Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 21. szám - Szerb-horvát megegyezés felé?

Budapest, 1923 IV. évfolyam, 21. szám ii ii i JIII—in ^at Ara SO korona Vasárnap, május 27. ÉS VILÁGGAZDASÁG Politikai, közgazdasági és szociálpolitikai hetilap Szerkesztőség. Rökk SztUrdn. 31. Tel. Jóis. 62—29 Kiadóhivatal:Budapest. József-korat 8. Tel. József 43. F«lel6» tzerketztS : RADISICS ELEMÉR Megjelenik minden vasárnap reggel. Előiinetésl ára: Egésx évre 2400 kor. Fél évre 1200 kor. Negyed évre 600 kor. Küllőidre kétszeres ár Főbb cikkeink i Seik Mahmud ben seik Szaid Szuleimániában az angolok beleegyezésével kikiáltotta magát Moszul kerület királyává — Szerb-íorvát megegyezés felé ? — A horvát paraszt párt programja — A mai Albánia — A román hadsereg átszervezése — A haekoroi bolgár parasztgyülós — Keleti problémák — Elszápz-Lofcharingia a felszabadítás óta — Az uj arigol miniszterelnök — A népszövetség szerkezete — Szociális mozgalmak — Japánország sajtója — Hírek — Közgazdaság — HANTOS ELEMÉR. A külföldi kölcsön és a jóvátétel <><X>C<><XXX><><X>Ö<><><> © 00<>0<XXX><> 0<XX><>C<<>C><>OC«&<>C<>C><><>000<>0 oooo Seik Mahmud ben seik Szaid Szuleimánijában az angolok beleegyezésével kikiáltotta magát Moszul kerületének királyává Egy igen szűkszavú bagdadi tudósítás, amely tömörségénél fogva raég magyarázatra szorulna, a következő érdekes részleteket közli: — A helyzet Keléten nagyon ingadozó. Mezopotámiában már két király is van. Fayszál Bagdadban és Seik Mahmud ben Seik Szaid Szuleimániában iMcszul vilajetben a Tigris-folyó balpartjának vidékén. Szerk ) Mindketten kétjytoJenek az angoloknak engedelmeskedni, viszont a lakosság szabadulni óhajtana valamennyi európai hatalom gyámkodása alól. A törökök két hadosztályt küldtek a szíriai határra. A szíriai arabság ideges. Zoidot Fayszál fiatalabbik testvérét kinevezték iővezérnek a moszuli határra. Ez a hír némi világot vet a Kisázsiában levő kaotikus állapotokra, Auglia, amelynek repülői Szuleimánia felett keringenek, hogy csirájában elfojtsák a moszuli kőolaj kitermelését veszélyeztető felkeléseket, anyagi érdekből, ugylátszik, feláldozta szövetségesét Fayszált, akit a népszavazás Szuleimánia királyának is megtett. Mahmud Seik ben Szaid seik eddig a franciák kezében volt az az ütőkártya, amelylyel Anglia keletázsiai hatalmi pozícióját veszélyeztették. Ez a jövevényfolyton nyugtalanította a határokat, különösen amióta Angóra köntösében Rockefellerek pénze is megjelent a látóhatáron és az okozott izgalmat még Anglia repülőrajtnak sem sikerült lecsendesítenie. Anglia tehát ugy szerelte le a kellemetlen ellentetet, hogy Fayszál érdekeit cserbenhagyva, Vikiáltatta Mahmud seiket Moszul királyává. Mahmud seik előretörése, ha az valóban állandósulna, komoly probkémat jelentene Ázsia arabságának, különösen pedig Fayszál családjának. Ázsiában ugyanis valamennyi, külpolitikailag is számottevő, egészen vagy részben független fejedelem egyazon családnak tagja, ami roppant .ejányos az egységesítő arab törekvé<^0<>©C>©<>©<>©<X><>C<K>0<>^^ Szerb-horvát megegyezés felé? seknek. így Mekkában Hutsitin nagyseríff, Transjordániában Abdultoh emir. aki csak a kellő pillanatot várja, hogy átkelhessen Palesztinába és Szíriába, Mezopotámiában pedig Fayszál. Abdullah és Fayszál Husszein leszármazottjai. Ami Zaidot, Fayszál fiatalabbik testvérét illeti, a híradás horaálvos, mert nem lehet kivenni a sorokból, kitol kapta a kinevezést és melyik fél csapatainak az élére küldték. Ha Angura nevezte volna ki, ez a török politikának mesterfogása lenne. De éppen ugy feltehető, hogy Bagdadból küldték ki a