Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 20. szám - Az olasz szocialista-párt válsága - Az oláh sajtó a genfi tárgyalásokról

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923 május 20. rövid lausamiei bommüniltót kö­aöhek. melv keresztülment küiügy­mahiszfcériuimunk iminden szarvén s amelyben azt aa örvendetes közlést teszik, hogy Manvarorszáanak az er­aélví magyar blkltokok, kisajátítása eltfen beadott tiltakozását a Népszövet­feéc visszaiitasitotfa. söt még azt is eKhaáritotta. hotrv az ilven anyagban üJelékes volna. Egyes lapok mén azt is precízen meijállapitollák ucvanrsak' a Népszövetségtől jött hirböl. hogy még a; hágai nemzetközi törvényszék sem íllleiték'es az Sltverí kérdés tágvalia. sáia. természetesen az eidész vJfóa öröm­mel fogadta ezt a sikert, különösen azért, mert az igazság is egészen Olálhorszác részén volt. Egyes magyar ilápok azonban a Schweizerische De­peschen-Agentur híradását közölték s ez. megzavarja örömünket, mert azt állit ia. hogy nem evö/ött Oláhors?ág ügtve cs Magyarország tiltakozását nem is utasították vissza. Alább szószerint iözőlíjük az eml&teH sajtóügynökség 'ielientését é* felhivjuk' rá a kormánv nVlvelimU azzal a kéréssel, hosv vilá­i'aitsa meg a kérdési a bel- és különö­'sen a küllföldi közvélemény elört. be­mutatván az ifctazab: nyöz»H-e Oláh­ország üuve a Népsz&vetséa e'ött vacv nem'' A kérdés elég fontos ahhoz, hoov ne lehessen átsiklani rajta. Május í-án a Dimineata kemény és surjyos túmadást intéz a kormánv ellen. Ismerteti aj egész kérdést. ho, r> a kormány április 28-án miiven nyi­latkozatot adoft ka. mit közölt a SdhíwMzerische Depeschen-Agentur s bosv erre illetékes helyen azt felel­ték, hosv a sváici ügynökség éidekell­séei viszonyban van 3 maevar kor­mánnyal;, eíért nem mepbizhatók a híradásai. Most megérkezett azonban a francia. küKitvrninisztéiium szócsö­vének. a Tetupsnek legutóbbi száma és ez ugyanúgy ismerteti a gyűlés lc­folvúsái. mint a svájci kőnyomatos. Nyilatkozzék a kormány most már. hoev mi R7. igaz. vaw tatán a francia lapra is rá akarja fosni. hogy érde­fcelltségi viszonyban \aoi a magyar kormánnyal? A Patria május 8-i száma tér még eevszer vissza erre a kérdésre alábbi ikoxlemeavyével: — A londoni oláh követség sür­Cönvzi nekünk az alábbiakat: — Azok a maevar ínformációk, melyekről a Patria április 28-i számá­ban beszámolt, mint ahogy nacvon joonsan ayantíWiató volt. tendenció­zasak. Massvarorszás: Genfben a Nép­szövetség Tanácsától kérte a ma. jvar optánsok vetéseinek me»i!télését. aranyban való fizetést és az okozott Károk kamatait is. A tanács április 20-i és 23-i ülése nemcsak hocv nem fogadta el Magyarország ezen kéré­sét lianem Oláíhország (képviselőié­nek. Titulescunak védőbeszéde alap­ján visszauitassitoltta art az ajánlatot is. hogy a kérdést bizzák a hágai nemzetközi bíróságra és visszautasí­totta az* a magyar javaslót is. hogy mte a tanács a magyar aptánsok birtok kisajititósána'k kérdését meaoldja. Oíá'horszaiJ füűS'essze fel a kisajátítá­sokat, (ilyenformán Olafliország min­den érdekét lényegileg megvédték és az egész kérdés most már a jó szoiu­szédsáe üevére redukálódott. A tanács elhalasztotta az egész kérdés tárgya­lását, hojrv előbb meznézze, hoev ílyan természetü-e az. hogy a békét zavarja, de nem azért halasztotta el, hogy az