaszország, aki a győztes nagyentente tagja volt, meg­kapta ugyan nemzeti álmainak teljesü­lését, de mégis a háboruból elégedet­lenül és veszélyezettebben került ki, mint ahogy a háboru megindításakor állott. Megkapta ugyan a német ki­kötőnek tekintette Triesztet és Fiume is az érdekkörébe kapcsolódott, de a régi lomha Ausztria helyett, mely ha szláv vezetés alatt állott is, de mégis német szinezete volt. — valamint a kö­zép Duna medencét uraló barátságos érzésü magyar uralom helyett délen nagy Jugoszláviát, északon hatalmi és gazdasági érdekeit keresztező Csehor­szágot kapott, mely utóbbi pedig szü­letésének pillanatától kezdve egy per­cet sem mulasztott, hogy a régi Ausz­triához hasonló államkonglomerálumot hozzon létre szláv jelleg és vezetés alatt, melynek csecsemőjét a kis-ententeban kell jelenleg látnunk. Viszont Olaszor­szág balkáni pozícióját elvesztette. Hol van az eszes Nikita, aki Montenegró kicsiny, de értékes hadseregével a Bal­kán fellegvárából Olaszország biztos és értékes előőrse volt, hol vannak az albán front drágán megszerzett és ha­talmas véráldozattal megtartott meg­szállásai és a pusztuló dalmáciai olasz­ság még élő pionirjait ki védi a szláv tenger elnyelésétől? Az Adria csak most vált igazán keserű tengerré. Az utódállamok, mint beteg szer­vezetek, melyek létrejöttüket nem a természet alkotó erejének, hanem az erőszakos orvos operációjának kö­szönhetik, állandó lázas állapotban vannak. Csehország, mely jólétét a Habsburgoknak köszönheti, mely a szegény és nem valami termékeny, de sürü lakosságu tartományból több mint kétszáz éves tervszerü, kitartó és a tá­mogatás határát nem ismerő munká­val Közép-Európa legiparosabb tarto­mányát hozta létre, hiába cirkal­mazta ki maga határainak a soha oda jában életképtelen, mert hiszen egy hatalmas birodalom ipari szállitója volt — mig a katonai vezetést és kül­politikai irányítást képviselő cseh fér­fiak mindig arra törekedtek, hogy a cseh iparnak ujabb és ujabb vám­mentes piacokat szerezzenek, hogy ezáltal a régi monarchia első szállitói legyenek. Hiába lett Közép-Európa leg első szén- és vastermelő állama, — azok a mesterséges korlátok, melyeket Ausztria és Magyarország megfojtá­sara felállított, azok Csehországot is­fojtogatják és ezért lett első célja a régi monarchia visszaállítása cseh ve­zetés alatt hogy a drága cseh ipar­cikkek ismételten élvezzék azt a rneg­fizethetetlen vámvédelmet, melyet a kö­zös vámterületen élveztek. A kis en­tente nevű hatalmi és gazdasági alaku­lásnak ez a vezéreszméje. A ha­talmi szövetkezésbe, a közös konc vé­delmére bementek ugyan a szövet­ségesek, de a gazdasági közösség visz­szaállitása, noha sem Jugoszlávia, sem Oláhország életképes iparral nem ren­delkezik, egyik államban sem elég csá­bító arra, hogy jövedelmükkel és ve­rejtékes munkájukkal a cseh moloh oltárán áldozzanak. Csehország nagy hiányát érzi utóbb a nagy felvevő ké­pességű magyar piacnak. Noha a többi utódállammal elég kedvező szer­ződéseket kötött de távolról sem pó­tólhatja a régi hatalmas monarchia gazdasági területét, sem annak a Bal­kánon volt tekintélyét és ezért törek­szik az utódállamok gazdasági együtt­működését kialakítani, mert ha nem sikerül, — akkor Csehország gazdasági fogyasztóterület nélkül katonailag is összeomlik. Sajátságos iróniája a sors­nak, hogy egy államnak — Csehország­nak, — mely annyit köszönhetett. Habsburgok jóakaratának, hiszen gaz­dasági jólétét és hatalmi szervezettsé­gét csak azoknak köszönhette, — ha nem akar elpusztulni, kénytelen visz­szatérni a régi, a szétrombolt állam­alakulathoz, a tarka népkeverékü Ausz­triához, hacsak az összeomlást ki akarja kerülni. A szellemi fertőzést közvetítő cseh intelligencia, mely Prá­gától—Radaucig. Wientől Brassóig,

Next

/
Thumbnails
Contents