Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 19. szám - A délvidéki Magyar Párt uj feladatai

MAGYAR KÜLPOLITIKA Vasárnap, 1923. május 13.. magának gyarmatai további birtoklását. Az alkotmánvreformnak különben csak egy részét alkotja a gyarmati kérdés rendezése. Első és európai viszonylatban valószínűleg legfontosabb pontja a trónöröklés kérdésének rendezése volt. A régi alkotmány szerint az Orániai-Nassau-család birja a trónt és e család számtalan német uralkodócsaláddal való rokonsága miatt Hollandia német érdekszférába kerülne, mert jelenleg a trónon ülő királynőnek csak egy gyermeke van s ez is leány, Julia hercegnő. A módosítás szerint ha ez a hercegnő utód nélkül hal meg, az uj király kinevezésének joga az államtanács által összehívott alsó- és -felső kamarára háramlik, melyeknek tagjait erre az alkalomra meg kell kettőzni. Egv ujabb szakasz törli azt a cikkelyt is, mely szerint a király Luxenburg nagyhercegség koronáját is viselheti. Ujabb szakasz állapítja meg az uralkodó civilistáját: évenként 1, 200. 000 forintot kap az állampénztárból, azonkivül 100. 000 forintot a paloták karbantartására, szóval lakbérül. A trónörökös apanázsa 200. 000 forint. Megszünteti az uj alkotmány az uralkodó hadüzeneti jogét. A király csak a parlament beleegyezése és jóváhagyása mellett izenhet háborut, de ekkor is előbb köteles döntőbiróságot kérni. Szerződést sem köthet idegen hatalmakkal az uralkodó a parlament hozzájárulása nélkül. A parlament két kamarából áll: az első ötven tagu s tagjait a tizenegy tartomány tanácsa választja kilenc évre. Az anyaország közigazgatásilag ugyanis Limnburg, Brahant, északi és déli Holland, Zeeland, Utrecht Gelderland, Oberijssel, Drenthe, Groningen és Frisland nevü tartományokból áll, melyek élén egy-egy tanács van egy-egy királyi biztos elnöklete alatt. Az uj alkotmány szerint az első kamara képviselőit is nem kilenc, hanem négy évre választják, mint a második kamaráét, de nem abszolut többséggel, hanem a kisebbségek aránylagos képviseletével. Ugyanily rendszerrel választják négy-négy évre a második kamara száz képviselőjét. A választói jogot kiterjesztették a nőkre is és az 1922-iki választáson már a nők is résztvettek s ennek tulajdonitható a konzervatív pártok győzelme. A három konzervatív párt koaliciója (forradalomellenes, keresztény történelmi és katholikus párt) a száz mandátum közül hatvanegyet szerzett meg. <><><><><><><><><><><><><><><><> A MAGYAR KÜLPOLITIKÁRA minden ho 1-től és 15-től kezdődőleg bármikor lehet előfizetni. A délvidéki Magyar Párt uj feladatai A Magyarpárt egyik vezető tagja a következőkben informálta a szabadkai Hirlap utján a magyarságot a politikai helyzetről: A választásokat, melyeket a siker reményében a radikális párt inscenált, vezetett s amelytől a politikai élet konszolidációiét várták, — a bibliai mondással lehet röviden jellemezni: "Megméretett és könnyűnek találtatott. " A radikális párt odaállt az ország közvéleménye elé, programmot adott, igéreteket, melyek nemzetiségi és vallási különbség nélkül minden igényt kielégíteni látszottak, végeredményben azonban magyarán szólva „megbukott". Az a numerikus többség amit elért, nem alkalmas arra. hogy azokat a reményeket, melyek az ország szempontjából fontosak, életbevágók lennének, a megvalósulás stádiumába hozhassa. Foglalkoztunk már a multban eleget ennek a pártnak a programmjával, célkitüzésével, már jóeleve megmondottuk, hogy