Olahorszásban vénrrott kísa­játitásek revíziójáról döntsön, mint ahosv kérte Magyarország. — Az oláh kormJány nem tartotta ülőnek, hocy 5 maga világosítsa fe! az oláth közönséget. Megtette ezt lon­doni követségünk, melynek ezúton is. kösiznetet mondáink. Pótlólag hozzá lehet fűzni a kér­Uéshez. a Nagiruórad május 17-i szá­mának azt a brassói jelentését hogy Cousrtantinescu földmivelésúgyil mi­niszter Brassóban • tartózkodván, fo­gadta a sajtó munkatársait, akik a többi kört art kérdezték a miniszter, tói. ho«v mi lesz az rdeise-n áMamoo'­aárok ^ngatJanaival? T. énvleg kis; iiá­titíéik? Azok a magvarok például. akik nem romániai honosok, ténvleg nem alkothatnak kivétel* az ingatla­nok kisajlá'tifásánál? — Természetesen ruera. — mondotta a miniszter. Hiszen mi ezt a tőrvénvt nem az idegeneknek, hanem Románia flöldnétyk'üli polgárainak' dsináltuk. És ez az intézkedés nem azért történt, mert magyarokról van szó. hanem egyaránt vonatkoztatjuk az összes Ro­mániába élő vagy 'Romániában bir­tokkal rendellcező idegenekre, tekintet nélkül azok államipo'lűlársá«ána. Tehát nem kell ebben az intézkedésben semmi magyarellenes tendenciát látni. (!?) Finnország ünnepli a németeket Natrv lelkesedéssel ünnepelte Finn­ország felszabadulásának ötéves év­fordulóját ápn'lis 3-án. Ar ünnepély messze kinőtt a belpolitikai keretekből és Európára szóló érdelf síe^e volt az a me'eg fogadtatás, mellyel a finn nóp a nemet vendégeket fogadta. Megérke­zett von der Goltz tábornok, déli Finn­ország egykori felszabaditója. Meurer tengernagy, kinek flottája szállította át a felszabadító nemet csapatokat és tisztította meg a déli partot a bolse­vikoktól, cs Brück báró, Németország volt első fiún köveié. Haügöben száll­tak partra a német vendégek és olyan IclkesüM fogadtatásra találtak, mely nagVTirán\a politikai tüntetésként fog­ható fel a német mép mellett. Másnap érkezett Helsingforsba vonaton a né­met küldöttség és a pályaudvaron hadi­felszerelésü díszszázad, a város képvise­lete és különböző egyesületek küldött­sége várta, de megjelent fogadásukra Svinhufvud is. a finn köztársaság volt e-nöke. Az állami hatóságok az idegen követségekre való tekintettel termesze­tesen nem vehettek részt, de a finn főváros mondhatni egész lakossága künn tolongott és ünnepelte az egykori felszabadítókat. Este a szabadsághar­cosok egyesülete kezdte meg az ünne­pélyek sorozatát. Disz-szónok Theslev volt hadügyminiszter volt. aki elragadó hévvel mutatott rá 1918 decemberének arra a szomorú napjára, meH'ben a németek elhagyták Finnországot, Tudia az egész vifág, mit szenvedett azö'. a Németország, de szenvedése séhol sem talált olyan élénk visszhangra, mint a hálás finn nép szwében. A háború tör­ténete mé® nincs lezárva, de azt ma­gának az antantnak is el kell ismernie, hoKv az az epizód, melyben Német­ország a finn népet 'felszabadította a bolsevikok igája alól és a keleti vörös huíám továhbáradásának gátat vetett, áldásos volt az egész emberiségre. Tiz nap alatt Helsingfors, három hét alatt déli Finnország felszabadult s ez mind a német segítségnek köszönhető. A viharos tapssal fogadott beszéd után az egész közönség felállt és el­énekelte a németek himnuszát, majd felgördült a színpad függönye és meg­je'ent egy élőkép: német és finn kato­nák összeölelkezve. Von der Goltz felelt a