veszélyeztetett helyre, hogy megvédje a család érdekeit és az arabsággal, mely időközben teljesen elfordult az idősebb Faysrtltól, magát megkedveltesseKnayatt V.adíh Ntmatullab. Rádics küldötteinek belgrádi utja és a szkupslina első ülésének eseményei azt a benyomást keltik, hogy ujabb szerb-horvát kiegyezési tárgyalások elölt állunk. Krnjevics és Kovácsevics parasztpárti képviselők útjáról, a Horvát Blokk terveiről rendesen jól értesült Ubzar nzt jelenti, hogy három ügyben jártak Belgrádban. Az egyik a GornjaSztubica község lakóira személy szerint kivetett 220 dinár sarc ügye. Amint Horvátország legtöbb községéből, ugy Sztubicából is a hadkötelesek egy része nem vonult be. A községbe csendőrök jöttek a hadkötelesek előállítására, mire a lnkosság egy része megtámadta a csendőröket. Ezek a tömegbe lőttek, egy polgár meghalt, többen megsebesültek. A lázadás lecsillapítására negyven csendőr szállotta meg Sztubicát és a horvát országos kormány demokrata érzelmű belügyi főnöke, Gojkovics, büntetésül sarcot vetett ki a községre. Vujicsics belügy, miniszter Krajevicsék közbenjárására Gojkovics rendeletét megsemmisítette. A letartóztatott parasztok szabadonbocsátása is küszöbön áll. A másik ügy a horvát községi törvény végre nem hajtása. Ez a törvény még a magyar időkből maradt meg. Prihicsevics belügy miniszter korában rendeletileg megváltoztatta és többi közt a megválasztott községi képviselők mandátumának gyakorlását egy hüségesküfől tette függővé. A parasztpárti köztársasági érzelmű községi képviselők vonakodnak a királyra esküt tenni, ami folyIonos súrlódások forrása és évek óta akadálya a normális községi kormányzatnak. Bédicsék a régi törvényt óhajtják helyreállítani, mely szerint a főszolgabírónak kézfogással tett fogadalom elegendő a községi képviselői jogok gvakoriésához. Vujicsics kilátásba helyezte e kérés teljesítését. A harmadik ügy a Gyttfícsícs Rádics-féle zágrábi tárgyalások ügye. Bádics tudvalévőleg bizonyos előfeltételek végrehajtásától tette függővé az crdembcli tárgyalások- megkezdését s egyáltalán azon az állásponton van, hogy a szerb-horvát kiegyezés csak fokozatos egyezkedéssel érhető Cl. Miután p Kormány Rádics előfeltételeit meg. nem hajtolta végre, Krnjevicsék a kormány szándékai iránt érdeklődtek. Pasicstól azt a választ nyerték, hogy ő öreg ember, aki ahhoz van szokva, hogy csak olyan politikát folytasson, melyről tudja, hová vezet. Rádics fokozatos egyezkedése nem ilyen, ö ezzel nem tud megbarátkozni, hanem arra kéri, közölje vele végleges követeléseit az állam szervezetére nézve. A lap értesüléseit érdekesen egészíti ki Rádics egy cikke. A paraszivezér panaszkodik, hogy a szerbekkel való megegyezés, nehéz, dolog. A négy horvát demokrata képviselő még mindig inlrikál Belgrádban a horvát nemzet ellen. A demokrata párt még mindig sok befolyással bír és eget-földet megmozgat, hogy n radikális pártot megbuktassa. A radikális pártban is alig néhány olyan tekintélyesebb ember van, aki a horvát viszonyokat ismeri és tisztában vau a kiegyezés horderejével. Nagy nehézségeket okoz egymás megértése a militarista, monarchista és centralista szerbek és a pacifista, republikánus és federalista horvátok között. Viszont nagy könnyebbséget okoz az, hogy a megegyezés szükségét külföldi faktorok is hangsúlyozzák és hogy vannak már mindkét oldalon olyan politikusok, akik belátták, hogy TI megegyezés a szerbekre és a horvátokra nézve egyaránt annyira fontos, hogy érdemes érte minden áldozatot meghozni. Áttérve küldöttei útjára, azt mondja, Hogy ezt nz a körülmény tette szükségessé, hogy az általa Korosec, Srpáhó és