a puszta ígéretek üres frázisok, nem elegendők a mély űr kitöltésére, amelyet a hosszu várakozás és szomjuság egy jobb sors után a közvéleményben előidézett, — az eredmény igazolt bennünket: a nagy többség nem tette magáévá a radikálisok elveit. Vem kellett különös jóstehetség ahhoz, hogy az eredményt előre lássuk, egyszerü logikával is meg lehetett azt állapítani. Természetes folyománya ez a radikális párt sokszor méltán kritizált és elhibázott politikájának, amely az állandó és üres igérgetésekben kulminált. A nép végre megunta a hiábavaló várakozást, tetteket óhajt látni, uj erők köré csoportosul, akikben már csak azért is képességeket vél felfedezni, mert eddig sem magukat, sem politikájukat nem dezavuálták. Nagy chaosz előtt állunk. A kialakulás mindenféle kombinációra enged következtetést, csak egyre nem: a radikális párt által alkotandó stabil kormány lehetőségére. Sorba véve a lehetőségeket, elsősorban szembetünik a radikálisoknak koaleálása a demokratákkal. Egyezség esetén ez a koalíció a praktikumban egy erős relativ többség lenne — feltételezve persze az egyik-másik kis párt beolvadását is, — azonban a heterogén elemek miatt semmiesetre sem kormányzásra alkalmas többség. A mult tapasztalatain okulva azonban ezt a koalíciót nem tartjuk lehetetlennek. Amint nem vettük komolyan a választásokat megelőző periódusban a szigoru elvi álláspontra való hivatkozásokat, ép ugy ma nem tartjuk kizártnak az elvek feladását sem. Ha tehát az a mélységes gyülőlség, mely a közelmultban a radikális és demokrata párt között megnyilvánul, barátsággá degenerálódik, létrejön a relativ többség. Bár kecsegtető a demokratákra a barátkozás politikája, azonban veszedelmes is, mert mementóként szemük előtt kell hogy legyen a választások eredménye, mely éles dokumentum amellett, hogy az ország népe elvek szerint csoportosult s ezért az elvfeladás, elvekkel való játék a párt széthullását vonja maga után. Lenne egy extrém kombináció, amit kizártnak tartunk, de megemlitünk. Ez a Radics-pártnak a bevonulása és kormánytámogatása lenne. Itt ismét a Radics-párt alapvető tételeivel kell számolnunk, melyek a megegyezést — bár időre is — lehetetlenné teszik. Hiszen ezen pártnak épen az az erőssége, hogy az évszázadok óta a lelkekben szunnyadozó vágyakat juttatja megvalósulásra. A régi ideológia realizálásának reménye biztosította a pártnak a választásokon elért imponáló többségét. A párt vezére által kidobott elv az 1918-ban még kiforratlan állapot óta mind nagyobb tért hódit, fanatikummá vált, a tömegpszichének fix pontja lett, amelynek feladására bizton számítani nem lehet. Sokkal erősebb a kormányon levő párt vezérének politikai rutinja, semminthogy a Radics-párttal való megoldásra még csak komolyan gondolna is, hiszen ez a megoldás egyenlő lenne a mesebeli paraszt esetével, ki a kígyót melengette keblén. Imponáló szám a Korosec-párté és a vele való koalició a kormánynak azért is kellemes volna, mert az a németeket, bunyevácokat és még pár voksot bizton szállítana. Plauzibilis megoldás, ha — ami legvalószínűbb eset — a demokraták is le vannak szerelve. Ezzel a megoldással ellavirozhat a kormány a mindenkori obstrukciókon keresztül mindaddig, mig Radicsék valamilyen módon aktiv szerepet nem vállalnak Már megint Radics és mindig Radics. Az ő személyét és pártjának kompakt tömegét minden megoldásba bele kell kalkulálni, nélküle a kialakulást elképzelni is