németek ne­vében az üdvözlésre, Biz. k Finnország iobb jövőjében, melyet ez a kultúrnép ugy kiérdemelt és bizik a sorsban, hogy a némeit nép m*r? ^óhVtat&saf­nak is vége lesz. KÖZGAZDASÁG A délszláv pénzügyi politika és a Nemzeti Bank lik javán, hanem annak > kis befő­lyásos belgrádi körnek, mely az M*M délszláv államot kifosztandó mánvnak tekinti, hogy belőle gazdagodjék meg., A délszláv Nemzeti Bank évi köz­gyűlése és a belgrádi Pnlitilában, va­lamint a zágrábi Hrvatban e közgyű­lés nyomán támadt hírlapi vitn né­hány uj vonással gazdagította azt a képet, melyet a minap folyóiratunk­ban a Nemzeti Bankról adtunk. (M. K. 1923. 7. sz. ) A német származású Vajfert kor­mányzó elnöklete alatt megtartott köz­gyűlés elég viharos volt. Maikovics Vladimír, a belgrádi hoozna Banka igazgatója kifogásolta, hogy a bank nem támogatja elég kölcsönnel az ex­portot, ami egyebek közt veszcdelmez­teti a knkonca-kivitelt. Sztunárevics Nikola, a belgrádi Meszarszka Banka igazgatója helytelenítette, hogy a Nem­zeti Bank a vidéki bankoknak és szö­vetkezeteknek nem jár kezére abban, hogy ezek a kisebb ipari és más vál­lalatokat megfelelő forgótőkével ellát­hassák. Szemrehányásokat tesz. hogy a bank Zágrábban é« Laibachban oly fokú pénzszűkét csinált, mely létében ingatott meg egy csomó vállalatot. Két vidéki részvényes viszont rámuta­tott, hogy a Nemzeti Bank egyes favo­rizált kisbankoknak lehetővé tette, hogy uzsora-kölcsönökkel egy év alatt megkeressék alaptökéjüket. Vajfert az­z; il védekezett, hogy nem lehet a ban­kokat ellenőrizni. Ezt az előbb még oly elleméki Markovics Vladimir lel­kesen helyeselte és a részvényesek többsége a jelentést tudomásul vette. A Politika fejtegetéseiből beigazoló­dik, hogy a Nemzeti Bank valóban részt vett a Kumanudi—Plavsics-féle dinárjavitó kalandban és e célra ó költött el a tizenöt millió dollár köl­csönből több mint tizenkét milliót és ó költötte el az Osztrák-Magvar Bank­tól kapott huszonnégy és tél millió aranykoronát is. Ellenben ugyanakkor nem volt pénze az ipar támogatására, ami igen nagy bajba sodorta a dinár­krizis által amúgy is megviselt fiatal délszláv ipart. A Hrvat a Nemzeti Banknál lévő államadósságok ügyét tette szóvá. A Nemzeti Bankról szóló törvény sze rint az államnak egy milliárd dinár hitelre v^n igénye. Egyéb rendkívüli ipán alaptőke és pénztári bon cél­jaira felvehető kölcsönök e hitel ösz szegét három milliárdra emelik. Ebből az állam tényleg 2962 millió dinárt vitt igénybe., amiből azonban leszámí­tandó 420 millió, amennyi követelése van az államnak o bankon. A két és fél milliárdnyi állami tartozás fedeze­tére állami uradalmak vannak zálogba téve. A forgalomban lévő bankjegyek mennyiségéhez viszonyítva, az állam­adósság nem rug többre 48% nál. Franciaországban az nrány 70%-nyi s ott még sincsenek állami uradalmak zálogba adva és a francia frank ha­sonlíthatatlanul jobban áll a dinárnál. A Nemzeti Bank vezetésében a bel­grádi közélet vezéralakjai igen neve­zetes szerepet játszanak. Egyre gyak­i abban merül fel a vád, hogy' ezek a politikusok az állam pénzügyeit ak­ként irányítják, hogy az állam egyre függőbb viszonyba kerül a Nemzeti Banktól és végelemzésben ez a függő viszony nem a Nemzeti Banknak vá­zsák. maga H Adójővedelmek Amerikában Az Bmerikai pénzügyminiszter hiva­talos jelentése szerint az országban eddig 400 millió dollár folyt be jőve­dclmi adó fejében. A miniszter egyben kimutatja, hogy Amerikában jóval kisebb a jövedelmi adó. mint Angliá­ban, Franciaországban, Németország­ban és Canadában. E szerint 1922-brn a fentnevezett országokban, két gyer­mekes nős emberek következőképpen adóztak 5—100. 