Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 19. szám - Lukács György a genfi tárgyalásokról. II. r.

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923. május 13. Lukács György, a genfi tárgyalásokról II. körmük hátát roppantják rá a kis élősdiekre. Érdeke-e Angliának. hogy mikor el. érte saját céljait, idegen célért: fran­cia-mentésből a gall szomszédhoz szö­gezze le magát, holott a megkötöttség neki is végzetévé válhat Mert az angol-francia szövetség csak arra lenne jó, hogy kitolja a német francia leszámolást. A német guzsbakötöttséget meg tudná hosszabbítani, ellenben oly cso­portosulás kényszere alá állítaná Né­metországot és a vele egy érdekű ha­talmakat, aminek éle elsősorban Ang­lia ellen irányulna. Miért? Mert akkor a rendezésbe —• na­gyobb lévén az akadálv — be kellene venni Amerikát. Orosz- és Olaszor­szágot is. No meg a kisebb, rokonér­dekü tényezőket is. Ez a tömörülés ' pedig Németország oldalán elsősor­ban az angol világuralmat seperné el és ennek révén, ugyszólva mintegy ráadásul, a rácsímpalykodott franciát. Ezért nem valószínű, hogy Anglia Franciaország oldalán lekösse magát egy ujabb szövetségbe. Hogy ez elől kitérjen azért van a sok vajúdás, a sok értekezlet, hátha valamelyiken sikerülne szépszerével megfesleni a drága jó baráttól? Előbb-utóbb, akarva-nemakarva si­kerül, mert halál ellen nincs orvossás. Az antant pedig haldoklik- Haldok­lik, minthogy elérte a célt, ami össze­hozta és az uj helyzetben a természe­tes különérdekek nap-nap után mind jobban kezdenek kiütközni. A kurzslók egvre fecskendezik cso­daszereiket az elfakuló bőr alá. de uj életpezsgést vinni bele az elvénült antantszervezetbe nincs immár földi hatalom. Egyetértésük abban merül ki. hogy áldozataikról hány rend bőrt fejtse­nek le, ám hogy egymáson is segítse­nek, arra egyik sem kapható. Addig-addig nyuzogatják a magyart és a németet, mig mütökésük megsebzi a műtök kezét és a hullamérget be­oltja ereikbe. Oly mohón, olyan gyakran keresik egymás társaságát, hogy a végén bele­csömörlenek a nagy szerelembe és a köztük dühöngő nagy egyetértés ahá­nyan vannak, annyi felé kergeti szét őket. Hu Lausanneban nem talán Lon­donban. Ha ott sem. maid Párisban. Isten tudja hol és mikor, de valahol és nemsokára, okvetlenül. Ahogy a többi már-már félreállott: odébb áll majd az angol is. Utolsó szalmaszálnak nem marad benne a fulladozó francia markában. Van rá esze, hogy örvénybe ne rán­tasss bele magát. Hisz még ha kikapcsolják is a kér­dést a többi nemzetre szintén kiható tágabb nézőpontból, pusztán angol­francia szempontból is Anglia már most kezd ráfizetni a franciák konok barátságára. Már most is, amikor még alszik az a sok erő. ami a német ol­dalán talpraállhat a tovább is makacs­kodó Anglia ellen. Mert mit látunk? A francia abban a kényszerhelyzet­ben van, hogy gyöngesége tudatában végsőkig kénytelen fojtogatni a nála sokkalta erösebb németet, nehogy az magához ocsudva, természetes túlsú­lyával öt agyonnyomja. Ezt a kény­szerhelyzetet és ennek következmé­nyeit a gyomrozott német után Anglia érezheti a legelsősorban. Mikor az erő zsibbadtan pihen: a gyöngeség tobzódik. A kontinens hatalmi tényezöi ma védtelenek. Az orosz lezüllve, A né­met lefegyverezve. Egyetlen alkalom, hogy a hanyatló francia nagyravágyását kitombolja. Vasba bujt az orra hegyéig. Nemcsak szárazon. Vízen is Szárazföftii ereje ma nagyobb, nem mint Angliának, hanem mint a föld­teke bármelyik népének. Flottája szá­mottevő. Buvárhajóit félelmetesen