Magyar jogi szemle, 1944 (25. évfolyam, 1-18. szám)

1944 / 3. szám - A desuetudo problémája

36 SCHOLTZ KORNÉL bályt iktat ki a jogrendszerből nem más jogszabály által, legitim úton, hanem „alulról", a jog alkalmazására hivatott szervek jogellenes aktusai útján. A mondottakból következik, hogy egy „legitim desuetudo": önellentmondás. Azt jelenti, hogy a desuetudóra „felülről" jött előzetes jogi felhatalmazás, ez pedig nonsens. A forradalmat nem lehet jogilag engedélyezni. Az engedélyezett desuetudo egyrészt már nem desuetudo, mivel jogon alapszik, másrészt a jogalkotó hatalom logikai határainak átlépését jelenti, mivel a jog nem engedélyezheti a saját maga félretételét a címzettek tetszése szerint.10 A desuetudónak ez a második eleme kirekeszti a fogalom köréből a jogmegszünéí íek minden esetét, amely jogi felhatalmazáson nyugszik. — Természetes az; nban, hogy csak a folyamatban lévő, be nem fejezett desuetudo jelent jogsértést. Mihelyt a desuetudo teljes, az addig jogellenes aktusok jogszerűvé válnak. A norma, amely a szóbanforgó aktusokat jogellenesnek bélyegezte, elhalt. így vezet a jogellenesség kritériuma a desuetudo következő eleméhez: a normativitás megsemmisüléséhez. c) Azzal az állítással, hogy desuetudo esetén a jog taktikus erők folytán megsemmisül — ez különbözteti meg egymástól a befejezett és a folyamatban lévő desuetudót — súlyos filozófiai problémát érintettünk. A jog értékes valóság, ideális szellemi tartalmak és kauzális hatalmi tényezők összefüggése. Egy jogszabály desuetudója látszólag azt jelenti, hogy a kauzális erők hiánya (illetve a régiek helyébe lépő új, ellentétes erők) szellemi tartalmat semmisítenek meg. Realitásnak az idealitásra gyakorolt ilyen hatása azonban bölcseletileg tarthatatlan. Megoldásnak kínálkozik az. hogy a jog idealitásrészében éles különbséget teszünk a norma jelentése és kőtelező ereje között. A faktikus erők' eltávolodása megfosztja ugyan a jogszabályt normatív kötelező erejétől, de semmiben sem érinti a benne rejlő ideális jelentéstartalmat.11 Viszont ennek a tételnek sebezhető pontja is az, hogy a normatív érvényességet tényekre, illetve ezek hiányára alapítja. Azonban: a desuetudo, mint a jog rendszerinti nem-alkalmazásának „ténye" — éppenúgy, mint a jogot létrehozó és érvényesítő legerősebb társadalmi hatalom — nem puszta tény, nem merő faktum, hanem értelmes emberi magatartások összessége, amely át meg át van szőve ideális jelentésekkel, szellemi tartalmakkal.12 Ahogy — v. Moór Gyula szerint — a jog10 A jogalkotó hatalom logikai határairól lásd v. Moór Gvula: A természetjog problémája. Budapest, 1934. 33. 1. 11 Lásd v. Moór Gyula: A jogi normák változásának problémája. „Az a norma, amelyet a jogfogalom kauzális alkatelemei addig a hátukon hordtak, mint norma semmi változáson sem ment azonban keresztül azáltal, hogy az említett kauzális erők lába alól kicsúsztak, csupán a jog szabályrendszerének tagja lenni szűnt meg, hiszen ehhez a kauzális alkatelemekkel való kapcsolat múlhatatlanul szükséges." (2. 1.) 12 Lásd v. Moór Gyula: Az alkotmány. Polner Ödön Emlékkönyv. II. kötet. 77—125. 1. Szeged. 1935. „A társadalmi hatalom ugyanis nem nuszta faktum." „. .. a társadalmi hatalom is elsősorban szellemi egység." ,.Az a felfogás tehát, amely a jog kötelező erejét a társadalmi hatalomra vezeti vissza, megtalálja abban a szellemi tartalomban, amelyet a hatalom hordoz, és mely jórészt normatív jellegű, a jog kötelező erejének normatív forrásait is." (I. m. 90. 1.)