Magyar külpolitika és világgazdaság, 1923 (4. évfolyam, 1-40. szám)

1923 / 1. szám - A szovjet uj törvénykönyvei

Vasárnap. 1923. január 7. KÜbPQMTIKA Olvasóinkhoz. Küzdelmes léiének immár negyedik ivébe tép a Magyar Külpolitika, amely­nek eddigi munkájúval sikerült fel­keltenie mindazoknak az osztatlan és elismerő érdeklődését, akiket a magyar külpolitikával kapcsolatos problémák komolyan érdekelnek- Ennek az ul esztendőnek a küszöbén nincs szüksé­günk uj progi-ammra, eléff ha .igérelet testünk arra, hogj) az eddiginél is na­gyobb ambícióval és kitartással fofjunk tovább haladni a húrom évvel ezelőtt kiielölt és azóia bevált uton. A Magyar Külpolitika sikerének egyik förugója, hogy sikerült közvetet­ten kapcsolatot létesítenie olvasóközön­sége és magyar külpolitika valamennyi mértékadó faktora között. Éppen ezért kedves kötelességet teljesítünk, hogy most, munkábainíiulásunk uj határállo­másán, köszönetet mondjunk mind­azoknak, akik részint cikkükkel, részint nyilatkozataikkal a lap tartalmát gaz­dagabbá, változatosabbá és érdekesebbé tették s akiknek a névsorát az aláb­biakban közöljük: Albrecht Ferenc dr., a Magyar Kül­ügyi Társaság bt kár a. Bajza József, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Mme Poher-Bexheft, Beruuiczy Albert v. b. t t, a Tudományos Akadémia e'nőke, Baross János dr., nemzetgyűlési képv., Emili* Bodrero. páduai egyetemi ta­nár, Bihari Imre, Czettler Jen6 nemzet­gyűlési képviselő, Dréhr Imre pü. fő­tanácsos, nemzetgy. képv., Engedy Barnaiw>. Ereky Károly nemzetgyűlési képv., Éber Antal dr., a Magyar-Olasz Bank vezérigazgatója, Erdélyi Géza dr., Eckhardt Tibor nemzetgy. képv., Föl­des Béla v. b. t. L, volt min szter. Fenyő Miksa dr., a Gyosz. igazgatója, Gonda Dezső dr.. kir, tan., Giessivein Sándor dr. prelátus, nemz. képv., Hu­szár Károly, nemzetyy. képv., Hencz Károly, nemzetgy. képv., Hermann Miksa, müegyet. tanár, Halmi János, ref. lelkész, Illés József dr., nemzetgy. képv., egyet, tanár, tasnádi Kovács József dr., nemzetgy. képv., Rabdebo Lóránt, Korányi Frigyes báró, volt miniszter, Kofíler Károly dr., a Gyosz. főtitkára. Kohner Adolf báró, Kovács­Karap Ernő dr., volt országgy. képv., Lukavich Aladár dr., nemzetgy. képv.. Lányi Mór. a Magyar-Olasz Bank ügyv. igazgatója. Leffler Béla, tanár, Ladwiff Ernő, főkonzul, Leidcnfrosl Gyula, tanár, Maruffi Mohamed Said, Moser Ernő, nemze gy. képv., Míkola Sándor egyetemi tanár, Madarassg-Beck Gyula báró, a Magyar Jelrá'og Hitel­tank elnök-vezérisazgatója, Nyáry - György, Póka-Pivng Béla dr., a Ma­gyar Külügyi Társasáé főt'tkára, Rácz Dezső, fíaffay Sándor, ev. püspök, ik'ódi Szabó János, nemzetgy. képv. Szász József, orsz. kivándorlási tiztos, Szaulich Antal. Szalag Gábor báró, postafőig., Szoetlik István, Tomcsángi János, Ugrón Gábor, nemzetgy. képv., •»ok miniszter, Vrbanooich G. Zoltán dr., Vér/e*! Dezső (Berlin), Vau József dr-. népjóléti és munkaügyi miniszter, Vajda Ernő, jqMMGy/m KÜLPOLIImAnji minden ho l-től és 15-tői kez­4tödől§q bármikor tehet niötuetau A szovjet uj törvényKönyvei Alkalmazkodás a nyephez — A kommunizmus visszafejlesztése Többszörösen hirt adtunk arról, hogy a szovjetkormány a kommunista termelési rend, helyesebben anarchia teljes kudarca következtében új gaz­dasági politikát kezd folytatni. A