szaporítja. Repülőit szintén. A kontinensen ö az ur. Szeretné, ha buvárhajói meg repülői révén a Csatornán is ur lehetne, hanem egyedül legalább Angliával egyenlő. Pillanatnyi hatalma nemzet, gyön­géjét — a halálát okozó hiúságát már is kezdi kiváltani. Mert a legyöngült környezetben erőinek érzi magát s gvöngék mód­jára nap nap után v isszaél a helyzet szülte. vagyis nem természetes ere jével. Megint Napoleonként akar paran­csolni a világnak, feledve, hogy Na­poleon Franciaországa már regen a múlté. Nemcsak a kontinensnek paran­csolna, hanem magának Angliának is. Miért ne? Hiszen a kontinens az övé. Néme­tet, magyart 6 fojtogathat tetszése szerint. Oláhot, szerbet, csehet ő ju­talmaz. Lengyellel. orosszal ö rendel­kezik. Az olaszt ö állítja Rapalló elé. Ám ez nem minden. Ázsia is alája tartozik Mikor Anglia a törököt pártolja, ö a göröggel s zállatja meg Kisázsiát. Mikor Anglia áll a görög mellé, ő a törökkel elpallatja a görögöt. Ha Anglia a tengerszorosokat akarja ma­gának biztositani, Kemallal, Csicse­rinnel vettet neki gáncsot. No és az angol? Óh, ő engedjen mindenütt' Hagyja az egész kontinenst tönkre tenni, mert Anglia nem kontinentális állam és így nem tartozik rá, ha Európa belehal e veszekedett francia handabandázásba. Mindez igaz lehet, csak ne volna egy bibije. Evés közben jó meg az étvágy. Ha a gall kakas taraja még soká piroslik, el találja hinni, hogy kukoré­kolásától tul a Csatornán is megrez­zennek az ablakok Feledheti, hogy a biztos haláltól mentette meg most Anglia. Gondol­hatja, hogy visszatért a rég letűnt aranykor. amikor egyenlö volt a Szi­getországgal él ha ez ezt kétségbe­vonta. — Kard, ki kard: Mit sütnek, mit főznek a nagyok a sok találkozón: nekünk legyőzött pa­rányoknnk nem illik, nem szabad vele törődni. Egyelőre nekünk kotyvasztják nem az ételt, hanem az étöt. De fö majd ott egyéb is. Az összetartás cimü főzeléket majd csak addig fűszerezi, sózza az össze­verődött sok szakács, amig ehetetlenné válik mindnyá junkra nézve. Folytonos ölelkezésük láttán nem esünk kétségbe. Mert hát ami természetellenes, előbb­utóbb betelik sorsa s helyébe lép a be­igazolt törvény?. Az antant célt ért Tehát nincs ami összetartsa. A fölbujtó, a szerző; Anglia ma még kitart bűntársa mellett, mert van zsi­ványbecsület is. D e az ilyfajta becsület sem tart örökké. Még kevésbbé addig, ahol már öngyilkoséig volna. A második ülés április 23-án volt. A kél ülés közötti időt a kulissza­mögötti elég élénk tárgyalások töltöt­ték ki. amelvek sejteni engedték, hogv a második tárgyalás mozgalmas lesz. Adatci japán előadó ugyanis jogászi szempontból kitünö, szabatos előadói tervezetet készitett amelynek lényege az, hogy a feleket: Magvarországot és Romániát a nemzetek szövetségének tanácsa arra hivja föl. járuljanak hozzá egyetértöleg ahhoz. hogv a vi­tás kérdési a Hágában székelő nem­zetközi állandó bíróság (Cour perma­nente de Justice) intézze el. A nemzetközi állandó biróság két kérdésben lenne hivatva dönteni. Az első. vajjon a román hatóságok a tá­vollévökre vonatkozó intézkedésükkel megsértették-e az oplánsok javára a nemzetközi szerződésekben biztosított jogokat. A második kérdés az, hogv amennviben ezeket a jogokat az ál­landó nemzetközi biróság megsértet­teknek találja. Románia részéről minő intézkedések szükségesek e jogsérel­mek orvoslása érdekében. Azt is java­solja az előadó, hogv addig is. amíg a nemzetközi állandó biróság dönteni fog. a status quo tarlassék fönn. azaz Románia ne tehessen