Gyuricsics által április 13-án Zágrábban aláirt előzetes egyezmény kelte óta több mint pgv hónap lelt el, anélkül, hogy az egyezmény feltételei végrehajtalak volna. A kiküldöttek nagyon jó benyomásokat szereztek Belgrádban Pasicsban, Jovánovicsban •teljes jó indulat van. Vujicsics a sztubic:ii esetre vonatkozó kívánságokat azonr-1! magáévá tette. A kiküldöttek Pelesnél, a szkupstina ideiglenes elnökénél is jártak és tőle a parasztpárti képviselők részére legitimációt kértek, hogy útjaikon ne háborgassák őket. Rádics nem nyilatkozik, hogy Peles mennyiben honorálta e kívánságokat. Más források azt mondják, hogy Peles raegállapilotta, hogy a nemigazolt mandátumu képviselőket is megilleti immunitás, de azt is, hogy legitimációt nemigazolt mandátumu képviselőknek nem adhat. Rádics elmondja, hogv e kiküldetéssel egyidöben meglátogatta Korosec és megállapították, hogv minden kérdésben teljesen egyetértenek. Az őszre uj választásokat vár és reméli addig létre jön a megegyezés a szerbekkel. Azt hiszi, hogv az uj választásokból alig fog kikerülni más képviselő, mint szerb radikális, hónál köztársasági és szlovén néppárti. Az Obzor értesülései és Rádics cikke egészen más színben tüntetik fel Krnjevicsék belgrádi útját, mint ahogy azt a demokrata-szolgálatban álló források beállították. Rádicsék konkrét kívánságait a kormány részben teljesítette, részben kifogástalan modorban a rendes hivatalos elintézés útjára terelte. És ami a legfontosabb a szerbhorvát egyezkedő tárgyalások folytatására nézve, a kormány határozott óhajtást fejezett ki, sőt ezek számára a konkrét bázist találni éppen a kormány kívánsága. Rádics cikkében teltünő a nála szokatlan higgadtság. Még szokott demagóg frazeológiájával is szakítani iparkodik és magát ,.a horvát nemzeti képviselet elnökének' irván alá, próbál nem mint pártvezér, hanem mint a nemzet vezére beszélni. Az optimizmustól láthatólag óvja a horvát közönséget. A megegyezést egy elég késői időpontra, az őszre várja és rámutat a nehézségekre, melyek a megegyezés útjában állanak. Azokra, akik részleteiben is ismerik Rádics sajátságos politikai pályáját, akik részeSültek abban a kéte* értékű szerencsében, hogy vele politikai eszmecserét folytathattak, igen jó hatást tett ez a Rádicsná! eddig ismeretlen józan, mérsékelt hangnem. Hogy Rádics a belgrádi helyzetet helyesen ítélte meg, arra nézve a legjobb bizonyíték a szkupstina mandátum-igazoló ülése. Igen viharos jelenetek közölt délelőtt tíztől éjfél t'tán háromig tartolt és végül is elfogadta az igazoló-bizottság jelentését, a 312 mandátum közül 236-ot végleg igazolt, szóval a be nem nyújtott radicsiáiius mandátumokon kivfll hatot nem fogadott el. Az éjszakai órákat két nagy beszéd foglalta le, Pribicsevics S.zvetozáré és , Jovánovics Ejubáé. Pribicsevics ujat nem sokat mondott. Vádolta a kormányt, hogy az államellenes elemek, Rádics, a törökök és a németek (!) agitációját a választásokon szabadjára engedte, ellenben az áJlamhii demokratákat üldözte. Szemére hányja a kormánynak, hogy sorban megengedi azoknak a horvát egyesületeknek a működését, melyeket ő btiiigyminiszter korában hazaáruló magatartása miatt feloszlatott. Ezt' azért teszi, mert léte Rádics kegyétől lügg, hiszen a törökökkel és németekkel együtt sincs 312 képviselő közül több híve, mint 128. Követeli hogy a kormány tegye közzé Rádics és Gyuricsics zágrábi egyezményét. E dühtől tajtékzó beszédre Jovánovics igen nyugodtan felelt. Pribicsevics állandó közbeszólásokkal zavarta, de nem tudta kihozni a sodrából, közbpszólásai csak azt eredményezték, hogy diktátori pózai mögül lassanként ki-