N. E. P. (kiejtve; nyep =: nova ckono­micseszkája politika) maga után vonla az eddigi szovjetrendelclek megszünte­téséi, iletve az ui helyzethez való át­alakítását. A rendeletek tötnke ebében különben is nehéz volt már az eligazó­dás s akárhány intézkedés homlok­cg.enest elknlmon.'lott a mjsikiiak. A szovjet központi végrehajtó bizottsága (a kezdőbetűkből rövidítve: Vtsik), amely tudvalevőleg a parlamentet volna hivatva helyettesíteni, október­ben tartott ülésén új törvénykönyvek készítését határozta el. A Vtsik elé három új kódexet ter­jesztettek s mind a hármat elfogadták. Az első a munkát, a második a mező­gazdasági jogviszonyt szabályozza, a harmadik a polgári törvénykönyv. Az új kódexeket a napokban tették közzé Moszkvában. A munkaügyi kódex. Az új munkaügyi kódexet Schmldt, a munkaügyi népbiztos a régi 1918-as törvénykönyv alapján készítette s ez­zel végkép megszűnt a munkásság mi­litarizálása. Trockij 1918-ban „munkás hadsereget" alakított, amelyben a leg­szigorúbb fegyelmet léptette éleibe. Az 1920-ik év folyamán ennek a hadse­regnek egyes részeit többször mozgó­sították. A munkásokat katonák gya­nánt tekintették. Nem volt megengedve, hogy munkahelyüket változtassák s aki mégis megtette, szökevénynek jelentet­ték ki és a külön haditörvényszékek kegyetlen büntetéssel sújtották. A munkásság sanyarú helyzete e te­kintetben csak 1921-ben kezdett némi­kép enyhülni. Ekkor indult meg az ipar részleges dekommunizálása g a magánvállalkozás ismét szóhoz jutott. A szovjet, miután torzszülött és életre nem való elméletének föláldozta Oroszország vagyonát és százezrekre menő emberéletet, kénytelen volt visz­szatérni a régi rendszerhez. Elismerte a munkaadói viszonyt s a bérmunkát ismét élelbeléptette. A ködös elvek gyakorlati megvalósítása lehetetlennek bizonyult és a hiábavaló drága kísérle­tezés után szégyenkezve a gyűlölt régi módszerben keresett menedéket. Az új kódex végleg eltörli a munkakötelezettséget. A szovjetkormány még az ipari moz­gósítás jogáról is lemond, kivéve nagy katasztrófák, epidémiák, sth esetét. Az új törvénykönyv kimondja a munka teljes szabadságát s a munkaközvetítést a munkásbörzékre bízza. „A szocialista állam — jelenti ki melanchólikusan a kodifikátor, — ezidöszerint nem nél­külözheti ezt a rendszert." Ehhez az önvallomáshoz még csak az a beisme­rés hiányzik, hogv a borzalmak, ami­ket Oroszországra e rendszer eltörlése végett zúdítottak, teljesen fölöslegesek voltak. Ide ezek nélkül ü> eljuthattak volna. A munkaadónak joga van magának is munkásokat szerződtetni ha ebbeli kívánságának a munkásbörze három napon belül nem tud eleget tenni. Az új kódex a munka egyéb feltételeit c<>ooooo<>ooo<>oo<>ooo©o<x>o<>>c><x><>o^ A külföld hámora A háboius adósságok Németország nyakán ül Franciaország. Franciaorszáa vállain pihen Angol, ország, mindnek tetejében pedig Amerika terpeszkedik. He. AfíMejjitmmiP* nem szabja meg. Beért azzal, hogy megállapítja a bérminimumot, amelyet a kollektív szerződéseknél figyelembe kell venni. A munkásoknak jogot ad azonban arra, hogy helyzetük javítá­sát „ törvényes alapon" vívják ki. Az clozo kódexhex képest ez nagy hala­dás, mivel az minden bérvitát eleve kizárt. Az alkalmazás kizáróan kollektív szerződés alapján történhetik amit a munkaügyi népbiztosság bejegyez és megtartását