Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 19. szám - Az angol-francia ellentét 2. r

Vasárnap, 1923. május 13. Magyar Külpolitika 3 goszffrviai németségnek nincsenek ir­redenta aspirációi, tehát nem érdeke az állama egység szétrobbantása és mert nt-m lakik földrajzilag összefüggő területeken, hanem; u egész ország­ban szétszórva, nem érdeke tv területi, vagy nemzeti autonómia sem. A né­metség éppen ezért nem hajlandó az állami belső berendezkedés kérdésébea az egymással szembenálló államalkotó törzsek egyike mellett sem állást fog­Uini, hanem a dtotóst ebben a kérdés­ben az államalkotó többségre bizza. A Nőmet Párt nem par excellence íüaazé'ki párt, hanem hajlandó együtt­működni minden olyan parlamenti tányezöveL amely a nemzeti kisebb­ségek jogi és politikai egyenjogú sitá­sát, kulturális és gazdasági fejlődését megvalósítani é* biztosítani hajlandó. E nyilatkozat érdeméhez nem aka­runk hozzászoiai, de nem hallgathat­luk el sulyc* kifogásainkax ama (orma és indokolás, ellen, amellyel ez u in­fonae*iv sajtónyilatkozat a németség áilaianütéjcl bizonyítani kívánja. A uyilatkoflKI szerint ugyanis, miután Jugoszláviának oémetiakta területei sehol sem határosak a németség nem­zeti államával, a németség nem foly­tslhat irredenta politikát és igy nem éjideke íz állami határok megváltozta­tása, az állami egység megdöntése. . Vem titok a magyarság politikai ve­zetői elótt, hogy a Német Párt ezt az argumentációt a kormánnyal való érintkezése alkalmával is minden al­kalommal latba vetette, nem törődve azzal, hogy ezzel az argumentációval gyanúba keveri azokat a nemzeti ki­sebbflégefcct, amelyek nemzeti álla­maikkal ha+áros terüteten laknak, el­sősorban tehát a magyarságot és ez­zel a< argumentációval lovat ad mindama soviniszta gyanúsítások alá, amelyet a „határos nemzeti állam" jelszavával, s magyarság, de még a vomún kisebbség politikai megmozdu­lását is irredentának igyekeznek fel­tüntetni. Ugyaraizon a napon, amelyen a né­met parlamenti frakció tájékoztató nvilatkozaAa napvilágot látott, a párt hjvítalos központi orgánuméban meg­jelent egy cikk, amely a Magyaror­szágon élő németség helyzetét kétség­beejtőnek tünteti fel és megtorlásul azt löveteM a németség parlamenti képvi­selőitől, hogy ne védjék a parlament­ben a magyar kisebbségeik érdekeit és jogait A magyarság ezért a parlamenti véfeteloznért soha sem fordolt a német­aeg parte men ti kért viseletéhez, ezt a •védeimet a választások alatt és válasz­tások után adott nyilatVezeiokban a megválasztott német képviselők ön­ként vállaltak. A párt központ"; hi­vatalos orgánumának ez a feltűnést fcettő kirohanása valóban azt a látsza­tot kelti, hogy a párt parlamenti kép­viseiőtt ezen az uton szeretné kötele­zetiFfVyíól megmenteni. A jngoszláviai német pártsajtönak rég«4>bi megnyiljJko'a -. 3iból és a ».. trsztásá agitációaak nem egy jelensé­géből az ország magvai kózvélrmé­toye aura * meggyőződésre jutott, hogy a jíéznct politikai szervezkedésnek a Szeaoem»égből küervHt vezérei — hogy enyhén ét diplomatikusan fejezzük ki magunkat, — nem tufsápos rokonér­jjéssel viseltetnek a ma-varok iráni Hogy a rokonszenv eme hiányának mik a forrásai, nem tudhatjuk. A Magyar Párt és a in~gyur sajtó nem­iosak a magyarság, hanem valamennvi nemzeti kisebbség közös jogaiért bal­gáik, A magyar politikusok és a ma­gyar sajtó soha egy 'iántó szóval nem jHették a németséget