lehetetlen. Damokles kardja, mely minden nélküle alakult kormányt bukással fenyeget, A Magyar Párt szerepe a közeljövő politikájában semmi. Ez a passzivitásnak természetszerü következménye. A Magyar Pártnak nincs egyetlen egy megválasztott exponense sem, akivel akár kormánypárti, akár ellenzéki részről tárgyalást lehetne folyamatba tenni és aki most nagyon drágán értékesithetné votumát. Most láthatjuk teljes kétségbeejtő valóságában a helyzetet, ahova passzivitásunk miatt jutottunk és amelybe bennünket a kormány erélytelensége zavart. Azon reményeinket azonban, amelyeket a passzivitás kimondása alkalmával már támasztottunk, hogy passzivitásunk csak ideig-óráig tartó lesz, a választások eredménye mindenképen igazolta. A fentebbi latolgatásokat is csak azért vittük ad absurdum, mert azokból önként kialakul e közeli politikai jövő képe: eredménytelen tárgyalások a különböző politikai pártokkal, a generális megoldás állandó keresgetése. A mi kötelességünk a jövőt illetően az, hogy már most elimináljuk annak lehetőséget, ami bennünket a multban a passzivitásra kényszeritett. Módunkban áll a jó nagy rosszindulattal kihagyott választóinkat a névjegyzékekbe reklamáció utján felvétetni, tehát a legközelebbi választásokra elkésziteni. Gondolni kell itt a hamarosan netán bekövetkezhető községi választásokra is, amelxek a magyar tömegek szempontjából legalább olyan fontosai;, mint a képviselőválasztások. A német pártnak a választásokon produkált sikere uj ambíciókra kell hogy ösztönözzön, mert a németek tanubizonvságot tettek arról, hogy az elmult évek terrorja s az elszenvedett atrocitások tömege a nemzetiségi érzést s az egyes nemzetiségek szerinti tagozódást váltják ki, amely viszont a politika mostani chaoszában a legbiztosabb vezérelv. A német párt és a magyarság A Bácsmegyei Napló irja a következő cikket: A Német Párt parlamenti frakciója szükségesnek tartotta, hogy céljairól és törekvéseiről a szerb közvéleményt a Vreme utján tájékoztassa. Nagyon is helyesnek tartjuk ezt az informálást, mert a szerb közvélemény eddig nemcsak a németség, hanem a többi nemzeti kisebbség politikai törekvéseiről is csakis a kisebbségfaló, tulzóan soviniszta sajtó gyülölködő és ferditő híradásaiból szerezhetett tudomást. Ez a sajtó pedig minden nemzeti kisebbséget egyformán államellenesnek, felforgatónak és megbízhatatlannak igyekezett feltüntetni. A nyilatkozat veleje az, hogy a juA cári hadsereg: fölbomlása — Denikin tábornok emlékiratai. — Az orosz ellenforradalmi törekvéseknek egyik ismert képviselője Denikin tábornok, akitől pár éve még az egész szovjeturalom megdöltét várta a világ, most kénvszerü tétlenségében megirta és kiadta emlékiratait. A legérdekesebb benne, hogy nyiltan bevallja, hogy ő maga is köztársasági érzelmű volt. Denikin szerint a hadsereg fölbomlásának első jele és igazi okozója a forradalmi bizottság első ukáza volt. Csejdze, Cseretelli. Szokolov és Szkobelev irták alá és voltaképen egyszerü másolata volt az 1905. évi levert forradalom egy ilyen rendeletének. Arról szól, hogy a katonák nevezzék meg képviselőiket, a munkások és katonák tanácsának kivételével semmiféle tekintélynek ne engedelmeskedjenek, a tiszteknek ne köszönjenek. 