000 dollár közötti jö­vedelem után­Mniita lift. tm> >... i„. i in* iwrtii Ö. Oind 350. 78 98. 00 262. 00 íaa. M 38. 00 t0. «0. 1128. 82 Í16. 00 701. 00 418 00 4M. 00 £•25-«2S8'S! 2816 00 ^ *íW>9*v*-9 100. 000, 4MoO 45 26416 00 30400 41 31079. 00 3007<5. 0D Az adóbevallásokkal kapcsolfíában a „NéjMcava" rámutat, hogy Ameriká­ban csakúgy, mint másutt, gyenge lá­bon áll az adó-murái és hogy nem tul- ' ságosan lelkiismeretesek az emberek a bevallásnál. Megállapítja azonban, hogy az amerikai rendszer jobb. igazságo­sabb és egyszerűbb bármely más ál­lam adó-rendszerénél. Az adózó pol­gár a legmesszebbmenőén ellenőrizheti a maga adójút, és magg számítja ki. mig a világ minden más országában egyszerűen kivetik rá az adót, sokszor igazságtalanul, sőt néha törvénytele­nül. Propagandaképpen a Harding-rezsim mellett a „Congretsionul fíecora" -ban Fes, chiói szenátor kimerítő jelentést tesz közzé annak kél esztendei műkö­déséről és kiemeli mindamaz érdeme­ket, melyeket Harding és kormánya a rekonstrukció terén szereztek, összeha­sonlítja az 1923 március 4-ét az 1921 március 4-ével, és arra a konklúzióra jut, hogy az akkori pangás helyett most az összes ipartelepeken folyik a munka, megszűnt a munkanélküliség és uj üzletágak fejlődtek. Harding kü­lönös érdemének tudja be, hogy meg­találta a viszonyok megoldásához az utat, és hogy egész működését az or­szág hasznára fordította. Harding egyébként javaslatokat ké­szül a kongresszus legközelebbi ülés­szaka elé terjeszteni, amelyek szerint a gazdasági válságok törvényes intéz­kedésekkel lesznek megakadáh ozan­dók. E célból újjászerveznék a külön­böző kormányszervek statisztikai szol­gálatát és szabályoznák a magánvállal­kozást és termelést olymódon, hogv a7 3 rendes üzleti menetet ne gátolhassa. Fellendülés idején pedig a közmüvek termelését ellenőriznék. — Az UrlkájírZsllrtHgyi Magyar Kőszénbánya Részvénytársaság máju<­15-én tartott közgyűlése elhatározik, hogy részvényeinek 32. számú szelvé­nye folyó hó 18-átől kezdve darabon­ként 500 K-val kerüljön beváltásra. — A Wiener Banbverelo e hónap 15-én tartotta Bécsben rendes közgyűlését, mely elhatátozta, hogy osztalék fejében rész­vényenkint 3000 o. korona fizettessék. Az intézet kimntatott saját tőkéi ezidősjerinl több mint 56 milliárdra rúgnak. Végül el­határoztatott az alaptőkének 1S milliárd koronára való felemelése. — Az Angol-Magyar Banknak, Ká­rolyi Imre gróf elnöklésével tartott közgyűlése elhatározta, hogy az intézet a kimutatott 132, 359. 375 K tiszta nve­resegből az 1922. évi osztalékszelvényt részvényenként 120 K-val váltja be május 17-töl kezdve. A közgyűlés Haupt-Stummer Ágost bárót, budahe­gyi Pauer Leót és IViffmann-Ernö drt az igazgatóság, Bartos Fülöpöt és Pongrdcz Vince bárót pedig a felügyelő bizottság uj tagjaivá választotta meg. Laptulajdonos: Budapest, 1923, Nyomatott a Budapesti HirlaD n"yomdáiébaa CR6kk_ Szilárd-iua* 4. 1. Felelő* uyomdayez^ Nede«ky um Magyar Külpolitika lapkiadó vállalat.

Next

/
Thumbnails
Contents