és vezéreit. Itt tetoít nem lehet szó viszonzásról banem csakis egyéni érzésekről, amc­aveknek a politikába való bevitele sem nem célszerű, sem nem fedi a Vajda­ság némöt népének érzelmeit. A vaj­daság német népe fl magyarban nem lüt cftenséget, rmnem tes-tvcTf, bajtár­sát és küzdő szövetségiét, melynek ér­delkei 6» céljai a/ ulol-íó pontig aXpnp­<: \V ••> magyarság érdekeivel Es ez is»v Sa van. Nem jó politlku Miát az, amely "nheryett, hogy az ellenfél helyzetéi gyöngítené, a sbrsadta természetes iküzdotársa helyzetét gyöngíti. M«»wB»xok»t a köröket, amelyr-k a magyarság politikai szervezkedését a „határos nemzeti állam" jelszavával igyekeznek irredentának és államelle­nesnek feltüntetni, a.. határos nemzeti állam" hiánya nem feszélyezte eddig abban, hogy a német politikai szervez­kedést is no sligmatizálják.. alldoutsch"­nak a német imperialista és naciona­lista törekvések szolgálatúban átlók­nak, . Mindezt nem tekintve nagvon V«ázé lyes és nagyon kétélű fegyver annak az axiómának a hirdetése, hogy a ma­gyarországi németség sérelmeit a ju­goszláviai magyarságon kell megto­rolni, OOC>OOO«><><>O<>«<KX*>^ Az angol-francia ellentét Irta: Bodor Ferenc(Veszprém) Ujabban sok szó esik róla. Nem ok nélkül. Amit természeti törvények ellenére a piíianatnyi Jrelyzet kényszere szül, másától szűnik meg. mihelyt a hely­zefJcényszer elmúlt. Ilverwalami m antant is. A múltban, mikor a forgalom kor­látoltsága miatt a nemz&lközi ftet mondhatni csak » iör-etlan szomszé­dok szövetkezéseire és hanca. ra szorít­kozott, nagv szövetkezések alig voltak. Eltokintve a keresztes háborukt<S, ahol az ozmán viláíjhatalom teriesz­kedésével szemben a keresztény fcuropa ig\ ekézett összetogni. a Napóleon el­leni szövetkezések voltak az e'srj csel. amikor ugyszólva egésa Eur. Spa tömö­rült a nyakára nőtt cézárral szemben. A piHanatnvi helyzet, az a körürménv, hegv egy lángész «ry akkor hatalmas nemzet dicsoségvásryát ki tudja hasz­nálni a saját höskölteménve megírá­sára: egyesíteni tudta az akkori hatal­makat a cézár egvéni nagysága ellen. Mikur m. Vr nem aludt ki a 'ángész és attól is lehetett tartani, hegy a fran­cia zászlókkal viláaeá vitt eszmék föl­forgató ereié ujabb viharok magiaként tovább élhet, a levert, dc vezérét visz­szaváró nyugtalan nemzetben: a győ­zök. Szent Szövetségibe álltak össze. De a vége mi lett*? Mihelyt a lángész utolsót lobbant és az áXala elewni erővé iziiutt uyefs tömeg visszaesett einyedt, sulytitan áJlapotába: a Szent Szövetség meg­lazult.. Pár éviized — és a porcsz-osztiák PMOizlók egymás fejihez vérik a bi­lincset. Ujabb évtizedek — se kettő ellen a 'harmadik poroszló, az ^rosz lép be az antantba. M^-írt? Mert a közös veszély elmultín k'­ütközik a külön. rd k a suc^vaitoz-. i' helyzetben dotre láp az elaltaioit vál­tozatlan törvény és most mar ez kö­veteli, hogy ő érvénve&üljön. Vagy vegyük az ukmó Ha, kán há­borút. Akik é> szazadokon ái örökki CJ-­mást tvilkolják, ösiz^rcjyiak a köz is ellenség, a török ellen. Letöiik.: • Dc mihelyt a közös cél sikerül, a közös \e>zcly elbán*: e!©bukk'an > AitlóuC'i'Uek s a fit. \' «rtí!rsa!i (yri: más kobak ján \er^k cs rl; ' '. i a lf-r, ko, i£>­nya bslörcvro ki:. <)• -óni l kaj'lof. Az antantra ugvajie sor. - vaj Mi hözia ös-;: -1 - ' A?,. boiTf iniki'nt s»57 év c'őtl et>­lánkísz n-V't a viláiz nva. 