ellenőrzi. A munkásoknak joguk van az alkalmazás helyéről bár­mikor kilépni, de egy héttel előre föl kell mondantok. A fegyelmi törvény­székeket s a munkás-szökevényeket ül­döző bizottságokat az óév vauén fölosz­latták. A kódex megállapítja a szindi­kátusok jogait is A szindikátusoknak semmi más jognk nincs, mint hogy a munkaadókkal szemben a bérmunká­sok érdekeit képviseljék. Ellenőrizhetik ugyan a munkaügyi törvények megtar­tását, de semmi joguk sincs az üzemek belső ügyeibe avatkozni. A munkaügyi kódex meghagyja a nyolc órai munkaidőt, de nem zárja ki az ettől való eltérést sem. A túlórázásra magasabb munkabért állapit meg és kimondja, hogy a túlórák száma évente a százhúszat meg nem haladhatja. Bonyolultabb munkabérviták elintézé­sére külön törvényszéket állit föl. A kódex végül egész sorozat rendeletet éleiben hagy azok közül, amik 1918. óta jelentek meg. Az új kódexet a fanatikus kommu­nisták élesen támadják. A leghevesebb ellenségei Larine és Riazannv. viszont Tomszki, a szindikátusok szövetségé­nek főtitkára védelmébe vette. Az agrár-kódex. Az új agrár-törvény, amelyet októ. ber 24-én léptettek életbe, Nietsziacteo müve. Érdekes, hogy a központi végre­hajtó bizottságban éppen ezzel a tör­vénytervezettel szemben emelték a leg­több kifogást, jóllehet ez a kódex tartja fenn a legnagyobb mértékben a kom­munista fikciókat. A javaslat indokolása az előzmények ismertetéséből indul ki. A földbirto­kok szocializálását a szovjet második kongresszusa mondotta ki. Az első szovjet-törvény, amelyet 1918—1919. telén léptettek érvénybe, kizáróan kis­birtokokról tesz említést, a kollektiv termelő szövetkezeteket később talál­ták ki. A nagybirtokokat abban a mér­tékben kommunizálták el, amilyen mértékben a forradalom a vidéken ter­jedt. A kormány ekkor vezette be a szovjet-uradalmak es az agrárközösség fogalmát. Az intézkedés nyomán olyan anarchisztikus állapotok következtek be, amiket még maga a szovjet is meg­sokalt. Erre következtek a Vtsik 1920. és 1921. tavaszán kiadott szigorú ren­deletei. A föld új tulajdonosait, akik nem érezték magukat biztonságban a több­nyire rablás utján szerzett birtokaik­ban, a szovjet kilencedik kongresszusa 1921. decemberében kiadott hírhedt rendeletével nyugtatta meg. Az új agrár-kódex összegezi az eddigi rendeleteket és arra törekszik, hogy a bennük lévő ellenmondásokat kiküszö­bölje. E mellett azonban az eddig nem érintett kérdéseket is szabályozza. A kódex három részre tagolódik: az első a haszonélvezettel, a második az állami földjáradékokkal, az utolsó a belső te­lepítéssel és a telekkönyvezéssel foglal­kozik. A kódex a föld szocalizálásának el­vét veszi alapul. Elméletileg a szovjet állam marad a föld tulajdonosa. A kol­lektív termelő szövetkezetek, s a pa­rasztok a földnek csak haszonélvezői, azonban ebbeli joguk elidegeníthetet­len és állandó. Haszonélvezeti jogaikat a kódex véglegesen biztosítja. Magáno­soknak megtiltja a földbirtokok adn^. vevé6ét. A kódex tiltó rende'-kezéseket tar­ta'maz a földb rtokok bérbeadására elajándékozására, illetve örökbehagyá­sára és megterhelésére vonatkozóan, Í A törvénytervezetet o szovjet némi módosítással fogadta el. 1 A polgári törvénykönyv. Az uj polgári kódexet, ugy mint a m előbbit a kútfőiddé! wlo keeAke- J

Next

/
Thumbnails
Contents