további intézke­déseket az optánsok hátrányára. A magyar képviselők a maguk ré­széről az előadóval előre közölték, hogv ezt az előterjesztést el fogják fo­gadni, mig Titulescu kijelentette, hogv semmiesetre sem fogadia el. A második ülés bevezetéseképpen Adatci előadó előterjesztette javalla­tát alapos jogászi indokolás kísérőié­ben Javaslatához elsőnek én szólaltain föl s kifejtettem, hogv bár reméltük, hogv a tanács maga dönt a vitás kér­désben, s bár a döntést az állandó nemzetközi bíróság elé utalás késlel­teti, ehhez a legnagyobb készséggel hozzájárulók és remélem, hogy Romá­nia is hozzá fog járulni, mert a hozzá nem járulás azt jelentené, hogy fél az igazságtól. A magam részéről hang­tulvoztam a status quo föntartását. sőt kívántam, hogv azonnal adják vissza azoknak az optánsoknak birto­kait, amelyeket ezidöszerint az állam nevére telekkönyveitek, de senki azo­kat nem műveli. Ez az intézkedés Ro mániára is csak előnyős lehet, mert legalább nem maradnak müvelés nél­kül a birtokok. A határozathozatal módjára vonatkozólag óva intettem a tanácsot attól, hogy abban a kérdés­ben, amelyben Romániát és Magyar­országot csak tárgyalásra hívták meg. egyuttal e tanácsban szavazattal is föl­ruházzák, mert jogi abszurdum volna az. hogv saját ügyeinkben felek is. bí­rák is legyünk egvszemélvben. Utánam Titulescu a leghatározot­tabban visszautasította az előadói ja­vaslatot és kijelentette, hogy Románia az egyezségtervezetet nem írja alá. Tiltakozott az ellen, hogv ilyen emi­nenter politikái jellegű kérdést, ami­lyen egy nagv agrárreform, szoros jogszabályokhoz kötött bíróságnak aránylag szükkőrü belátására és dön­tésére bízzanak. Adatci előadó vissza utasította Titu­lescunak az állandó nemzetközi bíró­ságra vonatkozó kijelentéseit és utalt arra, hogv e biróság szabályaiban bennfoglaltatik az. hogy a biróság nemcsak a jogosság, hanem a méltá­nyosság szempontjait is figyelembe vegye, továbbá, hogv a bizonyíté­kok legszabadabb mérlegelése alapján döntsön. Sértő tehát Titulescunak az a kijelentése, amellyel a bíróságot szűk látókörrel vádolja meg. Ezek után meggyőző szavakkal kérte a ro­mán képviselőt, járuljon hozzá ehhez az egyetlen helyes elintézéshez és ne tegve ki Románia eljárását különböző kritikáknak. Titulescu mindamellett megmaradt tagadó álláspontja mellett. Ilyen helyzetben Adatci uj Javaslat­tal állott elő. azzal, hogy ha a tanács nem utalja az ügyet döntés végett az állandó nemzetközi biróság hatáskö­rébe, amit csak akkor tehetne, ha ehhez mindkét érdekelt fél hozzájárul, a népszövetségi paktumban gyökerező joga alapján kérjen jogi szakvéleményt az állandó nemzetközi bíróságtól. A magam részéről ehhez a javaslat­hoz hozzá járultam és figyelmeztettem a tanácsot arra. hogv az eljárási sza­bályok keretébe tartozó jogi szakvéle­ménykéréshez elég. ha a tanács több­sége igenlően nyilatkozik, nincs egy­hangu határozathoz kötve. Titulescu mereven ellenezte ezt a második javaslatot is. Ekép a tanács az elött a helyzet előtt állott, hogv ha valami közvetítő kísérlet nem történik, határozathozatal nélkül kénytelen szét-, oszlani. A meglehetősen zavart helvzetben lévő tanácsnak az értekezlet elnöke. Wood. Angiin képviielcic. s>tstt se­gítségére, aki azt javasolta a kérdés rendkívül komplikált voltára való. te­kintette), hocv a kérdés a legközelebbi tanácsülésben kerüljön döntés ala. Addig is kériék föl az előadót, tanul­mányozza tovább az ürvet. s a leg­közelebbi tanácsülésre hozzon részle­tes javaslatot. Időközben