'ára-' s-. /z után egy fi'j'. z nemzet. A r..: n"f. • • H-LÜ keUvil törni. összefoglak. <S)Vsr! ' Litörték. ' El letöltik a máMk na-v: áfol — az ürosit is. A naiv átfocó írdek mo?l < «/: ybe kovácsolt minden n?'. nz: '., ><, r'v'kr. ?'; 6rdeLköre:. '« ÍVÜVÜZ'K « pame't i* orosz n'p halaim. íüktcléie. De elérvén a célt, a pí1 anatilvi y. zet kényszere multán kiiiU«ü. -'!k. « a tömörül! er-jl. ls£méize-cs ''• • nva és rövid évek k. ?r<?. 'sr. h zi' V­utóbbi iránv tŐrV. *DvW v ' •• • '•" át urálinál. Mii láttinl. mái is? Japán ' még a \il;. fftre 4Í!oil. XÍ'X' CSUÍJÚP C-. !r.; 1f. « !: '•! lelt. MegHaiPW hamnr. Vem m> üt I" vább. Jaianibb vo't. aemhoíy a szö­vetíég cSgciiae aJatt saját erőit őrölj föl. mikor a cégtársak e*yu»v*l vetély. társak ít> Amerika vállig ry-ürkőzótt neki a tusának, mert látta, hosv máskép alol, maradnak valamenrívjen. A yankee ön. érzet követelte, hogv az első tűzpróbán a rőffel felcserélt ui puska ne mond­jon csütörtököt. De célba ta'á-Iván. félre állt ő is. Az olasz ugyanez uton van. Még euvlkük sem állott teljesen félre. Nem hasylák ott vétsteéo a tábort, amelynek sátrai ala'lt eirvüfl fáztak ejt meleged­tek. Am nagvon sz«rehTé4c, ha már béke volna és feledhetnék, IIOJTV ők is ott voltak a német nép legázolá*án. A német elvérzése nem érdekük, lil­lenben a káruk *«het. Jól szétnézve, a nagyantantból ugy­szólva csak kettőt látunk a szinen: az antpoH és a franciát. Természetes e métr ez is? Tarthat-e soká? Az angolt és franciát a mull épp oly örök ellenséíznek ismeri, mint a németet és franciát. A meglehetős céltalan seba8topoll kaland az első eset, amikor egy uton hafadtak. Rövid ttt volt. EW't'en orosa kiknitő. x Máskor esrvmás útjait keresztezték folton A világháborúban az érdekük talál­kozott. A francia nemzet hiusácból. az angol létérdekből a német elten fordult. Célt ért mindkettő Az visszakapta a Napkirály őrökét. Ez elkobozza a flottát és gyarmatokat; egvben megbuktatta világpiaci verseny­társát. De mi a heb-zef most, a crvőze'em utín? A francia érzi. h; gv győzelmes re­vansa annaU a nemzetnek hívta ki re­varisát, akinek morzsoló ereié e!ötf ö, magira ha^-a. képtelen més meírállrii is. Ezért erőszakolja a irhet?tlrnt. Bismarck az 5 m-Müárddal mindj LSÍÍC c. 'flk Cjy évi sarcot vstett kí rc'iak. Ők Örök időkre akarnák rabbá tenni 8/ ígéíí német ívcet. Az u1ol<ó WaJ fpl v. -nn k k: l. e/iikböl. Az utoí-ó róni g<-. i t. Piuk - tau'id'ki'ói. Éhen hálál­nák cs'csr'iiiöikct. hogy többe nímet n- t". li. n szdHfli, V^. TV ha mfcjis szii­; eti,;. n«! erhe««en éí férfikor!, amikor tnirl. fi ier; vveTt tad taííxdni. A fran. -'a önön ha'riiá':, végvcs/élyct f. iís. Hír. eget. nlegtatadjn tv-ii stí vóirt. C<J£V-«T vígzeíít el­Oe ha-zifl!*n minden őrjőngM. 80 mi'^ő ewb'r nehü'cn hul me^'. Es ha r. émet. "nvíg rtcliriéfcben. mert ez a fuj ráfi V S - de . •crgőaés * MulatVi 'líwlüiuk clkktrónuk aliilü kijus • : e M-ddö v ttevtnt* ör' kkón Wrtó fctzHM \-:: n< "tv i- •ierös óriá-t. N; ís a? ar. r: l> ^ ' í Ő ftc'ra Mi revátfsíől. LégSlább u r.. '-"iu n'mel néviin«töl ninc. oka far­" tr»r Évtizedekbe telik, amic egv épülhető •Méhtél l i úln kifut'uat a \: lágpiacr i. hox\ a ftfmti tr»M Sfuit s/ét\i«ve és L-yití: i; nt r'. ' re baiózzon be csnpa­MSérf f. -ijen hát lőleí i. i,., u fX i. ?Cíkiwg« x: \t. ka Í isíínel Sxcs-fnfs sze?