1917 március 2-ára virradó éjjelen jelent meg ez a rendelet és rögtön megtáviratozták a fronton álló hadseregnek. A hadsereg már ekkor elvesztette harcikedvét. A nép a sok megpróbáltatás után nem volt már az a csendes, tűrő, alázatos csorda. Már elkeseredett és elvesztette bizalmát az Atyusban. A Rasputinról szóló legendák különösen sok kárt tettek a nép hitében. A tömeg semmit sem tudott a háború céljáról s nem félt az ellenségtől. Oroszország igen is nagy volt, a hadsereg a Prinek partján küzdött, a Volga mellett nyugodtan dolgozhattak a parasztok, mert tudták, hogv idáig ugy sem jöhetnek a németek. A cár a forradalmi bizottság első rendeletének megjelente utáni napon, vagyis március 3-ára virradóan aláirta a Rodziankónak, a Duma elnökének szóló levelet, melyben maga ás fia nevében lemond a trónról. Már ezen az éjszakán megkezdődött a tábornokok elpártolása. Alexiev lemondott a fővezérségről s Miklós nagvherceg, a cár nagvbátyja elfogadta a forradalom generalisszimusának cimét. Brusszilov egészen nyiltan csatlakozott a forradalomhoz s március negyedikén megengedte, hogv hadserege feltűzze a vörös jelvényt, egy hét mulva pedig ő maga is fölrakta a forradalmi kokárdát s csakhamar elfogadta a főparancsnokságot. Januskievics tábornok, vezérkari főnök kijelentette a forradalmi bizottságnak, hogy negyven éve vár már a forradalom napjára. Kornilov, a legendás hírü szibériai kozáktábornok és az emlékiratszerző Denikin maga is köztársasági pártinak vallotta magát. Polivanov és Novicski, a hadsereg reformját előkészítő bizottság elnökei forradalmi rendeleteket készitettek és irtak alá, Cseremiszov tábornok pedig olyan szolgai alázatosságral viselkedett a forradalmi bizottsággal szemben, hogv saját katonái is megvetették érte. A cárhoz mindössze három tábornok maradt hü: Ivanov, aki az első napokban hadsereggel indult Carszkoje Szelo ellen, hogy a forradalmat csirájában elfojtsa, a német származásu Keller gróf, a III. lovas hadtest parancsnoka és Naklicsevan. a gárdaezred parancsnoka. Az összeomlást azonban ezek már meg nem akaszthatták. Egyes ezredek már 1914 október vége óta elégedetlenkedtek, mert Szuchomlinov hadügyminiszter elsikkasztotta a temérdek milliót és minden fölszerelés nélkül hagyta a hadsereget. Ez a forradalmi szellem a délnyugati hadseregtől terjedt s az egész háboru alatt ott lappangott a csapatok között. Mihelyt megérkezett a forradalmi bizottság rendelete, a fronton megkezdődött a német-orosz barátkozás. A katonaság lovát, fölszerelését potom áron, élelmiszerekért eladta a németeknek, aztán óriási rajokban özönlött hazafelé, hogv az igért földosztásról el ne késsék. A fölosztott csapattesteket a cár is otthagyta egy félénk. szentimentális, határozatlan bucsukiáltvánnyal. Az orosz kolosszus összeomlott, de nemsokára követte a német. Ludendorff maga irja emlékirataiban: "Gyakran kívántam az orosz forradalmat, arra gondolva, hogy nagymértékben megkönnyiti a mi munkánkat. Amikor megjött, nem tudhattam előre, hogy álmomnak megvalósulása a német hatalom sirja lesz. Németország erkölcsi romlása az orosz forradalommal kezdődött. "Igen, az orosz példa ragadós volt. Szószerint másolták le sorra a központi hatalmak hadseregei, mihelyt a frontmögötti agitáció a hadsereg fegyelmét megbontotta. Európa kálváriája az orosz forradalommal kezdődött. Azóta volt egy pár állomása, de az igazi válság még hátra van. Ahogv az orosz kidőlése nem hozta meg a békét, épp ugy nem hozhatta meg a bolgárok, németek és magvarok megroppanása sem. A kálváriát minden hadviselőnek végig kell járni, akik még hátra vannak, azok sorsa talán még vigasztalanabb mint a kezdőké volt.