a status ouo megőrzendő volna, s Romániának, tar­tózkodnia kell az optánsok ügyében minden további intézkedéstől. E közvetítő javaslatra a nyilatkozat­tételről az elsőbbséget TitidescunaV engedtem út. O a slatus quo fentartá­-ának kérdésétől mereven elzárkózott. Szerinte ez Romániának sznverénitá­sát sértené, abba az érdekelt ' nép­milliók nem nyugodnának bele. » kónnven lázadást eredményezhetne. L'gv látszott egyébként, hogv a követ­kező tanácsülés elé való utalást rá­beszélésre hajlandó elfogadni. I tána kifejtett nyilatkozatomban sat­nálatomat ierztem ki, hogv a tanács sem a maga hatáskörében ezúttal el nem intézi az ügyet, sem az állandó nemzetközi biróság ele nem utalta, sem attól jogi véleménvt nem kér. ha­nem dilatoriusan intézkedik. Tekintet­tel arra. hogv mi az igazságtól nem félünk, s semmi észszerű megoldási módtól el nem zárkózunk, Magvar­ország nevében ezt a közvetítő javas­latot is elfogadtam abban a remény­ben, hosv igv egyhangú határosat lő­het létre. Hangsúlyoztam azonban hogv időközben a status QUO tervtárt á­sára a legnagyobb sulvt helyezem. Adatci kijelentette, hogv az egyhan­gúság létrejötte érdekében n;m ellenzi Mr. Wood javaslatának elfogaidását. Váratlan fordulat volt azonbar,. ami­kor kijelentette, hcüiv müithogy cfivet­len javaslatát sem fogadták eV. noba ö álmatlan éjszakákat töltött cl azzal, amig ezt a leghelyesebb elintézési mó­dút megtalálta, a tanács által dezavuált­nak tekinti magát, s az ulSadói tiszt­ségről lemond. Adatéinak ez a kijelentése, aki a nemzetközi érintkezés terén rendkívüli, tekintélynek örvend, a tanácsot vad­sággal megdöbbentette, s végre ka­landra volt olasz külügyminiszter. Olaszország képviselője, adott meleg .«zavakkal kifejezést Adalci iránt ér­zett tiszteletének és igyekezett öt az előadói tisztség megtartására tfibirnj. A határozathozatal egyhangúságának lehetővé tétele érdekében viszont haj­landónak nyilatkozott Tituluscuigüi azt a kívánságát, hogy Romániát idő­közben ne tiltsák el az intézkedés tél. honorálni. Hanotam volt francia kül^-mjoji&a­ter hozzéjárwít Safemdrának Adatához! intézett kéréséhez, s javaslatát azzel ­toldta meg. bogv a következő tanacs­ba,n az ügyet a népszötyetséiri ipaktam 15. szakasza alánján intézzék el Ez ugyanis két állam között va&> olyej? néwtekéréaekről szói ametoek kony­nvep háborúra vezethetne*. Adató erre krrenette. hoav, tói.. jesen csalódottnak érzi magát a ieföln:< vitn ntán. mé#* a nemzetek saSs**.^ ségie lrá*t érzett nagy ÜsafeleténiéJ j fog.vff a maga részérÓl h bjozzájaiál, atíhóa. hó(tv $zt az mtéjinényt a. ieifc tetieuieválá^fól riieganeotsek, |£a3anid&. az előadói tiszttÖBet oftejrisBíjpji, Jffj azzal a ha^áirsraott k3ko+és»seI. botfv Aj á 16. szákass irtlieVkedléseit is alkal-; mázzák, g. kor^tkezp tauicspJös«3i aí; érdekelt felok síayazntát ne' iejsHij számításba. . 1 Adatéinak e kijelentése elten elhang­zónak ugyWt észrevételek, o a_zotíb«n, határozottító <írtrez. a feltételbec kö-' tötte az elöadö! 'székben .vajo megma- , radáGát. niri' h°gv' síz általi bfl^ötött feltételi elfogadták. ; Ebőopen létrejött az az ogyilsaneu állásfoglates. amelyet az elnök 'hatá­rozati javas-latban fogalmazott még. Ezt azután egyJiangu határozattá emel­ték. A határozat kimondja azt. hogy; az ügyet a következő tanácsülésen fog-j iák érdemileg elintézni, addig is Adatcí előadót feJkérik az ügy 'bövébtb' ília-^ nulmáiivozására és jelenks kewite§ére ^ vaitmlnt am. Wsirv yí«ir*;«TOrWllWrtí1

Next

/
Thumbnails
Contents