énv i. -. / k'influoÍK Ha •. » tu'ti. et s. e. éuv­|{k tiirheU'l vii • úii: ii; <. l tov. ii l) (ri- ! jeikHfe iuik. nl a XVI. bajas kulillií Franciaorszáfjáé, a nv >mor forradal­mába kergetheti Eiyópát. Régi szabály, lrog>- a szeséns a gaz­dim elieu fordul. £s ma Luróuábaa csakis az an«ol gazdag. Eigy általános felfordulás ueru Ira*­haf-e ki Angliára is? . 'feiianem. Akinek nincs Dénze. nem tud vásá­rolni. Akinek áruja van. csakis pénzért adhatja el. Ha a kontinens vevőkér­telen. hc*v vegyen bármit Angliától? Anglia pedic boh(? él, ha elia. Hisz termelő és egvuttal kereskedő. Viszont amit vennie kellene, tőlünk nem tudja beszerezni, msrt nincs, amit eladjunk. Pénz nélkül nemcsak venni nem tu­dunk, hanem termelrji se. Ehhez épp ugv pénz kell, mint a vásárláshoz. Anyag keli hozzá. Munka. Munkabér, Ingyért egvik se kapható ljy hát az angol forgalomnak nem érdeke, hogy a kontinens mlndc-n ga­rasát a Francia bankba vigye, ahon­nan a noilunak adják ki puskára, meg buvárhajókra, a maradékot pedig arra, hogy a francia termelés az an­gollal szemben versenyképessé váljei. De ha gazdasági téren az angol irány­vonal elhajlik a franciától, egyéb szempontból annál inkább. Látjuk, hogv Clemenceauiól Brian­d >n keresztül le Poincaréig Francia­orsiá« vezetői mily emberfeVtti mun­kát végeztek. Ealkzelicmüket. *Talley­randi ékesszólásukat nap-nap után. mennyire ragyogtatták, hogy az antan­tot szövetséggé rögzítsék­Arról letettek már, mert le kellett lenniök, hogy Aínerikát és Olaszorszá­got magukhoz láncolják. De Lloyd Georget halálra gyötörtét vele és Bouar Law-t is bizop'-S" Vör^ nyékezik. Csakhogy nehéz dió. A londoni, párisi, cannesi, génuai és a jó ég tudja még micsoda énekesie­tek mind mind végeztek valamit, de ha az ember leszűrni akarja a magiát: a rosta üresei mutat. Egy csomó szó. Egy rakás kijelen­tés. Nagy-nagy halom jegyzőkönyv. Ámde eredmény — olyasvalami, ami födné a szó komoly értelmét —< semmi. . Éppen semmi. Fölszámolás. Nem uj szövetság. Ma Lausanne. holnap-holnaputáa London. Brüsszel. Páris is igy tovább. H?l az a helv. ahol egvmást igazá­ban megértenék? Lloyd Oeoreetól Bonar Lawig érzi mindahány angol államférfi, hogy kissé kátyúba került. Hogy a francia baitsrs kezd cölönkké válni. Jó v " ­s7-bidnlni tőle. Pzfnen. Simán. FeVünés nélkül, l'cv. hpfev a cölPnk ne vegve észre, amikér lerázzák és aki lerázta, ezen­közben is önérzettel verhesse a mel­lét: — Ilyen az ancol ccntleman! Csukhopv cőlönk rendesen ki­tarló. Ha az angolnak nem: a franciának annál inkább kell kettőjük szöyet­géget Minél jobban lávolodik Amerika, Olászemái; annál görcsösebb a fran­< rák Angliába kapaszkodása. Hiszen amelyiC percben kélségte­lenné válnék, new Anglia szövetséges­l. ént vé^ inn-viharban nem üli Fran­eippiszág ínógőt*: a német nem fizetne cgyettón vasat sem. illetve arany be­Ive tl vassal fizetne rögtön. Es akkor ki védné meg a franciát? A szerb, akinek Olaszország ül a nyakán? j, --^ tiniTrl*.. A cseh. akit a némcl le fog nyelm az első 2-1 órában? Az oláh. aki az orosz medve tor­kába esik, ahonnan egy csuklás a gyomor fenekéig. Az meg régi **pasz­tri'al. nos*?: i meJve nem flnnx-ás cet­hal hanem goromba szárazföldi állat, invlvik Jőnísl ö nyeli le. akármilyen . 7, x?a legyen aligha fiöki vis^/a. A liArom fraficía uszály, akik küziil, faji. erkölcsi, katonai súlya egvcdiil a rbnek van. nagy ellenségeiken ki­viil mindenüti komoly, hailralerinell nnis ellei. s. -i'klöl is körül vannak véve. akik az első német áavus/óra

Next

/
Thumbnails
Contents